|
1931. április 23., Miskolc – 2013. február 10., Budapest
nyelvész, egyetemi tanár
A pécsi, a torinói és a debreceni egyetem díszdoktora; a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magister emeritusa; a Maceratai Egyetem professor emeritusa; a Nemzetközi Hungarológiai Társaság Lotz éremmel kitüntetettje; a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Nyelvtudományi Intézet Külső Tanácsadó Testületének tagja.
Petőfi S. János a szemiotikai szövegtan kiemelkedő kutatója. Több magyarországi egyetemen és az MTA Nyelvtudományi Intézetében végzett oktatói, tudományszervezői és kutatói tevékenysége után 1969–1970 között Svédországban, az Umeåi, illetve a Göteborgi Egyetemen, majd 1971-től Németországban, a Konstanzi Egyetemen folytatott kutatómunkát. 1971-ben védte meg doktori értekezését, és habilitált Umeåban, s 1972-ben kapott professzori kinevezést a Bielefeldi Egyetemre, ahol a Nyelvészet és Irodalomelmélet Kar szemantika tanszékét vezette. 1989-től nyugállományba vonulásáig a Maceratai Egyetemen a nyelvfilozófia professzora volt. Az egyetem 2007-ben professor emeritusi címmel ruházta fel, és kinevezte az akkor megalakított Centro di Documentazione e ricerca sugli approcci semiotico-testologici alla multi ed intermedialità igazgatójának. A kilencvenes évek elejétől mind intenzívebben vállalt részt a magyarországi és a határon túli magyar szövegtani-szemiotikai műhelyek – Pécsi Tudományegyetem, Debreceni Egyetem, Szegedi Tudományegyetem, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Kolozsvári Egyetem – tevékenységében. Szegeden útjára indította a Szemiotikai szövegtan című sorozatot, a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének gondozásában pedig az Officina Textologica periodikát. A magyar nyelvtudomány nemzetközi kapcsolatainak ápolásáért a Nemzetközi Hungarológiai Társaság 1996-ban Lotz János-éremmel tüntette ki. Tiszteleti tagja volt a Magyar Szemiotikai Társaságnak és a Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesületének. Díszdoktorává fogadta a Janus Pannonius Tudományegyetem (1991), a Kossuth Lajos Tudományegyetem (1996) és a Torinói Egyetem (2004), magister emeritusává a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola.
|
