9. A TÖRTÉNETI FORRÁSANYAGOK FELDOLGOZÁSA 2.

9.1. Ómagyar és középmagyar kori forráskiadványok
9.2. Történeti adatok Erdélyből
9.3. Térképek
9.4. Forrásfeldolgozó gyakorlat: térképek névtani feldolgozása
9.5. Tudományos céllal készült (történettudományi és néprajzi) források
9.6. Helységnévtárak
9.7. Levéltári források
9.8. A gyűjtés helyszínén található kéziratos és nyomtatott források
Irodalom

9.1. Ómagyar és középmagyar kori forráskiadványok

A magyar helynevek – és egyben a magyar nyelv – legrégebbi írásos forrásai az Árpád-kori oklevelek és más kéziratos emlékek, amelyekben nagy számban találhatók meg ezek a nyelvi elemek. Közülük a legbecsesebb nyelvemlékekkel a magyar nyelvtörténet nagy részletességgel foglalkozik, és a történettudomány oldaláról is jelentős érdeklődés mutatkozik e források iránt.

A források különböző típusairól itt olvashat részletesen.

Ezeket a nyelvemlékeket évszázadok óta forráskiadványok sora tárja a tudós közönség elé. Ezekben a dokumentumokban – a jellegükből adódóan – elsősorban településneveket találunk, de az oklevelek határjárásai számos mikrotoponimát is tartalmaznak. E kiadványok és a bennük található oklevelek sokasága azonban egy-egy település helynévgyűjteményének a gyarapításához csak nagy munkaráfordítással használható fel. Az adatok azonosítása és lokalizálása a kutatóktól bizonyos fokú történettudományi jártasságot is megkövetel.

E korai évszázadok forrásanyagának az egy-egy településre vonatkozó szeletéről legkönnyebben a történeti földrajzok segítségével (településenként elrendezett történeti ismeretek alapján) tájékozódhatnak a gyűjtést végzők. Ehhez a legkorábbi időkre vonatkozóan Györffy Györgynek az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza c. műve nyújthat segítséget, amely az ország tekintélyes részére vonatkozóan tartalmaz megbízhatóan feldolgozott helynévi anyagokat. A történeti földrajz mikrotoponímiai anyagát a Hoffmann István, Rácz Anita és Tóth Valéria által összeállított Helynévtörténeti adatok a korai ómagyar korból első, második, harmadik és negyedik kötete adja közre.

A későbbi korokra is rávilágít Csánki Dezsőnek a Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában c. műve, amely a települések történetének bemutatása mellett szintén nagy számban közöl helyneveket.

Régebbi és újabb történeti földrajzi jellegű monográfiák készültek további olyan vármegyékről is, amelyek Györffy György munkájában és/vagy Csánki Dezső művében nem szerepelnek. Kiemelendők ezek közül Németh Péter történeti földrajzai, amelyek a középkori Szabolcs, illetve Szatmár vármegyét mutatják be részletesen.

A középkori forrásokban való tájékozódás fontos ismeretekkel egészítheti ki a gyűjtők tudását a település történetére vonatkozóan, és konkrét névadatokkal is gyarapíthatja a névanyagot. Ez a munkafázis azonban – időigényes, mélyebb szakmai tájékozódást, forráskritikai készséget is igénylő volta miatt – nem tekinthető a gyűjtőmunka súlyponti részének, noha ezek a nevek a történeti forrásanyag legértékesebb részét képezik. Hallgatói munkát ezen a téren ezért legfeljebb témavezetői irányítással célszerű végeztetni.

9.2. Történeti adatok Erdélyből

A forrásanyag bősége és sajátos hozzáférhetősége következtében külön figyelmet érdemel az Erdély és részben a Partium területéről való forrásanyag. Az erdélyi adatokról szólva Szabó T. Attila munkásságát kell kiemelni, aki a térségre vonatkozóan 16–19. századi levéltári forrásokból gyűjtött össze jelentős mennyiségű helynévanyagot. Az általa megálmodott Erdélyi Helynévtörténeti Adattár – az akkori kedvezőtlen körülmények miatt – sajnos csak jóval a halála után jelenhetett meg. Anyagát a Hajdú Mihály által vezetett, névkutatókból álló munkacsoport tizenöt kötetben adta ki. Bárth M. János munkájának köszönhetően pedig a digitális feldolgozás eredményeként a helynévtár adatbázisa a világhálón is elérhető és felhasználható a kutatók számára. A bőséges forrásanyag felhasználását megnehezíti azonban az a körülmény, hogy a gyűjteményben a megnevezések gyakran tágabb szövegkörnyezetükkel együtt szerepelnek, amelyben nem mindig egyszerű elkülöníteni magát a helynévalakot.

9.3. Térképek

A térképek a helynévkutatás legfontosabb forrásai közé tartoznak, mivel lokalizált formában és viszonylag nagy számban közölnek helyneveket.

Magyarország első fennmaradt nyomtatott térképét, a Tabula Hungariae-t Lázár deák készítette. Ez az 1528-ban megjelent térkép nemcsak a térképészet, hanem a névtudomány szempontjából is jelentős munkának számít. A korszak technikai lehetőségeihez viszonyítva az országot igen részletesen mutatja be, emellett nagy számban közöl helyneveket, s ezen belül is elsősorban a településneveket tünteti fel.

A névkutatás szempontjából a korai térképeknél is fontosabbak azok a nagyobb méretarányú térképek, amelyek nemcsak településneveket, hanem mikroneveket is bőségesen tartalmaznak. Ezek közül a legjelentősebbek egyfelől az egész ország területére vonatkozóan különböző időkben készült katonai felmérések térképei, másfelől pedig az ún. kataszteri térképek.

Az első (EKFT. 1763–1787), a második (MKFT. 1806–1869), a harmadik (HKFT. 1869–1887) és az 1941-es (MKF.) katonai felmérés térképei eredendően hadi érdekeket szolgáltak. Bár a megjelenítés módját és az általuk feltüntetett helyneveket tekintve egymástól és a napjainkban készült térképektől is sokban különböznek, ezek a források a korabeli helynévvizsgálatok számára is hasznos adatokat szolgáltatnak. Már a legkorábbi, a 18. században megalkotott térképszelvények is ábrázolják a domborzatot, a vízhálózatot, az utakat, a fontosabb építményeket, és feltüntetik a települések és a jelentősebb földrajzi alakulatok nevét is.

A helynévadatok szempontjából a négy felmérés között a legnagyobb különbség az egyes térképek által közölt helynevek számában mutatkozik. Míg az első katonai felmérés térképlapjain a településnevek mellett csupán néhány nagyobb kiterjedésű objektumnak (például folyóknak, erdőknek stb.) a megnevezésével találkozunk, addig a későbbi felmérések szelvényein már egyre több földrajzi alakulatnak jelenik meg a neve. A harmadik katonai felmérés lapjain mikronevek is nagyobb számban szerepelnek. Időben előre haladva általában véve is egyre részletesebb és egyre több helynevet tartalmazó térképek készültek.

A felmérések egyes szelvényeit nem azonos időpontban készítették. Az egyes lapok keletkezési idejét az alábbi segédletek használatával állapíthatjuk meg.

A földmérési alaptérképek vagy kataszteri térképek az ingatlan-nyilvántartást szolgálják. Ennek megfelelően a települések határvonalai mellett a természetes és a mesterséges tereptárgyakat is részletezően ábrázolják, ezekhez kapcsolódóan pedig a kisebb-nagyobb objektumok helyneveit is feltüntetik.

Vannak olyan térségek, amelyek esetében a kataszteri térképekhez való hozzáférés nem okoz különösebb problémát. A magyarországi földmérési térképek például az interneten is elérhetők. Más esetekben viszont az ilyen típusú dokumentumokhoz csak utánajárással juthatunk hozzá.

A határon túli régiók településeinek térképeit az ottani hivatalos szervek gyakran utólagos beírásokkal látták el. Ezek a beírások lehetnek a területekhez köthető néhány szavas magyarázatok, de ennél még jellemzőbb, hogy az eredeti magyar helyneveknek az ország hivatalos nyelve szerinti változatai kerültek fel a térképlapokra. Az ilyen utólagos beírásokra szintén tekintettel kell lennünk, és ugyanúgy fel kell vennünk őket az adatbázisunkba, mint a térképen szereplő összes többi helynevet. Az adatok lejegyzésekor arról sem feledkezhetünk meg, hogy ezek a helynevek nem ugyanahhoz az évszámhoz köthetők, mint a térképek eredeti helynevei. Az utólagos beírások időpontját többnyire ugyancsak megtaláljuk a térképlapokon.

A felsoroltak mellett a gyűjtőmunkában egyéb térképek is a segítségünkre lehetnek. Ilyenek például a különböző településekről készült gazdasági térképek, amelyek ugyancsak bőségesen közölhetnek helyneveket. Az ebbe a típusba sorolható térképek gyakran egyéb információkat is feltüntetnek; a térképkészítők által alkalmazott szimbólumok (például különböző színek) révén többek között a földhasználati formák közötti különbségekre is rávilágíthatnak.

9.4. Forrásfeldolgozó gyakorlat: térképek névtani feldolgozása

Tekintse át az 1889–1891-ben készült kataszteri térképszelvényt (rövidítése: Kat.), mely a Bihar megyei (Románia) Szalárd külterületének északi részét ábrázolja!

Rögzítse a térképen szereplő helyneveket és a hozzájuk kapcsolódó információkat! Ehhez használja az alábbi táblázatmintát! Ügyeljen arra, hogy a térképről leolvasható információkat szövegesen is fogalmazza meg, mégpedig olyan módon, hogy ezeket az ismereteket a munka későbbi szakaszában megfelelően – a térkép ismételt használata nélkül is – fel tudja majd használni! A kérdéses hely lokalizálását viszonylag pontosan, más helyekhez viszonyítva igyekezzen megadni!

Az általunk végzett feldolgozást itt találja meg. Ezzel összehasonlíthatja a saját munkáját.

Tekintse át az 1900-ban készült gazdasági térképet (rövidítése: Gazd.), mely ugyancsak a romániai Szalárd települést ábrázolja!

Rögzítse a térképeken szereplő helyneveket és a hozzájuk kapcsolódó információkat! Ehhez használja az előző térkép anyagát feldolgozó táblázatot! Figyeljen arra, hogy a két térkép tájolása nem azonos. A tájékozódásban a Google térkép segíthet.

Az általunk végzett feldolgozást itt találja meg. Ezzel összehasonlíthatja a saját munkáját.

Tekintse át az 1896-ban készült kataszteri térképet (rövidítése: BszT.), mely a Hajdú-Bihar megyei Bakonszeget ábrázolja!

Rögzítse a térképeken szereplő helyneveket és a hozzájuk kapcsolódó információkat! Ehhez használja az alábbi táblázatmintát! A kataszteri térképek az objektumok sajátosságait grafikai elemekkel is jelölik: a művelés alá vont területeket például csíkozás, a belterületi házhelyeket téglalap, a vízfolyásokat kék szín, az erdőket zöld szín stb. jelöli. Az objektumra vonatkozó információk és a helyfajta megadásakor ezekre az informatív jelölésekre is bátran hagyatkozhatunk.

Adja meg az egyes helynévi adatok pontos lokalizálását is a geokoordináták segítségével: ehhez olvassa le az online felületen megjelenő szélességi és hosszúsági fokokat, majd írja be őket a táblázat megfelelő mezőjébe. (Jó tudni, hogy az Arcanum honlapján megtalálható kataszteri térképek georeferáltak, az „Alaptérképek” menüpont alatt rájuk vetíthető a mai állapotot mutató Google-térkép. A kurzor mozgatásakor a képernyő alsó sávjában középen a koordinátákat is leolvashatjuk.)

Ebben a munkafázisban különös tekintettel kell lenni a nagyobb kiterjedésű, ún. foltszerű objektumok (pl. határrészek) lokalizálására, amelyek megnevezései egymáshoz közel, azonos helynévi alakban többször is szerepelnek a térképen. Ilyen esetben a terület középpontjának koordinátáit célszerű megadni. Vonalszerű objektumok (pl. folyók) esetében ugyanígy, az objektum középső szakaszának koordinátáit emeljük be a táblázatba.

Az általunk végzett feldolgozást itt találja meg. Ezzel összehasonlíthatja a saját munkáját.

9.5. Tudományos céllal készült (történettudományi és néprajzi) források

Történeti helynévadatok után kutatva gyakran bukkanunk a bennünket érdeklő településsel vagy annak tágabb környezetével foglalkozó munkákra, amelyek főként történettudományi témájúak (jellemzően településmonográfiák) vagy régészeti tárgyúak (pl. megyei, járási, területi régészeti topográfiák), esetleg néprajzi jellegűek lehetnek. Az ebbe a kategóriába sorolható művekben gyakran találhatók a település helynévállományát közreadó fejezetek, de ezeken túl is bőven tartalmazhatnak történeti helynévadatokat. Az e munkákban szereplő adatokat azonban kellő óvatossággal kell kezelni. A megbízhatóságuk alapvetően függ a szerző és a kiadó tudományos hitelétől és főképpen a források visszakereshetőségétől, azaz a hivatkozások korrektségétől.

E munkák felhasználásakor akkor járunk el a leginkább helyesen, ha az említett adatokat a hivatkozott forrásokban is visszakeressük, és ezzel a hivatkozással iktatjuk be az adatbázisba. Ha azonban erre nincs módunk (pl. levéltári hivatkozásoknál vagy általunk nem hozzáférhető kiadványok esetében), akkor ezt a forrásjelzetet is feltüntetjük az adatbázisban.

9.6. Helységnévtárak

A helységnévtárak a településneveknek az adott korban érvényes hivatalos formáit közlik az egyes településekre, közigazgatási egységekre vonatkozó fontosabb statisztikai adatokkal együtt. Az utóbbiak jól tájékoztatják a gyűjtőt például a népesség számának és belső arányainak alakulásáról, de a helynévgyűjtést végző kutatónak elsősorban nem ilyen adatokat kell gyűjtenie, mivel minden településhez készül külön történeti leírás is történész szakember tollából. A helységnévtárak a kutatóknak leginkább abban segíthetnek, hogy általuk a gyűjtő végigkövetheti és adatolhatja a település modern kori hivatalos névformájának a változását, de emellett a segítségükkel a települések külterületi lakott helyeinek megnevezéseiről is információkhoz juthat.

Az ország valamennyi lakott helyét felsoroló első hivatalos helységnévtár 1873-ban látott napvilágot. A gyakorlati haszna mellett az összeírás megjelentetését elsősorban az 1869. évi népszámlálás tette indokolttá. Ahogyan a korábbi próbálkozások, úgy ez a kiadvány is kétnyelvű volt: magyar és német nyelven adták közre. A helységnévtár általános része az ország hivatali hálózatát ismerteti: a vármegyék és székek területe és lakossága mellett a törvényszéki beosztással, az egyházkormányzatokkal, a közoktatási és jótékonysági intézetekkel, a pénzügyi közegekkel, a közgazdasági, a munka- és közlekedésügyi intézetekkel és a honvédségi alakulatokkal kapcsolatos adatok szerepelnek ebben a részben. A helységnévtár betűrendes része a város, község, illetve lakott hely neve után a következő adatokat tünteti fel: a szóban forgó hely jellegét, közigazgatási hovatartozását, lélekszámát, valamint a távírdákat, a gőzhajózási és vasútállomásokat, a bányákat, vaskohókat, fürdőket és az utolsó postahivatalt.

Az 1873-ban megjelent kiadványt bizonyos időközönként (1877, 1882, 1888, 1892, 1895, 1898 stb.) újabb helységnévtárak követték. E kötetek betűrendes része az első helységnévtáréhoz képest egyébként nem sokban változott, és nagyrészt állandó volt a közreadott információk köre is.

A magyarországi helységnévtárak közül az 1913-ast és az 1922-est fontos még megemlíteni. Az 1913-as kiadvány ugyanis a trianoni békediktátumot megelőző utolsó, az 1922-es pedig a békeszerződés utáni első helységnévtár. Az 1913-as kiadvány az 1910. évi népszámlálási adatok alapján készült, és a településnevek 1913-ig lezajlott rendezését tükrözi. Az 1922-es helységnévtár különlegessége, hogy a magyarországi települések mellett az elcsatolt települések még megjelentek benne: velük kapcsolatban viszont csak a régi vármegye és az új utódállam nevét közli a kötet.

Magyarország jelenleg is érvényben lévő helységnévtára a Központi Statisztikai Hivatal honlapján érhető el. Ez az adattár a hivatalos nevek és névváltozatok mellett a statisztikai adatok széles körét (pl. a népességre, a lakásállományra, a területre, a nemzetiségi és a vallási megoszlásra stb.) vonatkozó információkat tárja az érdeklődők elé.

9.7. Levéltári források

Ebben a munkában kiemelten fontos szempontok az alábbiak:

• pontos datálás,
• a névformák betűhív visszaadása és
• a levéltári forrásjelzetek precíz alkalmazása.

A levéltári források feldolgozására – amennyiben a gyűjtőnek van rá lehetősége – érdemes időt és energiát szánni, mivel ezek a források névtörténeti szempontból különösen értékessé tehetik a helynévgyűjteményeket.

9.8. A gyűjtés helyszínén található kéziratos és nyomtatott források

A gyűjtés során a helyszínen is törekedni kell arra, hogy a fentiekben említettek mellett lehetőség szerint további kéziratos és nyomtatott forrásokat is felkutassunk. Az önkormányzatoktól az érvényben lévő hivatalos utcanévjegyzéket, illetve korábbi ilyen jegyzékeket, sőt a névadásról, névváltozatokról szóló határozatokat, jegyzőkönyveket is kikérhetjük. Emellett a polgármesteri hivatalokban dolgozók segítségével nemritkán újabb földnyilvántartásokhoz és kataszteri térképekhez is hozzájuthatunk. Ezeknek a dokumentumoknak a névanyagához is pontos forrásévet, forrásleírást (címet) és lelőhelyet kell kapcsolni, az így gyűjtött anyagokat pedig – ha van rá mód – digitális másolattal (fotóval) is ki lehet egészíteni.

Helyi múzeumokban, faluházakban, könyvtárakban, közösségi házakban, magánszemélyeknél is előfordulhatnak a helynévtár szempontjából fontos gyűjtemények (pl. helybeli pedagógusok, amatőr helytörténészek kéziratos munkái). Ezek névanyagát is fel kell dolgozni, és – a későbbi munkát megkönnyítendő – ezekről az anyagokról is célszerű digitális másolatot készíteni: ezek a helyi gyűjtések ugyanis szintén nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy helynévtárunk minél teljesebb és pontosabb legyen. Az általuk közölt történeti adatokat, információkat azonban óvatosan kell kezelni. A megbízhatóságuk ugyanis nagymértékben függ a gyűjtő felkészültségétől és a munka céljától.

Irodalom

A harmadik katonai felmérés. 1869–1887. A Magyar Szent Korona Országai. Arcanum Adatbázis Kft. DVD. 2007.

A második katonai felmérés. A Magyar Királyság és a Temesi bánság nagyfelbontású színes térképei. 1819–1869. Arcanum Adatbázis Kft. DVD. 2005.

Az első katonai felmérés. A magyar királyság teljes területe 965 nagyfelbontású színes térképszelvényen. 1782–1785. Arcanum Adatbázis Kft. DVD. 2004.

Csánki Dezső, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1890–1913.

Erdélyi Helynévtörténeti Adattár és interaktív névföldrajzi atlasz. Szabó T. Attila helynévgyűjtése alapján készítette Bárth M. János. Magyar Nyelvtudományi Társaság – ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék, 2017.

Györffy György, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I–IV. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1963–1998.

Hajdú Mihály–Molnár József, Az első magyar térkép helynevei. Magyar Névtani Dolgozatok 7. Budapest, ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége, 1978.

Hoffmann István szerk., Korai magyar helynévszótár 1000–1350. 1. Abaúj–Csongrád vármegye. A Magyar Névarchívum Kiadványai 10. Debrecen, Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszéke, 2005.

Kertész Gyula, Magyar helységnévtárak, helynévlexikonok és szótárak (Történeti tipológiai áttekintés). Történeti Statisztikai Füzetek 12. Budapest, 2000.

Magyarország katonai felmérése 1941: https://maps.arcanum.com/hu/map/hungary1941/

Mikesy Gábor, Helységneveink 1913-as tükörben. Névtani Értesítő 35., 2013: 37–53.

Mikesy Gábor, Földrajzi nevek a térképeken. Magyar mikrotoponimák vizsgálata térképi források alapján. Doktori disszertáció. Kézirat. Budapest, ELTE, 2019.

Németh Péter, A középkori Szabolcs megye települései. Nyíregyháza, Ethnica Kiadás, 1997.

Németh Péter, A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008.