III. A putricsárdák neveinek harmadik típusát azok a nevek képviselik, amelyek a csárda vendégeinek valamely szokásos viselkedésére utalnak. Lévén ezek a földbe vájt italmérő helyek alacsonyak és talajszintnél alacsonyabban lévők, ide csak lehajolva, „lebújva” lehetett bejutni. Ebből a motívumból keletkeztek az itt felsorolandó nevek.
Buki [Szeged] 1839: Buki (INCZEFI, Makó 155); 1877: Buki csárda (Tömörkénytől idézi PÉTER L.: Nyr. 89: 99); „Volt Buki meg Lëbuki” (Tömörkénytől idézi BÁLINT, A szögedi nemzet 101). INCZEFI Marosleléhez tartozóként említi a csárdát, de feltehetően ugyanarra az objektumra vonatkozik az ő utalása is.
A Buki egyaránt származhat a Bebuki és a Lebuki (ld. alább) csárdanévből.
Lebuj 1. [Abony] 1830: Lebuj (SCHRAM: Nyr. 91: 487). Az Abonyhoz tartozó Paládicsi pusztán volt. Másik neve: Putri. 2. [Hajdúböszörmény] 1761: „öszve találkoztak (...) a Lebujnál”; 1773: „Lebuji vagy Sz. Györgyi (...) Csaplár”; 1785: „Lebujj nevezetü Csapszék”; 1786: „Jánosi János Lebuji Csaplár; 1794: Lebuj (H. FEKETE: MNyTK. 102. sz. 81; ugyanezek az adatok némi eltéréssel megtalálhatók LÉVAInál is: Józsa története a földrajzi nevek tükrében. Debrecen, 1981. 30); Lebuj (Révai-Lex. X, 278-9 közötti térképen); Lebuj cs.[árda] (ZOLTAI: DebrSzle. 8: 277); „Lebúj (...) nevű csárdák (uo. 278; Lebuj csárda (H. FEKETE, i. m.; LÉVAI, i. m. 18, 30). Debrecen és Hajdúböszörmény között feleútban állt, Józsától északra. Böszörmény város tulajdona volt. Vö. Lebuji csárda. 3. [Jánoshida] Lëbuj, 1864: Lebuj (Szolnok m. I. 15/264). Régen kocsma volt, ma major. 4. [Magyarkéc] Lebuj (TIMÁR: MNy. 46: 183). 5. [Tarnalelesz] Lëbúj-kocsma (Heves m. I. 35/39). 6. [Vereb] „Lebuj (nevű vendégfogadó Vereb területén)” (TörtHnt. Fejér m. Bp., 1987. 60). 7. [Zalavár] 1832: Lebuj. „Egyes kortsma” Zala megyében, a nagyvázsony-nagykanizsai úton (SCHRAM: Nyr. 91: 488). Föltehetőleg a zalavári Lebuj-ról van szó; vö. Lëbuj: puszta Zalaváron (Zala m. II. 29/25); ld. még Lebuji csárda alatt is.
A CZF. a köznép adta csárdanevek között sorolja fel a Lebúj-t (I, 907).
Lebuji 1. [Hajdúböszörmény] 1828: Lebuji csárda (H. FEKETE: i. h.). 2. [Zalavár] Lëbuji csárda (Zala m. II. 29/29). A Lebuji csárda valószínűleg képzéses kiegészüléssel keletkezett; kevéssé valószínű, hogy az i a Gugyori-nál bemutatott csárdanévképző lenne.
Lebujosi [Tiszaszőlős] 1864: lebujosi korcsma (Pesty... Külső-Szolnok 135).
Nyilvánvalóan a Lebuj-jal összefüggő csárdanévről van szó, bár alakulása nem világos. Vagy a Lebuj kapott képzéses kiegészüléssel egy -ósi toldalékot, vagy a lebújó igenév vette fel a -si képzőt és vált ilyen alakban tulajdonnévvé.
Lebujt [Lovasberény] 1864: Lebújt (Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye: Fejér megye Történeti Évkönyve 11. Székesfehérvár, 1977. 236).
A -t morféma eredete meglehetősen bizonytalan. Elképzelhető, hogy más csárdanevekhez hasonlóan a Lebujt is igei alakulat (vö. Aligáll, Aligcsepeg, Aligvár, Bárnevolna, Betekincs, Ebgondolta, Ebkérdi, Irigyli, Nekeresd, Nyugszom), bár az is lehet, hogy névszói eredetű, s a Lebuj név tárgyragos alakja rögzült a névben.
Lebuki 1. [Apostag] 1830: Lebuki kortsma (SCHRAM: Nyr. 91: 487. 2. [Bajsa] Lebuki csárda (PENAVIN--MATIJEVICS--MIRNICS, Bácstopolya és környéke földrajzi neveinek adattára. Újvidék, 1975. 64). 3. [Hódmezővásárhely-Szentetornya] 1789: Lebuki csárda (HmvLev. Rvi A3. 16.b.); 1853: Lebuki (SZABÓ: Ethn. 85: 336); Lëbuki-csárda, 1864: „Lebuki, egy hasonló nevű Csárdáról”; 1900: Lebuki csárda (HAJDÚ MIHÁLY, A vásárhelyi puszta helynevei 86); 1864: „Csárdák (...) Lebuki csárda a Szentesi útba” (Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. 102); Lebuki csárda (BODNÁR BÉLA: Tan-ok Csong. m. tört-éből VII. 120; INCZEFI, Makó 156). Békés és Csongrád vármegye határán, Orosházától nem messze a régi Újvárosi pusztán állt öt út találkozásánál, a szentes-orosházi út mentén. Az 1784-ben készült első katonai felvétel már feltünteti. A múlt század 90-es éveiben villám csapott bele és „mëggyulladt a Lëbuki-csárda”, ahogy a népdal mondja (SZABÓ, A dél-alföldi betyárvilág 150). A tulajdonos baljós jelnek vette, s nem merte újra felépíteni (uo.). 4. [Nagyfény] Lebuki-csárda (PENAVIN--MATIJEVICS, Szabadka és környéke földrajzi neveinek adattára. Újvidék, 1976. 169). 5. [Szeged] Lëbuki-csárda: a mai Sándorfalva északkeleti részén álló uradalmi csárda a múlt század derekán (SzegSz. I, 230, II, 21); Lëbuki (Tömörkénytől idézi BÁLINT: A szögedi nemzet 101); Lebuki (ANTALFFY, i. m. 214).
JÓKAI MÓR a csárdák romlásáról írva említ egy Lebuki csárdá-t (Vasárnapi Ujság 5: 518), de helyét nem közli. Semmi közelebbit nem tudunk az Életképek bemutatta csárdáról sem: 1846: „sem a ,Békást’, sem a ,Betekints’-et olly aljas-, olly undoritónak nem találtam, mint a Lebukit” (I, 75). Vö. még Lëbuki csaorda (SzlavSz. I, 116).
IV. Az ebben a pontban bemutatandó nevek tipológiailag a Gugyori-féle nevekkel mutatnak rokonságot, ugyanis mindkét esetben fontos szerepe van a névadásban az épület külsejéből, kinézetéből eredő metaforikus képzettársításoknak. Ennek ellenére célszerűbbnek látszik külön tárgyalni őket. A szócikkeket, eltérően az eddigi bemutatástól, nem nevekre, hanem csárdákra rendezve adom közre, ugyanis így jobban látható a tárgyalt nevek időbeli és területi eloszlása, ami némi adalék lehet névfejtésben, különösen az „eredetibb” változat megtalálásában.
1. [Cegléd] II. kat. felm.: Kutyak-Kaparas (!), 1847-50: Kaparási kocsma (HIDVÉGI LAJOS: Pusztabokrok. Cegléd, 1984. 105; Kaparó (BALLAGI: Nyr. 1: 386); Kutyakaparási csárda (uo.; vö. SZŰCS, Pusztai szabadok 140); Kutyakaparó (BALLAGI: uo.). Később inkább Kecskéscsárda néven említették. 2. [Debrecen] Kaparó csárda (KOVÁCS GERGELYNÉ, Debrecen (Panoráma). Bp., 1981. 174). KOVÁCSNÉ szerint útkaparóházból alakították át. Amennyiben ez a magyarázat helyes, a debreceni csárdanév nem ebbe a típusba tartozik. 3. [Demecser] 1828: Kutyakaparásicsárda (KISS LAJOS, Régi Rétköz. Bp., 1961. 53). 4. [Döge] 1948: Kaparókocsma (uo. 91). 5. [Ecser] „Az első katonai felvétel XV. 21. szelvényén szerepel »Kutya Kaparas« felirat” (TörtHnt. Pest-Pilis-Solt... 151). Vö. még: [Ecser] 1780-81: Kender-Kaparás; 1796-99: Kenderes; Kender Kaparás (uo. 54). A közzétevők szerint a Kenderes és a Kutyakaparás egymáshoz közeli, de különböző kocsmák voltak. Eszerint a Kutyakaparás-nak volt Kaparás névváltozata is (?). 6. [Kistelek] 1788: „Pest felé egy órányi járásra vagyon Kistelektől az a’ hires csárda, melyre a’ Kutyakaparásnak neve száradott” (DUGONITS, Etelka. I-II. Pozsony és Pest, 18053. I, 239); Kutyakaparási-csárda (SzegSz. I, 230); Kutyakaparás (uo. 859). BÁLINT Szegeden említi, valószínűleg azonos a kistelekivel. ANTALFFY ezt mondja róla: „a Kutyakaparó (...) a pusztaszeri határban található, távol minden főbb közlekedési úttól. (...) inkább csak a pusztai népet szolgálja, meg a csongrád-kistelki útra vetődő vándort” (A honi utazás históriája 214). 7. [Kocsér] A Nagykőrös és a Kecskemét helymegjelöléssel közölt neveket is ide soroltam, feltehetően azok is a leghíresebb, Petőfi által is megénekelt, a nagykőrös-tetétleni úton, hat út kereszteződésében álló Kutyakaparó csárdára (vö. PetőfiSz. II, 311) vonatkoznak. 1847: „Kivül-belül szomoru csárda ez | A Kutyakaparó, | éhen szomjan szokott itt maradni | A jámbor útazó” (Petőfi Sándor, Kutyakaparó: Petőfi Sándor összes költeményei. Bp., 1972. 573). [Kocsér] I. kat. felm.: Kutya Kaparas Csarda; mai térképeken: Kaparási cs., Kutyakaparócsárda (HÍDVÉGI, i. m. 116); 1864: Kaparás csárda (Pesty... Jászkunság 60; Pesty... Pest-Pilis-Solt 515). Talán erre vonatkozik ANTALFFY adata is: „Kecskemétről Szolnokra haladtában is talál négy csárdát az utazó: (...) a Kaparást...” (A honi utazás históriája 214). Egy 18-19. századi csárdákat bemutató térkép is jelez Kocsértól Szolnok felé egy Kaparási csárdá-t (SzolMúzÉvk. 1973: 180). [Kecskemét] Kutyakaparó csárda (SZŰCS, Pusztai szabadok 139-140; NéprLex. I, 467); Kutyakaparócsárda, külterületi településrész (Mo. földr.név-tára II. Pest m. Bp., 1979); [Nagykőrös] 1803: Kutyakaparosi (SCHRAM: Nyr. 91: 486). A JÓKAI MÓRnál olvasható Kutyakaparói (Vasárnapi Ujság 5: 513) is a kocséri csárdával azonos. 8. [Köncsög puszta, Helvécia] 1822: Kaparósi csárda (SCHRAM: Nyr. 91: 486). Esetleg íráshiba, és a Kaparási-val azonos név. 9. [Makó] 1802: „Kaparási Csardáért”; 1804: „Kaparási csárdába”; 1812: „KaparásiCsardatúl” (INCZEFI, Makó 182-3); 1853: Kaparási (Ethn. 85: 334). Makótól északkeletre volt. TÁBORI GYÖRGY (Körös Népe 2: 76) és SZABÓ FERENC (i. h.) Tótkomlós mellett említenek egy Kaparási csárdá-t, ez bizonyára azonos az INCZEFI által Makónál idézettel. A Hármas halmon állott, az 1900-as évek táján bontották le. 10. [Ordasháza] 1795: Kutya-Kaparas (TörtHnt. Pest-Pilis-Solt... 96). 11. [Örkény] „a pest-kecskemét-szegedi országúton Ócsa és Örkény között feleúton a Kaparás” (ANTALFFY, i. m. 213). 12. [Tiszafüred] Kaparócsárda (külterületi településrész) (Mo. földr.név-tára II. Szolnok m. Bp., 1980). 13. [Szelőce] Kaparási korcsma (Hnt. 1893: 240).
Egy Kaparás-t helyének közlése nélkül idéz NAGY CZIROK LÁSZLÓ: 1808: „A kaparási kocsmárostól” (Betyárélet a Kiskunságon. Bp., 1965. 11). Valamelyik Kaparási csárdá-ról nóta is szól: „Betértem a kaparási csárdába” (BENKÓCZY: Nyr. 35: 238).
ANTALFFY pontosabb helymegjelölés nélkül a Balaton mellett említ egy Kaparó-t (A honi utazás története 215), BENKÓCZY pedig az Alföldről egy lokalizálatlan Kutyakaparó-ra hoz adatot (Nyr. 35: 283). Volt még egy Kutyakaparó valahol Veszprém megyében is (A Gyöngyösi csárda. Szerk. ZÁKONYI FERENC. 195810. 3).
A Kutyakaparó Petőfi versének köszönhetően - bár ezt sem elterjedtsége, sem pedig valamilyen hozzáfűződő nevezetesebb esemény nem indokolja - a legismertebb csárdanévünk, amit a jellegzetes, tréfás csárdanevek között rendre felsorolnak (CZF. I, 907; GYÖRFFY, i. m.; BÁRCZI, Szók.2 148; LACZKÓnál a Kutyakaparási szerepel a játszi szóképzés egyik eseteként: NyF. 49. sz. 28).
A Kutyakaparó-féle nevek eredete mindmáig ismeretlen. Az eddig előforduló magyarázatok nem igazán meggyőzőek, sokkal inkább a névhez kapcsolódó anekdoták ezek, mint sem valódi motívumok, tulajdonképpen a név és denotátuma közötti utólagos kapcsolatteremtésről beszélhetünk esetükben (vö. a Bánom-mal: SZABÓ DÉNES: NytudÉrt. 70. sz. 111-6 és a Morgó-val: KIS TAMÁS: Nyr. 115: 263-7).
Az egyik feltevés szerint azért hívják Kutyakaparó-nak, mert a régi nagy lakomák emlékét őrző maradékot kapargatták ki itt a kutyák (SZŰCS, Pusztai szabadok 139-50; SZŰCS egy másik könyvéből ezt idézi CSEFKÓ is: MNy. 46: 168-9). Eszerint egy virágzó csárda emlékét őrzi a név. Mások szerint éppen ellenkezőleg: itt még a kutya se talált ennivalót, annyit ér az egész csárda, mint az, amit a szükségét elvégzett kutya bekapar, némi enyhítéssel egy kutyakaparást. Ezért is hívják más néven Kutyakaparási csárdá-nak (CSEFKÓ: uo.). (Ez utóbbi feltevés szépséghibái között megemlítendő az a tény, hogy a kutya nem szokta elkaparni ürülékét, legfeljebb a megmaradt ételt ássa el.) HIDVÉGI LAJOS egyik adatközlője újabb magyarázattal szolgál: „A népek azt beszélik, hogy egy juhász kutyája aranyat kapart ki, egyet bevitt a gazdájához, abból építette a csárdát, a Kutyakaparót” (i. m.). Hasonló történetre DUGONITSnál is van utalás az Etelkában: „Csak egy puska lövésnyire vagyon azon Csárdához, amint Pusztaszer felé mennek, ama homok-domb mellynek közepéből kivonatott ama rézládika”, amit ti. egy kutya kapart ki (Etelka3 I, 239).
Említést érdemel, bár az általam ismert adatok nem támasztják alá, PÉTER LÁSZLÓ feltevése is. A kurta kocsma kapcsán ezt írja: „Nincs kizárva azonban az sem, hogy a kurta a. m. kutya jelentésváltozáson keresztül (vö. HASAN EREN: MNy. XLII, 56) valamilyen kapcsolatban lehet ez az elnevezés a (...) Kutyakaparó (...) csárdával (...), és a népdalainkból ismert Kutyakaparási csárdával. Ez az összefüggés előttem azonban nem világos” (MNy. 45: 328). (HASAN EREN szerint a kurta a kutya szó szinonimájaként is előfordul.)
A névfejtés e magyarázatok segítségével nemigen lehetséges. Csárdanevünk eredetének kérdésében a névváltozatok (Kaparás, Kaparási, Kaparó, Kaparósi, Kutyakaparás, Kutyakaparási, Kutyakaparó, Kutyakaparói, Kutyakaparósi) és a névrendszer, a névadási szokások adhatnak némi támogatást. Az egyszer-egyszer előforduló (Kutya)kaparósi és Kutyakaparói neveket mint az utólagos „értelmesítés” egyik tipikus módjával, képzésés kiegészüléssel alkotottakat a név eredete szempontjából feltehetőleg másodlagosnak tekinthetjük, ha meglétüket egyáltalán elfogadjuk. (A Kutyakaparósi és a Kaparósi esetében ugyanis olvasati vagy íráshibát is feltételezhetünk, míg a Kutyakaparói JÓKAI egyéni találmánya is lehet.) Hasonlóképpen másodlagosak jelen vizsgálatunk szempontjából a szintén képzéses kiegészüléssel létrejött, bár egyébként vitathatatlanul élő névként létezett Kutyakaparási és Kaparási alakok.
A (Kutya)kaparás és a (Kutya)kaparó nevek közül az előbbiek látszanak eredetibbnek. Feltűnő, hogy a Kiskunságon, ahol a név a legelterjedtebb, mind a nyolc adatolt településen megtalálhatók az -ás képzős alakok (sőt a legtöbb helyen csak ezekre van példa), az 1800 előtti források pedig mindig Kutyakaparás-t mutatnak (ld. Cegléd, Ecser, Kistelek, Kocsér és Ordasháza adatainál). Ennek alapján talán elfogadható az a feltevés, hogy a névcsalád eredetét a Kaparás-ban vagy a Kutyakaparás-ban kell keresnünk.
A kocséri Kaparás-ra van is egy PESTYnél olvasható magyarázat: „neveztetik onnan, mert a csárda épitésekor az ott levő domba ásatott pincze” (Pesty... Jászkunság 60; Pest-Pilis-Solt 515). Ennek az első látásra megfelelőnek tűnő magyarázatnak az alapján úgy vélhetnénk, hogy a Kaparás csárdanevek a földbe vagy domboldalba vájt putricsárdák építésének egyik jellegzetes mozzanatát, a föld kiásását, „kaparását” örökítették meg. Bármilyen tetszetős is lenne ez a magyarázat, mégsem valószínű, hogy ez volna a valódi motívum, hisz a Kaparás-ból elég körülményesen lehetne megmagyarázni a Kutyakaparás alakot, arról nem is szólva, hogy egyáltalán nem jellemzőek az olyan igéből -ás, -és képzővel létrejött csárdanevek, amelyek valamilyen csárdával kapcsolatos cselekvést neveznének meg (az én mintegy négyezer adatos gyűjteményemben legalábbis nem találtam rá példát).
Előfordulhat ezzel szemben, hogy a csárda jelentésbeli szóalkotással, metaforával vagy metonímiával kapjon nevet, mint például a fentebb az I. (és tulajdonképpen a II.) pontban tárgyalt neveinknél is láttuk. Ennek az alakulás módnak viszont - különösen figyelembe véve a csárdanevekben gyakran előforduló és a Kutyakaparó-féléknél vitathatatlanul meglevő tréfás hangulatot is (vö. CSEFKÓ: MNy. 46: 168) - sokkal inkább megfelel a kutyakaparás ’dombocska, amit ( amilyet) a kutyák szoktak összekaparni’ szó. Nem tévedek talán, ha úgy vélem, hogy ezek a máshol „guggoló”-nak, Gugyori-nak nevezett, földdel letakart putricsárdák, melyek a Kiskunságban általában náluknál jóval nagyobb buckák, dombok közelében álltak, külsejük keltette képzettársítással ’olyan kinézetű csárda, mint a kutyakaparás’ konnotációjú neveket kaptak, vagyis elnevezték őket Kutyakaparás-nak.
A jelentésbeli névalkotással létrejött Kutyakaparás-ból a névcsalád többi tagja is könnyen megmagyarázható. Az ellipszissel és a képzéses kiegészüléssel alakult nevek mellett (ld. a mellékelt ábrán) egyedül a Kutyakaparó igényel bővebb magyarázatot.
(Az ábrában vázolt fejlődési útvonalak mellett a másodlagosan kialakult neveknek a névrendszerbe való beilleszkedése után más irányok is elképzelhetők, éppenséggel az itt bemutatott folyamatoknak az ellenkezője is lejátszódhatott.)
1. ábra
Érdekes és a névrendszer működését jól mutatja a Kutyakaparó név létrejötte. A csárdanevekben egyedül álló -ás végű Kutyakaparás a névhasználók számára bizonyára szokatlannak tűnt, és az eredeti névadó motívum elhomályosulása után a névrendszer más irányú analógiás hatásai érvényesültek szerkezetében. Ezután már nem funkcionális-szemantikai vonatkozásai alapján helyezték el a nevet a rendszerben [’olyan csárda (1), mint a kutyakaparás (2)’], hanem lexikális-morfológiai sajátosságainak (-ás képzőre végződő összetett főnév) megváltoztatásával, ún. indukciós névadással egy másik hasonló lexikális-morfológiai típushoz rendelték: a szokatlan szóvégi morfémát egy a csárdanevekben gyakori toldalék, a folyamatos melléknév igenév képzője váltotta fel. Az -ó, -ő képző számos csárda- és kocsmanévben megtalálható (Búsintó, Csepegtető, Dübörgő, Dühöngő, Huggyantó, Jajgató, Koplaló, Koslató, Köpködő, Kucorgó, Kúdorgó, Morgó, Ragyogó, Ugró, Villogó) és jellegzetesnek tekinthető az összetett szóból keletkezett csárdanevekben is (Bicskadobáló, Búszerző, Csendőrakasztó, Csillagvizsgáló, Falkafogyasztó, Hámszárító, Kutyaszorító, Libadöglő, Misemulasztó, Nyakvágó, Papramorgó, Pendelyhajtó, Pipagyújtó, Szemszúró). A felsorolt nevek analógiás hatása alapján érthető, hogy a Kutyakaparás alakja miért igazodott ehhez a formához.
A putricsárdák nevei csárdaneveinknek egyik igen érdekes és színes fajtáját alkotják. Ismertségükre vagy talán inkább „tipikusságukra” jellemző, hogy több közülük közszóvá is lett. Legismertebb, köznyelvi szóvá vált csárdanevünk a lebuj, ami ma rosszalló árnyalattal ’kisebb, eldugott, rosszhírű kocsmá’-t jelent (ÉrtSz. IV, 617). A TESz. 1810 körülről közli először köznévi jelentésben: „Meg-száltam a Gugyori-Le-búj kotsmárosnál” (II, 736). Eleinte közszói jelentése is őrizte a putricsárdákra való vonatkozást, és elsősorban a föld alatti kocsmákat hívták így: 1838: „Lebuj: ...Eine unterirdische Kneipe” [= földalatti kocsma] (TESz. uo.); „LEBÚJ ...a többi házakhoz képest mélyen fekszik. Különösen föld alatti tanya, melyben szeszes italokat árulnak, s gyanús nőszemélyek tartózkodnak” (CZF. III, 133; vö. még BALL. II, 163; BALASSA II, 9).
A Lebuj mellett a Gugyori és a Lebuki (Buki) név is megindult a közszóvá válás útján, de a köznyelvig már nem jutottak el. A gugyori és a lebuki közül a gugyori az elterjedtebb. Származására utaló jelentésén túl (’rossz kocsma, lebuj’: ÚMTsz. II, 700; vö. „áldomásra mentek, egy rossz gugyoriba”: Arany János: i. h.) ismeretes 2. ’rozzant, alacsony épület’ és 3. ’nádkerítés, tető nélküli árnyékszék; pityere’ jelentése is (uo.). Második jelentésére szintén régóta van példa: 1801/1898: „Visgáld meg [a parasztnak] a rozsát gugyori házában” (Bessenyeitől idézi a NSz.).
A lebuki csak ’rossz hírű kiskocsma’ jelentésben fordul elő (ÚMTsz. III, 757). Az ÚMTsz. által megadott ’eldugott, félreeső (hely)’ jelentés, mint a szótár adatai is mutatják, csak a csárda szóval együtt található meg. A buki esetében még a melléknévi jelleg sem bizonyítható egyértelműen, szerintem az ÚMTsz. idézte népdalban is csak tulajdonnévként áll: „Közepibe ëty nagy buki csárda” (I, 628).
KIS TAMÁS