Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszék

Papp István

Kisvárda, 1901. szeptember 12. – Debrecen, 1972. április 11.
nyelvész, egyetemi tanár

A Debreceni Tanítóképző megbízott előadója (1949), az Egri Pedagógiai Főiskola tanára (1949–1952), a Magyar Nyelvtudományi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára (1952–1971)
A Finn Tudományos Akadémia külső tagja, a Finn–Magyar Kulturális Vegyesbizottság tagja (1967), a Finn Oroszlán Lovagrend parancsnoki fokozata (1967), a Turkui Egyetem díszdoktora, a Finnugor Társaság, a Kalevala Társaság, a Finn Irodalmi Társaság és a Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja
Az általános és magyar nyelvészet, a nyelvtörténet, a hangtan, mondattan, továbbá a finnugrisztika és a finn nyelv kutatója
Kutatásai a magyar nyelvtudomány számos területét érintik: leíró és történeti vonatkozásban egyaránt írt szakmunkákat, tanulmányaiban alaktani, jelentéstani, valamint mondattani kérdéseket érintett. Több írásában a magyar mondattan, szótan és hangtan alapvető kérdéseit tárgyalta, ugyanakkor az egyoldalú logikai szempontot egyfajta stilisztikai, lélektani szemponttal kívánta kiegészíteni. A finnugor nyelvészet, a finn nyelv szerkezete és története egyaránt érdekelte. Rendkívül jelentős munkája volt a finn–magyar szótár összeállítása, illetve a magyar–finn szótár munkálatainak elkezdése. Emellett oktatói-nevelői tapasztalatai megalapozták a nyelvészettel rokon területek, így az irodalomtudomány, illetve az oktatás és nevelés módszertana iránti érdeklődését. Nyelvlélektannal is foglalkozott: a Wilhelm Wundt által képviselt filozófiai iskola, a néplélektani felfogás nagyban meghatározta az álláspontját e tudományterületen, ugyanakkor többször felhívta a figyelmet e megközelítés korlátaira, és a Karl Bühler által képviselt funkcionalizmus útján próbálta nyelvelméletét tovább építeni.

Jakab László: Papp István hetven éves. Magyar Nyelvjárások 17 (1971): 5–20.