A tolvajnyelv (más szóval: argó) a bűnözők által használt szakmai szleng (szakszleng). (A tolvajnyelv szót a hétköznapi nyelvben ’(mások számára érthetetlen) csoportnyelv, zsargon’ jelentésben is használják, de mint nyelvészeti szakszó csak a ’bűnözői közösségek sajátos szókincsű csoportnyelve’ jelentésben használatos, ez a szócikk is ekként szól róla.)
A tolvajnyelv terminus alá tágabb értelemben minden bűnözői szlenget besorolnak, szűkebb értelemben azonban csak a szabadlábon lévő, bűnözői életmódot folytató csoportok szlengjét nevezik tolvajnyelvnek, amibe így nem tartozik bele a börtönszleng, ami a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartott elítéltek csoportnyelve. (Ez esetben előfordul, hogy az argó szakszót a tolvajnyelv és a börtönszleng összefoglaló neveként használják.)
A tolvajnyelv értelmezése
A tolvajnyelv egy olyan többrétegű szlengtípus, amit nem nyelvi sajátosságai, hanem beszélői alapján szoktak meghatározni, aláfoglalva minden olyan nyelvi jelenséget, amely a bűnözőközösségek beszédében eltérésnek bizonyul a többség nyelvéhez viszonyítva. Ennek következtében hosszú időn át nem figyeltek fel rá, hogy a tolvajnyelv több szlengtípus és több eltérő nyelvi funkció összefoglaló neve.
A tolvajnyelv lexikális oldalról közelítve egyrészt egy leginkább a közszlengre hasonlító általánosan ismert fogalmakat megnevező szóréteg (burkolni, kajálni ’enni’, huszárrostélyos ’pirított kenyér’, napsa ’víz’[1]), másrészt pedig egy bűnözőélettel kapcsolatos szakszleng (ami ráadásul szétválaszthatatlanul egybeolvad a bűnözők szaknyelvével, hiszen olyan fogalmakat nevez meg, amelyek a bűnöző „szakma” műveléséhez szükségesek, például piszkálni ’zsebtolvajlással lopni’, horgászni ’nyitott ablakon keresztül lopni’, libázni ’fa- vagy szénszállítmányt meglopni’ stb.[2] Más oldalról, a működése felől a tolvajnyelvet mint beszédmódot olyan szlengként határozhatjuk meg, amely a szokásos szlengfunkcióin túl a kívülállók kizárása céljából (mintegy titkos nyelvként, bár valójában inkább zsargonként) is működik.
Sokszínűsége ellenére a tolvajnyelv – elsősorban beszédmódbeli jellemzői miatt[3] – egyértelműen a szlengbe tartozik, a szlengen belül pedig leginkább mint szakszlenget határozhatjuk meg.
Hasonló eredményre jutott a francia Pierre Guiraud is, aki szerint az argó az alvilág speciális nyelve, azaz a csavargókra és gonosztevőkre jellemző szavak összessége, amely három rétegből áll:
- egy szakmai szókincsből, mely az alvilágra jellemző fogalmakat, tevékenységeket fejezi ki, más részről pedig egy sajátos kultúraformát, érzékelési módot, életfelfogást tükröz;
- egy titkos szókincsből, amelyet a bűnözői tevékenység szült, és végül
- egy argotikus (értsd: szleng) szókincsből, mellyel az argót beszélő felismeri és megerősíti identitását és eredetiségét.[4]
A tolvajnyelv mint titkos nyelv
Gyakori hiedelem a tolvajnyelvvel kapcsolatosan, hogy ez egy titkos nyelv (kriptolektus), ami a bűnözői, alvilági elemeknek a tisztességes társadalom előtti titkolózása miatt jött létre.
Ez az elképzelés mindmáig tartja magát, jóllehet Dmitrij Lihacsov okfejtése[5] alapján ezt az elképzelést a szlengkutatók napjainkban már inkább tévedésnek tartják, hiszen a tolvajnyelv titkosságáról vallott nézetek pusztán azon alapulnak, hogy a kívülállók nem értik ezt a csoportnyelvet. Ez alapján azonban ugyanolyan naiv dolog a tolvajnyelvet titkosnak nevezni, mint „némáknak” mondani a külföldieket[6] csupán amiatt, mert nem beszélik a bennszülöttek nyelvét. Ugyanennyire naiv az a feltételezés is, hogy a tolvaj akkor tud konspirálni, ha a maga tolvajnyelvén beszél. A tolvajbeszéd éppen hogy elárulja a tolvajt,[7] nem pedig eltitkolja az általa tervezett bűncselekményt: tolvajnyelven általában a bennfentesek beszélgetnek egymással, jobbára kívülállók nélkül. A tolvajbeszéd emellett nem is alkalmas titkos tárgyalásokra, mert szókincsét nem töltik meg olyan mértékben a speciális argóelemek, hogy azt egy kívülálló ne érthetné, ráadásul tele van olyan szavakkal és kifejezésekkel, amelyek csak kevéssé módosítják a bázisnyelvi jelentést, és amelyeknek értelmét ezért nem nehéz kitalálni.
A tolvaj mindennapi beszéde ugyanolyan természetes és minden egyezményességtől mentes, mint bármely más társadalmi csoport képviselőié; fejlődési törvényei ugyanolyanok, mint bármely más nyelvéi. Egyetlen kivételt az előre megbeszélt, főleg hamiskártyások körében használt szavak jelentik, amikor is a kártyázás közben használt bázisnyelvi szavak az előzetes megegyezésnek megfelelő, a lapjárásra utaló jelentést kapnak:
„Kalabriás játéknál p. o., ha tudni akarja a hamis kártyás, hogy hol a makk 10-es, igy szól társához: »also, önnek malőrje volt?« ha a makk 10-es nála van a válasz = »igen.«
Ha pedig nincs nála a makk 10-es, akkor a válasz: »Nékem nem volt malőröm.« A czinkostárs most már tudja, hogy a makk 10-es hol van, és e szerint indítja meg a játszmát.
Ha p. o. a zöld ás-t akarja tudni hogy hol van, ily megszólítást intéz cinkos társához: »Tessék dibe hozzám jönni.« (Tessék a = zöld szin, dibe = ás). Ha nála van a zöld ás, igy felel: »igen elfogok jönni.« Ha pedig nincs nála akkor igy válaszol: »köszönöm, nem jöhetek.«”[8]
A tolvajnyelv fajtái
Bár a tolvajnyelv különböző altípusainak leírására kevés kísérlet történt, valószínűsíthető, hogy a tolvajnyelvnek annyi fajtájával számolhatunk, ahány fajtája a bűnözésnek van. 1900-ban például az alábbiakat tartották a legfontosabbaknak:
- Közönséges tolvajszók: hadovál ’beszél’, firoló ’félbecsületes ember’, hiloz ’pénzzel csal’, kolera ’börtönkoszt’, matróz ’tolvaj’, piti ’ócska, ál, nem jó’, Szliácsra megy ’(be)vall’, tipli ’betörés’ stb.
- Hamiskártyások nyelve: cinkol ’kártyalapot megjelöl’, dá ’négy’, deák ’ász a kártyában’, flédli ’a kártyalapok összerendezése’, hápi ’kártyapénz’, herrdoktor ’a király kártylap’, ''há ’kártya’, kukucs ’a következő kártyalap megnézendő’ stb.
- Csirkefogók nyelve: suli ’iskola’, bajdi ’férfi nemi szerv’, filla ’forint’, lula ’fa’, gárdesz ’kocsi’ stb.
- Kéjnők nyelve: zónázik ’kórházban van’, Szolnok ’kórház’, kupi ’bordélyház’, lacsó ’jó’, mantin ’lány’, balek ’áldozat’, fázik ’fél’ stb.
- Lókupecek nyelve: gitsol, jüdol, szokotol ’a ló fogának kupáját hamisítja’, lassúhajtó ’’, lógépész ’lócsiszár’, pergő ’kocsi, szekér’ stb.[9]
Akad azonban olyan kutató[10] is, aki szerint ugyan vannak egy-egy bűnözői „szakmára” jellemző tolvajnyelvi szavak, mégsem lehet „szakmák” szerinti változatokat elhatárolni, mert a határok elmosódnak, és a tolvajnyelvi szavakat a bűnözők általában ismerik akkor is, ha más bűnöző kategóriákban tevékenykednek. Egy 1960-as években készült felmérés szerint azért bizonyos bűnözői csoportok (betörők, csalók, zsebtolvajok, prostituáltak, markecolók ’ittas embereket kifosztók’) nyelve mégiscsak megemlíthető, mert a többihez viszonyítva ezek viszonylag stabilabb rétegek, itt cserélődik legkevésbé az „állomány”. Az is megfigyelhető volt azonban, hogy egyre nagyobb a száma azoknak a bűnözőknek, akiket nem kötnek a „szakma” korlátai, és alkalom szerint elkövetnek nem szakmájukhoz tartozó bűncselekményeket is.
Példák az 1960-as évek tolvajnyelvi típusaira:
- Zsebtolvajok: rajzoló, rajzos ’zsebtolvaj’, megvenni ’meglopni’, tedd panyókára a kabátot! ’tedd a karodra a kabátot úgy, hogy eltakard az illető zsebét, táskáját!’, nem bírom megvenni, mert levágott! ’nem tudom meglopni, mert észrevette szándékomat’, állj vizet! ’fedezzél!’.
- Betörők: afrik ’kirakatbetörés’, mackó, medve ’páncélszekrény, kassza’, mackódöntés ’kasszafúrás’, mackó ’kasszafúró’, srenk ’betörés’, srenkes ’betörő’, dáré ’álkulcs’, falazó ’őrtálló (bűncselekménynél)’.
- Prostituáltak: adja a dohányt! ’fizessen! (például közösülés után)’, áru, bőr, dög, hivarka ’nő’, döfi csaj ’szép nő’, cápa, fürdős ’idősebb prostituált’, elmegy a hajó ’elélvez’, freszolni ’elélveztetni’, Brunnó apó kunyhója, krumplisütő ’női nemi szerv’, gyertyázni ’önmagát izgatni (nő)’, broki, hancurlőcs, édesgyökér, flóriángyökér, buló, frigyák, lőcs ’hímvessző’ stb.
- Csalók: hiló ’csalás’[11]
A tolvajnyelv kialakulása
A tolvajok, koldusok szakszlengjeinek kialakulásához – ugyanúgy, mint bármelyik szleng létrejöttéhez – aránylag zárt, intenzív beszédkapcsolatot fenntartó, szociológiai értelemben is csoportnak nevezhető, közös értékrenddel, belső hierarchiával rendelkező közösségek kialakulására volt szükség.
Ezeknek a csoportoknak a létrejötte – nyilvánvalóan különböző előzményekből – bizonyos népi szubkultúrák megszületésével magyarázható. A tolvajok és koldusok ellenkultúrájának kialakulása szorosan összefügg Nyugat-Európa gazdasági és társadalmi életében a 14. század elején bekövetkezett hirtelen megtorpanással, amikor különböző társadalmi okok miatt százezrek kényszerültek elhagyni otthonaikat. Ezek között a körülmények között bandába szerveződő zsoldosok, útonállók, erőszakos álkoldusok és más, társadalmon kívüli csoportok félelmetes hírű koldus- és rablótanyákat szerveztek.[12]
A tolvaj-, csavargó és kolduscsoportok ellen már a 13. század végén, a 14. század elején véres törvényeket hoztak, amelyek ellen a törvényen kívüli csoportosulások külön szervezetek, társulások (akárcsak más „szakmák” képviselőinél megfigyelhető ekkortájt: kötelező tagsággal és korlátozott jogi autonómiával rendelkező céhek) létrehozásával védekeztek.[13]
A tolvaj- és kolduscéhek megszerveződésének nyelvi következménye a tolvaj- és koldusszlengek megszületése volt. Ezeknek az összetartozást kifejező, a csoport működését biztosító nyelvváltozatoknak a létrejötte természetes, elkerülhetetlen folyamat, és az is természetesnek tekinthető a tolvaj és koldus szubkultúrák esetében, hogy az argó egyúttal a külvilág elleni védekezés eszköze is lett. Ezekben a zárt és pontos normakodifikációval szabályozott közösségekben a tolvajnyelv ismerete a tolvajtársadalomhoz tartozás egyik feltétele is volt.
Valószínű, hogy az egész világon kialakultak a nemzeti argók. A 13. századból már maradtak ránk feljegyzések, kisebb gyűjtemények az angolban, franciában, németben, a 15. sz.-ból az olaszban, a 16. sz.-ból a spanyolban, a 17.-ből a hollandban.
A különböző európai tolvajnyelvek közül az első feljegyzések a német Rotwelschről a 13. századból származnak (Passional, 1250), rendszeres szójegyzéket pedig több, mint kétszáz koldusszóval a „Liber vagatorum” (Csavargók könyve, 1510) közölt, amit még Luther Márton is érdemesnek tartott újra kiadni 1528-ban „Von der falschen Bettler und Büberei” címmel.
A franciában szintén a 13. század végén (a „Jeu de saint Nicolas” (Szent Miklós (misztérium) játék) nyelvében) tűnik fel a tolvajnyelv (franciául: argot). Az első ismert argó nyelvemlék a Coquillards (Kagylósok) bűnbanda 1455-ös dijoni peréhez kapcsolódik: ez egy elbocsátott katonákból verbuválódott útonálló „maffia” volt, akiket rablás miatt bírósági perbe fogtak. (Talán Villon is közéjük tartozott. Mindenesetre jobelin-nek nevezett nyelvüket ő is használta a „Nagy Testamentum”-ban és néhány balladájában.) További nevezetes argóemlék a „Vie généreuse des mercelots” (A házalók (tkp. vándorkereskedők) „fényes” élete, 1596), „Jargon de l’argot réformé” (A reformált argó zsargonja, 1625). A francia argó érdekes szépirodalmi bemutatása Victor Hugo nevéhez fűződik.[14]
Az angol cant először John Awdeley „The Fraternity of Vagabondes” [A csavargók társasága] (1560) című könyvében található meg nyomtatott alakban, ahol a szerző a koldusok beceneveit közli, valamint egy kis tolvajnyelvi szójegyzéket is ad. Egy másik nevezetes korai emlék: Thomas Harman „Caveat or Warening for Common Cursetors vulgarly caled Vagabondes” (1566) c. munkája.[15]
A magyar tolvajnyelv története
A magyar tolvajnyelv korai kéziratos emlékei
Személynévi szórványemlékek
A magyar tolvajnyelv első emléke 1364-ből való: Zagyurwagou [Szatyorvágó].[16] A név viselője, Filetlen Pál mindkét ragadványneve (Szatyorvágó és Filetlen) alapján állíthatóan tolvaj, mégpedig táskák felmetszésével lopó tolvaj volt, s mint „fületlensége” bizonyítja, visszaeső, akit az ekkoriban szokásos csonkítással korábban már büntettek is.
A 18. századi zsiványnyelv emlékei
Első ismert tolvajnyelvi szójegyzékeink keletkezése egy kiterjedt vásáritolvaj-banda büntető peréhez kapcsolódik. A banda vezetőit és számos tagját 1775–1776-ban elfogták és az ország különböző városaiban (Miskolc, Eger, Pest, Szügy, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Debrecen, Nagykálló stb.) bíróság elé állították, majd a 1782 elején zajlott le még egy nagyobb per vásári tolvajok ellen a Hajdúkerület székhelyén. Hajdúböszörményben. Az 1775–1776-ban és 1782-ben zajlott perek irataiból három egymással összefüggő szójegyzék-csoport vált ismertté. (A szójegyzékek egymáshoz való viszonyáról lásd az itt linkelt ábrát.[17]
- Miskolci szójegyzék
Vocabula verō, quibus iidem uti Solebant, ūti Nobis Revelatum extitit, Seqvuntur Hoc Ordine’ [Most pedig e (sor)rendben következnek a szavak, amelyeket ugyanők szoktak használni, ahogy nekünk elárulták]. – A Miskolci szójegyzék, ami 28 sorban 28 adatot (és 28 lexémát) tartalmaz, a Nógrád Megyei Levéltárban található egy Szügyben 1777-ben tárgyalt büntetőper iratai között. A szójegyzék eredetije Miskolcon készült 1775. május 9-én.[18] - Egri szójegyzékek
I. Egri szójegyzékek
Lingva idiotica furum Complurium in una Societate et ingenti Banda Constitutorum per Captivum Eppālem Joannem Kovács asÿlantem elicita. 28o 9bris 1775. [Egy társaságba és hatalmas bandába szerveződött jó néhány tolvaj közönséges nyelve, melyet Kovács János püspöki menedéket kérő fogoly árult el. 1775. november 28-án]. – Az I. Egri szójegyzékek három példányban (egy eredeti, két másolat) maradtak fenn:
I-1. Egri szójegyzék. A Heves Megyei Levéltárban őrzött szójegyzékben, melyet legalább három alkalommal javítottak, 67 sorban 70 adat (68 lexéma) található.[19]
I-2. Egri szójegyzék (régebbi elnevezéssel: Piarista szójegyzék). A Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárában őrzött szójegyzékben 70 sorban 71 adat (69 lexéma) található. Ez a példány az 1a. Egri szójegyzék második javítása után készült másolat.[20]
I-3. Egri szójegyzék. A Heves Megyei Levéltárban őrzött szójegyzékben 66 sorban 67 adat (66 lexéma) található. Ez a példány az 1a. Egri szójegyzék harmadik javítása után készült másolat.[21]
II. Egri szójegyzék (régebbi elnevezéssel: Egri szójegyzék): Dictionarium Novum in Sede Dominali Episcopali Agriae Die 29 Novemb[ris] conscriptu[m] a latronib[us] interceptis, adhuc in latrocinio Suo existentib[us] excogitatu[m] (Új szótár, amelyet az egri érseki székhelyen november 29-én írtak össze, [és] amelyet elfogott rablók eszeltek ki, akik eddig rablóbandájukban éltek).[22] – A szakirodalomban 19. század elejiként hivatkoznak erre az szójegyzékre, amely Raphaëlis Takáts 1811-ben keletkezett kéziratos „Lexicon Ungaricum”-ában található az MTA kézirattárában egy a könyv végére betett, önálló, de a könyv részeként 310. levélként beszámozott lapon. Keletkezésének éve nem szerepel rajta, magából az iratból csak az tudható meg, hogy az egri érseki székhelyen november 29-én készült, azonban az I. Egri szójegyzékekkel való egyezései alapján tudható, hogy azokkal szorosan összefügg: nem közvetlen másolat ugyan, viszont egészen biztosan az előbbiek egyik példányára, esetleg azok valamiféle előzményére támaszkodva készült, és – bár összeállítója egy (vagy több) másik adatközlővel ellenőriztette és egészítette ki adatait – apróbb eltérésektől eltekintve megegyezik a három példányban fennmaradt másik egri szójegyzékkel. A mindössze egy nap eltérést mutató időpontja (november 29.) és a november 28-i dátumú szójegyzékeket is tartalmazó periratok használata szintén e szójegyzék 1775-ös elkészülését erősíti. A szójegyzékben 71 sorban 73 adat (73 lexéma) található.[23]
III. Egri szójegyzék: Vocabula solis conjuratis furibus vulgo zsivány dictis cognita, ac per Joannem Kovács & Stephanum Veszpremi alias Somody captivos Ep[isco]patus Agriensis coram i[ncli]ta Sede D[omi]nali ejusdem Ep[isco]patus a[nno]o 1775. die 29a 9-bris Agriae celebrata recensita. (Szavak, amelyeket egyedül az összeesküdött tolvajok, közönségesen zsiványok ismernek, és [amelyeket] Kovács Jánostól és Veszprémi, másképpen Somody Istvántól, az Egri Püspökség foglyaitól ugyanazon Püspökség 1775. november 29-én tartott tekintetes Úriszékének színe előtt jegyeztek fel). – A szójegyzék másolatban maradt fenn a Szilády Károly kecskeméti levéltárnok által készített „Adatok Kecskemét város történetéhez I.” feliratú kötet „XXVIII. Tolvaj élet és nyelv” címmel ellátott fejezetének (MNL BKML XV. 22., 1. kötet, 146–153) utolsó két lapján, a 152–153. oldalon. A glosszárium 75 szótári egységében 76 zsiványnyelvi kifejezés található. [27] - Böszörményi szójegyzékek
I. Böszörményi szójegyzék (a szójegyzéken szereplő címmel: Zsivány Szók, az irat külső oldala szerint: Zsivány Nelv). A 78 sorban 89 adatot (89 lexémát) tartalmazó szójegyzék a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Hajdúböszörményi Fióklevéltárában található az 1776. május 29-én lezárt, Czagány András, Balás Mihály, Görög Sámuel és Csengeri István gyanús tolvajok ellen indított eljárás irataihoz csatolva. Maga az eredeti szójegyzék nem más, mint a III. Egri szójegyzék másolata.[24]
II. Böszörményi szójegyzék (régebbi elnevezéssel: Hajdúsági szójegyzék, vagy az aláíró főjegyzőről Jablonczay-féle szójegyzék). A 74 sorban 76 adatot (76 lexémát) tartalmazó szójegyzék az 1776-os 1. Böszörményi szójegyzék (Zsivány Szók) első változatának közvetlen másolata, amit egy 1782. április 17-re keltezett iratanyag részeként megküldtek a Helytartótanácshoz (a kézirat ma is a helytartótanácsi levéltárban található[25]), amely az általa 1782. május 13 án tárgyalt ügyet körlevélben ismertette a vele levelezésben álló hatóságokkal. Ehhez a körlevélhez kinyomtatva csatolták a Böszörményből érkezett szójegyzéket is. Ez a 74 sorban 74 adatot (74 lexémát) tartalmazó nyomtatvány a legtöbb magyar levéltárban megtalálható.[26]
Néhány nyomtatásban megjelent tolvajnyelvi emlék
- Edvi Illés Pál 1838. Első oktatásra szolgáló kézikönyv, vagyis a’ legszükségesebb tudományok’ összessége vallási különbség nélkül minden néptanítók’ ’s tanulók’ számára készült, ’s a’ Magyar Tudós Társaság által, első rendű Marczibányi Lajos-jutalommal koszorúzott pályamunka. Második, megjavított és bővített kiadás. Harmadik kötet, az oktatókönyv’ második darabja. Budán. – „e’ mondás: nem világitasz, annyit tesz, mint meghalsz; vak-pandur, annyit tesz mint zsiványok’ feladója” (186).
- Toronyai Károly 1862. A rablóknak, tolvajoknak és kozákoknak együttvaló hamis és zavaros beszédeik, hasonlóan hamis és titkos cselekedeteik felfedezéseül összeiratott és kiadattatott a köznépnek ovakodási hasznára, és a rosz emberektől való őrizkedéseikre Toronyai Károly által Békés Csabán. Pest. – Toronyai munkájának Második Szakasza egy hét lapnyi kis szójegyzéket tartalmaz (27–33), melyben a tolvajnyelvi szavakat két magyar közszóval megmagyarázva közli. (A szójegyzék szövegét lásd itt.)
- [Név nélkül] 1872. Tolvajmünyelv. Közrendészeti Lap 3/2 (1872. január 14.): 15. – „A rimaszombati bünfenyitő törvényszék előtt közelebb egy czigánytolvajügy tárgyaltatot, — mely alkalommal egyik vádlott elöadá, hogy ő társai közt rajzoló (zsebmetsző), másik pedig bugázó (töltéstolvaj), a harmadik brámázó (bolttörő) volt.”
- Berkes Kálmán 1888. A tolvaj élet ismertetése. Budapest : Magyar Királyi Egyetemi Könyvnyomda. – Gazdag tolvajnyelvi anyagot tartalmaz; van benne egy ismertetés „A tolvajnyelvről” (98–100), körülbelül 800 szó a „Tolvajszavak gyüjteménye” fejezetben (101–139), továbbá „Tolvaj számok” (139–140) és „Beszélgetések tolvajnyelven” (141–182).
Magyar tolvajnyelvi szótárak és néhány szójegyzék
[Thiele, A. F.] 1882. Tolvaj-nyelv (mely Európa legnagyobb részében nem csak a tolvajok, hanem az orgazdák és hozzátartozóik által is használtatik). A. F. Thiele és mások után németből magyarra forditotta Nagy Pál. főv. állam-rendőrségi polgári biztos. Győr, nyomatott Czéh Sándor özvegyénél. (83 lap).
Berkes Kálmán 1888. Tolvajszavak gyüjteménye. In: Berkes Kálmán: A tolvaj élet ismertetése. Budapest : Magyar Királyi Egyetemi Könyvnyomda. 101–139.
Jenő Sándor–Vető Imre 1900. A magyar tolvajnyelv és szótára. Irta és gyűjtötte: Jenő Sándor és Vető Imre. Budapest : A szerzők sajátja. (109 lap).
Tábori Kornél–Székely Vladimir 1908. Tolvaj-szótár. In: Tábori Kornél–Székely Vladimir: A tolvajnép titkai. (A Bünös Budapest ciklus folytatása). Budapest : A Nap Ujságvállalat Nyomdája. (111 lap). 107–111.
[Név nélkül] 1911. A tolvajnyelv szótára. (Melléklet az „Államrendőrség” 44-ik rendkivüli számához). Budapest : A Budapesti Államrendőrség Főkapitányságának Bűnügyi Osztálya. (76 lap).
Kabdebó Oszkár 1917. Pesti jassz-szótár. Összeállitotta és bevezetéssel ellátta Dr. Kabdebó Oszkár. Mezőtur : Török Ignác könyvkiadóvállalata, é. n. (48 lap).
Szirmay István 1924. A magyar tolvajnyelv szótára. Összeállitotta Szirmay István „A Rend” munkatársa. Bevezető tanulmánnyal ellátta Dr. Balassa József a „Magyar Nyelvőr” szerkesztője. (Mindent Tudok Könyvtár 16.) Budapest : Béta Irodalmi Részvénytársaság, é. n. (61 lap).
[Kálnay Gyula–Benkes János] 1926. A tolvajnyelv szótára. Összeállitották: Dr. Kálnay Gyula m. kir. államrendőrségi főtanácsos, Benkes János m. kir. államrendőrségi detektiv. Nagykanizsa. (59 lap).
[Név nélkül] 1929. A tolvajnyelv. In: Turcsányi Gyula szerk.: A modern bűnözés. I–II. Az előszót irta: Dr. Váry Albert koronaügyészhelyettes, országgyülési képviselő. 143 eredeti fényképfelvétel és képillusztráció. Budapest : Rozsnyai Károly kiadása. II, 406–411.
Kemény Gábor 1937. A tolvajnyelv. Magyar Rendőr 4: 5–7.
Kepes Ferenc 1945. A tolvajnyelv. In: Kepes Ferenc szerk.: Amit a detektívnek tudnia kell. A detektívtanfolyam előadásainak jegyzetei alapján R. Kiss Károly dr. detektívfőnök-helyettes irányítása mellett szerkesztette Kepes Ferenc rendőrnyomozó őrnagy, tanfolyamparancsnok. Budapest : Hungária Nyomda. 192–195.
Kiss Károly 1963. A mai magyar tolvajnyelv. Budapest : BM Tanulmányi és Módszertani Osztály. (93 lap).
[Boross József–Szűts László] 1987. A mai magyar argó kisszótára. Összeállította Boross József–Szüts [= Szűts] László. Budapest : Idegenforgalmi, Propaganda- és Kiadóvállalat, é. n. (56 lap).
Zombori Attila 1988. Argókifejezések magyarázata. In: Zombori Attila: Mesél az alvilág. Betörők. Budapest : Colorplast Kiadó. 223–227.
Boross József–Szűts László 1990. Megszólal az alvilág… (A mai magyar argó kisszótára). Budapest : Idegenforgalmi, Propaganda- és Kiadóvállalat. (48 lap).
[Fazakas István] 1991. Jasszok, zsarók, cafkavágók. (Életképek a vagányvilágból, ó- és új argószótár). Összeállította: Fazakas István. Budapest : Fekete Sas Kiadó. (176 lap).
Kis Tamás
Jegyzetek
1. Szirmay István 1924. A magyar tolvajnyelv szótára. Összeállitotta Szirmay István „A Rend” munkatársa. Bevezető tanulmánnyal ellátta Dr. Balassa József a „Magyar Nyelvőr” szerkesztője. (Mindent Tudok Könyvtár 16.) Budapest : Béta Irodalmi Részvénytársaság, é. n. 53. [Vissza]
2. Szirmay István 1924. A magyar tolvajnyelv szótára. Összeállitotta Szirmay István „A Rend” munkatársa. Bevezető tanulmánnyal ellátta Dr. Balassa József a „Magyar Nyelvőr” szerkesztője. (Mindent Tudok Könyvtár 16.) Budapest : Béta Irodalmi Részvénytársaság, é. n. 57. [Vissza]
3. A tolvajnyelvre mint beszédmódra lásd például a tolvajnyelvi szótárak szövegközléseit (Berkes Kálmán 1888. A tolvaj élet ismertetése. Budapest : Magyar Királyi Egyetemi Könyvnyomda. 141–144, 156–166; Kiss Károly 1963. A mai magyar tolvajnyelv. Budapest : BM Tanulmányi és Módszertani Osztály. 31–37) vagy C. Fehér Ferenc szociográfiai riportját (Szabadlábon. [Cegléd (?)] : Dominó Kiadó, 1991). [Vissza]
4. Guiraud, Pierre 1956. L’argot. Paris. 7. [Vissza]
5. Lihacsov, Dmitrij 2002. A tolvajbeszéd ősi primitivizmusának vonásai. In: Várnai Judit Szilvia–Kis Tamás szerk.: A szlengkutatás 111 éve. (Szlengkutatás 4.) Debrecen : Kossuth Egyetemi Kiadó. 27–80. [Vissza]
6. Például a magyar nyelv szláv eredetű német szava a némá-val azonos tövű, és eredetileg a szlávban valóban abból a szemléletből keletkezett, hogy a németeket valami módon „némának”, kommunikációra képtelennek tekintették. [Vissza]
7. Azt, hogy a tolvajnyelv éppen nem az eltitkolást, hanem a lebukást segíti elő, jól mutatja, hogy zsiványok nyelvének megismerését a bíróságok nemcsak azért tartották fontosnak, mert ezáltal megérthették a bűnözők egymás közötti beszélgetését, hanem azért is, mert a bűnüldöző szervek a tolvajnyelv ismeretét és használatát – mint ezt például egy 1782-ből származó tolvajnyelvi szójegyzék mellé írott kísérőszöveg is igazolja – egyértelműen a bűnösség egyik bizonyítékának tekintették: „A’ Hajdú Városokon bizonyos ZSiványokat vagy is Vásári Tolvajokat meg fogtak, kik magokba térvén ki vallották hogy mitsoda Terminusokkal magok kőzőtt ßoktak élni: arra nézve F.H.T.K. [= fölséges helytartó királyi] Magyar Tanátsnak Kegyelmes Parantsolattyából azon kőzőttők folyó Terminusok vagy is ßók a’ végre hirdettetnek Kltek [Kegyelmetek] kőzőtt hogy azokról azon Vásári káros Tolvajokat leg hamarább éßre vehessék, és mihelyest valakitől ollyan Terminusokat hallanának azonnal megragattassák.” (Országos Széchényi Könyvtár: Fol. Hung. 1581. 4. füzet, 45v lap). [Vissza]
8. Berkes Kálmán 1888. A tolvaj élet ismertetése. Budapest : Magyar Királyi Egyetemi Könyvnyomda. 178. [Vissza]
9. Jenő Sándor–Vető Imre 1900. A magyar tolvajnyelv és szótára. Irta és gyűjtötte: Jenő Sándor és Vető Imre. Budapest : A szerzők sajátja. 31. [Vissza]
10. Kiss Károly 1963. A mai magyar tolvajnyelv. Budapest : BM Tanulmányi és Módszertani Osztály. 25. [Vissza]
11. Kiss Károly 1963. A mai magyar tolvajnyelv. Budapest : BM Tanulmányi és Módszertani Osztály. 24. [Vissza]
12. Talán még François Villon is járt azon a koldus- és rablótanyán, amely „Csodák udvara” (Cour des miracles) néven volt ismert, s ahonnan reggelenként sánták, bénák, tolvajok, gyilkosok, törvényes és törvénytelen gyerekek sereglettek elő, s mesterségesen elnyomorított testükkel, szörnnyé torzított arcukkal igyekeztek szánalomra indítani, koldusadományra bírni a párizsiakat. Jellemző példa erre a hierarchikusan felépülő tolvajtársadalomra Victor Hugo „A párizsi Notre-Dame” című regényének az a leírása a szélhámosok és csavargók felvonulásáról, amelyben részt vesz a bohócok pápája, a csavargók királya, a cigányok hercegei és grófjai, „tolvajország” bírósági jegyzői és mások. [Vissza]
13. Kovács Ákos–Sztrés Erzsébet 1994. Az orosz tolvajvilág és művészete. Budapest : Pesti Szalon Könyvkiadó. 11–12. [Vissza]
14. Hugo Victor [1926]. A nyomorultak. I–IV. (Klasszikus regénytár). Budapest : Révai. Negyedik rész. Hetedik könyv. A tolvajnyelv. 363–383. [Vissza]
15. Kruuspere, Valdek 1999. Mi az argó? In: Fenyvesi Anna–Kis Tamás–Várnai Judit Szilvia szerk.: Mi a szleng? (Tanulmányok a szleng fogalmáról). (Szlengkutatás 3.) Debrecen : Kossuth Egyetemi Kiadó. 165–168. [Vissza]
16. Nagy Imre–Nagy Iván–Véghely Dezső szerk. 1874. A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Gróf Zichy Károly ez idő szerinti senior áldozatkészségéből közli a Magyar Történelmi Társulat. Harmadik kötet. Pest : Magyar Történelmi Társulat. III, 237. [Vissza]
17. Kis Tamás 2020. Két újabb 18. századi zsiványnyelvi szójegyzék Egerből. Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Philosophica 24/1: 274–286. [Vissza]
18. Jelzete: MNL NML IV. 13. 12. doboz, Fasc. XLV. 36/1777, № 8., 12. lap. Közzéteszi: Török Gábor 1957. Legrégibb tolvajnyelvi szójegyzékünk. Magyar Nyelv 53: 273–274. Szövege. [Vissza]
19. Jelzete: MNL HML XII-3/b. 16. doboz, C/1. iratcsomó. Közzéteszi: Kis Tamás 2020. Két újabb 18. századi zsiványnyelvi szójegyzék Egerből. Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Philosophica 24/1: 274–286. [Vissza]
20. Jelzete: PMKL I.1.a, For. 43 (Varia), Fasc. 1., № 16. Közzéteszi: Schram Ferenc 1962. Egy 1775-i tolvajnyelvi szójegyzék. Magyar Nyelv 58: 107–109. Szövege. [Vissza]
21. Jelzete: MNL HML XII-3/b. 15. doboz, e/1. iratcsomó. Közzéteszi: Kis Tamás 2020. Két újabb 18. századi zsiványnyelvi szójegyzék Egerből. Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Philosophica 24/1: 274–286. [Vissza]
22. Jelzete: MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, M. Nyelvt. 4-r. 33. sz. Közzéteszi: Heinlein István 1908. Egri tolvajnyelv a XIX-dik század elejéről. Magyar Nyelv 4: 268–269. Szövege. [Vissza]
23. Kis Tamás 2020. Két újabb 18. századi zsiványnyelvi szójegyzék Egerből. Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Philosophica 24/1: 274–286. [Vissza]
24. Jelzete: MNL HBML HbFl IV. A. 505/e. 16. doboz. № 14., 17r–18v oldal. Közzéteszi: Nagy Sándor 1970. Zsivány nyelv a XVIII. században. Múzeumi Kurír 2. (1970. február): 34–36. Szövege. [Vissza]
25. Jelzete: MNL OL C 43 – Acta secundum referentes – Sauska – 1782 – Fasc. 62. Közzéteszi: Kis Tamás 2002. XVIII. századi zsiványnyelvi szójegyzékeink. Börtönügyi Szemle 21/2 (2002. június): 67–76. [Vissza]
26. Például: MNL HBML IV. 1011/c. 23. doboz. 51/1782. Szövege. A 2. Böszörményi szójegyzék szerteágazó történetéről, másolatairól: Kis Tamás 2011. A magyar szlengkutatás bibliográfiája. 2. javított, bővített kiadás. (Szlengkutatás 7.) Debrecen : Debreceni Egyetemi Kiadó. 79–83. [Vissza]
27. Jelzete: MNL BKML XV. 22., 1. kötet, 152–153. Közzéteszi: Kis Tamás 2021. A III. Egri szójegyzék és a 18. századi magyar zsiványnyelvi glosszáriumok kapcsolatai. Magyar Nyelvjárások 59: 127–146. [Vissza]
(Ez az összefoglalás eredetileg a Wikipédia számára készült, annak javított változata.)
