11. HELYNÉVSZÓTÁRAK KÉSZÍTÉSE

11.1. A szócikk mint a helynévszótár alapegysége
11.2. Sokféleség a szócikkek megszerkesztésében
11.3. A Magyar Nemzeti Helynévtár szócikkeinek általános szerkesztési elvei
11.4. Az online névtár szócikkeinek szerkesztési elvei
11.4.1. A címszó-meghatározás alapelvei
11.4.2. Az adatközlő rész
11.4.3. A leíró rész
11.4.4. Utaló szócikkek
11.5. A nyomtatott névtár szócikkeinek szerkesztési elvei
11.5.1. Források
11.5.2. Térképi azonosító
11.6. Szócikkszerkesztő gyakorlat
11.7. A település törzslapja
11.8. A helynévszótárhoz tartozó további állományok

A magyar helynévgyűjtés és -közzététel történetét tárgyalva itt és itt bemutattuk, hogy milyen módszerek alakultak ki a magyar helynévkincs dokumentálására. A közzététel kereteként már a 19. század közepétől kezdődően a település volt a publikálás alapegysége. A nevek közreadásában pedig a szótári forma lett a legáltalánosabb közlési módszerré.

11.1. A szócikk mint a helynévszótár alapegysége

Ez a szerkesztésmód lehetővé teszi, hogy az adott helyre és a megnevezésére vagy megnevezéseire vonatkozó összes információt együtt tárgyaljuk. Azt ugyanakkor, hogy a névtárak használói bármely névváltozatot ismerve könnyedén megtalálják a keresett helyet, azáltal biztosítjuk, hogy az azonos szócikkbe kerülő és közös címszó alatt szereplő, ám a címszótól lexikális vagy morfológiai tekintetben eltérő névváltozatokra a megfelelő betűrendi helyen utaló szócikkekkel utalunk. A fenti példa esetében tehát mivel az itt említett névváltozatok az Akácos címszó alatt szerepelnek, Akácerdő lásd Akácos, Akácos-erdő lásd Akácos, Tölgyes lásd Akácos típusú utalószócikkek találhatók a névtár megfelelő helyén.

Az egy denotátum – egy szócikk elvét az egymással rész–egész viszonyban lévő helyek megnevezéseinél is érvényesítjük olyan módon, hogy a kérdéses terület egyes részeinek elkülönítésére használatos, az alapnévhez képest többnyire jelzővel kiegészült névformák külön szócikkekbe kerülnek: pl. Gát — Kis-Gát, Nagy-Gát.

A különböző helyeket jelölő azonos alakú neveket – a fenti alapelveknek megfelelően – szintén külön szócikkekben mutatjuk be, s őket egymástól számozással különítjük el úgy, ahogyan a közszói szótárakban az egyes jelentéseket szokás feltüntetni: pl. Kis-dűlő 1., Kis-dűlő 2.).

11.2. Sokféleség a szócikkek megszerkesztésében

Az egyes munkákban a szócikkekben történő anyagközlési módszernek – főként az adott munkák céljától, közzétételi lehetőségeitől függően – számos változata alakult ki. Ezek közül többféle eljárást korábban már bemutattunk. E helyütt ismét kiemelünk ezek közül néhányat:

• A leginkább helytakarékos eljárás a legfontosabb információk bemutatására korlátozódik, amelyek többnyire rövidítésekkel vannak jelölve. Az ömlesztett jellegű közreadásban szócikkek lényegében nem is jelennek meg, de az egyes egységek valójában mégis ilyen alapon különülnek el: az egyazon denotátumhoz rendelt névformák szerint szerveződnek. Eltérés ugyanakkor, hogy a közzététel módja nem betűrend szerint történik, és címszó sem áll az egység élén. Éppen ezért az ilyen formában közreadott anyagok (pl. SMFN, ZMFN) nem is tekinthetők valódi szótáraknak, még a szerkesztési alapelv lényegi azonossága ellenére sem.
• A fentieknél gazdagabb információkkal szolgálnak a valódi szócikkekben való tömör közzétételek, amelyekben a magyarázatok szöveges megfogalmazásban szerepelnek, de a történeti adatolás többnyire nem túl gazdag, és az egyes információk sincsenek részletezően kifejtve.
• Találunk ezek mellett olyan szócikkes közzétételeket is, amelyek bőséges adatolással, illetve a helyet érintő történeti névmagyarázatokkal és részletező névfejtéssel állnak. Ez a forma főképpen kéziratos munkákban, szakdolgozatokban és doktori értekezésekben jellemző, publikációként viszonylag ritkán jelennek meg ilyen dolgozatok, s ha igen, akkor az anyag többnyire egy-egy település helynévkincsére korlátozódik. Az efféle szakmunkáknak nagy előnye a multidiszciplináris hasznosíthatóság, mivel jó forrásanyagul szolgálnak a történettudomány bizonyos ágai, pl. a helytörténet, birtoklástörténet, gazdálkodástörténet, ipartörténet, néprajz, történeti földrajz stb. számára is.
• A fenti szótári formák közös vonása, hogy az adatokat időrendben közlik, és minden egyes adathoz forrásjelzet is tartozik. Ez a filológiai megbízhatóság szempontjából fontos eljárás.

11.3. A Magyar Nemzeti Helynévtár szócikkeinek általános szerkesztési elvei

A szócikkek öt egységből épülnek fel, amelyeket gondolatjellel különítünk el egymástól. A címszót az adatközlő rész követi, amelyben a konkrét névadatok mellett esetenként az adott helyre vagy a nevére vonatkozó, az adatközlőktől származó szövegközlések is szerepelnek. Az adatközlést a megnevezett helyre, illetve a névre vonatkozó információkat összegző leíró rész követi. A negyedik egységben a névadatok forrásait soroljuk fel, s a szócikkeket a megnevezett hely térképi azonosítója zárja le.

A szócikkek fentieknek megfelelő átalakítására az egyes kötetek kiadását megelőzően kerül sor, s e munkát – a gyűjtők bevonásával – a kötetek szerkesztői végzik el.

E szócikkszerkesztési minta szerint épülnek fel a Hajdú-Bihar megye helynevei 1. című kötet szócikkei.

11.4. Az online névtár szócikkeinek szerkesztési elvei

11.4.1. A címszó-meghatározás alapelvei

A szócikkben szereplő címszó a szócikkírás alapjául szolgáló Magyar Nemzeti Helynévtár adatbázis táblanév mezőjének feleltethető meg. A címszó kiválasztásában az alábbi fő szempontokat vesszük figyelembe.

• A címszó meghatározásában az élőnyelvi formákat részesítjük előnyben a történeti forrásokban előforduló névváltozatokkal szemben.
• Amennyiben a mai névhasználatban több elnevezés is él egyidejűleg az adott helyre vonatkozóan, a leggyakrabban használt és esetleg történetileg is dokumentált nevet emeljük címszóvá.
• Ha egy-egy hely megnevezésére csupán történeti adatok állnak a rendelkezésünkre, akkor több névváltozat esetében a gyakrabban előfordulót, illetve a névszerűség kritériumainak leginkább megfelelő formát választjuk címszónak.
• A közterületek (utcák, utak, terek stb.) megnevezései esetében, amelyeknek van hivatalos névformájuk is, mindig ezt a változatot emeljük címszóvá, még akkor is, ha esetleg a helyi névhasználatban nem is az a leggyakrabban használatos megnevezése az adott helynek.

A címszavak helyesírásában az akadémiai szabályozás szerint járunk el a korábbiakban részletezett szempontok figyelembevételével.

• A nevek helyesírását azonban az is befolyásolhatja, hogy az adott névforma milyen típusú helyet jelöl meg. Abban az esetben ugyanis, ha a helynév utótagjaként álló földrajzi köznév jelentésének ellentmond a név denotatív jelentése (pl. a kert, kút stb. utótagú helynév nem kertet, kutat, hanem településrészt vagy határrészt jelöl), a nevet – a kertek, kutak szokásos, kötőjeles írásmódja helyett – egybeírjuk (a Rákóczikert Hajdúhadházon ma már beépített településrész, a Görögkút pedig nagy kiterjedésű határrész Hajdúdorog határának északkeleti részén).
• Az összetett földrajzi köznévi névrészekből alakult helyneveket ugyancsak egybeírjuk (pl. Szőlőskert, Akácerdő). A helynévként is használt intézményneveket a helynevek helyesírási szabályai szerint írjuk. A szócikkek leíró részeiben előforduló nevek helyesírása természetesen ugyanezen szabályok alapján történik. Ettől csupán az adatközlő részben térünk el: itt ugyanis a források által közölt formában adjuk közre a névadatokat.

11.4.2. Az adatközlő rész

Az adatközlő rész élén a Magyar Nemzeti Helynévtár Program keretében elvégzett élőnyelvi gyűjtésből származó adatok állnak egyszerűsített fonetikus lejegyzéssel. Az élőnyelvi (az aktuális gyűjtésből származó) adatok tagolása helyesírási szempontból megegyezik a címszóéval. Az adat előtt a gyűjtés éve szerepel, az adatot pedig zárójelben a forrásra történő utalás követi.

• Az élőnyelvi névformák sorrendjét a használati gyakoriságuk határozza meg, és az egyes névváltozatokat tilde jel (~ előtte és utána szóközzel) választja el egymástól. Ha a variánsok között nincs jelentős használatbeli eltérés, akkor a névszerkezetileg szorosabban összetartozó alakok kerülnek egymás mellé.
• Az egyrészes nem áttetsző lexikális szerkezetű neveknél (de adott esetben másutt is, ahol ezt fontosnak gondoljuk) megadjuk a hová? kérdésre felelő határozóragos alakot is.
• Itt közlünk továbbá egyes esetekben az élőnyelvi gyűjtésből származó, a nevet magyarázó, illetve a név használatát vagy magát a helyet jellemző fonetikus lejegyzésű szövegeket is. Az adatközlőktől idézett szövegközlést a nevektől virgulával ( | előtte és utána szóközzel) választjuk el, s ugyanez a jel áll a több adatközlőtől való szövegrészek között is.
• Az élőnyelvi adatokat az írott forrásokból származó történeti névadatok követik, mégpedig fordított időrendbe állítva.
• Történeti adatnak tekintünk minden olyan adatot, amely a MNHP keretében folytatott gyűjtést megelőző időből (évből) származik. Ide soroljuk tehát a korábbi élőnyelvi gyűjtések publikált vagy kéziratban maradt adatait is.
• A szótárba nem feltétlenül emelünk be az adattárban meglévő minden egyes adatot. Ha egy objektumhoz több tucatnyi névadat is kötődik, és ezek között nagy számban szerepelnek egymással alakilag és írásformában is teljesen megegyező formák, akkor ezeket két-három évtizednyi időközökkel közöljük a szótárban. A szótárba – azonos formák esetén – a fontosabbnak tekintett forrásokból célszerű beemelni az adatokat.
• A településnevek adatait minden olyan forrásból meg kell adni, amelyeket külön listában sorolunk fel a Magyar Nemzeti Helynévtár Program honlapján található útmutatóban.
• A rövidített formában szereplő – főképpen térképeken előforduló – megnevezéseket kiegészítve adjuk meg, szögletes zárójelben feltüntetve a kiegészített névdarabokat (a harmadik katonai felmérés térképén szerepel például a következő adat: 1884: Nagyállás h, amit az adott szócikkben Nagyállás h[alom]-ként veszünk fel).
• Az azonos évből és azonos forrásból való eltérő adatok között vessző áll.
• Az egyes adatok után forrásjelzet szerepel. A forrásjelzetet az adatbázis 4. mezőjében rögzített formájában adjuk meg.

11.4.3. A leíró rész

Az adatközlő résszel azonos bekezdésben, attól gondolatjellel elválasztva adjuk meg a helyre és a nevére vagy neveire vonatkozó információkat, amelyek nem válnak el mereven egymástól, de bizonyos struktúrát követnek. Ebben a részben az adatbázis 6. objektuminformáció, 11. denotatív jelentés és 12. névmagyarázat mezőiben rögzített információkat használjuk fel, de ezeket nem mechanikus módon emeljük át a szócikkbe, hanem az alábbi szerkesztési elveket figyelembe véve.

• A leíró rész megfogalmazásában figyelembe kell venni, hogy az azt magába foglaló szócikk az egy-egy település összes helynevét magába foglaló szótár részeként, annak kontextusában szerepel. (Szemben az adatbázissal, amelynek keresőfelülete az egyes nevek keresésére szolgál.) Ezért például a leíró részben nem feltétlenül van szükség a szócikkben szereplő név által jelölt helyet magába foglaló település megnevezésére.
• A leíró rész első – a többitől nem mechanikusan elkülönülő – egységében a kérdéses hely jellemzése szerepel, ami az elhelyezkedésének a leírását és a hely fajtájának a megjelölését foglalja magába (pl. az Áncsán dűlő szócikkében a helymeghatározás így történik: A hajdúdorogi határ nyugati részén lévő dűlőút.). A szótárban szereplő leírás megfogalmazását tekintve nem feltétlenül egyezik meg az adatbázis denotatív jelentés mezőjében megadott meghatározással tekintve, hogy a szótárban ez a szövegrész a további szövegrészek kontextusában fordul elő. Ennek az egységnek az a feladata, hogy a hely azonosítását segítse. Kerüljük azonban a bonyolult leírásokat, a pontos lokalizálást ugyanis a térképes megjelenítés is lehetővé teszi a felhasználó számára. A vonalszerű objektumok (folyóvizek, utak) leírását a gyűjtőmunka ismertetése kapcsán az 5.5. pontban leírtak alapján célszerű megadni.
• A következő egységben – ha az szükséges – az adott hely történetére vonatkozó lényeges információk állnak, amelyek elsősorban azt taglalják, hogyan változott a hely jellege, funkciója.
• Ezt követően adjuk meg a névmagyarázatokat, ahol a tudományos igényű névfejtés mellett a népi magyarázatokat is bemutatjuk. A tömör, lényegre törő névmagyarázatokban lehetőség szerint igyekezzünk minden alaktani változatra kitérni! A magyarázatokban igyekezzünk feltárni az egyes névformák egymáshoz viszonyított történeti változásviszonyait is! Kerüljük ugyanakkor a minden egyes névforma alakulásmódjára mechanikusan kitérő megfogalmazásokat!
• Azoknak a neveknek az esetében, ahol a névmagyarázatok szakirodalom felhasználását követelik meg (pl. a szemantikailag elhomályosult nevek esetében), a felhasznált szakirodalomra is utalunk a szövegben, szövegbeli hivatkozással. Elsődleges forrásként Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára 1–2. (Bp., 1988) című munkáját használjuk, de emellett támaszkodhatunk a Magyar Nemzeti Helynévtár Program honlapján található, folyamatosan bővülő etimológiai adatbázis anyagára is.
• A leíró részben az objektum bemutatása és a név magyarázata nem különül el egymástól mechanikusan, mivel akár már az objektumot ismertető rész is magyarázatul szolgálhat a név keletkezéséhez. (Pl. a Hadházi út szócikkében a leíró rész tulajdonképpen egyetlen információra korlátozódik: „Hajdúböszörményből keleti irányban Hajdúhadházra vezető út.”, mivel az nemcsak a jelölt objektumot írja le, hanem egyúttal utal a név keletkezésének motivációjára is.)
• A címszótól eltérő variánsokat a névmagyarázatokban történő említésekben félkövér dőlt betűtípussal jelezzük (ezek az alakok szerepelnek egyébként utaló címszavakként is). Ezek a kiemelések a rövid, könnyen áttekinthető szócikkekben el is maradhatnak.
• A leíró rész végén jelezzük a más helyekkel és nevekkel való összefüggéseket. Ebben vagy mondatszerű megfogalmazások (pl. a Gát szócikkében: Az északi részét Kis-Gátnak, a déli részét pedig Nagy-Gátnak hívják.), vagy pedig utalások szerepelhetnek (pl. az Alsó-Kilinkút szócikkében: Vö. Felső-Kilinkút.).

11.4.4. Utaló szócikkek

A szócikkekben szereplő, a címszótól legalább egy morfémányi eltérést mutató alakváltozatokat és szinonimákat utaló szócikkekként szerepeltetjük a következő formában: Kadarcs-ér lásd Kadarcs.

• A minimális grammatikai eltérést mutató (egymástól csak toldalékmorfémában különböző) variánsok esetében azonban nem veszünk fel utaló címszót, ha az betűrendben a nevet tárgyaló szócikk mellett szerepelne: nem vesszük fel például a csupán a birtokos személyjelben különböző változatokat: a Római pap tanyája szócikk mellett nem szerepel a Római pap-tanya utaló szócikként.
• Nem mutatnak utaló szócikkek az olyasfajta eltérésekre, mint az utcanevek személynévi előtagjának rövidebb vagy hosszabb használata (például a Petőfi Sándor utcának van ugyan Petőfi utca névváltozata is, ez azonban nem szerepel utaló szócikként), illetve a tanyanevekben a személynév hivatalos vagy informális alakban történő megjelenése (például a Balogh Miska tanyája szócikkében szerepel Balogh Mihály tanyája névforma, de utaló szócikként ezt a változatot nem vesszük fel).
• Az azonos utaló szócikkeknél élünk az összevonás lehetőségével: pl. Csárda lásd Csárdadomb, Dorogi csárda.

11.5. A nyomtatott névtár szócikkeinek szerkesztési elvei

Ahogyan a fentiekben említettük, az online szótárak anyagára támaszkodva készülnek el a könyvformában kiadott helynévszótárak, településenkénti elrendezésben közreadva egy-egy térség helyneveit.

Ezt a munkát szerkesztők végzik a gyűjtők bevonásával. A kiadást megelőzően sor kerülhet a történeti forrásanyagok körének némi bővítésére is, amelyekből a névadatokat a gyűjtők emelik be az adatbázisba és az online publikált szótárba, elvégezve adott esetben a szükséges korrekciókat is.

A nyomtatott szótárak elsősorban a források közlésében térnek el az online szótáraktól, illetőleg kiegészülnek az egyes kötetekben elhelyezett helynévatlaszok térképlapjaira történő utalásokkal.

11.5.1. Források

Az egyes adatokhoz tartozó forrásokat nem közvetlenül az adatokhoz kapcsolva, hanem a szócikk végén betűrendben soroljuk fel. Ennek az eljárásnak előnyei és hátrányai egyaránt vannak.

• Nagy előnye például az, hogy megkönnyíti a szótár használatát a felhasználók számára, mivel nem terheli az olvasók figyelmét a legtöbbjük számára többnyire nem informatív hivatkozásokkal.
• A tudományos kutatómunka szempontjából ez a megoldás filológiai szempontból kétségtelenül megkérdőjelezhető, mivel megnehezíti az egyes adatoknak a forrásokban való visszakeresését. Minthogy azonban a program keretében egybeállított szótárak anyaga a Magyar Nemzeti Helynévtár online adatbázisában is hozzáférhető, ott az egyes adatok pontos forrása is elérhető.
  A források felsorolásakor rövidítéseket alkalmazunk, amelyek megegyeznek az online adatbázis megfelelő tételeivel.

11.5.2. Térképi azonosító

A szócikkeket a térképi azonosító zárja le, amelynek segítségével a kötetek végén álló térképszelvényeken a kérdéses hely könnyen azonosítható. Az azonosító a térképlap számát és a kérdéses mező paramétereit tartalmazza (pl. T2-G4). Ezek az azonosítók csak az egyes kötetek szerkesztésekor kerülnek bele a szócikkekbe.

11.6. Szócikkszerkesztő gyakorlat

Az itt található rövid adatbázis a hajdúböszörményi Kis-Tacsilló-halomra vonatkozó helynévi adatokat tartalmazza. A táblázatban található információk és a fent bemutatott szócikkírási alapelvek figyelembevételével állítsa össze a denotátum szócikkét a Word szövegszerkesztő program segítségével! Az általunk elvégzett feldolgozást itt találja meg.

11.7. A település törzslapja

A feldolgozó munka utolsó munkafázisaiban készítjük el a település törzslapját is.

A táblázat három rekordot tartalmaz.

• Az adatbázis 1. rekordjában a mezőszerkezet fejléce látható,
• a 2. rekordban az egyes mezők kitöltését segítő információk érhetők el,
• a 3. rekordba a gyűjtőnek kell beírnia a településre vonatkozó információkat.

A település törzslapjának mintatáblázatát itt találja.

A táblázat adatokkal való feltöltéséhez az alábbi információk nyújtanak segítséget:

A település neve: mai hivatalos név.

A település mérete: km²-ben megadva.

A település népességszáma: a https://www.ksh.hu/apps/hntr.main weboldalon közölt hivatalos aktuális számadat.

A gyűjtés ideje: pl. 2022. május–2022. szeptember.

Népességszám/adatközlők száma: pl. az 1157 lakost számláló Bakonszegen 23 adatközlő bevonásával zajlott le az élőnyelvi gyűjtőmunka, és korábban 26 adatközlővel készült gyűjtés, így összesen 49 adatközlővel számolhatunk (49*100/1157 = 4,2%). Ez azt jelenti, hogy a népesség 4,2%-a lett bevonva a munkába.

Objektumok száma: a táblanevek (vagyis a leíró szócikkek) száma.

Nevek száma: a standard alakok (vagyis a leíró és az utaló szócikkek együttes) száma.

Rekordok száma: az adatbázisban szereplő helynévi adatot tartalmazó sorok száma.

Objektumsűrűség: az egységnyi területre eső megnevezett objektumok száma, vagyis az objektumok számának és a terület mérőszámának a hányadosa. Pl. ha a 35 km² területű Bakonszegen 150 objektum visel nevet (vagyis a szótárban ennyi leíró szócikk szerepel), akkor a település objektumsűrűsége 150 objektum/35 km² = 4,28 objektum/km² lesz.

Adatsűrűség: az egységnyi területre eső adatok száma, vagyis az adatok számának és a terület mérőszámának a hányadosa. Pl. ha a 35 km² területű Bakonszeg helynévanyagában 620 helynévadat fordul elő, akkor a település objektumsűrűsége 620 helynévadat/35 km² = 17,4 adat/km² lesz.

A település törzslapjának információkkal kitöltött változatára itt talál példát.

11.8. A helynévszótárhoz tartozó további állományok

Az egyes települések adatbázisának és szótárának összeállítását követően a település táblaneveit térben ábrázoló képfájlt (a továbbiakban munkatérképet) is el kell készítenünk.

A munkatérképről:
Látva azt, hogy a megnevezett denotátumok sajátosságai, például egymáshoz való lokális viszonyaik a helynévrendszert alapjaiban határozzák meg, a választott település névanyagának feldolgozásakor a különböző objektumok lokalizálására is feltétlenül sort kellett kerítenünk.
Ennek a követelménynek mind az adatbázis-építés során, mind a helynévszótár megírásakor eleget tettünk, hiszen az egyes tereptárgyakhoz tartozó pontos koordináták, valamint denotatív jelentések megadása és a szócikkek leíró részének megszövegezése munkánk végéhez közeledve bizonyosan megtörtént már. Mindezek jó alapot adnak ahhoz, hogy elkészüljön az objektumokat térben is ábrázoló munkatérképünk, melynek célja a feldolgozott település anyagait ellenőrző és korrektúrázó koordinátorok munkájának megkönnyítése. Ennek megfelelően a térképet nem publikáljuk a Magyar Nemzeti Helynévtárában a településhez tartozó fájlok között, és a nyomtatott helynévszótárak névatlasza sem ennek alapján készül majd el.

A munkatérkép a gyűjtő megítélése szerint lehet:

• papír alapú térkép, mely az élőnyelvi gyűjtés során használt térképpel azonos,
• képszerkesztővel (pl. Paint.NET, Illustrator stb.) készített digitális térkép, melyet a papír alapú térképünk vagy a munka kezdetekor kapott digitális képfájl alapján készítünk el,
• Google Earth vagy Google My Maps helyjelölőkkel és nevekkel ellátott térkép vagy
• Google Earth és QGIS programmal szerkesztett térkép, melynek elkészítéséhez itt talál segédanyagot.