Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszék

Nyirkos István

Sátoraljaújhely, 1933. augusztus 1. – Debrecen, 2013. május 2.
nyelvész, egyetemi tanár

A Magyar Nyelvtudományi Tanszék oktatója (1955-től tanársegéd, 1962-től adjunktus, 1977-től docens), a Helsinki Egyetem magyar nyelvi lektora (1963–1967), a KLTE BTK oktatási dékánhelyettese (1984–1987), a helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ igazgatója (1987–1993), a nyíregyházi Bessenyei György Főiskola főiskolai tanára (1993–1995), a KLTE Finnugor Nyelvtudományi Tanszék vezetője (1995–1998), a KLTE általános és oktatási rektorhelyettese (1995–1998), 1995-től a magyar nyelvészeti doktori program szociolingvisztikai alprogramjának vezetője, majd a magyar nyelvészeti doktori program vezetője (1999–2002), a Magyar Nyelvtudományi Tanszék professzor emeritusa
A Finn Fehér Rózsa Lovagrend I. Fokozata, a Finn Oroszlánrend Parancsnoki Fokozata, a Finn Akadémia Emlékérme, az észt Terra Mariana Kereszt V. fokozata, a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje, Bocskai-díj.
Nyelvjáráskutató, a magyar nyelvtörténet, a finn–magyar kontrasztív nyelvészet és lexikográfia, a finnugor népek kultúrájának kutatója
Nyirkos István egyetemi éveivel együtt hat évtizedet töltött el a debreceni egyetemen. Tudományos munkásságát leginkább a sokszínűség jellemzi. Tudományos pályája a nyelvjáráskutatás területén indult, egyetemi doktori címet 1961-ben Az abaúji nyelvjárás magánhangzó-rendszere című értekezésével szerzett. A leíró és a történeti nyelvészet számos területét művelte az alaktantól a mondattanon át a névkutatásig, ám munkásságának középpontjában a hangtörténet kutatása állt. Kandidátusi, majd akadémiai doktori értekezését is e témakörökben írta, Az inetimologikus mássalhangzók a magyarban és Az inetimologikus magánhangzók a magyarban címmel. Publikációi között 20 könyvet és csaknem 200 tanulmányt találunk. A magyar–finn kapcsolatok élénkítéséhez több szótárával is hozzájárult, de nemcsak tanárként és tudósként szolgálta azt, hanem a közélet számos más színterén is: delegációkat vezetett, tolmácsolt és fordított is. Kulturdiplomáciai tevékenységét a helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ igazgatójaként végzett munkája koronázta meg. Finnországban 1972-ben a Finnugor Társaság, 1973-ban pedig a Finn Irodalmi Társaság és a Kalevala Társaság választotta tagjává. 1985-től tagja volt a Finnugor Kongresszusok Nemzetközi, 1994-től pedig a Nemzeti Bizottságának. Működött az MTA uráli, valamint magyar nyelvészeti munkabizottságában, majd a nyelvtudományi bizottság tagja lett. Volt a Debreceni Akadémiai Bizottság munkabizottsági elnöke, egy ideig elnöke, majd választmányi tagja a Reguly Társaságnak.

Hoffmann István: Nyirkos István hetvenéves. Magyar Nyelvjárások 41 (2003): 9–17.