Gyakran látszik úgy, hogy a tudomány egyes eredményeinek megszületésében nagy szerepe van a véletlennek. A magyar szlengkutatás két kiemelkedő munkásának, Zolnay Vilmosnak és Gedényi Mihálynak az egymásra találása, a közös munka ötlete is ilyen látszólagos véletlen eredménye volt: Budapest 1944-1945. évi ostroma alatt a légoltalmi óvóhelyen ismerkedtek meg, s beszélgetéseik során hamar kiderült közös érdeklődésük az általuk fattyúnyelvnek nevezett, manapság inkább szleng néven emlegetett nyelvi jelenség iránt. Elhatározták, hogy amint lehet, közösen rendezik addigi gyűjtéseiket, és elkészítik a magyar fattyúnyelv teljességre törekvő nagyszótárát.
Két évtizedes munkával, saját gyűjtéseik mellett több száz tanulmány, cikk, könyv és szótár feldolgozásával el is készült ez a méreteiben világviszonylatban is párját ritkító munka, benne a magyar szleng eddig ismert 200 évének majd százezer adata.
A sors fintora, hogy se ez a nagyszabású szótár, se a Zolnay--Gedényi szerzőpáros által készített más szleng témájú munkák nem jelenhetettek meg. Fölösleges ma már keresni annak okait, hogy ezelőtt 30-40 esztendővel milyen tudományos és (tudomány)politikai, személyes és személyeskedő indokai voltak a 24 gépiratos kötetben maradt nagy fattyúnyelvi szótár meg nem jelenésének. Annyival azonban tartozunk a magyar nyelvtudomány e két robotosának, hogy nevüket egy általuk készített könyv is megőrizze.
Az itt útjára bocsátott munka sajátos, nem elsősorban tudományos műfajt képvisel a szlengről szóló művek sorában. Nem szótár, hisz a benne lévő szavak nem szoros betűrendben vannak, és nem is tanulmány, hisz szócikkekben ad információkat. Ráadásul ezek az információk sem általában a szlengről szólnak, hanem sokkal inkább Budapestről, Budapest történetéről. Ez a könyv a nyelvészet eszközeivel egy sajátos várostörténetet vázol fel, s mivel anyagát a fattyúnyelvből meríti, a belőle kirajzolódó képből századunk első felének nem hivatalos Budapest-történetével ismerkedhet meg az olvasó.
Mivel a szerkesztés során számos változtatást tettünk a Zolnay Vilmos és Gedényi Mihály által elkészített szövegen, -- elsősorban a magunkmentségére -- szólnunk kell néhány szót ennek a könyvnek a születéséről is.
1956. februárjában egy Budapest néprajzával kapcsolatos tanulmányok megírására felhívó pályázat jelent meg a napilapokban. Erre a pályázatra készítette el Zolnay Vilmos és Gedényi Mihály Budapest a fattyúnyelvben c. munkáját, amit a szerzők 79 oldalnyi terjedelemben, befejezetlenül nyújtottak be, ugyanis az 1956-os forradalom eseményei megakadályozták, hogy a november 1-i határidőt betartva a pályázat elkészüljön. A munkát így is jutalomra és külön dicséretre érdemesítették, és a fővárosi népművelési osztály -- mivel tervbe vette kiadását -- kérte a mű befejezését. A szerzők 146 gépelt oldalra bővítve befejezték a pályamunkát, a kiadás azonban feledésbe merült, egész napjainkig.
Az 1956 óta eltelt negyven év indokolttá tette, hogy a kiadásra előkészítve bizonyos módosításokat hajtsunk végre a szövegen. A változtatásokaz eredeti szövegnek szinte minden pontját érintették: átalakítottuka hibásnak érzett szövegezést, egyszerűsítettük a szavak eredetére adott magyarázatokat, kihagytuk azokat a szavakat, amelyeknek valamikori létezését mai vagy korabeli más források nem erősítik meg, azaz inkábbcsak alkalmi kifejezésekként tarthatjuk őket számon egy-egy író valamelyik munkájában.
A szerzők minden szócikkhez idézeteket csatoltak, hogy bizonyítsák az általuk felvett szavak hitelességét. Mi a szerkesztés során ezeknek legnagyobb részét elhagytuk, mert többségük lényeges többletinformációt nem hordozott.
Más megfontolásból maradtak el a szavak mellől a kifejezések kihalt, nem használt voltát jelző keresztek (Æ). Egyrészt a könyv eredeti szövege negyven éve készült, s a benne található adatok zömmel a Millennium és a második világháború közötti időszakra vonatkoznak (ezt tükrözi a kerületek változása is), tehát adatai mindenképpen történeti adatok; másrészt -- mivel Budapest jelenkori "szlengbeli" állapotát csak töredékesen ismerjük -- nem tudtuk eldönteni, hogy egy-egy kifejezés, helynév stb. ma még él-e vagy már kihalt.
A változtatásaink mértékét az érdeklődő olvasó pontosan felmérheti, ha e könyv megfelelő fejezeteit összeveti a műből a Mozgó Világban (1994/5. sz. 32--48) megjelentetett részletekkel, amelyek az eredeti változatban közlik a szerzők szövegét. [Ennek a könyvnek az előkészítése során nyers formában, a gépelési hibákat nem javítva számítógépen rögzítettük az eredeti szöveget is. Ez szintén olvasható az Interneten az alábbi helyen: http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/zol_ged/zg_bpold.htm]
Az eredeti műhöz képest néhány kiegészítést is alkalmaztunk: nagy kezdőbetűvel jelöltük a tulajdonneveket, az azonos jelentésű és a betűrendben egymáshoz közel található címszavakat egy szócikkbe vontuk össze.
A szerzőknek a szavak, kifejezések eredetére vonatkozó megjegyzéseit erősen megszűrve szögletes zárójelben helyeztük el. A meghagyott idézeték dőlt betűvel szedve a szócikk végén találhatók.
Bizonyos szavaknak egy-egy csoportba való besorolásában nem mindig értünk egyet a szerzőkkel, de e téren -- mint a mű szerkezetét és mindenlényeges részét illetően -- tiszteletben tartottuk a véleményüket. Hogy a tájékozódást könnyebbé tegyük, egy szómutatót állítottunk össze, amelyben a könyv minden előforduló magyar szlengszav a megtalálható.
A szerkesztők
TOVÁBBI FEJEZETEK:
III. Szórakozó- és étkezőhelyek
VI. Rendőrség, bíróság, börtön
XII. A budapesti fattyúnyelv elnevezéseiről
Gedényi Mihály és Zolnay Vilmos fattyúnyelvi munkáinak jegyzéke
VISSZA a Tartalomjegyzékhez.
VISSZA a Szótárak, könyvek, tanulmányok a magyar szleng témaköréből oldalhoz