4. AZ ÉLŐNYELVI GYŰJTÉS ELŐKÉSZÍTÉSE
4.1. A település kiválasztása
4.1.1. A település és a gyűjtő kapcsolata
4.1.2. A település mérete
4.1.3. A település nyelvi helyzete
4.1.4. A gyűjtési stratégia kialakítása
4.2. Felkészülés a gyűjtésre
4.2.1. Ismerkedés a település jelenével
4.2.2. Ismerkedés a település múltjával
4.3. Az adatközlők kiválasztása
4.3.1. A helynévismeret
4.3.2. A helynévközösségek
4.3.3. A névismeretet befolyásoló tényezők
4.3.4. Az adatközlők száma
4.3.5. Az adatközlők elérése
Irodalom
Azok, akik a tudományos igényeknek is eleget tévő helynévgyűjtés munkáját a Magyar Nemzeti Helynévtár Program keretében végzik, nem kisebb feladatra vállalkoznak, mint arra, hogy egy adott területhez köthető helyneveknek a minél teljesebb állományát összeállítsák. Ezek a helynévgyűjtemények a történeti forrásokban rejlő és a beszélők által napjainkban használt, ún. élőnyelvi helyneveket egyaránt tartalmazzák.
A helynévgyűjtések valójában már a 19. század közepétől többnyire egy-egy településhez kapcsolódóan folytak. A gyűjtésnek és a közzétételnek ez a módszere és gyakorlata – újabban az elméleti kutatásoktól is megtámogatva – napjaink helynévközléseit is jellemzi.
A gyűjtés előkészítésének első lépése ebből következően pedig a vizsgálni kívánt terület (általában település) kiválasztása.
4.1. A település kiválasztása
A település kiválasztásával összefüggésben három szempontot érdemes mindenképpen megvizsgálnunk. Ezek
- a település és a gyűjtő közötti kapcsolatra,
- a település méretére
- és a település nyelvi helyzetére vonatkoznak.
4.1.1. A település és a gyűjtő kapcsolata
A gyűjtést végezhetjük egy általunk jól ismert, vagy akár kevésbé ismerős, illetve számunkra – a gyűjtés megkezdésekor – teljesen ismeretlen területen is. Nyilvánvaló, hogy a gyűjtőnek a településsel való szorosabb kapcsolata a gyűjtés szempontjából számos előnnyel jár.
A kezdő gyűjtők esetében különösen fontos, hogy lehetőleg olyan települést válasszanak, amely jól ismert számukra. Lehet ez a gyűjtő szülőfaluja vagy -városa, korábbi vagy jelenlegi lakóhelye, illetve ebből a szempontból bármely település szóba jöhet, melyet a gyűjtő élete valamely szakaszában gyakran keresett fel (pl. a nagyszülők, a közeli rokonok, a barátok lakóhelye stb.). A tapasztalatok szerint a településsel összefüggő emlékek, a személyes érintettség és a kapcsolatok nagyban megkönnyíthetik a helynévgyűjtő munkát. Ezt a következő tényezők magyarázzák.
- Egyrészt a gyűjtőnek már a gyűjtés megkezdése előtt a helyek egy részéről, bizonyos objektumokról és ezek neveiről vannak vagy lehetnek ismeretei. Ennek megfelelően mind a településre érkezve, a lokális tájékozódás során, mind pedig a kérdései megfogalmazásakor, illetve a település helyneveiről szóló magyarázatok meghallgatásakor jó kiindulási alapra támaszkodhat.
- Másrészt a rokonok ismerősök közbenjárásával könnyebben találhat adatközlőket, mint egy számára idegen település lakosságának körében. Jó adatközlők egyébként a legközelebbi rokonok, ismerősök között is akadhatnak. A velük lefolytatott beszélgetések többnyire jóval gördülékenyebben, közvetlenebb módon zajlanak, mint az ismeretlen személyekkel készített interjúk.
- Harmadsorban pedig az ismerős településen végzett munkának ki kell emelni az érzelmi oldalát is, amely a gyűjtés szempontjából általában igen hasznos lehet. Azokhoz a területekhez, amelyekhez pozitív élmények kapcsolódnak, általában nagyobb elkötelezettséggel közelítenek a gyűjtők.
4.1.2. A település mérete
A települések a helynévanyag terjedelme szempontjából egyrészt a területük, másrészt a lakosságuk száma alapján sorolhatók a kisebb és a nagyobb települések közé. A települések besorolásakor e két jellemző mellett a társadalomföldrajz olyan további szempontokat említ még, mint például az agráradottságok (pl. a megmunkálható területek aránya) és a funkcionalitás (pl. a közigazgatási központoknak, a határ menti településeknek a régióban betöltött szerepe). Ezek a körülmények szintén hatással vannak a települések helynévanyagának mennyiségére és a helynévfajták megoszlására is.
A földrajztudományon belül sincs teljes egyetértés arra vonatkozóan, hogy az egyes településkategóriák között hol húzható meg valamiféle határ. A magyarországi településföldrajz a népesség száma alapján a kisebb településeket, falvakat például az alábbi kategóriákba sorolja:
| Települési kategória | A népesség száma |
|---|---|
| óriásfalu | 5000–10000 fő között |
| nagyfalu | 2000–5000 fő között |
| kisfalu | 1000–2000 fő között |
| aprófalu | 500–1000 fő között |
| törpefalu | 500 fő alatt |
(Tóth József 2002)
A települések területi viszonyai között ugyancsak nagy eltérések vannak. Ráadásul a határ mérete és a lakosság száma sem mutat különösebb összefüggést. E kérdésben tudományos osztályozást nem ismerünk. A helynévkincs gazdagságát mindkét tényező értelemszerűen erősen befolyásolja: nagy területű településeken általában a határnevek száma magas, a népességszámtól pedig főképpen a belterület mérete és ezzel szoros kapcsolatban az ottani nevek száma függ.
A tapasztalattal még nem rendelkező gyűjtőknek – a fentiekből következően – általában könnyebb kisebb településen megkezdeniük a gyűjtőmunkát.
A nagyobb településen folyó helynévgyűjtés esetében célszerű több településrészre, területi egységre osztani a terepet, lehetőleg úgy, hogy ennek során az adott település természet- és társadalomföldrajzi alapon elkülönülő, történetileg kialakult, viszonylag önálló részeit vegyük figyelembe. A gyűjtés egyes szakaszainak térségeit kijelölve alapvetően a korábbi közigazgatási változtatásokból (különösen pl. a településegyesítésekből) indulhatunk ki. A nemrégiben egyesített, de területileg jól elkülöníthető településrészekről egyaránt keressünk adatközlőket, és külön gyűjtsük az adott részek helyneveit! Ezekre a gyűjtési helyzetekre az alábbiakban bemutatunk néhány jellemző példát.
- Józsa települést például 1981-ben csatolták Debrecen városához. Annak ellenére, hogy Józsa ma már közigazgatásilag a megyeközponthoz tartozik, önálló települési jellege nem szűnt meg: belterülete Debrecen lakott területétől meglehetősen messze, kb. 8 km-re fekszik, emellett a lakossági szolgáltatások (pl. iskola, templom, szupermarket, étterem stb.) széles köre található meg itt. Ebben az esetben tehát nemcsak a helynévgyűjtést célszerű külön lefolytatni, hanem még a helynévanyag önálló közzététele is megfontolandó.
- Az előző példához hasonlóan Haláp vagy Kis- és Nagymacs is önálló településegységek Debrecen határában, ezek azonban már régóta Debrecenhez tartoznak. Kis lakosságszámuk miatt azonban nem rendelkeznek az önálló településekre jellemző infrastruktúrával. Az ezekhez a területekhez tartozó helyneveket a településrészek természetes elkülönültségéből adódóan tehát szintén egymástól elválasztva érdemes gyűjteni az ott lakóktól, de a helynévközléseket aligha lenne célszerű külön-külön közreadni.
- A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Jánkmajtis község 1950-ben Jánk és Majtis települések egyesítésével jött létre. Az azóta eltelt időben a két falu lakott része összeépült, a helyiek ma már a települések közötti határt sem feltétlenül tudják pontosan megállapítani. Helynévgyűjtéskor az ilyen jellegű településeket tehát egy területi egységként kell kezelnünk, figyelve arra, hogy a kikérdezés során a falu mindkét részéről legyenek adatközlőink.
- A gyűjtést nagyobb városokban végezve a belterületet is érdemes több részre tagolni. A lakosság ugyanis többnyire kevésbé ismeri ugyanolyan részletességgel az egymástól távol fekvő területek objektumait. Ha a kutatás megtervezésekor a választásunk valamely nagyobb városra esik, számolnunk kell azzal, hogy a nagyobb terület vizsgálatához és a nagyobb számú lakosság kikérdezéséhez nem elegendő egyetlen személy részvétele. Ilyen esetekben célszerű több gyűjtő együttműködő és összehangolt munkájával elvégezni a feladatot.
Ha a vizsgálatainkat egy Magyarországgal szomszédos külső régióban (pl. Romániában, Szlovákiában, Ukrajnában stb.) folytatjuk – a nyelvi helyzet összetettségén kívül – az ottani közigazgatási egységek figyelembevételével kell a munkát megterveznünk. A magyarországitól eltérően a romániai közigazgatási rendszerben például nincsenek járások, vannak viszont községek, amelyek néhány települést foglalnak magukba. Ezek földrajzi tekintetben gyakran jól elkülöníthető falvak ugyan, de területük egykori közigazgatási határait nem mindig könnyű megállapítani. A romániai térségben végzett kutatást tehát érdemes eleve úgy megtervezni, hogy számolunk az adott faluhoz tartozó további településekkel is. Mindenképpen előnyös, ha a közigazgatási szempontból összetartozó falvakban ugyanaz a személy gyűjti össze a helyneveket.
4.1.3. A település nyelvi helyzete
A Magyarországgal szomszédos külső régiókban magától értetődően, de még a Magyarország területén folyó vizsgálatok során is gyakran előfordul, hogy egy település kiválasztásakor a nyelvi heterogenitás, a két- vagy többnyelvűség különféle eseteivel találjuk szembe magunkat. Az egymástól eltérő nyelvi-etnikai csoportok gyakran a település más-más részében élnek, az általuk használt helynévállomány pedig – a nyelvi sokszínűségből adódóan – a hasonlóságok mellett komoly különbségeket is mutathat. Ezekben az esetekben nyilvánvalóan az anyanyelvi-etnikai eloszlásról szóló mutatókra támaszkodva és a saját nyelvi kompetenciánk figyelembevételével kell a gyűjtés elvégzésére vonatkozó döntést hoznunk.
A többnyelvű települések helynévanyagának összegyűjtését azok végezhetik kompetens módon, akik a magyar mellett a helyben használatos másik nyelve(ke)t is jól ismerik. E települések névhelyzetének összetettségéből adódóan a tapasztalattal még nem rendelkező gyűjtők számára névgyűjtésre a nyelvileg homogén települések választása javasolható leginkább.
4.1.4. A gyűjtési stratégia kialakítása
A helynévgyűjtés során – a névhasználók felől megközelítve a problémát – az egyazon névközösséghez tartozó helynevek összegyűjtésére kell törekedni. Névközösségnek a hasonló helynévismerettel, névtudással rendelkező emberek csoportját nevezhetjük, amelynek hátterében az a közös környezet áll, amely egyúttal a névtudás szociokulturális és nyelvi alapját is adja. A kisebb településeken élő, egy nyelvet beszélő személyek általában egyetlen névközösséget alkotnak, míg a nagyobb települések lakossága rendszerint több névközösségből, névismerői csoportból áll.
Az optimális gyűjtési stratégia azt követően alakítható ki, ha legalább bizonyos mértékben megismertük a települést. A terepmunka megkezdése előtt nagy vonalakban már tisztában kell lennünk a település méretére, lakosságára, közigazgatási és (főként a határon túli települések esetében) nyelvi helyzetére vonatkozó adatokkal. Kizárólag ezeknek az ismereteknek a birtokában tudjuk eldönteni, hogy milyen közösségeket számon tartva, milyen lokális egységekben gondolkodva lehet a lakosság által használt nevek legnagyobb részét összegyűjteni.
A tervezés fázisában a következő kérdések megválaszolására érdemes még kitérni:
- Az elhelyezkedését tekintve melyik település rendelkezik olyan infrastruktúrával, amely lehetővé teszi az oda való rendszeres kiutazást, illetve a tartós ott tartózkodást.
- Nagyobb helységek esetében a választott település helynévanyagának összegyűjtéséhez elegendő-e egyetlen személy, vagy inkább több gyűjtő együttes munkájára van szükség?
- Kellő nyelvismerettel rendelkezünk-e ahhoz, hogy egy nyelvileg heterogén lakosság minden csoportjához eljussunk?
A Magyar Nemzeti Helynévtár Program keretében a település megválasztásánál arról is fontos tájékozódni, hogy a kiszemelt településnek e munkálat keretében nem közölték-e már a helyneveit, illetve hogy nincs-e folyamatban lévő gyűjtés az általunk választott településen. A program honlapján ezek az adatok mindenki számára elérhetők.
4.2. Felkészülés a gyűjtésre
4.2.1. Ismerkedés a település jelenével
A településsel kapcsolatos tájékozódás egyik első lépéseként az alábbi statisztikai adatoknak kell utánanéznünk:
- a település területe és
- lakossága: a lakosság száma, etnikai, nyelvi, felekezeti összetétele.
A Központi Statisztikai Hivatal honlapján elérhető Magyarország helységnévtára (https://www.ksh.hu/apps/hntr.main), amely e téren a legfrissebb hivatalos adatokat tartalmazza. Így megismerhetjük a település lakóinak számát, területének méretét (hektárban megadva), elhelyezkedését, nemzetiségi és vallási megoszlását és a település külterületén fellelhető lakott helyeket. Fontos tehát, hogy ezen a felületen nem csupán a közigazgatásilag önálló településekre kereshetünk rá, hanem egykor önálló, majd a későbbiekben egy másik településhez csatolt településrészekre, külterületi lakott helyekre, amelyeknek az itteni névadatait a munkánkban közvetlenül is felhasználhatjuk.
A magyar nyelvterület határon túli térségeire vonatkozóan azonban a fenti honlapon természetesen nem találunk adatokat. A romániai települések esetében például az alábbi helyeken találhatók meg a bennünket érdeklő információk. A magyarországi adatokhoz képest azonban eltérés mutatkozik abban, hogy az ezeken a felületeken megjelenő információk jó része nem a tényleges települések szerinti bontásban, hanem a központi egységként szereplő, valójában több faluból álló községekre, illetve a városokra vonatkozóan jelenik meg.
https://ispmn.gov.ro/maps
https://www.recensamantromania.ro/rpl-2011/rezultate-2011/#5
http://statisztikak.erdelystat.ro/home/?lang=hu
A szlovákiai települések vizsgálatához itt talál információt:
https://www.scitanie.sk/en/results-in-mutual-combination
https://www.onkormanyzas.sk/2021-es-nepszamlalas-nemzetisegi-adatai
A kárpátaljai települések esetében pedig itt talál a demográfiai helyzetre vonatkozó adatokat:
https://uk.wikipedia.org/wiki/Населення_України
https://index.minfin.com.ua/ua/reference/people/2021/
http://www.ukrstat.gov.ua/operativ/operativ2007/ds/nas_rik/nas_u/nas_rik_u.html
A települések földrajzi helyzetéről a legpontosabb és a legfrissebb információkat többnyire a műholdfelvételeken alapuló Google Earth és Google Térkép felületei nyújtják számunkra. Ezek tanulmányozása révén nem pusztán a területek pontos elhelyezkedéséről, a határvonalaikról lehet ismeretekhez jutni, hanem a részletes felvételeknek köszönhetően a területeken folyó tevékenységi formákról, a művelési jellegről és – az utcaképek segítségével – akár még a legkisebb objektumokról is sokat megtudhatunk.
Ez a segédanyag kettős célt szolgál. A nyomtatott térképlapok – vagy igény szerint a digitálisan behívott képfájlok – alkalmazhatók egyfelől az élőnyelvi interjúk folyamán, mivel ezek révén az adatközlőknek lehetőségük nyílik arra, hogy a térképszelvényekhez igazodva járják be gondolatban a határt. Azoknak Az interjúalanyoknak azonban, akik kevésbé jól tájékozódnak e térképek alapján, inkább szóbeli iránymutatást érdemes adnunk. Másfelől alapul szolgálhatnak azokhoz a munkatérképekhez is, amelyeket a település teljes körű feldolgozása után az anyag publikálásának feltételeként szükséges elkészítenünk.
Kiválóan használható térképalkalmazás a 2022-ben publikált Nemzeti Térinformatikai Alaptérkép is. Ezen a felületen részletesebb névírást és topográfiai tartalmakat tanulmányozhatunk, mint a nyílt alkalmazásokban, bár ez csak Magyarország mai területére használható, és keresést nem támogat. (Regisztrációval bárki számára elérhető).
A település általános társadalmi-gazdasági helyzetéről gyakran számos forrásból tájékozódhatunk, máskor azonban akár teljességgel hiányozhatnak az efféle támpontok. A településekről készült monográfiák különösen jó kiindulópontot szolgáltatnak ahhoz, hogy a választott területről és annak lakosságáról információkhoz jussunk. Választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy ma milyen, ill. milyen volt korábban a vizsgálni kívánt közösség társadalmi szerkezete, hogyan telnek/teltek a mindennapjaik, a megélhetésük érdekében mit termelnek/termeltek stb. Ezek a kiadványok egyébként gyakran közölnek helyneveket is, de a segítségükkel az egyes helybeli objektumok funkciójáról, történetéről is számos dolgot megtudhatunk, sőt akár a helyi szokásokkal, a közösség körében ismeretes történetekkel is megismerkedhetünk. A tapasztalatok szerint az ilyen kiadványok a hasznos információk mellett azonban olykor szerzőik erős érzelmi befolyásoltságától sem mentesek, így általában érdemes kritikusan kezelni őket.
A kutatásnak e kezdeti szakaszában nem hagyhatjuk figyelmen kívül a különböző online források nyújtotta lehetőségeket sem. A Wikipédiának a településekről szóló szócikkei például a tájékozódás ezen szakaszában szintén hasznosnak bizonyulhatnak, de tudományos hivatkozásként kevésbé alkalmazhatók. Ezek az oldalak általában demográfiai és településtörténeti adatokat közölnek. Emellett az sem ritka, hogy a szócikkek végén további, a kutatás számára is felhasználható forrásokat is megneveznek.
4.2.2. Ismerkedés a település múltjával
A település múltjával való – történettudományi értelemben véve persze csak felületes –ismerkedés szintén hozzátartozik a gyűjtés előkészítéséhez. Ehhez leginkább a település történetével foglalkozó, tudományos szempontból hiteles munkák – ha vannak egyáltalán ilyenek – átlapozása segíthet hozzá bennünket. Az általános történeti tájékozódás a mai, élőnyelvi helynévanyag feltárásának és helyes értelmezésének is nélkülözhetetlen feltétele.
Ebben a múlttal való ismerkedési folyamatban különösen fontos azoknak a forrásoknak a megismerése, amelyek a település helyneveit a korábbi időkből adatolják. Közöttük nyomtatott és kéziratos források egyaránt találhatók. Ezekről a Magyar Nemzeti Helynévtár Program honlapja válogatott forrásbibliográfiát tesz közzé, amelyet első tájékozódásként a gyűjtők eredményesen használhatnak már a gyűjtésre való felkészülés során is.
Ezek köréből ebben a szakaszban kiemelendők a történeti térképek, amelyek viszonylag könnyen és gyorsan befogadható formában sokrétű információt szolgáltatnak a települések múltjáról.
Ide sorolhatók például a különböző időkben készült katonai felmérések térképei: az első (1763–1787), a második (1806–1869), a harmadik (1869–1887) és az 1941-es felmérés (MKF.) idejéből. Ezek a térképszelvények katonai céljaikból következően – időben előre haladva egyre inkább – részletesen és megbízhatóan ábrázolják a domborzatot, a vízhálózatot, az utakat, a hadi szempontból különösen fontos építményeket, továbbá a települések, valamint egyes földrajzi alakulatok nevét is sok esetben feltüntetik.
Másfajta, de ugyancsak hasznos információkat tartalmaznak a földmérési alaptérképek vagy másképpen kataszteri térképek, amelyek az ingatlan-nyilvántartást szolgálják. Ennek megfelelően a települések határvonalai mellett a természetes és mesterséges tereptárgyakat az előbbieknél is gazdagabban ábrázolják, valamint a tulajdonviszonyokat is pontosan feltüntetik.
A gyűjtésre történő felkészülésnek különösen fontos része a korábbi élőnyelvi gyűjtésekkel való megismerkedés. Ezek lehetnek modern kori, többnyire megyei vagy járási keretben publikált névtárak, szakdolgozatokban, egyéb kéziratos anyagokban megjelenő helynévgyűjtések stb., de itt említhető Pesty Frigyes helynévgyűjteménye is, amely 1864-ben készült. E munkák ugyan történeti forrásként kezelendők, de különleges jelentőségüket az adja, hogy a korban ténylegesen használatban lévő, többnyire a helybeli kiejtés szerint lejegyzett helynévanyagot tartalmaznak.
A település múltjának megismeréséhez, történeti munkák megtalálásához ajánljuk még a Hungaricana adatbázisát is, amelyben a településnévre keresve megtalálhatja a közgyűjteményekben kiadott tanulmányköteteket, jellemzően a megyei levéltárak, múzeumok kiadványait, amelyekben leginkább előfordulnak helytörténeti-régészeti-történeti földrajzi cikkek, tanulmányok.
Az, hogy a történeti helynévanyagok forrásainak feldolgozása, azaz adatbázisban való rögzítése megelőzi-e a gyűjtést, vagy ebben a szakaszban a gyűjtő csupán ismerkedik a forrásoknak ezzel a körével, a kutató saját döntésétől függ. A névanyag egy részét vagy akár az egészét azért szerencsésebb még a gyűjtés megkezdése előtt megismerni, mert ezek a nevek „hívónevekként”, „felidéző nevekként” a névgyűjtés során folytatott beszélgetéseink során is hatékonyan felhasználhatók.
A történeti források feldolgozásának módszereiről a nyolcadik és a kilencedik fejezetben olvashat részletesebben.
4.3. Az adatközlők kiválasztása
4.3.1. A helynévismeret
A 20. században zajló helynévgyűjtő munkák ráirányították a kutatók figyelmét arra a jelenségre, hogy az azonos településen élők helynévismerete között jelentős eltérések mutatkozhatnak még a kisebb falvakban is.
Ezt a megállapítását arra a tapasztalatára alapozta, hogy vizsgálatai során szülőfalujában, Gacsályban nem talált egyetlen olyan személyt sem, aki a település összes helynevét – akár csak megközelítő teljességgel – ismerte volna.
Mindezt a mai helynév-szociológiai vizsgálatok fényében is érvényesnek látjuk. Egy-egy falu szinkrón helynévrendszerének a településen élő lakosok által használt teljes helynévlexikont tekintjük, amelyet a közösség egyes tagjai a maga egészében nem birtokolnak. A névrendszer ismerete e megközelítés szerint komplementer jellegű, vagyis az adott településen élőknek (az ún. helynévközösség) tagjainak egyéni névismeretéből tevődik össze. Ennek megfelelően a gyűjtésbe bevont adatközlők kiválasztásakor azt a célt kell szem előtt tartanunk, hogy segítségükkel a település minél teljesebb jelenkori helynévállományát állíthassuk egybe.
4.3.2. A helynévközösségek
A helynévközösség fogalmához az utóbbi években sokan hozzászóltak: a kutatók kezdetben elméleti alapállásból, majd pedig empirikus vizsgálatok eredményeiből kiindulva igyekeztek a mibenlétét megragadni. A fogalom meghatározásakor az alábbi kritériumokat vehetjük figyelembe:
- a névközösség térbelileg értelmeződik,
- tagjai tényleges kommunikációs helyzetben állnak egymással,
- ugyanannak a lokális helynévkincsnek a különböző szegmenseit birtokolják, és
- az egyéni helynévismeretek között jelentős átfedések vannak.
A helynévközösségek mibenlétét a Hajdú-Bihar megyében végzett empirikus névközösség-vizsgálatok eredményeivel illusztráljuk.
A felmérések eredményei alapján a kisebb, legfeljebb egy-két ezer lakosú és néhány ezer hektár területű, történetileg egységesen fejlődött települések lakóit tekinthetjük névközösségnek. Az ettől eltérő jellegű települések helynévhasználói több névközösséget alkotnak. A vizsgálatok azonban arra is rávilágítottak, hogy egyetlen névközösségen belül is kimutathatók különböző alapokon szerveződő helynévhasználói mikroközösségek.
A tépei névközösség-vizsgálat alkalmával két háromgenerációs család tagjainak névismeretét mértük fel. Az egyik családban mindhárom generáció tagjai szoros kapcsolatban vannak a település határában fekvő földekkel, míg a másik család tagjai esetében ilyen viszony nem mutatható ki. Az összehasonlítás azt mutatta, hogy a közös névismeretet a családi összetartozásnál jóval erősebben befolyásolja az azonos foglalkozás. A földdel szorosabb kapcsolatban lévő családnak a tépei helynévkincs 26%-áról van ugyanis közös tudása, míg a másik család esetében ez az arány csupán 8%.
A névhasználói mikroközösségek létét fontos figyelembe venni az adatközlők kiválasztásakor is. Ezt a szempontot azonban csak azt követően tudjuk érvényesíteni, ha már alaposabb ismereteket szereztünk egy-egy település helynévanyagáról és lakóinak helynévhasználatáról.
A helynévközösség fogalmáról itt olvashat részletesebben.
4.3.3. A névismeretet befolyásoló tényezők
Az egyének helynévkincse az életkor előrehaladtával egyre bővül. A közvetlen környezettel kapcsolatos ismeretek az egyéni élettér kiszélesedésével lesznek egyre kidolgozottabbak: az egyének kisgyermekkoruktól kezdve fokozatosan sajátítják el az általuk megismert objektumokkal kapcsolatos információkat. Ez együtt jár azzal, hogy a mentális helynévlexikon is napról napra gyarapodik, hiszen a helyekről a tulajdonneveik használata révén lehet legkézenfekvőbb módon beszélni. Az egyén által birtokolt helynévállomány fiatalabb korban egyre fokozódó intenzitással bővül, amelynek az üteme a névszociológiai vizsgálatok eredményei szerint a harminc éves kor környékén lassul le. A leggazdagabb névkinccsel jellemző módon a legidősebb korosztály tagjai rendelkeznek.
A hagyományos helynévgyűjtések tapasztalataiban és az ezek alapján született módszertani leírásokban gyökerező vélekedés szerint a férfiak jóval több helynevet ismernek, mint a nők. A korábban napvilágot látott helynévgyűjtési útmutatók még egyoldalúan az idős paraszti réteghez tartozó férfi adatközlők megkeresését javasolták a gyűjtőknek, később azonban egyre jobban kibővült a megkérdezettek köre.
A névszociológiai vizsgálatok a fenti megállapításokkal szemben azonban azt igazolták, hogy a nők és a férfiak névismerete között nincs jelentős eltérés. A névismeret mindkét nem esetében elsősorban társadalmi helyzetük függvénye, és ebből adódóan bizonyos típusú (főleg belterületi) helyneveket a nők a férfiaknál is jobban ismerhetnek. Ezt a körülményt az adatközlők kiegyensúlyozott megválasztásával fordíthatjuk a hasznunkra.
A foglalkozásnak a névismeretre gyakorolt hatását a korábbi helynévgyűjtések módszertani leírásai ragyogóan példázzák: az adatközlők megválasztásának szempontjai között a foglakozás a legkorábbi időktől jelen van.
E megállapítás érvényességét az empirikus kutatások eredményei is alátámasztják: a kistelepülések határával aktív kapcsolatban lévő földműves, mezőőr, gátőr stb. foglalkozású egyének helynévismerete jóval gazdagabb, mint a külterületre csak alkalmanként kijáróké.
Tapasztalataink alapján valamennyi településen találunk ún. névmestereket, vagyis olyan nyelvhasználókat, akiknek helynevekben különösen gazdag a szókincse. A névmesterek leginkább a foglalkozásukból adódóan tehetnek szert szélesebb helynévismeretre, ezért elsősorban a földművesek, erdészek, vadászok, gátőrök, postások között fordulnak elő ilyenek. Az ő megtalálásuk és kikérdezésük az összegyűjtött helynévanyag teljessége szempontjából nélkülözhetetlen. A foglalkozásuk jellege nyilvánvalóan nem független a település természeti és gazdasági arculatától: erdő borította településeken erdészeket, gazdag vízhálózat esetén vízügyeseket stb. igyekezzünk megkeresni.
Munkánk során találkozhatunk olyan helybeli lakosokkal is, akik különösen érdeklődnek településük története iránt, és különféle források, olvasmányok segítségével mélyítették el helyismereti tudásukat. A gyűjtőmunka céljának pontos tisztázását követően természetesen a helybeli lakosságnak ebből a köréből is választhatunk adatközlőket.
Az adatközlők etnikai–nyelvi hovatartozása ugyancsak összefügg a helynévismeretükkel is.
Az etnikailag vegyes romániai Kisbábonyban végzett névismereti felmérés során kirajzolódott eredmény szerint a magyarok valamivel több helynevet ismernek, mint az ott élő, ugyancsak magyar anyanyelvű cigányok. Ez utóbbi csoport azért ismer kevesebb, főképpen külterületi objektumot jelölő helynevet, mert míg a magyar közösség hagyományosan a mezőgazdaságból él, addig a cigányok csupán alkalmi földmunkák során találkoznak a külterületi helynevekkel. A cigány közösség tagjainak alacsonyabb fokú helynévismerete tehát végső soron az életvitelükből, munkájukból adódik.
A két- vagy többnyelvű településeken a két nyelv állománya átszínezi egymást a helynevek terén is. A gyűjtőmunka során a nyelvileg vegyes településeken ebből adódóan speciális helyzettel találjuk magunkat szemben. Az adatközlők megválasztásakor feltétlenül tekintettel kell lennünk erre a körülményre is.
A névgyűjtés megkezdése előtt ezekben a térségekben fontos néhány, elsősorban nyelvpolitikai természetű kérdést is tisztázni. Az egyéni helynévhasználatot ugyanis nagyban meghatározza az, hogy az ország, amelyben a vizsgálni kívánt település fekszik, milyen nyelv-, illetve névpolitikát folytat. Ennek a mi szempontunkból az alábbiak a meghatározó tényezői:
- Mi(k) az adott térségben a hivatalos nyelv(ek)?
- Az ország hogyan viszonyul a kisebbségekhez, illetve a kisebbségi nyelvekhez?
- Miként szabályozza a névhasználatot?
Előzetesen arról is tájékozódni kell, hogy a vizsgálni kívánt településnek a többnyelvűség körülményei között milyen a tágabb és a szűkebb nyelv- és névszociológiai helyzete.
- Az ott élő magyar közösség tömbmagyar, szigetszerű vagy szórványhelyzetben él-e?
- A kiválasztott település az ország peremén, azaz a határ szomszédságában vagy az ország belsejében fekszik-e?
- Mi(k) a környezeti nyelv(ei)?
- A település lakosságának milyen a nyelvi–etnikai összetétele?
A fenti tényezők jelentős hatással lehetnek az egyes települések helynévhasználatára. Ennek megfelelően a gyűjtés során a következő kérdésekre érdemes különösen figyelni:
- Használnak-e a településen különböző nyelvű helynévpárokat?
- Ha igen, a párok tagjai között van-e valamilyen kapcsolat (szemantikai hasonlóság: magyar Nagy-hegy > román Dealul Mare, hangalaki hasonlóság: magyar Nagy-hegy román > Naghi-hegy, vagy akár a kettő egyszerre: magyar Mogyorós-hegy > román Dealul Mogioros-hegy), vagy a névpárok tagjai egymástól függetlenül jöttek-e létre?
- Igyekezzünk azt is megállapítani, hogy a különböző nyelvű helynévpárok vagy helynévcsoportok esetében melyik az átadó és melyik az átvevő nyelv.
4.3.4. Az adatközlők száma
Az egy-egy településen megkérdezendő adatközlők számát elsősorban az határozza meg, hogy hány interjú lefolytatásával tudjuk elérni célunkat: a gyűjtés idején használt helynevek állományának minél teljesebb egybeállítását. Ezt leginkább az jelezheti, hogy az újabb és újabb interjúk már nem hoznak elő további, addig nem említett helyneveket, még akkor sem, ha éppen különösen jó adatközlővel készítünk interjút. Az adatközlők optimális számának meghatározására nem állnak rendelkezésre objektív kritériumok, legfeljebb néhány tapasztalati adatot tudunk bemutatni.
Az egyes települések eltérő jellegéből és az egyes névállományokat meghatározó számos tényezőből adódóan ezen a téren aligha nyújthatunk egységes iránymutatást. Néhány olyan szempontot említhetünk legfeljebb, amely ezen a téren a gyűjtőt segítheti.
- A legkisebb falvakban is legalább 4-5 adatközlőt alaposan meg kell kérdezni ahhoz, hogy a gyűjtés teljes lehessen.
- A külterületi lakott helyek vagy a tanyavilág külön egységként kezelendő a gyűjtés során: ezekről a helyekről is igyekezzünk néhány adatközlőt kikérdezni, az ott élő lakosság számához arányosan viszonyítva.
- Nagyobb településeken városrészenként legalább 5-6 adatközlő bevonására lehet szükség.
- Ha a településen a közelmúltban (fél évszázadon belül) élőnyelvi helynévgyűjtést végeztek több adatközlővel, és a saját gyűjtésünk jórészt egyezik a korábbi névanyaggal, viszonylag kevesebb interjú lefolytatásával is sikeres lehet a gyűjtés.
4.3.5. Az adatközlők elérése
Ha a gyűjtő személyesen is kötődik a gyűjtés terepéül szolgáló településhez, pl. ott él, ott nőtt fel, a rokonsága ott él stb., abban az esetben a személyes kapcsolatoktól kiindulva, majd ajánlások után a települést jól ismerők körében tájékozódva célszerű megkezdeni a gyűjtőmunkát.
Amennyiben számára ismeretlen terepen dolgozik a gyűjtő, akkor a településen lévő intézményekben, a községházán, (a polgármesteri hivatalban), az iskolában, a könyvtárban, a közösségi házban, a helyi egyházaknál stb. érdeklődhetünk a céljainknak megfelelő adatközlők után.
A megfelelő adatközlők felderítésében támaszkodhatunk a helybeli értelmiségi réteg segítségére. A helyi lelkészek, pedagógusok, könyvtárosok közül sokan mutatnak érdeklődést településük múltja iránt, munkájuk közösségi jellegéből adódóan pedig sokakat ismernek, és ezzel összefüggésben a településre újonnan érkező kutatóval is minden bizonnyal könnyebben szót értenek. Minthogy ezeknek a személyeknek a helyi közösségekben többnyire kiemelt presztízse van, az adatközlők bizalmának elnyerésében is nagy jelentőséggel bírhat, ha az ő ajánlásukkal érkezünk hozzájuk.
A helynévgyűjtő terepmunka sajátossága, hogy a gyűjtés menete során az adatközlők köre folyamatosan bővül. Gyakran tapasztalható, hogy a településre érkező kutató segítése a helybeli lakosság számára fontos feladattá válik. A gyűjtő településen végzett munkájának – elsősorban kisebb községekben – általában igen hamar híre megy, és sokan felajánlják a segítségüket.
Irodalom
A harmadik katonai felmérés. 1869–1887. A Magyar Szent Korona Országai. Arcanum Adatbázis Kft. DVD. 2007.
A második katonai felmérés. A Magyar Királyság és a Temesi bánság nagyfelbontású színes térképei. 1819–1869. Arcanum Adatbázis Kft. DVD. 2005.
Az első katonai felmérés. A magyar királyság teljes területe 965 nagyfelbontású színes térképszelvényen. 1782–1785. Arcanum Adatbázis Kft. DVD. 2004.
Győrffy Erzsébet, Helynév-szociológia. A Magyar Névarchívum Kiadványai 47. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2018.
Hoffmann István, Helynevek nyelvi elemzése. 2. kiadás. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 67. Budapest, Tinta Kiadó, 2007.
Kálnási Árpád, A helynévgyűjtés módszeréről a fehérgyarmati járás földrajzi neveinek összegyűjtése kapcsán. Névtani Értesítő 3 (1980): 75–84.
Magyarország katonai felmérése 1941.
E. Nagy Katalin, Empíria és teória a helynév-szociológiában. A Magyar Névarchívum Kiadványai 53. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2021.
Pásztor Éva, Az élőnyelvi helynévgyűjtések módszertani problémái. Helynévtörténeti Tanulmányok 9 (2013): 127–138.
Sebestyén Árpád, Egy s más az élő dűlőnévanyagról. In: Mikesy Sándor– Pais Dezső szerk., Névtani vizsgálatok. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Névtani Konferenciája. Budapest, 1960. 82–85.
Sebestyén Árpád, Új utak a földrajzinév-gyűjtésben. Pest megyei Honismereti Közlemények 4 (1986): 40–55.
Tóth József szerk., Általános társadalomföldrajz. Budapest–Pécs, Dialóg Campus Kiadó, 2002.
Szilágyi-Varga Zsuzsa, A kisbábonyi magyarság helynévismerete. Magyar Nyelvjárások 55 (2017): 75–109.
Szilágyi-Varga Zsuzsa, A kisbábonyi cigányság helynévismerete. Névtani Értesítő 40 (2018): 91–102.
Varga Zsuzsa, Helynév-szociológiai vizsgálatok két romániai magyar településen. Doktori értekezés. Kézirat. Debrecen, 2020.