dzsakomó fn 1. <Önelnevezés>. Ki más csinálta volna, mint az öreg ~: Én csináltam. 2. <Megszólítás>. Hé, ~, gyere csak ide! (Nk84/85). — állomány, atyám, barátom, barátocskám, dzsekszi1, dzsekszon2, dzsokó, dzsoni, dzsotti, dzsottó, dzsovanni, heftikém, hógolyó, kicsi, kopasz, kopcsó, köcsög, öcsém, öcsisajt, padlóváza, rüszü, söcsém, vakcsirke, vakegér, vakhangya, vaknyúl, vaktik.
dzsanesz mn Nagyon jó, remek; penge (Ze 87/88).
dzsasszol tn ige 1. Megy; zizzen. 2. Nem alakiasan mozog; brékel. 3. A sorban alakzatban mocorog; brékel. [← argó dzsal ’megy’; ↔ dzsesszel ’ua.’].
dzsasztázik tn ige Megy; zizzen. [← argó dzsal ’ua.’].
dzsekszi1 fn <Megszólítás> Dzsakomó (Nk84/85). [?← ang. Jack].
dzsekszi2 msz Rendben van, oké; okszi. Vö. dzsekszon3 (Nk84/85). [← okszi ’oké’].
dzsekszon1 fn Hőr Kiképzőbázis (Nyb87). [← ?].
dzsekszon2 fn <Megszólítás> Dzsakomó. Te, ~, segíts már nekem egy kicsit! (Nk84/85). [?← ang. Jack(son)].
dzsekszon3 msz Rendben van, oké; okszi. (Nk84/ 85). [← dzsekszi2 ’ua.’].
dzsepszon fn ritk Csepel teherautó; csepzon. [← csepszon].
dzsesszel tn ige 1. Megy; zizzen. 2. Nem alakiasan mozog; brékel. 3. A sorban, alakzatban mocorog; brékel. [← szleng dzsesszel ’megy, mozog’ ← argó dzsal ’megy’].
dzsettel tn ige 1. Megy; zizzen. 2. Nem alakiasan mozog; brékel. 3. A sorban alakzatban mocorog; brékel. [← dzsesszel ’ua.’].
dzsigit fn tréf Lok P–15-ös lokátor (Szo86/87).
dzsindzsa fn Rekettyés; áthatolhatatlan terület a gyakorlótereken. [← nyj. ’nádas, vizenyős, mocsaras terület’].
dzsokó fn 1. <Önelnevezés>. 2. <Megszólítás>. Dzsakomó (Nk84/85).
dzsoni fn 1. <Önelnevezés>. 2. <Megszólítás>. Dzsakomó (Nk84/85). [?← ang. Johnny].
dzsonzon fn ritk Géppuska; varrógép. [?← ang. Johnson].
dzsopi fn ritk Újonc; kopasz. [← gyopi].
dzsotti fn 1. <Önelnevezés>. 2. <Megszólítás>. Dzsakomó (Nk84/85). [← dzsottó].
dzsottó fn 1. <Önelnevezés>. 2. <Megszólítás>. Dzsakomó (NK84/85). [?← ol. Giotto].
dzsovanni fn 1. <Önelnevezés>. 2. <Megszólítás>. Dzsakomó (Nk84/85). [?← ol. Giovanni].
dzsua fn 1. Szenny, piszok (ált. ételmaradékból származó zsír és kosz elegye); dzsuva. 2. (Ehetetlen) étel, ennivaló; dzsuva.
dzsuga fn Szenny, piszok (ált. ételmaradékból származó zsír és kosz elegye); dzsuva.
dzsugás mn Ehetetlen; zsíros <étel>; dzsuvás. [← dzsuga].
dzsulás ~ szalámi: Olasz szalámi; dzsuva. Vö. dzsuvás szalámi.
dzsuva fn 1. ritk Takony. Töröld meg az orrod, tiszta ~ (Nk84/85). 2. (Főleg ragacsos) kosz, piszok, szenny (ált. ételmaradékból származó zsíros mocsok). 3. (Ehetetlen) étel, ennivaló. Mi a ~?: Mi a vacsora? (Mf88/89). 4. <Reggelire és vacsorára leggyakrabban adott és legkevésbé kedvelt> (olasz, nyári, vadász) szalámi. — csuvás/dzsuvás szalámi, dzsuvaszalámi, fűrészporos, gempa, gyíkhús1, patkányhús, patkányszalámi. [?← nyj. csula ’orrváladékos köpet’; ? ← argó dzsuva ’tetű’] — csua, csuva, dzsua, dzsuga.
dzsuvás mn 1. Koszos, piszkos, zsíros,
ragacsos <tárgy>. ~ asztal: Koszos asztal. Mosd el ezt a tányért még
egyszer, teljesen ~! (Nk84/85). 2. Ehetetlen; zsíros; kellemetlen
kinézetű <étel>.
~ káposzta: Lucskos káposzta. ~ kolbász: (Ált. zsírtól csepegő,
félig nyers) sült kolbász. ~ szalámi: Olasz szalámi;
dzsuva; vö. csuvás szalámi.
~ szalonna: (Rágós) sült szalonna. [← dzsuva].
— csuvás, dzsugás,
dzsulás, gempás,
grimbás.
dzsuvaszalámi fn <Igen kevéssé kedvelt, kellemetlen kinézetű> (olasz, vadász, nyári) szalámi; dzsuva. Vö. dzsuvás szalámi.