|
Fehéregyháza, 1906. január 12.–Kolozsvár, 1987. március 3.
nyelvész, történész, irodalomtörténész, néprajzkutató, egyetemi tanár
Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltári kutatója (1936–1940), a kolozsvári egyetemen a magyar nyelvészet tanára a Magyar Nyelvtudományi Intézet igazgatója, Erdélyi Tudományos Intézet Nyelvészeti osztályának a vezetője (1940), a Bolyai Tudományegyetem Nyelvtudományi Tanszékének vezetője (1945–1952), a Román Akadémia kolozsvári Nyelvtudományi Intézetében a román–magyar nagyszótár szerkesztője (1952), a Bolyai Tudományegyetem Nyelvtudományi Tanszékének vezetője (1953–1971)
A helsinki Finnugor Társaság és a Magyar Nyelvtudományi Társaság tiszteleti tagja (1971), a Román Akadémia díja (1975), a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja (1977), a Magyar Néprajzi Társaság Györffy István-emlékérme (1977), a Magyar Nyelvtudományi Társaság Pais Dezső-díja (1977), a Korunk Bolyai-díja (1982), Bethlen Gábor-díj (1987)
A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem díszdoktora (1986)
Pályája kezdetén irodalomtörténettel foglalkozott, de az 1930-as évektől kezdődően érdeklődése a nyelvészet, a nyelvjáráskutatás és a nyelvtörténet irányába fordult. 1934-ben a Kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink a XVI–XIX. században című értekezésével a debreceni Tisza István Tudományegyetemen doktori fokozatot nyert. Nyelvészeti kutatásai az 1940-es évektől kezdve Erdély élő névanyagának rendszeres összegyűjtésére irányultak. Névtani kutatásai sok ponton kapcsolódnak a történelemhez, településtörténethez, történeti földrajzhoz, néprajzhoz, s a névgyűjtés módszertanát illetően ma is követhető módszereket dolgozott ki. Életművének másik csúcspontját a nyelvjáráskutatás és az ahhoz kapcsolódó nyelvatlaszmunka jelenti. Nevéhez fűződik az első magyar megjelent nyelvatlasz. Az 1940-es évek közepén elindította az erdélyi oklevélszótár anyagának gyűjtését, amely végül Erdélyi magyar szótörténeti tár címen jelent meg. 1940-től a kolozsvári egyetemen a magyar nyelvészet tanára volt. Ugyanekkor nevezték ki a Magyar Nyelvtudományi Intézet igazgatójává, illetve az akkor megalakult Erdélyi Tudományos Intézet Nyelvészeti osztályának a vezetőjévé. 1945-től ő vezette a Bolyai Tudományegyetem Nyelvtudományi Tanszékét. 1971-ben a Magyar Nyelvtudományi Társaság tiszteleti taggá választotta, 1977-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett. 1986-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem díszdoktorává avatták.
|
