|
Suomalainen | Eesti | English
1. Szakaszok. Noha a Debreceni Egyetem 1914-es megalapításától kezdve folyamatosan oktattak finnugor tárgyakat és kutattak finnugor nyelveket, ez a magyar nyelvészet oktatásával és kutatásával párhuzamosan történt az egységes Magyar és Finnugor Nyelvészeti Tanszék keretében. Az első professzor az ismert osztják nyelvkutató, gyűjtő és folklorista, Pápay József volt (1873–1931, tszv. egyetemi tanár 1914-től 1931-ben bekövetkezett haláláig). Tudományos munkássága mellett kiemelkedett oktatói tevékenysége is. Az ő ösztönzésére választotta egyik tanítványa, Papp István a nyelvészpályát és lett belőle a finn nyelv és kultúra kitűnő ismerője, kutatója és terjesztője (vö. Jakab 1990: 9). Pápayt 1931-ben a jeles dialektológus, Csűry Bálint követte a katedrán (1886–1941, tszv. 1931–1941), majd pedig tíz évvel később a nagyhatású, iskolateremtő nyelvtörténész, Bárczi Géza (1894–1975, tszv. 1941–1952) lett a tanszékvezető. Bárczi maga is tartott finnugor órákat, s mellette magántanárként Papp Istvánt foglalkoztatta a finn nyelv oktatásában.
1952 őszén, amikor munkatársai nagy részével Bárczi Géza Budapestre ment, két tanszéket hoztak létre: Papp István vezetésével a Magyar Nyelvtudományi Tanszéket és az önálló Finnugor Nyelvtudományi Tanszéket, amelynek vezetőjévé Kálmán Bélát nevezték ki. Kezdetben a két tanszék oktatói munkája nem vált szét élesen, hiszen az akkori oktatógárda a két professzor vezetésével egyaránt tartott magyar és finnugor nyelvészeti órákat.
A megalapításának jelenleg 50. évfordulóját ünneplő Finnugor Nyelvtudományi Tanszék tevékenységében három fő szakasz különíthető el: 1) Kezdetben, 1952-től 1963 őszéig csak a magyar szakosoknak kötelezően előírt finnugor nyelvészeti tárgyakat oktatta; 2) 1963-tól ezen felül bekapcsolódott az ország három tudományegyetemén bevezetett finnugor nyelvészképzésbe is; majd 3) az 1990-es VII. nemzetközi Finnugor Kongresszus után indult a finnugor és a finn B-szak. Jelenleg mindkét szak főszakként tanulható, és hosszú szünet után megindult a finnugor nyelvészeti doktorképzés is.
1.1. Az alapítástól a finnugor szak bevezetéséig (1952–1963). Az önálló tanszék szárnypróbálgatásáról nem sok dokumentum maradt. 1956-ig a finnugor összehasonlító nyelvészet a képzési időszak második felére esett, így ez az anyag része volt a második szigorlatnak, illetőleg az államvizsgának. 1957-ben, a kétszakos képzés teljes visszaállításakor azonban a nyelvtörténetet áthelyezték az első tanulmányi évekre. 1961-ig a finnugrisztika a magyar nyelvtörténettel együtt az első szigorlat anyagában szerepelt, ezután azonban „A magyar nyelv finnugor alapjai” címmel kivették a szigorlat tematikájából, s előbb összevont kollokvium, majd egyszerű vizsga formájában a harmadik félév végére került. Az óraszámcsökkentés mellett ez az intézkedés megcsappantotta a finnugor nyelvészet súlyát a magyar szakosok nyelvtörténeti képzésében. Ennek kompenzálására vezették be 1963-tól a finnugor szakot (harmadik vagy C-szakként), amely lehetővé tette, hogy a finnugor nyelvek, az összehasonlító nyelvészet, a finnugor népek irodalma, történelme és néprajza iránt érdeklődő hallgatók szakszerűen elmélyedhessenek a finnugor stúdiumokban.
1.2. A C-szakos finnugor képzéstől a finnugor kongresszusig (1963–1990). A finnugor C-szak bevezetése gyökeresen megváltoztatta a szaktárgy státusát: az alárendeltségi helyzetből egyszeriben olyan stúdiummá nőtt föl, amelynek felvételét csak a legkiválóbb hallgatóknak engedélyezték. Eleinte kétévenként vettek föl 3-3 hallgatót, később sikerült évenként folytatni a képzést 1-2 új hallgatóval. A képzés törzsét természetesen mindenkor a finnugor összehasonlító nyelvészet alkotta. A finnugor nyelvek közül a kötelező finn nyelv gyakorlati elsajátítása mellett még két kisebb rokon nyelv szerkezetével kellett megismerkedniük a hallgatóknak. Ebben az időszakban még nem lehetett az akkori Szovjetunióban élő rokon népekhez expedíciókat szervezni, így e kis nyelvek gyakorlati elsajátítására nem kerülhetett sor. A nyelvészeti tárgyakon kívül – főleg külső előadók – tartottak még kurzusokat a finnugor népek irodalmáról és folklórjáról, történelméről, néprajzáról is. A három szakból eredő többletterhelést csak a legjobb hallgatók bírták, akik közül jó néhányan kijuthattak hosszabb-rövidebb időre Finnországba. Itt tartottunk akkor, amikor 1977. októberében tanszékünk 25 éves jubileumát ültük. Akkor is meghívtuk találkozóra a nálunk diplomázott szakembereket. Nem volt nehéz dolgunk, hiszen mindössze 16 főről volt szó. A létszám 1990-ig sem emelkedett lényegesen: 1977 és 1990 között további 34 fő végzett.
A tanszék életében igen jelentős volt 1990-ben a VII. Nemzetközi Finnugor Kongresszus megszervezése, amelyben a két nyelvészeti tanszék mellett az irodalmi, történelmi és néprajzi tanszékek is aktív részt vállaltak. Az impozáns rendezvény igen örömteli, de ugyanakkor több embert igénylő feladat volt az akkori kis egyetem apraja-nagyja számára. Ennek révén a tanszék még inkább ismert lett az egyetemen, a városban, és nem utolsó sorban a résztvevő nyelvrokonaink előtt is. Nem véletlen talán, hogy ekkor sikerült a finnugor szakot B-szakká emelnünk, és mellette – az országban másodikként – a finn B-szakot is elindítanunk. A minisztériumnak írt indoklásában a bölcsészkar az orosz szakosok átképzésére is hivatkozott. A sors iróniája, hogy mindössze egy orosz szakos lett finn szakossá... Külön szerencsénkre a tanszék oktatói létszámát végre új státussal sikerült bővítenünk, s ezen túl észt lektort is kaptunk.
1.3. A finnugor és finn B-szaktól az A-szakos képzés megindításáig (1991–2002). A C-szakon (6-szemeszteres, harmadik szakon) végzett finnugor szakosok létszáma 1966 és 1994 között összesen 57 volt. A B-szakos (8-szemeszteres, mellékszakos) képzés robbanásszerűen megnövelte a hallgatói létszámot. Mindig tudtuk, hogy a finnugor szakot korábban is főként a finn nyelv és Finnország iránt elkötelezett hallgatók választják, akik „árukapcsolással” a finn nyelv tanulása mellett kénytelenek voltak kisebb rokon nyelveket is hallgatni. A finn szak bevezetésével nem csökkent a finnugor szakosok száma, ám jelentősen nőtt a finn szakosoké. Egy-egy évfolyamon annyi hallgatónk lett, mint korábban az összes három évfolyamon. Könnyebb lett a külföldi utak megszervezése: több ösztöndíjas utazhatott Finnországba részképzésre, ki lehetett menni Finnországba, sőt emlékezetes expedíciókat sikerült szerveznünk Mordvinföldre is. Mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy egy-egy kisebb rokon nyelv többé már nem csupán az összehasonlító nyelvészet adatbázisa, hanem hús-vér emberek által használt kommunikációs eszköz. Az e nyelvekhez való viszonyulás gyökeresen megváltozott: megindult a hallgatók és vendégtanárok cseréje. Más szóval a képzés nemcsak sokoldalúbb lett, hanem jelentősen hatékonyabb is. – 1993 és 2002 között már 72 finn szakos és 8 finnugor szakos végzett.
1.4. Az A-szakos képzés és a doktori iskola indulása (2002–). A rendszerváltással megváltozott az egyetemi képzés struktúrája, az új felsőoktatási és akadémiai törvény átalakította a tudományos minősítés rendjét is. A debreceni finnugor tanszéket, ahol az évtized elején négy egyetemi doktori értekezést védtek meg, hátrányosan sújtotta az új akkreditációs rendszer bevezetése: a nyelvészeti doktori alprogramot nem hagyták jóvá. A finnugor szak tipikusan tudósszak, így a finnugor szakosok képzése javarészt értelmét vesztette. Ennek az lett a következménye, hogy 1994 és 2001 között mindössze öt finnugor szakos végzett. Az akkreditáció végül a 2002-ben megújított nyelvészeti doktori iskola keretében történt meg, így csaknem egy évtizedes szünet után ismét lehet doktorálni finnugrisztikából a Debreceni Egyetemen. Reménykeltő, hogy a 2002-ben diplomázott mindhárom finnugor szakos hallgatónk PhD-fokozatot kíván szerezni.
2. Oktatás. A finnugor tanszék elsősorban nyelvészeti tárgyakat oktat. Fontos céljának tartotta és tartja, hogy a hallgatókat megismertesse az egyes finnugor nyelvek struktúrájával, hogy egy-egy konkrét nyelv ismeretében a magyarral történő összehasonlítás révén juttassa el a hallgatóságot a nyelvrokonság mivoltának megértéséhez, a nyelvrokonság bizonyításának módszeréhez, valamint a finnugor nyelvtudomány eredményeinek megismeréséhez. Mindig egy vagy több finnugor nyelv volt az alap, amelyre az elmélet épült. Egy-egy finnugor nyelv keltette fel és kelti fel a hallgatókban az érdeklődést az iránt, hogy nyelvészeti tanulmányaikat finnugor szakon folytassák. Az alábbiakban áttekintem a finn és finnugor oktatás egyes területeit.
2.1. A magyar szakosok finnugor stúdiumain belül elsőnek a finn nyelvet kell említenünk. Elsőnek azért, mert a finn az egyetlen finnugor nyelv, amelyet egyetemünk fennállása óta folyamatosan oktatnak, másrészt az 50-es évek elején a finn nyelv volt az, amely ajánlott kollégiumként átmentette a tantervből száműzött finnugrisztikát. A finn oktatásának alapvetésében egy Pápay-tanítvány, Papp István szerzett elévülhetetlen érdemeket, aki nemcsak szorgalmazta a finn nyelv tanulását, hanem 1960-ig személyesen is tartott órákat, majd kitűnő tankönyveivel (Finn nyelvtan. Bp. 1956, Finn nyelvkönyv. Bp. 1957, Finn olvasókönyv szójegyzékkel. Bp. 1959, Finn kresztomátia. Bp. 1966, A finn nyelv alapelemei. Bp. 1967) és szótáraival (Finn–magyar szótár. Bp. 1962, ill. Jakab Lászlóval: Magyar–finn szótár, 1985) megteremtette a lehetőséget, hogy munkatársai, majd tanítványai is fokozatosan bekapcsolódhassanak ebbe a munkába.
1956 és 1972 között Papp Istvánhoz fogható szeretettel és lelkesedéssel oktatta egyetemünkön a finn nyelvet, és terjesztette a finn kultúrát A. Kövesi Magda.
Az 1959-ben megújított magyar–finn kulturális egyezmény jelentősen hozzájárult a finn nyelv magyarországi oktatásának fellendüléséhez, és nagyban éreztette hatását a debreceni egyetemen is. 1966-tól a debreceni és a jyväskyläi egyetem diákszervezete között létrejött cserekapcsolat révén tovább bővültek lehetőségeink: Papp István és A. Kövesi Magda tanítványai nagyrészt eljuthattak Finnországba. Ösztöndíjasként vagy magyar lektori minőségben megismerkedve a finn emberekkel, elsajátítva a finn nyelvet, hazatérésük után ők is a finn nyelv és kultúra népszerűsítői lettek. Nem véletlenül írta be az egykori legendás finn államfő, Urho Kekkonen 1963-ban egyetemünk vendégkönyvébe a következőket: „Lämpimät terveiset Suomesta sukulaisyhteistyön tärkeälle ahjolle Debrecenin yliopistolle.” [„Meleg üdvözlet Finnországból a rokoni együttműködés fontos műhelyének a debreceni egyetemnek.”]
Noha a kötelező finn órák mennyisége a magyar szakosoknak azóta a minimálisra csökkent, az ajánlott órák (nyelvgyakorlatok, haladó tanfolyamok stb.) jóvoltából a nyelv népszerűsége nőttön-nőtt. A finnugor szakosok óráinak ellátására 1972-ben a magyarországi egyetemek között másodikként egyetemünk kapott finn lektort Outi Karanko-Pap személyében, akinek jóvoltából a finn nyelv és kultúra iránti érdeklődés korábban soha nem tapasztalt méreteket öltött. 25 évvel ezelőtt ő volt az, aki hangulatos kulturális műsorral tette emlékezetessé a jubileumi ünnepséget. Az ő nyomdokaiban haladtak 1981 után a következő finn lektorok: Marketta Huitu (1981–1986), Harri Mantila (1986–1987), Irene Wichmann (1987–1988), Pirkko Lehto (1988–1991), Heidi Vaarala (1991–1993), Tuula Jäppinen (1993–1996), Anna Tarvainen (1996–2001) és jelenleg Sanna Lähde (2001– ).
A magyar szakosok képzésében a finn mellett – a mindenkori tanszékvezetők érdeklődésének megfelelően – egy-egy kisebb finnugor nyelv is „szóhoz jutott”. Így Kálmán Béla idején a vogul, Vértes Edit idején az osztják, Keresztes László idején pedig a mordvin és a lapp került vezető helyre. Kálmán Béla az észt nyelv és kultúra elkötelezett híve volt, így többször tartott észt kurzust, amely a 90-es évek elejétől lett állandó kínálat egyetemünkön. A tanszék oktatói egész idő alatt folyamatosan tartottak és tartanak szemináriumokat és gyakorlatokat a finnugor népekről és nyelvekről.
2.2. Finnugor C-szak. A finnugor szak bevezetése harmadik szakként lehetővé tette mind a finn nyelvtanulás kereteinek bővítését, mind pedig a kisebb finnugor nyelvek tanulásának lehetőségét. A finnugor szakosok előnyt élveztek a finnországi ösztöndíjak odaítélésében, a végzett finnugor szakosokat pedig szívesen látták finnországi és más országbeli egyetemeken magyar lektori teendők ellátására.
A finnugrisztika főkollégiuma mindig az összehasonlító nyelvészet, a finnugor nyelvrokonság bemutatása és bizonyítása volt. Ezt szolgálták az előadások, és segítették a gyakorlatok és a szemináriumok. A nyelvészet mellett azonban az irodalom is helyet kapott a képzésben. A tanszék kis oktatói létszáma miatt többször kellett felkérnünk külső előadókat a különféle speciális órák megtartására. A C-szakos időkben csak keveseknek nyílt alkalmuk, hogy finnországi egyetemeken végezhessenek hosszabb tanulmányokat, ezért elsősorban az anyaegyetem oktatóit kértük föl a finnugrisztikához kapcsolódó nem nyelvészeti speciálkollégiumok tartására. Finnugor irodalmat kezdetben Képes Géza, a neves műfordító tartott, néprajzot Gunda Béla, majd Bartha Elek, a finnugor népek történetét Orosz István, aki elsősorban a finn és az észt történelem kérdéseivel foglalkozott, majd egy-egy alkalommal Pósán Lászlót is felkértük történelmi előadások tartására. Egy-egy félév régészetet tartott még Karancsyné Ojtozy Eszter, antropológiát Malán Mihály, altajisztikát pedig – tanszékre kerülése után rendszeresen – Agyagási Klára. Speciális magyar nyelvtörténeti szemináriumok, ill. előadások, valamint általános nyelvészeti speciálkollégiumok tartásában a testvértanszékek oktatói segítettek. Noha most is szívesen elismerjük a más tanszéken szerzett és a tanulmányokhoz szorosan kapcsolódó tanegységeket, a tanszék főként azokat a tanegységeket tartja kötelezőnek, amelyeket saját oktatói állományával tud biztosítani.
A finnugor szakos képzésben jelentős előrelépést jelentett, hogy különböző alapítványi segítséggel egy-egy szemeszteren át mordvin vendégoktatók oktathattak Debrecenben: O. Je. Poljakov (1989), D. V. Cigankin (1990 és 1992), valamint M. V. Moszin. Más finnugor nyelvek képviselői legfeljebb egy-egy előadás vagy rövidebb kurzus keretében kaptak lehetőséget az oktatásban.
2.3. Finnugor és finn B-szak. A finn nyelv növekvő népszerűsége miatt sikerült elindítanunk a finnugor mellett a finn B-szakot is. Emiatt a finn lektorokra egyre nagyobb terheket rótt az oktatás. Magyar szakosoknak már nem is tudtak órákat tartani, csak a finn szakosok nyelv- és stílusgyakorlatait tartották. A finn szak bevezetése után nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is új kihívást jelentett a lektori munka. Égető szükség lenne vendégtanárra Debrecenben is, hiszen a lektor, aki vagy nyelvész vagy irodalmár, nem vállalhatja mindkét szakterület igényes oktatását. Szerencsére nagy segítséget jelentettek a vendégoktatók: főként a Jyväskyläi Egyetem oktatógárdája, elsősorban Tuomo Lahdelma irodalomprofesszor, valamint Matti Leiwo és Maisa Martin nyelvészprofesszor, továbbá az Oului Egyetem professzorai, Harri Mantila és Helena Sulkala, akik több alkalommal tartottak a tanszéken krediteket érő tanegységeket. Felbecsülhetetlen értékűek azok a kreditek, amelyeket hallgatóink finnországi partneregyetemeinken: Jyväskyläben, Ouluban, Joensuuban és Helsinkiben szereztek. A külföldi ösztöndíjak utat nyitottak hallgatóink előtt az egységesülő Európa felé. E lehetőségek jóvoltából egyre szélesebb spektrumban vállalhattak szakdolgozati témákat, amelyek kidolgozásában finnországi kollégáink pótolhatatlan segítséget nyújtottak hallgatóinknak.
A finn nyelv és irodalom tanárszakként is végezhető, hiszen a debreceni Csokonai Gimnáziumban már több mint tíz éve folyamatosan tanítanak finn nyelvet, amelyből gimnáziumi érettségi vizsga is tehető. A fakultatív finn nyelvi oktatás megszervezésében és fenntartásában Salamon Ágnesnek vannak jelentős érdemei. Finn szakos hallgatóinknak kb. fele szokott élni a tanárszak adta lehetőséggel.
A finn szak bevezetése szükségessé tette a balti finn nyelvészet oktatását, más szóval az észt nyelv tanulásának állandó lehetőségét. Az államközi egyezmények keretében 1992-től működik észt lektor egyetemünkön. Az eddigi három lektor – Anu Kippasto (1992–1996), Leila Kubinyi (1996–2001) és jelenleg Hiie Rüütel (2001– ) – révén az észt nyelv és kultúra iránti érdeklődés fokozatosan növekszik.
2.4. Finnugor és finn A-szak. A két szak főszakká történt avanzsálása további erőtartalékok mozgósítását teszi szükségessé. Igen fontos lenne egy finn vendégtanári állás (nyelvészlektor esetén irodalmár, irodalmárlektor esetén nyelvész), valamint egy rotációs elven működő finnugor lektori állás létesítése, amelyre felváltva szerződtethetnénk, ill. hívhatnánk vendégelőadókat a kisebb finnugor népek oktatói és kutatói közül. Az A-szak státus főként a szakképzésre fordít nagy gondot: a korábbi három félév most öt félévre bővült, így a két kisebb rokon nyelv tanulmányozására sokkal több idő jut. Az a célunk, hogy a doktori programban egy-két évenként más-más rokon nyelvre specializálódó szakembereket toborozzunk. A színvonalas képzéshez részben vendégelőadókra, részben külföldi ösztöndíjakra van szükségünk.
3. Kutatás. A finn és az észt nyelv oktatása, amelyről fentebb szóltunk, általában megmaradt a gyakorlati nyelvoktatás szintjén; az oktatási segédeszközök (szótárak, nyelvkönyvek, nyelvtanok) a mindenkori oktatási szükségletekből indultak ki, és az oktatás korszerűsítését, megkönnyítését szolgálták. Korábban idehaza, így Debrecenben is a kutatás tervmunkák köré koncentrálódott, de lehetőség volt mindig egyéni témák kidolgozására is. A finnugor tanszék kutatási profiljának meghatározása a mindenkori tanszékvezető feladata és felelőssége volt. A következőkben vázoljuk a tanszéki oktatók tudományos tevékenységének főbb mutatóit.
3.1. Kálmán Béla (1913–1997) több mint három évtizedes (1952–1983) tanszékvezetői tevékenysége a kezdetekben hosszú időre meghatározta a tanszéki kutatások irányát. Pápay József osztják orientációja után két évtizeddel a másik obi-ugor nyelv, a vogul került a középpontba. Kálmán Béla Munkácsi Bernát vogul gyűjtésének kiadásával szerzett maradandó érdemeket a finnugrisztikában, kezdetben Munkácsi szövegkiadásához készített terjedelmes tanulmányokat, tárgyi és nyelv magyarázatokat, valamint szómutatót (Vogul népköltési gyűjtemény. III/1. Az obi-ugor medvetisztelet. Akadémiai Kiadó, Bp. 1952). Ennek elismeréseképpen kapta meg a kandidátusi fokozatot és a debreceni professzori kinevezést 1952-ben. Először 1953-ban ajánlott tárgyként hirdette meg a vogult, 1958-tól pedig évente a finnel párhuzamosan a magyar szakosok számára választhatóan kötelező tárgy lett belőle. Egyetemi segédkönyvnek szánta Manysi nyelvkönyvét (Tankönyvkiadó, Bp. 1955), amelynek segítségével az 1960-ban vogulul tanulók kis csoportjának tagjaiból kerültek ki Munkácsi szótári gyűjtésének cédulázói, akik nemcsak a vogul nyelv rejtelmeibe dolgozták bele magukat ezzel a munkával, hanem a szótárkészítés és a tudományos munka műhelytitkaiba is. A segédkönyvet 1957–58-as, valamint 1966-os tanulmányútja során az akkori Leningrádban tanuló vogulokkal – közöttük a világhírű vogul költővel, Juvan Sesztalovval – való találkozás anyaga bővítette modern kresztomátiává (Chrestomathia Vogulica. Tankönyvkiadó, Bp. 1966, majd jelentősen bővítve és átdolgozva 1976). Tanulmányútjainak termését reprezentatív kötetben publikálta. Közben tovább folytatta Munkácsi hagyatékának rendezését, elkészült a IV. kötethez tartozó tanulmány, tárgyi és nyelvi magyarázat, valamint szómutató is (Vogul népköltési gyűjtemény IV/2. Fejezetek az obi-ugor népköltészetből. Akadémiai Kiadó, Bp. 1962). Munkácsi gyűjtéséből legtovább nagy nyelvjárási szótárának anyaga váratott magára. E szótár, amelyet Kálmán Béla saját szótári gyűjtésével is kiegészített, a vogul nyelv eddigi legteljesebb nyelvjárási szótára, amely méltán szerzett elismerést világszerte a szerkesztőnek (Wogulisches Wörterbuch. Akadémiai Kiadó, Bp. 1986). Végül a vogul népnek a népköltészeti kincsét is népszerűsítette egy reprezentatív válogatással (Leszállt a medve az égből. Európa Kiadó, Bp. 1980). A szöveg- és szótárkiadásból kelt szárnyra Kálmán Béla másfélszáz hosszabb-rövidebb vogul nyelvészeti tárgyú tanulmánya, amely felöleli a nyelvtudomány valamennyi részterületét a hangtantól az alak- és mondattanon át a szókincs kérdéseiig: akadémiai doktori értekezése, a vogul szókincs orosz jövevényszavaival foglalkozó monográfiája kiemelkedő tudományos teljesítmény (Die russischen Lehnwörter im Wogulischen. Akadémiai Kiadó, Bp. 1961).
Kálmán Béla érdeklődése nem korlátozódott a vogul nyelvre. Méltán vallotta, hogy a finnugrisztikai és a hungarológiai kutatások kiegészítik egymást. Behatóan foglalkozott dialektológiai kérdésekkel, a magyar nyelv történetével, szófejtéssel, és kedvenc területei közé tartozott a magyar és az általános névtan is. A nevek világa (Gondolat, Bp. 1967) országszerte ismertté és népszerűvé tette, és ez az alkotása a maga nemében igazi sikerkönyvnek számított, amit több magyar és angol nyelvű kiadása is jelzett (The World of Names. Akadémiai Kiadó, Bp. 1978). Kálmán Béla a nyelvművelés és tudományos ismeretterjesztés feladatait is szívügyének tekintette. Több hazai, európai, sőt tengerentúli felsőoktatási intézményben adott elő, aktív tagja volt nemzetközi tudományos szervezeteknek. Munkásságának legmagasabb elismeréseképpen 1973-ban az MTA levelező taggá, 1982-ben rendes taggá választotta. Bár az MTA rendes tagja lett, az egyetemi és a helyi hatalom előtt mindig kész volt fejet hajtani. Sajnálatos, hogy nem tudott, nem akart, nem mert tanszékének személyi és utódlási kérdéseiben sem határozottabban állást foglalni.
3.2. A finnugor tanszék utánpótlásának nevelésében kétségtelenül legnagyobb érdemeket szerző munkatárs Andrássyné Kövesi Magda (1910–1992) volt, aki két évtizeden át (1952–1972) volt a tanszék tanára. Magdi néni a budapesti egyetemen Zsirai tanítványaként sajátította el a finnugrisztika alapjait, mesterének biztatására jelentkezett tudományos munkára Bárczinál a debreceni egyetemen még 1950-ben. 1958-ban adjunktus lett, ugyanebben az évben nyerte el a kandidátusi fokozatot. 1962-től docensként és tanszékvezető-helyettesként dolgozott – első és utolsó munkahelyén – 1972-ben történt nyugdíjazásáig.
Kövesi Magdát az összehasonlító nyelvtudomány részterületei közül kezdettől fogva leginkább az alaktan vonzotta. Bölcsészdoktori értekezését még Budapesten Zsirainál védte meg (Igemódok a vogulban. Finnugor Értekezések 1. Bp. 1933). Mestere tanácsára figyelme a szóképzés problematikája felé fordult, a rokon nyelvek közül a permi nyelveket, elsősorban a zürjént kutatta. Debreceni első kutatási korszakának fő műve, a zürjén nyelv képzőrendszere volt, jelentős votják anyaggal kibővítve (A permi nyelvek ősi képzői. Akadémiai Kiadó, Bp. 1965). Az őstörténeti vita fellángolása idején az 1960-as években kezdte kutatni az ún. permi–előmagyar kapcsolatok, érintkezések nyelvi bizonyítékait, 1966-tól kezdve pedig folyamatosan foglalkozott a névszói esetragok, a birtokos személyragok és a többes jelek eredetével, a nomenverbumokkal, majd az igeragozással kapcsolatos kérdések izgatták, pl. az ugor nyelvek tárgyas ragozásának és a különféle rokon nyelvek igemódrendszerének kialakulása. Ennek a témának a kidolgozása sajnos nem valósulhatott meg.
A. Kövesi Magda pedagógusként is elismerésre méltó eredményeket szerzett: lelkesen toborozta a hallgatóságot finn és finnugor stúdiumok hallgatására, s a finnugor tárgyú szakdolgozatok java része is az ő irányításával készült. (Munkásságára vö. Keresztes 1981.)
3.3. Kálmán Béla nyugdíjba vonulása után egy évig megbízott tanszékvezetőként Sebestyén Árpád (1929–2014) állt a tanszék élén (1983–1984). Bár tanszékvezetői megbízatása csak egy tanévre szólt, akkori hozzáállása és későbbi viszonyulása sem segítette a tanszék további fejlődését és tudományos irányvonalának felfelé ívelését és szélesedését.
3.4. 1984 őszétől a már 65. életévét betöltött, nemzetközileg ismert osztjákológus, Vértes Edit (1919–2002, tszv. 1984–1988) kapta meg pályázat útján a professzori kinevezést és a tanszékvezetést. Az MTA Nyelvtudományi Intézetéből akkor már nyugdíjba készülő tudományos főmunkatárs a tanszék obi-ugor kutatási irányvonalának továbbvitelére lett hivatva, hiszen magával hozta tudományos tervmunkáit (mindenekelőtt Karjalainen és Paasonen, valamint Steinitz osztják gyűjtésének sajtó alá rendezését, a mitológiai lexikon szócikkeit), nagy munkakedvvel és lendülettel folytatta a kutatást és kezdte el az oktató munkát. Az utóbbi elősegítése céljából uráli népköltészeti segédanyagokat állított össze (T. Lovas Rózsával: Bevezetés az uráli népköltészetbe. Tankönyvkiadó, Bp. 1986, németül Brautfahrten. Ein ostjakisches Heldenepos. Helmut Buske Verlag, Hamburg 1986). Páratlan energiával szorgalmazta Pápay József osztják gyűjtésének kiadását. Az 1988 nyarán megjelenő próbafüzet kedvező visszhangra talált, így 1989-ben már három vaskos kötet került nyomdába a Pápay-hagyatékból, majd később, nyugdíjba vonulása után, 1997-ig az egész szöveganyag is megjelent (Pápay József osztják hagyatéka I–VIII. Debrecen 1990–1998). Debreceni tartózkodása idején elkészítette az obi-ugor és a szamojéd anyagot egy mitológiai lexikonhoz (Die Mythologie der Uralier Sibiriens. In: Wörterbuch der Mythologie, 30., 31. Lieferung, hrsg. E. Schmalzriedt und H. W. Haussig, Klett-Cotta 2001), a Mitológiai kresztomátiát (Tankönyvkiadó, Bp. 1990), s jelentős részt vállalt Steinitz Ostjakologische Arbeiten (Band III. Akadémiai Kiadó, Bp. 1989) című kötetében. Ugyanakkor a látványos egyéni kutatómunka mögött sajnálatos módon háttérbe került az oktatás. Nem csoda, hiszen e téren vajmi kevés tapasztalata volt a szobatudós tanszékvezetőnek. A finnugor szakosok közül csupán egyetlen szakdolgozója akadt, de senki sem vállalkozott nála doktori értekezés megírására. (Munkásságára vö. Kálmán 1989, Jakab Edit 1989.)
3.5. Keresztes László (1941–, tszv. 1988–1994, majd ismét 1998-tól) ezt az örökséget vette át 1988-ban. 1964-ben Debrecenben szerzett magyar–finnugor szakos diplomát, s a végzés után azonnal a tanszékre került, így ő lett a tanszék harmadik állandó munkatársa. Egyetemi oktatói pályafutása során oktatta az összes finnugor nyelvészeti és irodalmi tárgyat a Debreceni Egyetemen, továbbá magyar lektori minőségben magyar nyelvet és nyelvtörténeti tárgyakat adott elő finnországi egyetemeken. Behatóan foglalkozott több finnugor nyelvvel. Részt vett Munkácsi szótári gyűjtésének kiadásában. Bölcsészdoktori értekezésének témáját is obi-ugor nyelvészetből választotta (A beszélést és gondolkodást jelentő szavak az obi-ugor nyelvekben. 1964). Finnországi lektori éveiben a magyarral mint idegen nyelvvel foglalkozott: az eredetileg finneknek szánt magyar leíró nyelvtanát (Unkarin kieli. SKS, Helsinki 1974) a Debreceni Nyári Egyetem a 90-es években nemcsak magyarul jelentette meg, hanem kiadta angol, német, francia, olasz és észt nyelven is (Hungarolingua Grammatica). Közreműködött a magyar–finn szótár adatgyűjtésében. Társszerzője több finn nyelvkönyvnek. Összeválogatta az anyagot egy terjedelmes lapp költészeti antológiához, és Bede Anna számára elkészítette a versek nyersfordítását is. Fő kutatási területe a mordvin nyelv története, amelyből kandidátusi fokozatát (A mordvin mássalhangzó-rendszer kialakulása, 1985, megj. Geschichte de Mordwinischen Konsonantismus I–II. Szeged 1986, 1987) és az MTA doktora címét (A mordvin determinatív ragozás kialakulása, 1999, megj. Development of Mordvin Definite Conjugation. SUS. Helsinki 1999) is szerezte. Összeállított egy mordvin kresztomátiát is (Chrestomathia Morduinica, Tankönyvkiadó, Bp. 1990). Nemzetközi pályázat útján elnyerte az oslói egyetem finnugor nyelvészprofesszori állását: 1994 és 2000 között volt professzor a norvég fővárosban. Oslói évei alatt kezdett szerkeszteni egy norvég zsebszótárat, amely az idén jelent meg (Ove Lunddal: Norvég–magyar / magyar–norvég zsebszótár. Oslo 2002). Tervei között szerepel egy lapp etimológiai szótár elkészítése, valamint a kisebb finnugor népek irodalmi nyelveinek kutatása, főként a legújabb bibliafordítások alapján. (Munkásságára vö. Honti 2001, Hlavacska 2001, Zaicz 2001.)
3.6. Kiss Antal (1941–). jelenleg docensként a tanszék másik régi oktatója (1994–1995 között megbízott tanszékvezetőként működött). 1964-ben végzett egyetemünkön magyar–latin–finnugor szakon. Ő is obi-ugor nyelvésznek indult, ám végzés után a magyar nyelvészeti tanszéken kapott állást. 1972-ben doktorált magyar nyelvtörténetből, majd ugyanebben az évben átkerült a finnugor tanszékre. Az ígéretesen induló magyar nyelvészi pálya így törést szenvedett. Kiss Antal a votják nyelvre igyekezett specializálódni, speciálkollégiumai teljesebbé tették a tanszék nyelvi kínálatát. A votják mellett kedvelt témája a finn nyelv, amelynek oktatásához színes anyagot állított össze (Finn I. évf. magyar szakosoknak. Debrecen 1986). A finn szakos hallgatóknak elsősorban nyelvtörténetet és műfordítást, újabban mondattant tanít, s néhány kontrasztív témájú tanulmányt tett közzé. Érdeklődése a mai napig megmaradt a magyar nyelvtörténet mellett is: ennek eredménye a Jakab Lászlóval közösen készített számítógépes nyelvemléktár-sorozat.
3.7. A tanszék oktatói állománya a hetvenes-nyolcvanas években stagnált. Sajnálatos módon kiesett egy finnugrista generáció, amely az utánpótlás megfelelő ritmusát biztosította volna. Személyi téren 1989-ben történt előrelépés Maticsák Sándor alkalmazásával. Fő kutatási területe a névtan. Doktori értekezését mordvin névtanból készítette (megj. A Mordvin Köztársaság településneveinek rendszere, Debrecen 1992), s ebből a témakörből nyújtotta be habilitációs értekezését is (A mordvinföldi víznevek rendszere. Debrecen 2002). A finn nyelv és kultúra iránti érdeklődését két kötet mutatja: az egyik az országismerethez segítséget nyújtó, száz híres finn életét bemutató könyv (Ki kicsoda Finnországban? Száz híres finn élete és munkássága. Debrecen 1999), a másik pedig a kezdő nyelvtanulóknak szánt finn nyelvkönyv, amelyet Anna Tarvainennal közösen készített (Debrecen 2002). A finn–magyar kontrasztív nyelvészeti kutatások iránti érdeklődése jyväskyläi magyar lektori működése idején (1992–96) alakult ki és erősödött meg. Több nemzetközi kongresszus szervezésében működött közre, és több mint két tucat debreceni és jyväskyläi tudományos kiadvány szerkesztésében működött közre. Társszerzője a Debreceni Nyári Egyetem Hungarolingua nyelvkönyveinek.
3.8. Keresztes László oslói professzorsága idején, 1995–98 között a tanszéket Nyirkos István vezette, aki többek között magyar nyelvtörténészként, dialektológusként és lexikográfusként ismert. A finnugor tanszék vezetőjeként Pápay-konferenciát szervezett. Ő a szerzője a finnül tanulók által sűrűn forgatott, immáron sok kiadást megélt zsebszótáraknak (Uusi suomi–unkari–suomi taskusanakirja. WSOY, Helsinki 1996).
3.9. A tanszéki oktató és kutató munkában időlegesen aspiránsként, illetőleg tudományos ösztöndíjasként hosszabb-rövidebb ideig a következő szakemberek vettek részt: (zárójelben az alkalmazás dátuma): A. Molnár Ferenc (1973–76), Salamon Ágnes (1980–82), Rusvai Julianna (1985–88). Külső előadóként pedig Révay Valéria (1989–94), Palkó Ágnes (1989–90), Balogh Edina (1993), Máté József (1992–93), Hajdu Éva (1993–94), Rusvai Julianna (1995–97) tevékenykedett a tanszéken. Külön kell szólnunk két kollégáról, akik több évig a tanszék állományába tartoztak.
Az egyikük Schmidt Éva (1948–2002, tanszéki alkalmazásban tudományos segédmunkatársként 1976–79 között), aki obi-ugor témájú kandidátusi értekezésének megírása céljából kapott három évre ösztöndíjat Kálmán Béla tanszékvezetése idején. Ő fiatal kutatóként arról volt nevezetes, hogy akkor már megjárta Szibériát is, és igen hasznosan illeszkedett be a tanszék tevékenységébe. Osztják nyelvóráit nemcsak a finnugor szakos hallgatók, hanem kollégái is szívesen látogatták. Később elkötelezett harcosa lett az obi-ugor kultúra megmentésére irányuló nemzetközi mozgalomnak. Hosszú osztjákföldi misszióján 2002-ben életét áldozta az ügy oltárán.
A másik oktató Agyagási Klára (1952–) docens, aki 1991–1995 között volt a tanszék állományában. Önálló altajisztikai kutatómunkája mellett részt vállalt speciálkollégiumokkal a finnugor szakosok oktatásában.
A nyelvészeti doktori iskola finnugor alprogramjának indulásával új, fiatal nemzedék bontogatja szárnyait. 2002 őszétől a doktori disszertáció írása mellett oktatói feladatot is ellát két frissen végzett finnugor szakosunk: Hrisztina Armutlieva és Dusnoki Gergely is.
Az önálló Finnugor Nyelvtudományi Tanszék 1952-ben két állandó oktatóval kezdte működését az egyetem főépületének két kis szobájában. A két kis szoba ma is megvan, sajnos ma sincs több helyiségünk, noha oktatói gárdánk – a „túlfinanszírozás” jóvoltából bekövetkezett közbülső leépítések és az olykor kedvezőtlen kari döntések ellenére – hétre emelkedett.
4. Hallgatók. Első C-szakos finnugor nyelvészeink (akiknek a diplomabejegyzése finnugor szakos előadó) 1966-ban végeztek, mostanáig összesen 64-en szereztek diplomát. Az első finn nyelv és irodalom szakos bölcsész 1993-ban kapott diplomát. 2002. novemberéig 72-en szereztek diplomát, s a végzett hallgatóknak kb. 40%-a a bölcsészdiplomába tanárszakos bejegyzést is kapott. Ez a mellékszakos képzéstípus még három-négy évig fog folytatódni. Az első A-szakos hallgatóink csak idén, 2002-ben kezdték tanulmányaikat, így optimális esetben öt év múlva fognak végezni. (A nálunk végzett hallgatók névsorát ld. a mellékletben!)
5. Tudományos munkák. A finnugor tanszék oktatói munkája összeforrott a tudományos tevékenységgel. A finnugor nyelvészeti szemináriumokon választott témákból nőttek ki a diákköri dolgozatok és szakdolgozatok, s egyes szakdolgozatok bölcsészdoktori értekezéssé értek. Az oktatók egyre szaporodó kötelezettségeik mellett haladhattak előre tudományos pályájukon.
5.1. Szakdolgozatok. Az elmúlt 50 év során 124 finn és finnugor tárgyú szakdolgozat készült a tanszéken. 1957-ig a finn témák Papp Istvánnál, a későbbiek során a mindenkori tanszékvezető irányításával, újabban pedig megoszlik a szakdolgozatok vezetése az összes oktató között. Az utóbbi időben csak az egyik szakból követelik meg a szakdolgozatot, ilyenkor a másik szakból csak ún. záródolgozat írandó. (A szakdolgozatok listáját ld. a 3. sz. mellékletben!)
A finnugor szakosok szakdolgozati témái széles skálán mozognak: mindig valamelyik tanult finnugor nyelv alapján készülnek, néha csak egy-egy nyelv valamely jelenségének leírására szorítkoznak, néha több rokon nyelv összevetését vállalják. Vogul nyelvészetből tízen szakdolgoztak, osztjákból hárman, újabban lappból is hárman. A legtöbb szakdolgozat finn nyelvészetből készült, összesen 38, négy szakdolgozat észt–magyar kontrasztív vizsgálatot tartalmaz. Finnugor néprajz és folklór témából, illetőleg zenéből tizenegyen írtak diplomamunkát. A finnugor népek irodalma is kezdettől fogva a közkedvelt témák közé tartozott, és az érdeklődés a téma iránt a finn szak legalizálása után tovább nőtt; összesen 33 irodalmi dolgozat született. Finnugor őstörténettel és finn történelemmel öt dolgozat foglalkozott, négy szakdolgozó egy-egy finnugor nyelvész életútját kísérte nyomon, egy pedig bibliográfiát állított össze.
5.2. (Egyetemi) doktori, kandidátusi, akadémiai doktori értekezések, habilitációk. Az elmúlt 50 évben tízen (Keresztes László, Vászolyi Erik, Molnár Ferenc, Grega Sarolta, Lerch Ágnes, Salamon Ágnes, Kissné Rusvai Julianna, Bogár Edit, Maticsák Sándor, Máté József) tettek bölcsészdoktori szigorlatot finnugor nyelvészetből. Nyelvek, ill. nyelvcsoportok szerinti megoszlásuk: három obi-ugor, két permi (zürjén), két mordvin, két lapp és egy balti finn, tematikájuk szerint pedig egy hangtörténeti, négy mondattani, egy jelentéstani, egy névtani, két lexikológiai, egy pedig őstörténeti kérdésről szól. (A jegyzéket ld. a 4. sz. mellékletben!).
Hárman (A. Kövesi Magda: Uráli elemek a komi képzőrendszerben 1958, Keresztes László: A mordvin mássalhangzó-rendszer kialakulása 1985, Agyagási Klára: A volgai török nyelveket ért korai orosz hatás 1991) szereztek kandidátusi fokozatot. Akadémiai doktori értekezés kettő készült (Kálmán Béla: A vogul nyelv orosz jövevényszavai 1957, Keresztes László: A mordvin determinatív igeragozás kialakulása 1999).
A tudományos minősítési rendszer 1994-es reformja után bevezetésre került a habilitáció. A tanszék oktatói közül Keresztes az Oslói Egyetem finnugor professzori állásának pályázata kapcsán nyert el egyetemi tanári állást 1994-ben, 1995-ben Szegeden is habilitált általános finnugrisztikából, továbbá a Jyväskyläi Egyetemen szerzett magántanári képesítést ugyanebben az évben. Maticsák Sándor habilitációs eljárása 2002-ben kezdődött el.
6. Nemzetközi kapcsolatok. A tanszék nemzetközi kapcsolatai kezdettől fogva szépen fejlődtek. Nagyon sok neves finnugor nyelvész van Japántól az Egyesült Államokig, aki felkereste tanszékünket. Legtöbbjük egy-egy előadást is tartott, többek között Aarni Penttilä (Jyväskylä), Erkki Itkonen (Helsinki), Aulis J. Joki (Helsinki), Väinö Kaukonen (Helsinki), Pertti Virtaranta (Helsinki), Paula Palmeos (Tartu), Tokunaga Yasumoto (Tokio), Je. I. Rombangyejeva (Moszkva), Décsy Gyula (Bloomington), Wolfgang Veenker (Hamburg), Seppo Suhonen (Helsinki), Lars-Gunnar Larsson (Uppsala), Ingrid Schellbach (München), Ago Künnap (Tartu), Ilkka Savijärvi (Joensuu), Matti Leiwo és Maisa Martin (Jyväskylä), Raija Bartens (Helsinki/Göttingen), T. P. Gyevjatkina (Szaranszk).
A finnugor kongresszus után a közvetlen egyetemi kapcsolatok és a különböző nemzetközi diák- és tanármobilitás (Tempus, Erasmus, Sokrates) keretében már kredit értékű kurzusokat tartottak vendégprofesszorként neves külföldi finnugrista szakemberek, többek között Tuomo Lahdelma (Jyväskylä) Harri Mantila és Helena Sulkala (Oulu), Tõnu Seilenthal (Tartu), Eugen Helimski (Hamburg), Je. Ny. Vozsakova (Hanti-Manszijszk), Rédei Károly (Bécs).
Konferenciák és a nyári egyetem idején is sokan fölkeresték a tanszéket. A fent említett finn-központúság következtében hagyományosan jók a kapcsolataink Finnországgal, a könyvtári cserén kívül a finnugor tanszék oktatói lektori teendőket is elláttak finnországi egyetemeken: Keresztes László Helsinkiben (1969–1975) és Jyväskyläben (1981–1984), Kiss Antal (1975–1981, 1984–1985) és Maticsák Sándor (1992–1996) Jyväskyläben, a nálunk végzett finnugor szakos hallgatók közül pedig Révay Valéria (1981–1984) és Máté József (1994–1998) Helsinkiben, Varga Pál (1989–1992) Jyväskyläben és Bogár Edit (1994–1998) Szentpétervárott.
A tanszék oktatói közül vendégelőadóként Kálmán Béla tartott előadásokat a helsinki és a jyväskyläi egyetemen 1963–64-ben, és testvértanszékek felkérésére számos más külföldi egyetemen is, Keresztes László pedig a tamperei egyetemen 1978–81 között, ugyanő az Oslói Egyetemen nyert el professzori kinevezést, ahol öt évet töltött el (1994–1999) és amelyet Debrecenbe történt visszatérése után fokozatosan leépített. Maticsák Sándor Jyväskyläben, Kiss Antal pedig Joensuuban tartott hungarológiai és finnugrisztikai kurzusokat. Finnországi ösztöndíjakat eddig több finnugor szakos hallgatónk kapott, de a fakultatív úton finnül tanulók java része is kijutott nyári egyetemekre. A finn B-szak indítása után gyakorlatilag minden hallgatónkat ki tudtunk küldeni egy-egy szemeszterre finnországi egyetemekre. Az utóbbi időben már Észtországba is ki lehetett utazni. A növekvő kapcsolatoknak megfelelően külföldi ösztöndíjasok is gyakran tanultak a debreceni egyetemen, a finn és az észt nyelvész vagy néprajzos ösztöndíjasok sokszor töltöttek egy-egy félévet egyetemünkön.
A terepre sajnos nem mindig sikerült mindenkinek eljutnia. Különösen örvendetes, hogy Kálmán Béla szovjetunióbeli tanulmányútjai során Leningrádban értékes vogul nyelvi anyagot gyűjtött és gyűjtését közzé is tette. Ugyanitt gyűjtött vogul anyagot Keresztes László is, aki Maticsák Sándorral és néhány finnugor szakos hallgatóval a mordvinok közé is eljutott.
Nagy megtiszteltetés volt tanszékünknek, hogy az egyetem vezetése felterjesztésünket kétszer is méltányolta, és Erkki Itkonent 1988-ban és Rédei Károlyt 2002-ben díszdoktorává fogadta.
7. Külön kell szólni a VII. Nemzetközi Finnugor Kongresszusról. Az ötévenkénti nemzetközi finnugor kongresszusok sorában 1990-ben Debrecen kapta a rendezési jogot. A szervezőbizottság elnöke Kálmán Béla, ügyvezető elnöke Sebestyén Árpád, főtitkára Keresztes László, szervezőtitkára Maticsák Sándor lett. A szakmai koncepció kidolgozásában az International Committee of Finno-Ugric Congresses (ICFUC) – Hajdú Péter elnökletével – és az MTA Uralisztikai Komplex Bizottsága – Mikola Tibor elnökletével – jelentős segítséget, állandó konzultációs lehetőséget biztosított a szervezőbizottságnak. A VII. Nemzetközi Finnugor Kongresszusra többéves előkészítő munka után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen került sor 1990. augusztus 27-től szeptember 2-ig.
A kelet-európai politikai változások következtében először nyílt lehetőség arra, hogy a finnugor népek és nyelvek kutatói – összesen 23 országból – nagyobb számban jöhessenek össze, s a korábbiakhoz képest nagy számban, 282-en érkeztek finnugor területekről. Gyakorlatilag minden kis finnugor nép képviselője jelen volt. A kongresszus regisztrált résztvevőinek a száma 881 fő volt, kísérőkkel, újságírókkal együtt mintegy 1000 ember vett részt a különböző tudományos és kulturális rendezvényeken.
A kongresszus tudományos programjának tematikája a következők volt: 1) Uráli és nem-uráli nyelvek és kultúrák találkozásai; 2) Uráli és nem uráli nyelvek és kultúrák rétegződései; 3) A tudományos-műszaki haladás érvényesülése az uralisztikában; 4) Uralisztikai stúdiumok 1960–1990. A kongresszuson 565 előadás hangzott el. Ezeket a kongresszus után fél évvel megjelentettük, a programfüzettel együtt a kongresszusi kiadványok száma 11. Ez 3520 oldalnyi anyag 7400 példányban. A kulturális rendezvényekre közül a legnagyobb érdeklődést obi-ugor rokonaink által bemutatott medveünnep váltotta ki. Emellett összesen hét kiállítást lehetett megtekinteni a kongresszus idején, négy este rendeztek koncertet különböző helyszíneken, továbbá három estén fogadást az egyetem díszudvarában.
8. Kiadványok. A 11 kongresszusi kiadvány (programfüzet, plenáris előadások kötete, két téziskötet és a szekcióelőadások hét kötetben) mellett kifejezetten finnugor témájú dolgozatok közlésére alapítottuk a Folia Uralica Debreceniensia (FUD) c. folyóiratot, amely 1989-ben jelent meg első alkalommal. Ebben a sorozatban kapnak helyet a tanszék munkatársainak tanulmányai, de szívesen fogadtuk és fogadunk külső szerzők kéziratait is. Itt közöljük rendszeresen vendégelőadóink előadásait is. Kezdetben három évenként, az utóbbi időben már évenként sikerült megjelentetnünk.
A Jyväskyläi Egyetem Hungarológiai Intézete által 1993-ban alapított Hungarologische Beiträge (HungBeitr) eddig 13 számának egyik sorozatszerkesztője Maticsák Sándor. A sorozatot 3. és 6. kötetét (Kontrasztív finnugor nyelvészeti tanulmányok) Keresztes László és Maticsák Sándor adta közre.
Tavaly jelent meg Anssi Halmesvirta jyväskyläi történészprofesszor szerkesztésében a Finnország története című modern kézikönyv, melynek magyar fordítását Kiss Antal vezérletével javarészt tanszékünk volt diákjai végezték.
9. Összegzés. Összegzésül elmondhatjuk, hogy a jubiláló tanszék története során oktatta és kutatta a legtöbb finnugor nyelvet. A tanszék történetének első, hosszabb szakaszában a keleti finnugor nyelveknek, az osztjáknak és a vogulnak a kutatása került előtérbe, az utóbbi jó tíz év során – egy rövid periódust leszámítva – a súlypont a nyugati finnugor nyelveken nyugodott. A tanszék oktatói tudományos közleményeinek zöme volgai finnugor, illetőleg lapp és finnségi témájú, továbbá jelen voltak a permi nyelvek is. A Komplex uráli nyelvészeti adatbázis munkálataiból ennek megfelelően nekünk a mordvin (erza és moksa) és a lapp jutott. Ennek keretében elkészítjük ezen rokon nyelvek tőtárát és a toldaléktárát. Nem szorosan finnugrisztikai téma, de jelentős helyet foglalt és foglal el a tudományos tevékenységben a magyar mint idegen nyelv kutatása is.
A finn nyelv az egyetem fennállása óta állandó kínálatot jelent az oktatás skáláján. Fontosnak tartottuk, hogy a finn nyelv és kultúra iránti érdeklődést minőségileg továbbfejlesszük. Ennek érdekében – felhasználva a finnugor kongresszus jóvoltából támadt hátszelet, sikerült elindítanunk a finn nyelv és irodalom B-szakot, sőt megszerveznünk a középiskolai tanári képesítés megszerzésének kereteit is. Noha kezdetben nem kecsegtetett a szak jó munkakilátásokkal, az Európai Unióba belépő Finnország államnyelvének elsajátítása vonzó célként lebegett hallgatóink előtt. A tanszék oktatói számos tankönyvet és oktatási segédkönyvet, egyetemi jegyzetet publikáltak a finn nyelvtanulás megkönnyítéséhez.
Az észt nyelv a finn szakkal kapcsolatban erősödött meg. Sikerült sort kerítenünk a Magyarországon addig mostohagyerekként kezelt észt nyelv oktatására, s ehhez anyanyelvi lektori státust is szereztünk. Ezzel a specializációt balti finn filológia irányába is kiterjesztettük. A jelenleg egyetlen, magyaroknak szánt észt nyelvkönyv debreceni szerzőktől való.
Tudományágunk nemzetközi jellege megkívánta, hogy fenntartsuk és továbbfejlesszük kapcsolatainkat a finnországi és a világ más országaiban működő kutatóhelyekkel. Ez a nyitás sikeresnek mondható, hiszen a finnországi egyetemek mellett egy-egy hallgatóink kijuthatott Észtországba, Németországba, Svédországba is. Felbecsülhetetlen segítséget jelentett és jelent Finnország és Észtország kormányai közötti kulturális megállapodás, amelynek keretében mindkét országból érkező anyanyelvi lektorok működnek egyetemünkön, és nem különben a sok értékes kiadvány (szakkönyv, szépirodalom, sajtó stb.), amit szűkös pénzforrásaink miatt aligha tudtunk volna önerőből beszerezni. Mindezért itt is szeretnék a finneknek és az észteknek köszönetet mondani, a jövőben is remélve megértő támogatásukat.
A közeljövő teendői világosan kirajzolódnak. Részt veszünk a Komplex uráli nyelvészeti adatbázis kialakításában. Ehhez a Széchenyi-terv biztosít anyagi támogatást. Ennek keretében van lehetősége fiatal szakembereinknek az alkotó együttműködésre. Szeretnénk nemzetközi összefogással elindítani a kisebb rokon népek irodalmi nyelveinek kutatását. A bibliafordítások minden nemzet életében igen fontosnak bizonyultak a nemzeti nyelv kiműveléséhez. Testvértanszékünk, a Magyar Nyelvtudományi Tanszék nemzetközi finnugrisztikai névtani kutatási tervéhez már eddig is kapcsolódtunk. Ezen a téren az együttműködést tovább kívánjuk folytatni.
Legfontosabbnak a jövőben is a finnugor nyelvész szakemberek képzését tartjuk. Nem uniformizált, hanem egyéni tantervek alapján képzeljük el az oktatást. Kívánatosnak tartjuk, hogy finnugor szakosaink a finn mellett a továbbiakban is legalább két kisebb rokon nyelvben szereznének jártasságot, az egyikből olyan mélységben, hogy leendő disszertációjuk alapjait már hallgató korukban megvetnék. A finn nyelv és irodalom szakosok oktatásában jelentős előrelépést jelentene egy második anyanyelvi oktató, arra törekszünk, hogy Debrecen is kaphasson állandó finn vendégtanári státust. Ez a minőségjavítás elengedhetetlen feltétele.
Fontos volna a kapcsolatok felelevenítése, ill. felvétele néhány finnugor köztársasági egyetemmel. Ez, mint láttuk, a 90-es évek nyitása után sajnálatos módon leállt. Reméljük, hogy a várható EU-csatlakozás a finnekhez hasonló együttműködést tesz majd lehetővé. Ennek nemcsak anyagi, hanem személyi feltételeit is meg kell teremteni. Ma se, de a jövőben még kevésbé képzelhető a finnugrisztikai kutatás helyszíni terepmunka nélkül!
A képzés és a kutatás egysége a záródolgozatok, szakdolgozatok és az ezekből kinövő PhD-értekezések témáiban fog megvalósulni. A kész tanulmányoknak első lépésként a szilárd publikációs fórumot a tanszék évkönyve, az 1989 óta megjelenő Folia Uralica Debreceniensia (FUD) jelenti, amelyet kezdetben három évenként, az utóbbi időben azonban már éves rendszerességgel minden év végén sikerült megjelentetnünk. Reméljük, hogy a rendszeres megjelenés meghozza iránta más egyetemek és országok kutatóinak a bizalmát is.
Kétévenként ismétlődő (nemzetközi) konferenciák szervezésével csatlakoznunk kellene a többi magyarországi finnugrisztikai műhelyhez.
Nem mehetünk el szó nélkül nyelvünk finnugor eredetével szembeni, egyre fokozódó és szaporodó ellenséges nézetek mellett. A közeljövő feladata felvennünk a harcot a dilettáns elméletekkel és popularista, demagóg nézetekkel, amelyek ellen véleményünk szerint nem doronggal, hanem higgadt vitákban előadott meggyőző érvekkel, de ugyanakkor erélyesen kell szembeszállnunk.
Reményeink szerint e beszámolóból kiviláglik, hogy a debreceni finnugor tanszék kis létszámához képest nemzetközileg is számottevő tudományos eredményeket mondhat magáénak. Terveink sohasem voltak vakmerőek, inkább a realitások figyelembevételével szövődtek. Beszámolónk nem számvetés, erre mi nem vállalkozhatunk, mások majd elvégzik helyettünk. A tanszék fennállásának fél évszázada alatt erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk átmenteni a hagyományokat, kutatni és népszerűsíteni tudományunkat itthon és külföldön egyaránt.
Irodalom
Hlavacska Edit 2001: Keresztes László tudományos és publicisztikai munkássága. In: FUD 8: 13–26.
Honti László 2001: Köszöntjük a jubiláló Keresztes Lászlót! In: FUD 8: 9–12.
Jakab Edit 1989: Vértes Edit tudományos munkássága – Veröffentlichungen von Edith Vértes. In: FUD 1: 11–17.
Jakab László 1990: Magyar és Finnugor Nyelvészeti Tanszék (1914–1952). In: A debreceni magyar és finnugor nyelvtudományi tanszékek története (1914–1990). A KLTE Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 55. Debrecen. 7–15.
Kálmán Béla 1989: Vértes Edit 70 éves. – Zum 70. Geburtstag von Edith Vértes. In: FUD 1: 1–10.
Keresztes László 1981: Andrássyné Kövesi Magda 70 éves. – Frau Andrássy Magda Kövesi ist 70 Jahre alt. In: MNyj 23: 3–9.
Keresztes László 1990: Finnugor Nyelvtudományi Tanszék (1952). In: A debreceni magyar és finnugor nyelvtudományi tanszékek története (1914–1990). A KLTE Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 55. 26–40, 52–68.
Keresztes László 1993: Kálmán Béla nyolcvanéves. In: MNyj 31 (1993) 3–4.
Keresztes, László 1994: Zum 80. Geburtstag von Béla Kálmán. In: FUD 3: 149–150.
Keresztes, László 1994: Zum 75. Geburtstag von Edit Vértes. In: FUD 3: 151–152.
Kiss Antal 1991: Andrássyné Kövesi Magda 80 éves. Magda Kövesi Andrássy ist 80. In: FUD 2: 5–11.
Kiss Antal 1991: Andrássyné Kövesi Magda tudományos munkássága – Magda Kövesi Andrássys wissenschaftliche Arbeiten. In: FUD 2: 11–14.
Kiss Antal 1993: Béla Kálmán. Bibliographie 1934–1992. Eurolingua, Bloomington, Eurasian Linguistic Association.
Kiss Antal 1997: In memoriam Kálmán Béla (1913–1997). Kiegészítés Kálmán Béla bibliográfiájához (MNyj 25 [1983]: 27–45, MNyj 31 [1993]: 5–10). In: FUD 4: 3–8.
Kiss Antal 1993: Kálmán Béla tudományos és publicisztikai munkássága (1983–1992). In: MNyj 31: 5–11.
Sebestyén Árpád 1983: Kálmán Béla hetvenéves. – Béla Kálmán – siebzig Jahre. In: MNyj 25: 5–26.
Zaicz Gábor 2001: Keresztes László 60 éves. In: NyK 98: 300–304.
Mellékletek
1. A Debreceni Egyetemen végzett finnugor szakosok listája (1966–2002)
1966: Keresztes László, Kiss Antal, A. Molnár Ferenc
1968: Belohorszky Mária, Csaba Katalin, Péter Judit
1970: Krausz György, Sipos Sándor
1972: Monoki Emília, Rimóczi Irén
1973: Révay Valéria
1974: Nagy Ilona, Szabó Ilona
1975: Lerch Ágnes, Szabó Edit
1977: Hoffmann István
1978: Mészáros Ilona, Nyilas Mihály
1979: Bodnár Judit, Salamon Ágnes, Varga Pál
1980: Karanko-Pap Outi, Kincsesné Kovács Éva, Kocsis Zsuzsa, Papp Judit,
Treuer Mária
1981: Pásztor Zsuzsa, Rusvai Julianna, Szabó Erika, Uliczki Mária, Zergi Klára
1983: Horváth Judit, Máté József, Porcsalmy Magdolna, Starowicz Wiesław
1984: Bényei Zsuzsa, Estók Ágnes, Imre Gyöngyi, Máté Erika, Vekerdi Ilona
1986: Papp Judit
1988: Bogár Edit, Kis Tamás, Kupcsik Sarolta
1989: Horváth Zsuzsanna, Palkó Ágnes, Somlai Edit
1990: Jakab Edit, Maticsák Sándor, Tuba Márta
1991: Nagy Judit
1992: Balogh Edina
1993: Hajdu Éva, Szabó Katalin
1994: Kóbor Zita, Molnár Judit, Varga Krisztina
1998: Cserny Judit, Hermann Bernadett, Szabó Melinda
1999: Varga Tímea
2000: Takács Judit
2002: Armutlieva Hrisztina, Dusnoki Gergely, Peneva Dennica
2. A Debreceni Egyetemen végzett finn szakosok listája (1993–2002)
1993: Sztanev Edina
1994: Benkő Beatrix, Hatvani Ilona, Kiss Julianna, Makray Balázs, Nagy Márta, Takács Emőke, Tassy János, Varjasi Csilla
1995: Balogh Csaba, Jordanova Bisztra, Ujhelyi Gábor, Ujlaki Sándor
1996: Barna Beáta, Király Anikó, Lieli Mariann, Mátyás Emese, Mercz Valéria, Soltész Ágnes, Szatmári Orsolya, Tóth Ágnes, Török Ilona,
Vajdovich Nóra, Varga Ildikó
1997: Görömbey Anikó, Káczán Szilvia, Soós Mária Erika, Varga Kornélia
1998: Bakajsza Ivett, Balogh Mária, Erdélyi Pálma, Oláh Krisztina,
Pasztercsák Ágnes, Tóth Marianna, Török Ildikó
1999: Csokai Anita, Fehér Nikoletta, ifj. Pályi Zoltán
2000: Dávid Boglárka, Engszler Attila, Gál Attila, Herczeg Anett, Illés Anikó, Kluka Hajnalka, Kovács Zsuzsa, Reviczki Gabriella, Sajgál Mónika,
Száraz Gabriella, Szathmáry Andrea, Tárnok Erika
2001: Abonyi Adrienn, Bartha Ildikó, Bereczky Szilvia, Fazekas Ildikó,
Gáll Andrea, Hlavacska Orsolya, Miskolczi Ágnes, Pente Bernadett, Preisz Annamária, Tóth Borbála
2002: Balogh Anita, Balogh Judit, Gyimesi Krisztina, Izsák Linda, Nagy Szilvia Dóra, Paróczay Hajnalka, Szabó Andrea, Toma Adrienn, Tóth Katalin, Tóth Viktória, Varga László, Zajácz Mónika
3. A Finnugor Nyelvtudományi Tanszéken készült diplomamunkák
1955
Balogh László: Denazalizáció a manysi nyelvben
Kőhegyi Irma: A birtokos szerkezet alakja és funkciója a finn nyelvben
1956
Zerginé Szegedi Klára: A manysi névhatározó
1957
Nyirkos Tibor: Nominativus absolutus a Kalevalában
Szabó Géza: A mondattoldalékok vizsgálata Sillanpää nyelvében
1961
Zsadon Éva: A kondai vogul nyelvjárás névutói
1964
Grega Sára: A vogul mondat szórendje
Keresztes László: A gondolkodást és beszélést jelentő szavak a vogul népköltészetben
Kiss Antal: Figura etymologica a vogul népköltészetben
1966
Csík Mária: Az érzelmi életre vonatkozó szavaink finnugor gyökerei
Szolnokyné Csirikusz Margit: Az uráli őshaza
Károlyi Katalin: A partitivus használata
Kiss Éva: A zürjének története a XIV–XVI. században
Molnár Ferenc: Szóképek használata a vogul hősénekekben
Sivák István: A tabu-jelenség az obi-ugor nyelvekben
Váczy Emese: A tavgi szamojédok
1967
Arany Katalin: Az obi-ugor teremtésmondák
Bódy Mária: Vogul személynevek a népköltészetben
Böőr Irén: A víz istenségei az obi-ugorok hitvilágában
1968
Péter Judit: A külső és belső határozók használata Toivo Pekkanen Tehtaan varjossa c. regénye alapján
1969
Kántor Gyöngyi: A Kalevala hatása Magyarországon
Mondok Dezső: Hunfalvy Pál szerepe a finnugor nyelvtudományban
Szucsák Éva: Vaszilij Iljics Lytkin élete és munkássága
1970
Krausz György: A zürjén találóskérdések
Markovics Éva: A zürjén rokonságnevek kérdéséhez
Sipos Sándor: A múlt idő nyelvi kifejezése Mika Waltari Kultakutri c. kisregényében
1971
Beinhorn Edit: Reguly Antal élete és munkássága
Juhász Mária: A Kalevala főbb alakjainak jellemzése
Kovács Mária: Asszonylopás, ill. asszonyszöktetés motívumai a voguloknál
Laczik Mária: Zsirai Miklós élete és munkássága
Mikházyné K. Nagy Irén: Keresztény elemek a vogul népköltészetben
1972
Monoki Emília: A palatoveláris zöngés spiráns megfelelései egyes vogul nyelvjárásokban
Rimóczi Irén: Az észt igekötők alaki kérdései
Siklósiné Eszenyi Mária: A finn irodalom Magyarországon 1960 és 1970 között
Varga Mária: A finnugor népek ősi szállásterületei a szovjet hidronímiai kutatás tükrében
1973
Révay Valéria: A finn és magyar igevonzatok összevetése Sillanpää Nuorena nukkunut c. regénye alapján
1974
Szabó Ilona: A. Kivi A hét testvér c. regényének stilisztikai vizsgálata a fordítások tükrében, különös tekintettel a hasonlatokra és a szóképekre
Nagy Ilona: Infinitivusos szerkezetek a finn irodalmi nyelvben
1975
Lerch Ágnes: Az észt igevonzatok
Szabó Edit: Nőalakok a finn irodalomban
1976
Murányi Lajos: August Kitzberg színművei
1978
Máramarosi Hedvig: A birtokviszony kifejezőeszközeinek kontrasztív vizsgálata
Mészáros Ilona: Napjaink észt kisregényei
Nyilas Mihály: A magyar és finn helyhatározó-rendszer kontrasztív összevetése
1979
Bodnár Judit: A finn és magyar névutók általános jellemzői
Kondrák Margit: Állapot- és eredményhatározók kontrasztív vizsgálata a finnben és a magyarban
Salamon Ágnes: Tárgyas szerkezetek és a tárgyas ragozás használata az erza-mordvin nyelvben
1980
Kincsesné Kovács Éva: Mássalhangzó-kombinációk az alapnyelvi rekonstrukciókban
Papné Karanko Outi: A finn részleges tárgy megfelelői a magyarban
Papp Judit: Az igemód vizsgálata a magyarban, az angolban és a finnben Golding A legyek ura című regényének szövege alapján
Treuer Mária: Sesztalov vogul nyelvű lírája
1981
Rusvai Julianna: Az északi osztják tárgyas ragozás
Szabó Erika: A birtoklás kifejezésének vizsgálata és összehasonlítása a magyarban, a finnben és a németben
Uliczki Mária: Határozott (tárgyas) igeragozás az északi vogul nyelvjárásban
Zergi Klára: A finn mondatpótló szerkezetek vizsgálata a magyarban és a németben
1983
Horváth Judit: Duálisi paradigmák az arktikus szibériai nyelvekben
Porcsalmy Magdolna: Finn szóösszetételek és magyar megfelelőik
Starowicz Wiesław: A kolai-lapp nyelvjárások orosz jövevényszavai
1984
Estók Ágnes: Az észt infinitivusok rendszere és magyar fordításaik
Imre Gyöngyi: Az alliteráció és a figura etymologica a Kalevalában és a Kalevala magyar fordításai
1986
Papp Judit: A Kalevala magyar fordításai
1988
Bogár Edit: Hangjelölési kérdések Pápay József osztják feljegyzéseiben
1989
Palkó Ágnes: Finn hatások Képes Géza költészetében
1990
Jakab Edit: A lativusi esetragok használata a moksa-mordvinban
Maticsák Sándor: Egy XIX. századi mordvin térkép helynévtani elemzése
Minya Károly: A jövő idő nyelvi kifejezései a finn és a magyar nyelvben
Tuba Márta: A déli osztják verselésről
1991
Fábry Sarolta: Az Evangélikus Életben megjelent finn tárgyú írások annotált bibliográfiája, magyarázatokkal (1980–1990)
Nagy Judit: Aspektusproblémák a magyar, a finn és az orosz nyelvben
Sziráky Klára: Finn–magyar műfordítási kérdések
1992
Balogh Edina: A finnországi svédek identitástudata és hazafiassága Sakari Topelius Mamme kirja és Jörn Donner Uusi maammekirja című műve alapján
1993
Hajdu Éva: Orosz jövevényszavak az erza mordvinban
Tóth Judit: A furfangos mesehős finnugor nyelvrokonaink meséiben
1994
Hatvani Ilona: Leena Krohn valóságábrázolása
Molnár Judit: A mordvin prolativus
Nagy Márta: Újjáteremtő katasztrófa – szenvedés és megváltás Annika Idström regényében
Tassy János: Palmu felügyelő esetei, avagy három finn krimi
Varga Krisztina: Regiszter Heikki Paasonen Mordwinische Lautlehre című munkájához
Varjasi Csilla: „Legyen ünnep a földön...” Yrjö Kokko Pessi ja Illusia és Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című művének összehasonlítása
1995
Balogh Csaba: A Helsingin Sanomat szalagcímei
Ujhelyi Gábor: Régi finn nyelvtanok és terminológiai rendszereik
Újlaki Sándor: A finn passzívum
1996
Lieli Mariann: Szóalkotásmódok a finn szlengben
Soltész Ágnes: A finn nemzeti színjátszás megszületése
Szatmári Orsolya: Molnár Ferenc és drámáinak fogadtatása Finnországban
Tóth Ágnes: A Kalevala motívum a finn zenében
Török Ilona: Kaffka Margit és Maria Jotuni műveinek újhistorista szempontú elemzése
1997
Erdélyi Pálma: Orosz kormányzati törekvések Finnország beillesztésére a XIX–XX. század fordulóján
Káczán Szilvia: Rosa Liksom majdnem-novellái avagy a marginalitás felől minden világosabban látszik?
Soós M. Erika: A számítógép hatása a nyelvre
Varga Kornélia: A XX. századi regény újító tendenciái a finn és a magyar irodalomban
1998
Balogh Mária: Magyar és finn mutató névmások kontrasztív nyelvészeti vizsgálata
Oláh Krisztina: József Attila és a Kalevala
Pasztercsák Ágnes: Kodolányi: Suomi
Szabó Melinda: A vogul mitológia hatása J. Sesztalov munkásságára
Tóth Marianna: Väinö Linna A sarkcsillag alatt és Móricz Zsigmond Életem regényé című művének összehasonlító elemzése
Török Ildikó: Aleksis Kivi Szívem dala című verse a műfordítói munka tükrében
1999
Csokai Anita: Yksilön ja yhteisön suhde Pentti Haanpään teoksissa
Fehér Nikoletta: Finn–magyar összehasonlító frazeológiai vizsgálódások
Illés Anikó: Problémák egy mai finn regény fordítása körül
Kovács Zsuzsa: A korai nyelvi fejlődés és a diszlexia kapcsolata a finn és a magyar nyelvben a jyväskyläi diszlexia-program alapján
Takács Judit: Mássalhangzó-kapcsolatok az erza-mordvinban
Varga Tímea: Számítógépes mordvin etimológiai szótártervezet
2000
Abonyi Adrienn: Rácz István, a finn–magyar fordító és fotóművész
Gál Attila: A finn nyelv idegen eredetű sportágnevei
Herczeg Anett: Miten savusaunasta tuli suomalaisten symboli 1800-luvun lopulla?
Pente Bernadett: Magyar és finn családnevek összehasonlító vizsgálata
Száraz Gabriella: Idegen eredetű betűkkel kezdődő szókészlet a finnben
Szathmáry Andrea: Naishahmot Minna Canthin draamoissa
Tárnok Erika: Személyiségek Leena Krohn valóságában
2001
Bartha Ildikó: Finn igeneves szerkezetek kontrasztív vizsgálata irodalmi műfordítások alapján
Fazekas Ildikó: A finn közmondások, szólások meteorológiai szókincse
Gáll Andrea: Kielitieteen sanasto Suomen kielen perussanakirjassa
Hlavacska Orsolya: Puhekielen piirteiden tutkimus verbeissä
Miskolczi Ágnes: Suomen slangi
Preisz Annamária: A mai finn politikai szókincs összetett szavai
Tóth Borbála: Paikallissijat ja niiden tehtävät nykysuomessa ja nykyunkarissa
2002
Armutlieva Hristina: A tárgyas szerkezet a lapp nyelvekben
Balogh Anita: A műveltetés formai jegyei a magyarban és a finnben
Balogh Judit: Nemekre utaló foglalkozásnevek a finnben
Dusnoki Gergely: Az összetett igeképzők rendszere a norvéglappban
Gyimesi Krisztina: Pentti Haanpää népábrázolásának jellegzetességei a Noitaympyrä c. regény kapcsán
Izsák Linda: A fordítói munka szakaszai Eeva Tikka Hiljainen kesä c. regényének magyarra fordításában
Nagy Szilvia Dóra: A nő ábrázolása a „fin de siècle” finn irodalmában
Peneva Dennica: Az egyeztetés típusai a finnugor nyelvekben
Toma Adrienn: Eeva-Liisa Manner Poltettu oranssi (symboleja ja draamatyyppejä)
Tóth Viktória: Időjárással kapcsolatos magyar–finn–észt frazeologizmusok összehasonlító vizsgálata
Varga László: A finn számítástechnikai szakszókincs
Zajácz Mónika: A presens historicum fordítási lehetőségei Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regénye és annak finn fordítása alapján
[A mellékletet összeállította: Dusnoki Gergely]
|