Berkes Kálmán: A tolvaj
élet ismertetése. Budapesten 1888. (98–100,
141–4, 156–66, 176–8, 181–2
A tolvajnyelvről.
Kétféle tolvajnyelv van u. m. a némabeszéd és az úgynevezett tolvajbeszéd. (Jenische deverei = Rajhadova). A némabeszéd ismét többféle lehet. Van a kéznyelv, fütyülés és imádság, köhögés, horákolás, ének, vagy az úgynevezett telegrafirozás , kopogtatás, melyet börtönökben használnak különösen. A kopogtatás Morse-telegramm alfabet mintájára eszközlik és oly tökélyre viszik, hogy már a falon keresztül sakkpartit is játszhatnak maguk között. Hoszszabb meséket mondanak el egymásnak kopogtatás által. A némabeszéd nincs általánosítva, kevesen használják. Nincs is kifejlesztve, állandósítva, hanem a tolvajok esetről esetre megállapodnak bizonyos jelekben és szorultságukban azzal élnek.
A rendszeresen kifejlesztett, állandósított tolvajnyelv a Rajhadova, Jenische sprache, (Tolvajbeszéd). Azon értelemben, mint p. o. a magyar vagy német nyelveket veszszük, a Rajhadovát, Jenische sprache, nyelvnek venni nem lehet. A tolvajbeszéd, vagy nyelv, nem szerves beszéd. Tulajdonképen beszédzagyvalék, mely évszázadokon át a legkülönfélébb nyelvekből sokféle különnemű átalakuláson keresztül keletkezett. Lexikon grammatika nélkül. A gyökérszavak általánosak egész Európában, csak a ragozást és összekötést, a viszonyítást veszik az illető nemzet nyelvéből, melyhez az illető tolvajok tartoznak.
A tolvajnyelvben legtöbb a zsidó szó (Luschen-chojdesch) héber nyelvből. Ugy látszik ez szolgált alapul a tolvajnyelvre nézve. Utána jön a czigány szó. Igen sok német szó is van a tolvajnyelvben, sőt az internaczionális közlekedésben most már a német szavak kezdenek túlsúlyra vergődni. Magyarországon is inkább a német szavakat, s a német tolvajnyelvet használják. Van ezenkívül franczia, szláv, tatár, angol szó is a tolvajnyelvben.
A legújabban magyar tolvajnyelv is keletkezett. Eddig azonban alig 200 magyar szó van forgalomban. Szógyűjteményemben első helyre tettem a magyar szavakat, azután soroltam fel a többi idegen tolvaj szavakat, melyeknek nagy része, mint említők Luschen-chojdesch és német nyelvből van kölcsönözve.
A tolvajnyelvet tulajdonképen ugy alkották, hogy mások által érthetetlen szavakat hoztak használatba, mint p. o. a zsidó-, vagy czigány-szavak, vagy pedig egy czivilizált nép nyelvéből vesznek át egyes szavakat, de azoknak más értelmet adnak. P. o. „dohány” a tolvajnyelvben „nagyobb pénzösszeget” jelent.
A tolvajnyelvet csak is szó és beszéd-gyűjteményekből lehet megtanulni. A következő szakaszokban adom e gyűjteményeket, megjegyezve, hogy azokat csakis hazánkban és Budapesten használt szavakból állítottam össze.
Beszélgetések tolvajnyelven.
I. Betörők.
1. Egy üldözött betörő felkéri társát, nézze
meg, nincs-e rendőr a korcsmában?
I. Tolvaj: Káposztázzál be ebbe a Spiezibe és gyertyázd magad
körül, hogy stokkol-e bent fejes? — mert engem hipischelnek. — Csak ma már
almával bukjam, holnap már lesz mátér és plédlizhetek.
II. Tolvaj: Adja Isten, hogy a mai betiplizés öregen süljön
ki.
I. Tolvaj: De pajtás! alma hadova annak a brennernek, kit a
spiezibe fogunk levirozni, de még a legöregebb haverodnak is alma a hadova
különben el slihácsolják mázinkat, és a tiplizésnél kapdoválnak. Akkor pedig
tréfik lennénk és várhatnánk a mázsákra menő knaszot.
2. Egy betörő, ki több évig a börtönben volt,
kiszabadulván, lemond a tolvajéletről.
I. Tolvaj: Ugy hiszem pajtás, te komálod a raj hadovát, mert
ha jól emlékszem te már betiplizés miatt voltál knaszolva. Káposztázzál velem
a kuksira, rajzolni fogunk egy pár czafkát, vagy palit, szonika lesz leves.
Azután kifogunk egy jó mázit levirozni.
II. Tolvaj: Barátom én öregen fázom a rajcsos élettől, mert ha
tréfire találnék bukni legalább is alsó csákó leend knaszom, mert most jöttem
póter három mázsáról.
3. Egy régibb betörő, az ifjabb nemzedékben
magának társat keres.
Öreg tolvaj: Plédlizel-e velem a mai tiplizésre? Ott csupa
dohányt találunk egyébb shojrét almával kapdoválunk. Mit se fázzál, te csupán
smírin leszel, a tiplizést én légolom. Ha pedig bukni találunk, a mit almával
hiszem, az esetben almával komállak, és viszont te engemet. Egy link sémet
hadoválok és nem kaphatok többet egy mázsánál. Te pedig poter káposztázol.
Annyit azonban hadoválok ezennel, hogy alma hadova meg [még] a lugnyidnak is,
erről smekjének almával kell lenni, hogy hová plédlizel az leile. Ha öregen
sikerül a mázink légolása, ki vagyunk a vizből, mert 10–12 lepedő, s tockkol
bizonyosan és pediglen egészen plank. Még dartl is almával kell, madzagommal
légolom az egész mázit.
Ifjabb tolvaj: És hol van az a mázi?
Öreg tolvaj: Öcsém! erre a Scheilé-ra mán alma a hadova még
apámnak is. De ha akarsz velem káposztázni, akkor plédlizzél estére a spíesibe
és onnét elkáposztázunk a mázira, de együtt almával, mert felkomálhatnak, hogy
haverok vagyunk, úgy intézzük, hogy külön-külön. Légolás után a matért
makkajba küldjük, és oly socherok maradunk azután is, mint most vagyunk,
legalább egy vagy bé Chadosemig.
A levest azonnal sibojozzuk és te oda potováld a magadét
makkajba a hova akarod, én az enyémet a hová én akarom.
Csupán azon eiczét hadoválom ismét, hogy a levessel ne
murizzál, úgy tégy, mint én, mert ha almával cselekszel úgy és almával leszel
strílle, — bukni fogsz mihamarább.
Én úgy gondolom legöregebbnek, ha egyik elplédlizik a medienére.
De ismételten hadoválom, hogy chocheműl bánj a levessel,
schwiehádra almával káposztázzál és strlile arra is, hogy valamely Kavereibe a
czafkák schwechátra ne vigyenek, mert akkor murizni kezdenél és könnyen
Szlihácsra is mehetnél. Almával kecscselj magaddal egy zofnál többet. A többi
folyvást plenklibe legyen, és ha lepedőt olvasztol akkor Chess Chochem legyél,
mert ez alkalomkor könnyen lehet bukni. Az olvasztást a kuksin valamelyik
küppében eszközöld és pedig koliból vásároljál valamit, úgy almával leszel
feltűnő.
Hát szerbusz. Alma a hadova még az úristennek is, leilere a spíesibe legyél, és ott is hozzám almával hadoválj, úgy tégy, mintha almával komálnánk egymást, csak mindig alma és alma a hadova.
(…)
II. Tolvajok.
Tolvaj párbeszédek.
1.
I. Tolvaj: Levágtad-e azt a palit Jancsi?
II. Tolvaj: Le igen, de nagyon nehezen sikerült, mert nem
akart sem piálni, sem zsugálni. De később mégis megdült a czafkára, és az
megmarchetzolta.
2.
I. Tolvaj: Káposztázzatok egy chochem spiesibe, én ott hadova
bankot fogok adni.
3.
I. Tolvaj: Barátom mikor jöttél poter? hadováltál már a
czafkámmal?
II. Tolvaj: Almával hadováltam czafkáddal. Én már bé hete hogy poter vagyok.
I. Tolvaj: Hadováld hát el pajtás, hogy mi végett voltál
knasszolva.
II. Tolvaj: Hát ez pajtás igy volt: Elplédliztem egy biboldó
rajcsossal a kuksira, de még oly sárga kuksit életembe nem gyertyáztam. A mint
a prosztót megkaszáltam, schlagra presentált, és kapdoválta evezőmet, és
azonnal balhézott. Egy zsaró pedig somika ott termett és engemet buktatott.
Igy lettem tréfire kapdoválva és knasszolva négy mázsára.
4.
I. Tolvaj: Gyertyázd meg ezt a biboldót, hogy lehetne-e
hadovára megrajzolni?
II. Tolvaj. Almával, barátom, igen jól be van kaftlizva.
5.
I. Tolvaj: Gyertyázd meg ezt a czafkát, hogy melyik
ficzkojában stockol, matértartója.
6.
I.Tolvaj: Gyertya azt a lugnyit, a külső ficzkojában stokkol a matértartó, és fucs leves lehet benne, mert gyertyáztam a midőn egy fél lepedőt olvasztott.
Két tolvajnő társalog a kórházban.
7.
I. Tolvajnő: Juliska! mikor jöttél poter a jergli házból?
II. Tolvajnő: Már egy hét óta poter vagyok.
I. Tolvajnő: És melyik zsaró sittolt?
II. Az a wics laczi. ki a minap tégedet is buktatott.
I. Tolvajnő: Krimbe is voltál?
II. Tolvajnő: Almával, mert a prosztó nem komált fel, és ez
volt a maslim. Mert a midőn oknizni plédliztünk, a pali annyira siker volt,
hogy mit sem tudott magáról. A kavereiban pedig engemet nem kumáltak.
Megérkezésünkkor azonnal beczeimoltattam a palival a szobát, ő mindjárt
lefeküdt és szondizott. Én ezt gyertyázván,
levesét és csengőjét, megmarschetzoltam és elplédliztem oly maslival,
hogy senki sem gyertyázott. A csengőt azonnal elstockoltam egy csákóra, és a
ksiverlit a rettibe zamzoltam.
I. Tolvajnő: Hát a zsaró hogy kapott épen rád schmekket?
II. Tolvajnő: Hát ez igy történt: Én másnap reggel
elkáposztáztam a schwemmbe, és a mint onnét kifelé plédliztem a zsaró pónembe
kápoztászott velem és buktatott szonika. Én a schwemmből direckt Szolnokra
akartam káposztázni mert bajom volt. De mivel a zsaró buktatott, tehát krimbe
kerültem. Csakhamar tisztáztam ugyan magamat, mivel sem a prosztó sem pedig a
chavereibeliek nem komáltak és igy poter lettem.
I. Tolvajnő: Hát a leveseddel mi történt?
II. Tolvajnő: Hát te azt gondolod hogy én oly wics vagyok és
hogy azt nem tettem ügyesen plenklibe.
I. Tolvajnő: Már az igaz, nagy volt a maslid, hanem képzelem
hogy fáztál, a midőn pónem állítottak a palival, hogy az felkomál?
II. Tolvajnő: A palitól nem annyira fáztam, mert az schiker
volt. De fáztam jobban, hogy a chavereibeliek fognak felkomálni. De hála
istennek azok sem komáltak fel. Mert ha ezen alkalommal tréfi lettem volna,
bizonyosan két mázsa lett volna knasszom.
I. Tolvajnő: Hála istennek Juliskám! csak hogy poter vagyunk,
ha szolnokról is poterek leszünk, szépen iparkodunk keresetre káposztázni.
8.
I. Tolvaj: A mult kuksiba két öreg Roma czafkával találkoztam,
de mondhatom hogy ily öreg raj czafkát még ez életbe nem komáltam. Ezek
másképen nem rajzoltak, mint hadovára, vagy frankora.
9.
I. Tolvaj: Egy oly tahi spiesinére akadtam, a ki minden
szhojrit passol. És azt igen öregen beczeimolja. Az istennek a zsarója
tiplizhet oda be, ott nem talál semmit, mert igen öreg makkája van, miért is
ennél fázni nem lehet.
10.
Mit hadoválsz ehhez a schlémáslihoz barátom! Az én lugnyim
ismét Szolnokra utazott.
11.
Barátom! Van nekem egy czafkám, a ki minden heti kuksiba egy vagy két bergmant keres. És pedig almával rajra, hanem olvasztással.
12.
Vigyük el pajtás ezt a vics czafkát a három csillaghoz.
13.
A multkori bukásom alkalmával a fejes szlihácsra akart vinni.
Azt a hadovát adta be nékem, hogy azon esetben, ha a szlihácsra utazom, poter
enged. De én, mint öreg rajcsos, almával dültem a link hadovára, azt hitte a
fejes bizonyosan, hogy valamely vics pittingerrel van dolga. Mert ha én
szlihácsra utaztam volna neki, bizonyosan gránd knaszt kapok, mert a
chawerjaim mind rám szlihácsoltak volna. És igy valamennyien poter jöttünk.
Már az igaz, ha én hadovájára megdülök, legalább 4 mázsára knasszolnak, mivel
hogy már igen sárga vagyok. De a jó isten ez alkalommal adott maslit. Az volt
azonban a legczifrább a dologban: a mint a zsarók fel komáltak, én simlizni
kezdtem és egy vics biboldó a zsaró balhéjára, kapdoválni akart. Én ennek egy
hatalmas hiriget tukkoltam, mire evezőit azonnal letiplizte, én pedig tovább
plédliztem, alig káposztázok tovább, két ember állja utamat és kapdoválnak,
annyi időm azonban volt, hogy madzagomat elzamzolhattam. És igy nem lettem
tréfi, a biboldó, a kit köpülöztem, panaszt emelt ugyan, de mivel madzagot
nálam nem hipiseltek, knaszt nem kaphattam. A chochem ember csak is igy jöhet
poter. Alma és mindig alma a hadova.
14.
I. Tolvaj: Hallod-e barátom: Hadoválok én neked egy jó öreg
zsaróról; van nekem egy öreg zsaró ismerősöm, a ki, valahányszor hipiselnek,
mindig czinket stokkol. Ez egy hochem ember.
II. Tolvaj: Az már igaz, barátom! Ez öreg dolog, ha a zsarók
között stokkol egy pár chochem ember, akkor a rajcsos nem fázhatik semmitől.
I. Tolvaj: Potoválok is én annak, valahányszor keresek, mindig
egy pár zófot és néhány öreg staubert. Mert ha schocher vagyok, ő nékem szinte
tukkol egy pár grandot. A multkor balhét kaptam, egészen tréfire. Maslim volt,
hogy az én chochem zsarómat kecselték, a midőn ő engemet megkomált, azt
kérdezte tőlem, hogy tréfi vagyok-e? mire én azt feleltem, hogy
„tréfi
vagyok”. Erre ő a palinak oly link hadovát adott be, hogy az engemet poter
eresztett. Képzelheted, hogy én hogy káposztáztam odébb, mihelyt poter éreztem
magamat. A matértartót persze vissza kellett potoválnom. A zsaró azonban a
palitól bé csákót kapott.
Képzeld csak pajtás, mennyi volt a matértartóba? Wolf és egy
fél lepedő. A midőn a zsaró ezt nékem elhadoválta, én majd rosszul lettem.
Képzeld, egy csöpp maslim lett volna, ma már avval a levessel gedinn lehetnék.
15.
I. Tolvaj: Alma hadowa gyertya ezt a czafkát, milyen öreg
matértartó stokkol nála. Csinálj falat, én megvágom frankora.
II. Tolvaj: Almával pajtás! frankora nem lehet, mivel előbb
kaszálni kell a’ ficzkót. Itt van öreg madzagom, előbb kaszáld meg és igy vágd
meg marchetzra.
16.
I. Tolvaj: Jó napot barátom, de rég nem gyertyáztalak, hogy vagy? min jöttél, barszlin, vagy csónakon? Milyenek ott a zsarók, a hol utoljára bukva voltál, mire voltál bukva. Schrenkre vagy gugyira?
II. Tolvaj : Schrenkre soha
sem szoktam káposztázni, én mindig gugyira utaztam. És mióta póter vagyok nem
utazom másra mint jánosra, stranglira vagy hosszú zsugára. Ha keresek valamit,
jó, ha pedig nem keresek, az is jó. A czafkám mindig keres annyit, hogy
megélhetünk kettecskén. Én többé kolerát nem óhajtok pikkolni, elég volt abból
négy mázsa. Zsugázásra soha nem nem tehet oly knasszot kapni, mint rajra vagy
tiplizésre.
I. Tolvaj : Milyen kereső
czafka az, a kivel a mult kuksiba hadováltál?
II. Tolvaj : Az egy igen
öreg kohány czafka, és csupán schottira utazik.
17.
I. Tolvaj : Gyertya csak ezt a prosztot, ugy hiszem hogy durmól. Egy gránd matértartót gyertyáztam nála, valószinüleg kuksiról káposztázik, vagy hogy kuksira plédliz. Stokkold ide magadat és csinálj falat a Violáddal, megvágom marchetzra. De a mint látom, erősen be van kaftlizva, tukkold ide madzagodat, megkaszálom ficzkóját.
II. Tolvaj : Alma a Raj,
mert gyertya stokkol ottan.
I. Tolvaj : Attól a
gyertyától ne fázzál, mert az egy chochemer smekker, azt én komálom.
Potoválunk neki egy pár zófot és muzsikál öregen.
II. Tolvaj :
Akkor öreg csak raj.
I. Tolvaj : Plédli már meg van a matértartó, potováld hamar a smekkernek oda ezen pár zófot és mi pedig káposztázzunk.
II. Tolvaj : Zamzold el a matértartót, ha esetleg bukni találunk, hogy fel ne komálják nálunk.
I. Tolvaj : Ugyebár pajtás,
ez öreg vágás volt, szonika a midőn a madzaggal oda nyultam, már meg is volt
kaszálva és vagva. Hanem mondhatom, hogy öreg madzagod van.
II. Tolvaj : Bizony úgy van
barátom, egy jó matróz soha nem káposztázik öreg madzag nélkül, mert nem
tudja, mikor van rá szüksége.
I. Tolvaj : Igazad van pajtás, a jövő kuksin én is passzolok magamnak egy öreg madzagot.
18.
I. Tolvaj : A kuksin
rajzoltam egy palitól egy gránd matértartót, és a midőn meg akarom vágni, a
pali szonika preszentált. A levest a matértartóval együtt elzamzottam, magam
pedig egy jó link balhéval elplédliztem. Maslim vala pedig, hogy zsaró nem
stokkolt a közelben, a ki felkomált volna, — különben egészen tréfire bukom.
19.
I. Tolvaj : Gyertyázd csak meg azt a Seidlingot, hogy fel van-e schocherolva? és ha fel van, potováld ide a disputirert, hadd czápázzam ki a Violát, vagy egyéb shojrit, szonika lesz levesünk.
20.
II. Tolvaj : Tegnap egy spizibe egy lugnyitól elczápáztam egy gránd lobogót, és szonika elkicsöltem egy biboldónak gi zofért. A mint visszakápoztáztam a spiezibe, már ott gránd muri volt egy vics palira, én pedig ugy a távolból gyertyáztam oda, teljesen vics pónemot vágva.
(…)
III. Hamiskártyások.
(…)
2.
I. Tolvaj: Volt-e az éjjel zsugázás?
II. Tolvaj: Egy spiesibe voltam, de ott csupán wáá és
brennerek voltak, mást nem zsugáltak, mint hosszu zsugát, hanem reggel felé
beplédliztem egy spiesibe, nem volt több levesem egy széé-nél. Egy pohár
geisztot piáltam, maradt még dá grandon. Négy pali ült egy asztalnál és ko-ó-t
zsugáltak, a zsugázásba engemet bevenni nem akartak. De egy jó hadovát adtam
be nekik, és lassanként elkezdtem dragacsirozni. Minek oly öreg eredménye
lett, hogy egy bergmannt dragacsoltam magamnak. Végre már mind a dá pali
beszélt a Mari kisasszonynyal. És azon tünődtek, hogy hová lett a leves, de
hogy rám lett volna smekjük arról szó sem volt. Én pedig szépen auromiziroztam
magamat.
3.
Kaszinó játéknál ha tudni akarja a hamiskártyás hogy a nagy
kaszinó ellen felénél van‑e? Akkor igy kérdezi az ellenfele mellett kibiczelő
czinkos társától: „önnek tegnap ebbe a játékba malőrje volt?” mire a
czinkostárs azon esetben ha az áldozat oly egyén, ki a beszélgetést a mellette
ülő kibicztől nem tűri, csupán markát fogja ökölbe, mi annyit jelent hogy
igen, t. i. hogy a nagy kaszinó nála van. Ha pedig nincs nála, akkor tenyeret
nyitva mutatja (mit azt jelenti, hogy nincs nála.) Ha azonban a játékos a
mellette ülő kibiczbeszélgetéseit eltűri, akkor ez szóval válaszol: Igen
tegnap malőröm volt, ez azt jelenti hogy a nagy kaszinó az áldozatnál van, ha
pedig azt mondja hogy: nékem tegnap nem volt malőröm, ez azt jelenti hogy a
nagy kaszinó nincs az áldozatnál.
Továbbá azon esetben ha az áldozatnál a nagy kaszinó és több
asz van, akkor a kibicz az áldozathoz igy szól: „ az urnak nagy malörje volt
tegnap dibe” nagy malör = nagy kasino, dibe = ás-ok. Ekkor a czinkostárs már
tudja miképen áll ellenfele.
4.
Kalabriás játéknál p. o., ha tudni akarja a hamis kártyás,
hogy hol a makk 10-es, igy szól társához: „also, önnek malőrje volt?” ha a
makk 10-es nála van a válasz = „igen.”
Ha pedig nincs nála a makk 10-es, akkor a válasz: „Nékem nem
volt malőröm.” A czinkostárs most
már tudja, hogy a makk 10-es hol van, és e szerint indítja meg a játszmát.
Ha p. o. a zöld ás-t akarja tudni hogy hol van, ily megszólítást intéz cinkos társához: „Tessék dibe hozzám jönni.” (Tessék a = zöld szin, dibe = ás). Ha nála van a zöld ás, igy felel: „igen elfogok jönni.” Ha pedig nincs nála akkor igy válaszol: „köszönöm. nem jöhetek.”
(…)
Gunyoros versek
Öreg czinkos, rajcsós gyerek vagyok én.
Egymás után mázikat légolok én.
Hipiselnek jobbra balra, a zsarok.
De én csak a kéglovicson maradok.
Volt énnekem fucs levesem de mind elpiáltam.
Haverommal egy mázinál szépen kapdováltam.
És mit tettek a fejesek, nagyot füllentettek.
Mivel hogy korpusz deliktit, nálunk nem
lelhettek.
Öreg ez a rajcsos élet, ha nem kapdoválnak.
Mert a jápe shojre-e-ért, fucs pit potoválnak.
De ha aztán treifi bukik mázsákra knaszolják.
Máróval és kolerával szépen pikkoltatják.
Káposztázik a rajcsos a heti kuksira.
Vágni akar egy csafkát, hogy legyen buksira.
Megis vágott maslival, egy kis matértartót.
Nem komálta achremről, sem fejest sem zsarót.
Azonban őt gyertyázták, mint vágta a czafkát.
S igy bukott le a rajcsos, tréfi kapdovára
El is lett ő knaszolva, öt öreg mázsára.