A tagozatról

A névtudomány kutatási területe
A Névtani Tagozat célja
A Névtani Tagozat felépítése


Információk

Rendezvények
Új névtani kiadványok
Tudományos
fokozatszerzés

Tudományos díjak
Névarchívum


Névkutatók

Publikációs listák
In memoriam


Kapcsolat

Elérhetőségek
Közönségszolgálat
Névtani tárgyú honlapok

A névtudomány kutatási területe

A névtudomány (más néven onomasztika) a tulajdonnevek kutatásával foglalkozó tudományág. A magyar kutatók már a 19. század során felfigyeltek a hely- és személynevek tudományos jelentőségére, a 20. században pedig e tudományterület a történeti célú kutatások fontos ágává vált, amelynek muvelői főleg a nyelvészek és a történészek közül kerültek ki. A névkutatás kezdetben főleg a korai, elsősorban Árpád-kori nyelvtörténet, illetőleg településtörénet kutatásában ért el kiemelkedő eredményeket, e témakörökben ma is meghatározóak a névtudomány újabb eredményei.

A 20. század második felében a névkutatás érdeklődése az újabb kori tulajdonnévanyag vizsgálatára, valamint a hely- és személyneveken kívül más tulajdonnévfajtákra is kiterjedt. Ennek következtében a névtani kutatások hatóköre is egyre inkább kibővült, s a nyelv- és a történettudományon kívül több más tudományággal, továbbá alkalmazott tudományként a mindennapi élet számos területével került kapcsolatba.

A névkutatásnak mint jellegzetes magyarságtudományi diszciplínának az érdeklődése elsősorban a magyarság történetének a kutatására irányult, de mindenkor nagy figyelmet fordított a Kárpát-medence népeinek nyelvi, etnikai kölcsönhatásaira is. A magyar névkutatás újabban egyre erősebben kapcsolódik a nemzetközi névkutatás tudományos fórumaihoz, kutatási programjaihoz is.

Bővebben:
Hajdú Mihály: A névtudomány története. Kézirat.

Megjelent: The History of Onomastics. In: Nyirkos István (szerk.), Onomastica Uralica 2. Debrecen–Helsinki, 2002. 7–45.

Hoffmann István: Magyar helynévkutatás: 1958–2002. Debrecen, 2003.

Az oldal tetejére