Gugyori és Kutyakaparó I.

(Egy alföldi csárdanévtípusról)

A tizennyolcadik századnak és a tizenkilencedik század első felének jellegzetes pusztai építményei voltak a csárdák, melyek az utazás és a pásztorélet szempontjából (különösen a török idők alatt elnéptelenedett Alföldön) pótolhatatlanok voltak. A mindennapi életben betöltött szerepüket (vö. DANKÓ: HBKézirTérk. 207) jól példázza, hogy a pásztor- és betyárfolklór számtalan dalban örökítette meg őket. Legszebb példája ennek az a hortobágyi betyárnóta, amelyik a Hajdúböszörmény körüli csárdákat szedte strófába: Poródon a Békás, Réten a Tirimpó, | Túlsó városszélen van a Messzelátó; | Cifra Külső csárda, táncos a Novella, | Átkozott a Zöldág, gyilkos a Kaszárnya”.

A csárdák nagyobb számban a török hódoltság megszüntével jöttek létre. Kialakulásuknak kedvezett a megszilárduló élet- és vagyonbiztonság (GYÖRFFY GYÖRGY, A csárda: Magyar falu -- magyar ház. Bp., 1943. 226), minek következtében megindult a közlekedés az országutakon. Az utazóknak szükségük volt pihenő helyekre, ahol magukat és jószágukat elláthatták (SZABÓ ISTVÁN, DebrKépKal. XXX, 76), hisz a hajdani falvaknak csak a romjaival találkozhatott a pihenni vágyó. A Nagykunság 34 községéből csak hat, a Kiskunság 42 falujából mindössze nyolc, Békés 61 községéből pedig tizenöt élte túl a török világot (ANTALFFY GYULA, A honi utazás históriája. Bp., [1943]. 211; ld. még SZABÓ FERENC: Ethn. 85: 333--4).

Az Alföld első csárdái gyakran az elpusztult falvak helyére telepedtek, közülük nem egy nevében megőrizte a hajdani település nevét. Ilyen volt például a Hortobágyon a Kötelesi (csárda) vagy a Korpádi csárda (ZOLTAI: DebrSzle. 8: 277). Előfordult az is, hogy a csárda a falu egyetlen kőépületének, a templomnak a helyére épült annak köveiből, mint például a századunkban elpusztult (Szent) Ágota csárda a karcagi határban (GYÖRFFY: i. h.).

Az első pusztai csárdák közül sok az alföldi pásztorépítészet jellegzetes építményében, ún. putri-ban kapott helyet. Ennek oka egyrészt az volt, hogy a legtöbb helyen nem állt rendelkezésre elegendő megfelelő építőanyag, másrészt -- mivel e csárdák közül nem egy titkos italmérő helyként kezdte pályafutását -- a hatóságok elől is megpróbáltak ilyen módon elbújni.

„A putrik 2-3 m széles és 1-11/2 m mély síkföldbe vagy partba vájt négyszögletes gödrök voltak voltak, melybe gádor vezetett le. Teteje nyerges tető volt, vagy pedig a gödör le volt takarva rudakkal, a rudakra nádat, szalmát hánytak, erre pedig földet.” (GYÖRFFY: i. h. 213--4). Ezeknek a putricsárdák-nak az emlékét csak néhány alföldi csárda neve őrizte meg. Funkcionális-szemantikai szempontból a putricsárdára utaló nevek az épület alakjáról, állagáról elnevezett kocsma- és csárdanevek közé tartoznak (vö. Aligáll(ó), Görbe, Kajla, Lapos). Ennek a típusnak legelterjedtebb neve a Gugyori volt, míg Petőfinek köszönhetően a legismertebb a Kutyakaparó.

A putricsárdák nevei három nagyobb csoportba sorolhatók:

I. Az első típust azok a nevek alkotják, amelyek ’viskó, kunyhó, földház’ jelentésű közszóból eredeztethetők, s vagy jelentéshasadással (önmagukban csárdanévvé válva) vagy grammatikai szerkesztéssel (a csárda névrésszel kiegészülve) lettek csárdanévvé.

Kulipintyó [Püspökladány] 1844: Kulipingyó (KECSKÉS GYULA, Püspökladány újkori története helyneveiben. Püspökladány, 1974. 287). Földbe vájt pusztai csárda volt, eleinte titkos italmérés lehetett. 1864-ben már egy dűlő neve, de ekkor még emlékeztek a csárdára.

Csárdaneveket sorolva GYÖRFFY ISTVÁN is említ egy pontosabban meg nem határozott Kulipintyó-t (i. h.).

A kulipintyó ’kis ház; viskó’ jelentése elég elterjedt volt a népnyelvben (MTsz. I, 1246; ÚMTsz. III, 628), a csárdanév ebből alakult.

Kutri [Dorozsma] „Kutri (nevű kocsma Dorozsma területén)”, „Az első katonai felvétel XVIII. 30. szelvényének „Kutri wh” feliratával azonosítható” (Magyarország történeti helységnévtára. [= TörtHnt.] Pest-Pilis-Solt megye és a Kiskunság (1773--1808). Bp., 1988. 140). Az ÚMTsz. a kutri szót ’putri’ jelentésben ismeri (III, 658).

Pingyó 1. [Karcag] 1878: „a Pingyo csárdához” (BELLON, SzolMúzÉvk. 1973: 131); Pingyó csárda (SZŰCS, Pusztai szabadok. Bp., 1957. 102, 135). A Karcag és Kisújszállás közötti Karajános mocsár közlében jelzi SZŰCS SÁNDOR. 2. [Túrkeve] 1853: Csudaballai pingyó (SZABÓ: Ethn. 85: 336); „"Pingyó" nevű csárda” (Pestyre hivatkozva közli KECSKÉS, i. m. 287). Csudabala Túrkevéhez tartozó külterületi lakott hely, a SZABÓ FERENC idézte összeírás még Békés megye Sárréti járásához tartozóként említi.

KECSKÉS a Kulipintyó-val veti össze a Pingyó-t. Valószínűleg igaza van, és a Pingyó a kulipintyó Tiszántúlon használatos kulipingyó alakváltozatából (vö. ÚMTsz. III, 628) rövidült. A Pingyó közszói használatára nincs adatom, lehet hogy csak csárdanévként fordul elő.

Putri 1. [Abony] 1830: Putri csárda. Az Abonyhoz tartozó Paládicsi pusztán állt, a másik neve Lebuj volt (SCHRAM: Nyr. 91: 487). 2. [Ecseg puszta] Putri csárda (BERECZKI: Ethn. 58: 259, 262; DANKÓ: Nyr. 81: 313, 315; SZŰCS S., Pusztai szabadok 138, 144; NéprLex. I, 467). Ecseg puszta közepén, a mai Ecsegfalva körül állt, ott, ahol a Túrkevéről Egyházhalmára vezető út áthaladt a Berettyón. 3. [Péteri] Péteri putri csárda (Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából. Pest-Pilis-Solt vármegye és kiegészítések. Szentendre, 1984. 280). 4. [Szeged-Kiskundorozsma] 1778: „Diversorium Putri”; 1785: „Putri W.[irts]H.[aus]”; 1826: „Putrinál (...) Putrin belől”; 1827: „Putri felé”; 1829: „[az] ut (...) a Putrinak visz”; 1830: Putri kortsmánál; 1831, 1855: Putri; 1877: „Putri rét d.[űlő]” (INCZEFI: NytudÉrt. 22. sz. 73); 1864: Putri Csárda (Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából I. Jászkunság. Kecskemét-Szolnok, 1978. 3); 1904: „Nevezetes volt a Putri-csárda is, valamikor gyülevész népeknek a fészke. Mellette kiterjedt nádas, amelyben megbújhattak szükség esetén” (Tömörkénytől idézi PÉTER L.: Nyr. 89: 101); Putri (SzegSz. I, 230, II, 338). Szegedtől nem messze, Kiskundorozsma felé volt ez a híres csárda, a Maty hídjánál. SZABÓ F. szerint dupla fala volt a folyosójának, s így kiváló rejtekhelye volt a fegyvereknek és a rabolt kincseknek (A dél-alföldi betyárvilág. Gyula, 1964. 67). 5. 1840: Putri kortsma (SCHRAM: Nyr. 91: 487). A ladányi határban volt, de hogy a sok Ladány közül melyikben, azt nem közlik.

A putri a földháznak, a szilaj pásztorok télire sárból és vesszőből épített, földbe ásott kunyhójának a legismertebb elnevezése (CZF. V, 381; MTsz. II, 234; ÉrtSz. V, 864; NéprLex. IV, 282), ezért is találjuk meg több csárda nevében.

Vinnyó [Debrecen] 1794: Vinnyó csapszék (Balmazújváros kamarai összeírása); 1851: Vinyhó vagy Vinnyó pusztai csárda (RÉVÉSZ: ÚjMMúz. II/1 (1851/52); Vinnyó cs.[árda]; „a Vinnyó nevű csárdát” (ZOLTAI: DebrSzle. 8: 277; Révai-Lex. X, 278-9 közötti térképen). Debrecen és Balmazújváros határán állt, ZOLTAI 1783-tól ismer rá adatokat.

A virnyó ~ vinnyó tájszó ’viskó’ jelentésben él(t) (CZF. VI, 1063; MTsz. II, 1002). Az alakváltozatok kialakulásában bizonyára más ’kunyhó, putri’ jelentésű szavaknak is szerepe volt; vö. a 11. lábjegyzetben felsorolt szavakkal.

II. Tárgyalt névtípusunk második csoportjába azokat a neveket tehetjük, amelyek a csárda épületének legjellegzetesebb vonására: annak kinézetére utalnak. Az ecsegi Putri-ról például ezt írják: „Földbe ásott bogárhátú nagy viskó volt” (SZŰCS, Pusztai szabadok 138), „Jellegzetes pusztai építmény volt. Félig a földbe volt süppedve, messzebbről nem is látszott” (DANKÓ: Nyr. 81: 313). Mivel ezeknek a földbe vájt épületeknek tulajdonképpen csak a tetejük látszott, s a leggyakrabban ez is be volt fedve a kiásott földdel, messzebbről úgy néztek ki, mint egy földkupac vagy mint egy összeroskadt ház, ami tréfás asszociációval egy „guggoló, kuporgó” épület képzetét kelthette (vö. CSEFKÓ: MNy. 45: 84). Éppen ezért ennek a típusnak a nevei a guggol ige szinonimáiból, a gugyor(og)-ból és a kucor(og)-ból keletkeztek. Hasonló névadó motívumuk alapján idesorolhatók volnának a (Kutya)kaparás, Kutyakaparó-féle nevek is, de ezeket az etimológiai problémák miatt külön tárgyalom.

Gugyori 1. [Biharpüspöki] 1834, 1896: Gugyori csárda (TIMÁR: MNy. 46: 184; vö. még Gugyoritanya: Hnt. 1944: 242). 2. [Debrecen] Gugyori (OLÁH: NyF. 26. sz. 22; ZOLTAI: DebrSzle. 7: 278, 282; ., Debrecen a török uralom végén. Bp., 1905. 108; BALKÁNYI SZABÓ, Debrecen helynevei. Debrecen, 1865. 21-22; gugyori (SZABÓ: DebrKépKal. XXX, 79; Gugyori cs.[árda] (ZOLTAI: DebrSzle. 8: 277); 1902: Gugyori csárda (TIMÁR: i. h.). 1731-ben építette Barak István tőzsér; Debrecentől délre a mikepércsi határ közelében volt. 3. [Egri] Gugyori: „Hajdani korcsmanév” (SzamSz. I, 335). 4. [Fegyvernek, Bihar vm.] 1877, 1882: Gugyori csárda (TIMÁR: i. h. 183; Hnt. 1882: 109). A 1893-as Hnt. Gugyoni cs. adata nyivánvalóan nyomdahiba (179). 5. [Gyoma] Gugyori-csárda (HÉVVÍZI SÁNDOR, Gyoma földrajzi nevei: Gyomai tanulmányok. Gyoma, 1977. 437). Közelében volt a Kucori-csárda. 6. [Hajdúhadház] Gugyori (É. KISS: DebrDériMúzÉvk. 1967: 454). Hajdúhadház és Téglás között volt. 7. [Hosszúpályi] 1829-1851: Gugyori csárda (TIMÁR: i. h.). 8. [Kaba] Gugyori-csárda (KECSKÉS, i. m. 216). Kaba és Püspökladány között volt. 9. [Köröstarján, Bihar vm.] 1877-1907: Gugyori csárda (TIMÁR: i. h. 183-4; Hnt. 1882: 109, 1893: 179, 1907: 351). 10. [Magyarkéc, Bihar vm.] 1826: Gugyuri, 1827: Gugyuri csárda (TIMÁR: i. h. 183), Gugyori csárda (Hnt. 1907: 351). 11. [Nagygyanté (Mezőgyán)] Gugyori csárda (NéprLex. I, 467). 12. [Túrkeve] Gugyori (SZŰCS SÁNDOR, A régi Sárrét világa. Bp., 1942. 33, 52; ., Pusztai szabadok 116); Gugyori csárda (TIMÁR: i. h. 184). 13. [Vésztő] 1864: Gugyori csárda (Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében 106); Gugyori csárda (DOMOKOS: Vésztő története. Vésztő, 1982. 379; SZABÓ: Ethn. 85: 334; vö. még Gugyori-lapos: Magyarország földrajzinév-tára II. Békés megye. Bp., 1980). Bizonyára a a vésztői csárdára vonatkozik SZABÓ „Békés megye, Sárréti járás” helymegjelöléssel közölt adata is: 1853: Gugyori (Ethn. 85: 336).

GYÖRFFY ISTVÁN is említ egy Gugyori-t (i. h. 227), de helyét nem közli.

Csárdanevünk eredetére több magyarázatot is ismerünk. Ezek egy része a Gugyori-k elterjedtségét és névrendszerbeli helyét megvizsgálva teljes bizonyossággal tévesnek minősíthető. DOMOKOS például a vésztői csárdáról azt írja, hogy „Állítólag a kocsmárost hívták Gugyorinak” (i. h.), míg É. KISS a gugyi ’pálinka’ szóból próbálja megmagyarázni a Gugyori-t, ami szerinte a. m. ’gugyis, pálinkás’. Magyarázatából nem derül ki, hogy hogyan alakult a gugyi Gugyori-vá, ám az alaktani problémáknál súlyosabb ellenérv a csárdanevek rendszere, ugyanis a Söröző, Borkóstoló típustól eltekintve egyedül a felettébb bizonytalan adatoltságú Papramorgó csárda (helymegjelölés nélkül: CSEFKÓ: MNy. 46: 168) említhető csak mint italáról elnevezett italmérő hely.

Figyelmen kívül hagyva ezeket az elképzeléseket, annyi bizonyos, hogy a Gugyori-ban a gugyor- ’guggol’ igető található (vö. gugyorodik ’leguggol’: CZF. II, 1131; MTsz. I, 728; ’kuporodik, guggol’: ÚMTsz. II, 700; gugyorog ’guggol’: BALLAGI I, 471; SzegSz. I, 518; legugyor(odik) ’lekuporodik, leguggol’: ÚMTsz. III, 780), ami a csárdanevekben gyakori -i deverbális képzővel (vö. például Becsali, Betéri, Csali, Kucori, Lebuki stb.) alkotja a nevet (ugyanígy véli BALKÁNYI SZABÓ, i. m. 21--22 és CSEFKÓ is: MNy. 45: 84). A névadás motívuma a közzétevők szerint a vendégek „viselkedése” volt (vö. a III. pont alatti nevekkel), ami a csárda kicsinységéből, alacsonyságából eredt: „ezek félig földbe vájt pusztai vendégfogadók voltak, s ha a vendég oda be akart menni, le kellett gugyorodnia, kucorognia kellett, hogy beférjen az ajtón” (HÉVVÍZI: Gyomai tanulmányok 437; ugyanígy: BALKÁNYI SZABÓ, i. h.). Ez azonban inkább csak másodlagos motívum lehet, és feltehetőleg azon adatközlők magyarázatából származik, akik a csárdát eredeti „névszerzési” állapotában nem ismerték. Az természetesen tagadhatatlan, hogy a név (miként a II. pont alább felsorolandó többi neve is) komplex módon mindkét asszociációt magában hordozhatja, ám mégis valószínűbbnek látszik, hogy a névadás oka a csárda „guggoló” épülete . Erre a szemléletre utalnak Arany János sorai is, aki így ír egy pusztai vityillóról, csőszházról: „Füstös vityilló áll tehát, vagy ül, | Vagy guggol, összetörped, zsugorog | Sik pusztaságban mélán egyedül” (Arany János Összes költeményei I--II. (Magyar Klasszikusok). Bp., 1978. I, 603).

Kucorgó 1. [Nagykőrös] 1830: Kutzorgó kortsma (SCHRAM: Nyr. 91: 487). 2. [Ófehértó] Kucorgó, 1870: Kuczorgó (MEZŐ, A baktalórántházi járás földrajzi nevei. Nyíregyháza, 1967. 112). Ma egy szántó neve, hajdan csárda volt. 3. [Tiszafüred] Kucorgó csárda Egy 18-19. századi csárdákat bemutató térkép jelzi Martfű felé (SzolMúzÉvk. 1973: 180). 4. [Tószeg] 1864: kuczogó (Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából. II. Külső-Szolnok. Kecskemét-Szolnok, 1979. 141); 1864: „Lapos halom (...) Ezen fekszik egy úgy nevezett Kuczorgó csárda” (Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából. Pest-Pilis-Solt 423). A 18-19. századi csárdákat bemutató térkép is jelzi (SzolMúzÉvk. 1973: 180).

BENKÓCZY említ valahonnan az Alföldről egy Kucorgó nevű csárdát (Nyr. 35: 238), és van egy kiskunsági adat 1785-ből is: Kutzorgó (TörtHnt. Pest-Pilis-Solt... 94). Valószínűleg mindkettő a Nagykőröshöz tartozó csárdára vonatkozik.

Az ófehértói Kucorgó-ról azt tartja a néphagyomány, hogy „olyan kicsi, hogy csak kucorogtak benne a vendégek. Egy másik magyarázat szerint a csárdában három betyár lakott, itt kucorogtak, itt bújtak meg a pandúrok elől” (MEZŐ, i. m.). A névadás valódi motivációja bizonyára a Gugyori-éval azonos.

Kucori 1. [Gyoma] Kucori-csárda (HÉVVÍZI: i. h.). Nem azonos a közelben levő Gugyori-csárdá-val. 2. [Szentes] 1838: „...Kutzori kortsmák” (CsmL (SzF) Szentes Város Közönségének iratai 412/183. sz.); 1862: „Kuczori Csárda Kurcza gát mellett” (CsmL (SzF) IV. 262); Kucori (csárda) (ZSÍROS KATALIN, Szentes földrajzi nevei. Szentes, 1990. 70). 3. [Túrkeve] Kucori csárda (SZŰCS, Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek. Bp., 1969. 149). Túrkeve és Törökszentmiklós között volt, nem lehetetlen, hogy a túrkevei Gugyori-val azonos.

Kuczori: Helyének meghatározása nélkül közli TURI MÉSZÁROS (Nyr. 10: 144), és valahonnan az Alföldről BENKÓCZY (Kucori: i. h.).

Kucsorgó [Dorog és Tokaj között] Kucsorgó csárda (ANTALFFY, A honi utazás históriája 213). Mivel a Tiszántúlon nem szokásos a kucorog ige kucsorog alakváltozata, amelyből az ANTALFFY idézte név magyarázható lenne, elképzelhető, hogy a Kutzorgó hibás olvasatából származik ez az adat.

[TOVÁBB a második részhez]

KIS TAMÁS