csácsesz1 mn ritk Jó, kiváló; penge. [(< argó) ← cig. csácso ’ua.’].
csacsogó fn 1. A leszerelésig hátralevő utolsó ötven (ritk. harminc) nap mérésére szolgáló centi, melyet (néhány) műanyag- vagy fadarabra ragasztanak; ostor. 2. Két huszonöt centiméteres colostokdarab ua.-ra a célra. 3. Harmonika alakúra összehajtogatott centidarab a centi viselésére még nem jogosult másodidőszakos katonák számára.
csajka1 fn Fémből készült evőcsésze fedővel. || ritk Mély tányér. — bili, vályú.
csajka2 fn ritk, tréf Lány, nő; muff. [Szójáték: ← szleng, argó csaj ’ua.’]
csákánylapát fn Műszaki (építő) alakulat || ritk Ebben szolgáló katona; népitáncos (DbA89). [? ← parolijelzés].
csapatdiszkó fn Csapatsorakozó. Vö. diszkó.
csapdás fn ritk Fogdabüntetését töltő katona; fogszis.
csapódik →Faltól falig, hadd ~jon. ~ik a →fóka farka. Szh: ~jon, mint a takony; ~jon (a sor vége), mint a majomgeci: (Figyelmeztetés a menetelő alakzat utolsó katonáinak, hogy kanyarban fokozottan figyeljenek az igazodásra).
császár fn ritk Elöljáró; péká. || Szobaparancsnok.
csattan Majd ha ~ (ti. az újoncok keze a géppisztolyon az eskü alkalmával): (A következő időszakba lépés időpontjának meghatározása, azaz ekkor lesz a féléve bevonult katonából gumi, az egy éve bevonultból öreg.)
csaucseszkukocsi fn ritk Román gyártmányú DAC teherautó; dakk (Ze86/87). [← Ceauşescu].
csecsemő Szj: Hozzám képest a Neander-völgyi →ősember újszülött ~.
csecsemősír fn ritk Lövészteknő; gödör.
csedva fn Csepel teherautó; csepzon Ta86/87). [? Csepel × szleng getva, getvás ’rossz; undorító’].
cséeff fn Csapatfelderítő (al)egység. [Hiv. röv.]
cséemó fn Csapat-művelődésiotthon. [Hiv. röv.] — csemó, csomó, csömó.
cséemós fn A csapat-művelődésiotthonban szolgáló katona.
cséerpé fn Evőeszköz-készlet; kanálgép (Bp88). [? Hiv. röv.; ’?’].
cselendzser Ld. Challenger.
csellista fn ritk Konyhamunkás; csellós.
cselló1 fn
1. Konyhai kisegítő munka (24 órás szolgálat) ~t ad: Konyhai
szolgálatra vezényelték, konyhamunkát végez; csellózik1.
|| Mosogatás. [Hiv. röv.: ’csapatellátó’]. —
csellóbugi, dokk, hadtáp1, hegedű,
káem, kákáem.
2. A konyhai szolgálatra vezényelt katonák. Ne szórakozz vele, majd a ~
megcsinálja (Nk84/85). 3. ritk Konyha.
cselló2 fn ritk Evőeszközkészlet; kanálgép. [← cselló1; hadtáp2].
cselló3 fn ritk Géppuska; varrógép. [Vö. gitár ’géppisztoly’, aminél a géppuska nagyobb.]
csellóbugi fn Konyhai kisegítő munka; cselló1 (Er88).
csellódisznó fn ritk Konyhai ügyeletes tiszt(helyettes); csülöküti. Vö. konyhamalac.
csellóművész fn Konyhai szolgálatra vezényelt katona; csellós. Vö. művész.
csellóparancsnok fn ritk A konyhai szolgálatra vezényelt katonák sorállományú parancsnoka; csellópéká.
csellópéká fn A konyhai szolgálatra vezényelt katonák sorállományú (ált. tisztesi rendfokozatú) parancsnoka. Vö. péká. — csellóparancsnok, dózer, dózerpéká.
csellós fn (gyak. tsz.-ban) Konyhai szolgálatra vezényelt katona, konyhai kisegítő munkás. [← (cselló1]. — csellista, csellóművész, dózer, hadtáp1, hadtapi, hadtápmalac, hadtápmuki, hadtápos, kondértündér, konyhadózer, (konyha)malac, konyhamuki, konyhatechnikus, konyhatündér, melódiás, muki, muzsikus, művész, röfi, zenész.
csellóskötény fn ritk Kék színű vászonkötény, amit a katonák fegyvertisztításkor és konyhamunkán használnak.
csellózik1 tn ige Konyhai kisegítő munkát végez. || Mosogat. [← cselló1]. — csellót ad, hegedül, zenél.
csellózik2 tn ige Géppuskával lő. [← cselló3].
cselzon fn ritk Csepel teherautó; csepzon.
csemó fn 1. Csapat-művelődésiotthon; cséemó. 2. Az ott lévő büfé (Nk84/85). [← Hiv. röv.; vö. hemó.]
csepdzon fn ritk Csepel teherautó; csepzon.
Csepel Felicián fn Csepel tehergépkocsi; csepzon (Ze87/88).
csepelsárhányó ~ja van: Haja a füle fölött rövidre van nyírva (Nk85/86). Vö. sárhányó.
csepi fn Csepel teherautó; csepzon.
csepszi fn Csepel teherautó; csepzon.
csepszon fn Csepel teherautó; csepzon.
csepzi fn Csepel teherautó; csepzon.
csepzon fn Csepel teherautó. [Csep(el) + -zon < ang. -son; ném. -sohn (nevekben képzőszerű utótagként:) ’fia’ (a magyar szleng egyre gyakoribb becézőképzője).] — csedva, cselzon, csepdzon, Csepel Felicián, csepi, csepszi, csepszon, csepzi, csiba, csöpi, dzsepszon, technika.
csiba fn Csepel teherautó; csepzon (Ba86/87).
csibe ~, visszajössz még →Ercsibe?
csicseriborsó Szj: ~, bab, lencse, hány →napja van, jelentse!
csicsi ~ bácsi: Laktanyai fodrász; kőbaltás (DbB--K). Vö. csicsó bácsi.
csicska fn 1. Mást kiszolgáló, vkihez törleszkedő katona; csicskás. 2. ritk Hivatásos (ált. az ügyeletes) tiszt mellé beosztott katona. 3. Az ügyeletes tiszt írnoka, küldönce; ütikutya. [← csicskás ’tisztiszolga’].
csicskamiska fn Az ügyeletes tiszt írnoka, küldönce; ütikutya (Ze86/87).
csicskás fn Mást kiszolgáló, vkihez törleszkedő katona; csicska. [← csicskás ’tisztiszolga’].
csicsó ~ bácsi: Laktanyai fodrász; kőbaltás (DbK88). Vö. csicsi bácsi.
csicsóka Szj: →Öreg csóka nem ~.
csiga fn (Takarodóra előkészülve az ágy végébe helyezettÓ feltekert takaró, lepedő és pokróc; bejgli (Ze88/89). Vö. becsigáz.
csík1 ~on van: Kihúzzák a névsorból, nem utazhat haza; féken van (Szo88/89). Vö. helybetopi. Szh: Annyi →napod van, mint zebrán a ~. Szj: →Nehogy már a ~ húzza a repülőt.
csík2 fn Hímvessző; fasz. (Er86, 88).
csikágó fn 1. Verekedés, vérfürdő. <Tréf. fenyegetésként:> ~ lesz! (Szh81/82). 2. A katonák egy csoportjának rémuralma, a többiek megfélemlítése. 3. Kellemetlenség; szívás. || Kitolás, büntetés; szívatás. Ne hergelj, mert | ~ra váglak!, —| ~t csinálok! (Ze86/87). 4. Takaríttatás; sikamika. ~ hadművelet: Ua. (Ka80/81). 5. Felfordulás; a felszerelés, berendezés szétdobálása. [← Chicago; vö. kambodzsa, kamcsatka, kocsedó, palermó, rodézia.]
csikk Még ég a ~, amit civilben eldobott: Nem rég vonult be, újonc (Szh81/82). Szj: ~et lenyelni, füstöt felcsavarni!: tréf Dohányzást befejezni!
csikkszedő fn ritk Komendánsszolgálatra beosztott katona; komédiás (DbB89).
csikktemetés fn <Az eldobott csikk szertartásos eltemetése büntetésből: az ügyelestől v. az öregkatonáktól erre kényszerített katonák (ált. újoncok) a csikket egy párnán az udvarra viszik, gyalogsági ásóval sírt ásnak, majd díszmenet, „díszsortűz” stb. kíséretében eltemetik.>
csikó fn Jó ember, bajtárs. ~ vagy!: Kedvellek (Nk85/86). [Argó].
csíkos ~ hátú kismalac: a) Újonc;
kopasz. Szj: Én, ~ hátú kismalac,
kérek →engedélyt az öreg vadkantól a makkosba
becsörtetni! R: Én elmegyek, te itt maradsz, ~ hátú
kismalac; ~ hátú kismalac, én elmegyek, te itt maradsz: (A leszerelésre
készülő öreg katonák többieket bosszantó rigmusa.) [Vö. „— Én elmegyek, | te itt
maradsz, | isten veled, | kismalac!” (Kormos István, Mesék Vackorról, Bp., 1983.
75). Az ’újonc’ jelentés a rigmusból vonódott el.]
b) ritk Tiszti iskolás hallgató (Ré85/86). [← a) (a
sorkatonák szemében a hivatásosok örök újoncok, ti. „soha nem szerelnek le”); ←
a tiszti hallgatók váll-lapjukon évfolyamukra utaló csíkokat hordanak.]
~ hátú vaddisznó: ritk Újonc; kopasz. ~
hátú vadmalac: Ua.
csilivili mn (ált. állítmányi szerepben, ragozatlanul) Kifényesített, megtakarított <cipő>. [← csillog-villog].
csillag 1. Szh: Annyi →napod van, mint ~ az égen. 2. Szj: Mit →akar ez, hiszen annyi ~ja van, mint nekem!
csillagharcos fn 1. tréf Éjszakai harcászaton tevékenykedő katona (Ze86/87). 2. Harckocsi és páncélozott jármű (BMP) irányzója; toronynyúl. (Ze86/87); vö. csillagvadász.
csillaghullás fn 1. Az az alkalom, amikor egyszerre sok katonát léptetnek elő, tüntetnek ki. Vö. meglökés. || (Tömeges) előléptetés, kitüntetés. Tegnap az ezreddizsin ~ volt (Nk84/85). 2. Lefokozás (DbK88; Nk85/86).
csillagleső fn ritk, tréf Lokátoros (katona); patkány1.
csillagszóró fn Fényjelzős lövedék; gyertya (Ma81/82).
csillagvadász fn Harckocsi és páncélozott jármű (BMP) irányzója; toronynyúl (Ze87/88); vö. csillagharcos.
csillagvíz fn Áldomás előléptetés után (Er 86, 88). Csillagvizet bezizzenteni: Előléptetés után áldomást inni (Er86, 88). Vö. csillaghullás.
csimasz fn ritk Újonc; kopasz (DbK88). [← nyj. ’kis, kopasz veréb’].
csipasz fn ritk Újonc; kopasz (DbK88). [← nyj. ’tollatlan madár-, különösen verébfióka’].
csirke →Robbantott ~. →Ezernapos ~. →Tápos ~.
csobban1 tn ige ritk Zuhanyozik (DbK89).
csobban2 tn ige Csalódik feltevésében, tapasztalatok hatására belátja vmely dolog ellenkezőjét; rádöbben. ~sz!, Majd ~sz!, Szh: (Majd) ~sz, mint a Velencei-tó Agárdnál/Püspökladánynál (v. vmely hasonlóan távoli városnál): Majd meglátod, hogy nem úgy van az, ahogy te elképzeled (Ze87/88). Ik: rá~.
csobi ~ hill!: <A gúny kifejezése, amikor vki kénytelen belátni vmely dolog ellenkezőjét, csalódik feltevésében vagy pórul jár>; döbi (Ze84/85, 87/88). Vö. csobban2, döbben, rádöbben. [← csobban × ?Benny Hill (angol humorista); vö. döbi hill ’ua.’.]
csocseró →öreg ~. [← csocsó2].
csocsesz fn ritk Öregkatona; öreg. →Öreg ~: Ua. [← csocsó2].
csocsó1 fn Asztali foci. [?hangut., ?hangf.].
csocsó2 fn ritk (Öreg)katona; öreg. →Öreg ~; →vén ~: Ua. [?← csocsó1, csóka]. Ö: bel~.
csodaceruza fn ritk, tréf Írnok; tinta. (Ze87/88). Vö. csodagrafit.
csodagrafit fn ritk, tréf Írnok; tinta (Ze87/88). Vö. csodaceruza.
csók fn Pártfogó, befolyásos személy. || Protekció. ~ja van: Protekciója van; az alakulat egyik tisztje v. vmilyen befolyásos személy támogatja, protezsálja. — apu, drót, hátszél, nagykabát, piros bicikli/telefon, puszi, zsibi.
csóka fn 1. Ember, férfi. Jó ~: Jóravaló, rendes, kedvelt, rokonszenves személy. 2. (Öreg)katona; öreg. →Öreg ~: Öregkatona.
csoki fn ritk Cigány; kokeró (Ze86/87). Vö. csokoládé.
csokizik tn ige A piszkos vécékagylót tisztítja; zsuzsizik (Bp89/90). [← szleng csoki ’széklet’].
csokoládé fn ritk Cigány; kokeró (Ze86/87). Vö. csoki.
csókos fn és mn Protekciós; protezsált (személy); hátszeles. [← csók].
csomó fn Csapat-művelődésiotthon; cséemó. [← Hiv. röv.].
csónak1 fn Pontonhíd (Ma81/82). — talpsín.
csónak2 fn Katonai bakancs; surranó (Ma 81/82). [← szleng csónak ’(torna)cipő’].
csontcsillag fn ritk Tisztesi rangfokozatú sorkatona; zebra. [← csontcsillag ’rangfokozat jelzője a galléron v. a váll-lapon’].
csontgyenge mn és fn Gyengélkedős, beteg (katona); hikomat (Ze86/87).
csonthadnagy fn ritk, tréf Őrvezető; őrvi.
csontőrnagy fn Őrvezető; őrvi. Vö. csontcsillag; csontszázados.
csontszázados fn Szakaszvezető; szakszi. Vö. csontcsillag; csontőrnagy.
csótány fn 1. →Öreg ~. 2. Műszaki (építő) alakulat katonája; népitáncos.
csotrogány fn ritk Harckocsi; háká (DbK 88). [← szleng ’ócska, rozoga autó’].
cső Beadja a csövet: Továbbszolgálónak jelentkezik; beadja a →téeszt (DbK85/86; Ma87/88).
csöcs ~öt kap: Kellemetlenségben van része; (meg)szív (Er86/87). ~re tesz (Vp87/88); ~re vesz (Er 86, 88): Kitol vkivel, kellemetlenkedik neki; megszívat. Vö. hosszúcici.
csömó fn Csapat-művelődésiotthon; cséemó. [← Hiv. röv.].
csöpi fn Csepel teherautó; csepzon (Er88). [← csepi].
csörgőstalpú fn és mn (gyak. tsz.-ban) ritk Harckocsizó (katona); hákás. || ~ak: Harckocsizó alakulat.
csőrmester fn Őrmester; őrmi. [Csőrmester a „Kérem a következőt!” c. rajzfilmsorozat madár rendőre.]
csörömp fn Harckocsi, tank; háká. [← csörömpöl].
csörömpös fn és mn (gyak tsz.-ban) Harckocsizó (katona); hákás. || ~ök: Harckocsizó alakulat.
csősz Vigyázzon a ~! (Felelet a Század vigyázz! parancsra) (Ze86/87).
csöves1 fn ritk 1. Továbbszolgáló katona; téeszes. 2. Szakaszvezető; szakszi. [← cső].
csöves2 fn Lokátorkezelő katona; patkány1. [A rádiólokátor legfeltűnőbb alkatrészei közé tartoznak a jókora üvegcsövek.]
csöves3 fn Hőr Határőrizeti ügyeletes tiszthelyettes (Kősz87/88).
csöves4 fn és mn ritk Légvédelmi tüzér; légfúró. [? ← ágyúcső].
csua fn Szenny, piszok (ált. ételmaradékból származó zsír és kosz elegye); dzsuva (Ze86/87). Vö. csuva.
csukda fn 1. Fogda. 2. A fogdában töltendő büntetés. A Szabó három nap ~t kapott (Nk84/85). Fogszi.
csupasz fn és mn ritk Újonc (katona); kopasz (Ma83/84).
csupasztökű fn és mn Előfelvételis (katona); tápos (Ma81/82).
csupor fn Hülye; köcsög. <Csak egy század szóhasználatában élt.> (Szh81/82). [← köcsög].
csurma fn ritk Laktanyai fogda; fogszi. [? ← or. тюрма ’börtön’].
csurmi fn ritk 1. Fogda. 2. A fogdán töltendő büntetés. Fogszi. [← csurma].
csúró fn ritk Újonc; kopasz. [← nyj. ’tollatlan verébfióka’; vö. csimasz, csipasz.]
csúszómászó fn (gyak. tsz.-ban) ritk Felderítő; gyík2. || ~k: Felderítő alakulat.
csutora fn Rep A légzőkészülék azon része, melyet a szájba vesznek.
csuva fn Szenny, piszok (ált. ételmaradékból származó zsír és kosz elegye); dzsuva (Ze86/87). Vö. csua.
csuvás ~ szalámi: Olasz szalámi (Ré88); vö. dzsuvás. [← csuva.]
csúzli1 fn 1. ritk Egyéni lőfegyver; kézifegyver; asszony. 2. Géppisztoly; géppityu. Felhúzza a ~t: Csőre tölti a géppisztolyt (Ze84). 3. ritk Géppuska; varrógép. 4. Ágyú; buff. Ö: torony~. [← ’játékfegyver’].
csúzli2 fn ritk Másodidőszakos katona; gumi (Le88/89). [A csúzlinak fontos része a gumi. Vö. csúzliszájú.]
csúzliszájú fn és mn ritk Másodidőszakos (katona); gumi (Asz88/89). Vö. csúzli2.
csülöküti Konyhai ügyeletes tiszt; konyhaügyeletes. Vö. üti. — csellódisznó, konyhafőnök, konyhamalac, konyhaügyész, konyhaüti, konyü, ügyész.