4032 Debrecen,
Egyetem tér 1.
+36 (52) 512-923
info.mnytud@unideb.hu
Magyar | English
A nyelvészeti munkákban gyakran olyan különleges betűkre és mellékjelekre is szükség van, amelyek a szokásos betűkészletekben nem vagy csak részben találhatók meg. Ilyenek például a magyar egyezményes hangjelölés, a finnugor fonetikus átírás és egyes nyelvek írásrendszereinek betűi.
Az itt letölthető betűkészleteket (fontokat) Kis Tamás készítette a Times New Roman betűcsalád kiegészítésére. Segítségükkel számos olyan betű is használható, amely a hagyományos nyelvészeti átírásokban és a régebbi nyelvtudományi szakirodalomban fordul elő.
A Times New Diacritical betűkészletek a Times New Roman kiegészítésére készültek, ezért elsősorban olyan szövegekben érdemes használni őket, amelyek többi része Times New Roman betűvel van szedve. Így a különleges karakterek megjelenése jól illeszkedik a szöveg egészéhez.
Ezekben a betűkészletekben sok olyan karakter is található, amely ma már a korszerű fontokban, köztük a Times New Romanban is rendelkezésre áll, vagy alapbetű és mellékjel kombinációjával előállítható. Általában célszerű az ilyen karaktereket közvetlenül a Times New Romanból használni. Bizonyos esetekben azonban a Times New Diacritical betűkészletek szebb, tipográfiailag pontosabb megoldást kínálnak. Ez különösen a kettőshangzók (diftongusok) és a palatalizált mássalhangzók jelölésénél lehet előnyös: az egyedileg megtervezett betűkben a mellékjelek alakja, mérete és elhelyezkedése pontosan igazodik az alapbetűhöz.
A betűkészletek ingyenesen letölthetők és használhatók.
Ha a nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) jeleit szeretné használni, elsősorban a Doulos SIL betűkészletet ajánljuk. Ez ingyenesen használható, Unicode-alapú font, amely az IPA teljes jelkészletét tartalmazza, és gondoskodik számos mellékjel megfelelő elhelyezéséről is. A hagyományos magyar egyezményes és finnugor átíráshoz azonban továbbra is hasznosak lehetnek az itt közreadott speciális betűkészletek.
A finnugor nyelvészetben hagyományosan használt fonetikus átírásnak (angolul Finno-Ugric Transcription, FUT, illetve Uralic Phonetic Alphabet, UPA) sajátos betűi és mellékjelei vannak. Ezek Unicode-beli ábrázolásának megoldására 2002-ben részletes nemzetközi szabványosítási javaslat készült: Uralic Phonetic Alphabet characters for the UCS. A javaslat nyomán a finnugor átírás számos különleges karaktere bekerült a Unicode rendszerébe; más jelek már korábban is szerepeltek benne.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden Unicode-kompatibilis betűkészlet megfelelően jeleníti meg a finnugor átírást. A hagyományos átírásban különösen fontos a kis kapitálisok, a felső és alsó indexű betűk, valamint az egy-egy betűhöz kapcsolódó, olykor több mellékjel pontos alakja és elhelyezése. A szükséges karakterek megléte tehát önmagában még nem biztosítja a szép és szakmailag megfelelő szedést. A megjelenés a választott betűkészlettől és a szövegszerkesztő programtól is függ. Ezért a Times New Diacritical fontok a Unicode lehetőségei mellett is hasznosak lehetnek, különösen a hagyományos finnugor átírás tipográfiailag igényes megjelenítéséhez.
A finnugor átírás jelrendszeréről további tájékoztatást nyújt a Finno-Ugric transcription ismertetése.
A betűkészletek tömörített fájlokban tölthetők le. A letöltött csomagokat először ki kell bontani, majd a bennük található betűkészleteket telepíteni kell a számítógépre.
Telepítés Windows alatt:
A letölthető csomagokban PDF formátumú karaktertáblázatok is találhatók. Ezek segítenek megtalálni az egyes betűket és a hozzájuk tartozó karakterkódokat.
Ezek a betűkészletek régebben készültek, ezért használatuk kissé eltérhet a mai, általánosan elterjedt betűkészletekétől.
A modern számítógépek és szövegszerkesztők a Unicode nevű nemzetközi karakterkódolási rendszert használják. Ennek segítségével a különböző nyelvek betűi és írásjelei egységes módon azonosíthatók.
A régebbi betűkészletekben azonban egyes különleges betűk nem feltétlenül azon a helyen találhatók, ahol a mai programok keresnék őket. Emiatt előfordulhat, hogy egy betű helyett más karakter jelenik meg, vagy a kívánt betű egyáltalán nem látható.
A különleges betűk bevitelére több lehetőség van.
1. Karakterkód használata Microsoft Wordben
A betűkészletekhez mellékelt PDF-táblázatban keressük meg a kívánt betű kódját. Ha ez valódi Unicode-kódpont, a Wordben begépelhetjük a hexadecimális kódot, majd az Alt + X billentyűkombinációval karakterré alakíthatjuk. A helyes megjelenéshez olyan betűkészletet kell választanunk, amely tartalmazza az adott karaktert. A régi fontok saját karakterkiosztásában használt kódok nem feltétlenül alkalmazhatók így.
2. A Windows Karaktertábla használata
A Windows Karaktertábla alkalmazásában kiválaszthatjuk a telepített betűkészletet, megkereshetjük a kívánt betűt, majd átmásolhatjuk a szövegszerkesztőbe. Ez különösen akkor hasznos, ha nem ismerjük a betű karakterkódját.
3. UnicodeInput használata
A különleges karakterek bevitelét a UnicodeInput nevű segédprogram is megkönnyítheti. Ez lehetővé teszi a Unicode-karakterek kódjuk alapján történő beírását különféle Windows-programokban.
Egyes különleges betűk használatakor előfordulhat, hogy a szövegszerkesztő megnöveli az adott sor magasságát. Ez különösen akkor jelentkezhet, ha a program automatikusan állapítja meg a sortávolságot.
A probléma rendszerint megszüntethető, ha a bekezdés formázásánál a sortávolságot rögzített (pontos) értékre állítjuk.
Microsoft Wordben ezt a Bekezdés → Sorköz → Pontosan beállítással tehetjük meg. A megfelelő érték a betűmérettől függ. Például 10 pontos betűmérethez kiindulásként 12 pontos sortávolságot választhatunk, amelyet szükség esetén módosíthatunk. Ügyeljünk arra, hogy a túl kicsi érték ne vágja le a mellékjeleket.
Ezek a betűkészletek elsősorban a hagyományos nyelvészeti átírások használatához és a régebbi szövegek kezeléséhez készültek. Mivel nem minden tekintetben felelnek meg a mai betűkészletekkel szemben támasztott követelményeknek, bizonyos programokban korlátozásokkal használhatók.
Új dokumentumok készítésekor általában célszerű korszerű, Unicode-kompatibilis betűkészleteket használni, mert ezek megkönnyítik a szövegek megosztását és hosszú távú megőrzését. A hagyományos magyar egyezményes és finnugor átírás egyes jeleinél azonban a Times New Diacritical betűkészletek tipográfiai szempontból továbbra is előnyösebbek lehetnek. A régebbi, ezekkel a fontokkal készült dokumentumok eredeti megjelenítéséhez pedig szükség lehet a megfelelő betűkészletek telepítésére.
A különleges fonetikai jelek, mellékjeles betűk és más írásrendszerek karaktereinek megtalálását és beírását számos internetes eszköz segíti. Ezek különösen akkor hasznosak, ha csak alkalmanként van szükségünk egy-egy ritkább betűre, vagy régi nyelvészeti szövegek karaktereit szeretnénk azonosítani.
Az online billentyűzeteken összeállított karakterek általában átmásolhatók a szövegszerkesztőbe. Megjelenésük azonban függ attól, hogy a használt betűkészlet tartalmazza-e a szükséges karaktereket, illetve megfelelően kezeli-e a mellékjelek elhelyezését.