A KatSzl. csoportnyelvi értelmező szótár, azaz a felvett szavak és állandósult szókapcsolatok jelentését, illetőleg jelentéseit és jelentésárnyalatait írja le, határozza meg. Feldolgozásmódjában némi eltéréssel a magyar értelmező szótárak gyakorlatát követi. Ebben a tájékoztatóban csak a KatSzl. használatához szükséges legfontosabb tudnivalókat közlöm, a szerkesztésben követett elvekről itt nem szólok, hiszen a munka során felvetődött és a szócikkekben érvényesített elméleti kérdések megválaszolása értelmező szótáraink útmutatása alapján történt, s így a szótár felépítése a katonai szleng bizonyos sajátosságaiból következő differenciáktól eltekintve megfelel az ÉrtSz.-énak és az ÉKsz.-énak (vö. még NytudÉrt. 36. sz.).
A KatSzl. anyagát az 1980-as években beszélt magyar katonai szleng alkotja, de csekély számban belekerültek a gyűjtés során feljegyzett közszlengbe tartozó szavak is, ha azokat eddig még nem szótárazták, legalábbis itt közölt jelentésükben nem. Például: agyamputált... Hülye; gempa... Pénz; kevés, mint kecskebékán a zöld festék stb. A „szótárazottság” legfőbb mércéjének a legnagyobb magyar szlengszótárt, András–Kövecses Magyar–angol szlengszótárát tekintettem.
A KatSzl. anyaga több mint kétszázötven adatközlő kikérdezésével gyűlt össze; rajtuk keresztül ötvennél több laktanya katonai szlengjéről nyújt több-kevesebb tájékoztatást. A szótár természetesen nem tartalmazza egy-egy helyőrség katonai szlengjének teljes gyűjteményét, de a mai magyar katonai szleng általános képe remélhetően kirajzolódik belőle, s egyúttal megörökíti olyan alakulatok nyelvét is, amelyek napjainkra már megszűntek (például a zalaegerszegi; vö. Magyar Honvéd 1990. próbaszám: 16–17).
Az adatközlők kiválasztása — mint ez az Előszóban elmondottakból is kiderül — rendkívül esetleges volt, ám nagy számuk miatt a gyűjtés adatfelvétele mégis a szociolingvisztikában is használatos ún. véletlen választáson alapuló reprezentatív mintavételnek tekinthető. (A gyűjtőpontok listáját ld. a mellékelt térképvázlaton.)
A gyűjtés sajátosságaiból adódóan fokozottan ügyeltem a nyelvi adatok hitelességének ellenőrzésére. A szótárba csak azokat a valódi szlengszavakat vettem fel, melyeknek meglétét az adatok meggyőzően bizonyítják. Ellentétben a bevezető tanulmánnyal, a KatSzl.-ban nem szerepelnek az alkalmi szlengszavak, a bizonyíthatóan csak szűkebb körben használt vagy egyéni kifejezések (melyek a szlengben beszélésnek természetesen ugyanolyan értékű elemei, mint a valódi szlengszavak), és az 1980-nál korábbról ismert, de a vizsgált időszakban nem adatolt szavak.
A KatSzl. a szavakat ábécérendbe szedve, szócikkekben dolgozza fel. A szavak helyesírása A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadásához (Bp., 1984) és a Katonai helyesírási tanácsadó szótár (Bp., 1980) írásmódjához igazodik. A betűszókat és az idegen eredetű vagy a köznyelvben idegen írásmódú szavakat kiejtésük szerint leírva vettem fel a szótárba (vö. péká; guttyú; basztíj), de utalásként a köznyelvi szabályok szerint írott alakjuk is szerepel (pk. Ld. péká; Goodhew Ld. guttyú). Ez alól csak azok a szavak kivételek, amelyeknek nincs egységes kiejtésük a katonai szlengben (cowboy), vagy a szóhoz olyan szójáték kapcsolódik, ami a leírt alak betűiből származik (CA, MN).
A szótár címszavai köznevek, tulajdonneveket (például katonai ragadványneveket) a KatSzl. nem tartalmaz. Kivételt mindössze néhány helynév (Lazaegérszag... Zalaegerszeg; Tirpákia... Szabolcs-Szatmár megye) és utalásként szereplő személynév (Fidel Castro, Ceauşescu) képez.
A szótár szócikkei kétfélék: önálló szócikkek és utaló szócikkek. Az önálló szócikkek lehetőleg minden tájékoztatást megadnak a címszóról, az utaló szócikkek csak azt jelzik, hogy a szóban forgó szó vagy szókapcsolat melyik önálló szócikkben van kidolgozva.
Az utaló szócikkek címszavai minden esetben félkövér betűvel vannak szedve. Az utalás történhet nyíllal, ami az állandósult szókapcsolatokban arra a szóra mutat, amelynek szócikkében a kifejezés értelmezése található (abált ~ szalonna←. nyúl Szj: →Nehogy már a ~ vigye a puskát!), továbbá Ld. rövidítéssel a fentebb említett mozaikszók és idegen írásmódú szavak esetében. Utaló szócikkbe került néhány olyan — egyébként önálló szócikkbe kívánkozó — szó is, melynek értelmezése egyszerűbb és világosabb, ha egy másik szócikkben történik meg (például: afgán ~ film Ld. habrahab).
A szótár önálló szócikkei kétfélék. Előfordul, hogy a címszóként megadott szó önmagában nem katonai szlengszó, csak a szócikkben tárgyalt állandósult szókapcsolat vezérszava, mely a kifejezés betűrendbe illesztését, illetve keresését segíti, hasonlóan az utaló szavakhoz. Az ilyen címszavak félkövér betűtípussal vannak szedve, és mellettük nem szerepelnek a szóra vonatkozó minősítések.
A vezérszavak kiválasztásánál a legfontosabb szempont az volt, hogy általuk a kifejezések alakváltozatai és a rokonértelmű szókapcsolatok lehetőleg egy szócikkbe kerüljenek. Emiatt a szóláshasonlatok esetében például mindig a főmondatból választottam vezérszót (ld. például: kevés), kivéve azokat a szóláshasonlatokat, melyekben a főmondatot névmás alkotja (például: Olyanok, mint a →hangyák ragasztás után). A magyar frazémagyűjteményekhez képest gyakran előfordul, hogy nem az első állandó főnévi elem a vezérszó, ugyanis ezekkel szemben előnyben részesítettem a szókapcsolat legjellemzőbb szavát (vö. például nehogy alatt).
Az önálló szócikkek másik, gyakoribb fajtája az, amelyik valódi katonai szlengszót és azzal alakult kifejezést tárgyal. Ezeknek a szócikkeknek a címszavait nyomtatásban kövérrel (nyomdatechnikai okokból a szótár betűinél valamivel magasabb félkövérrel) szedtük, az internetes változatban ezeket nem különböztettem meg az előbbi típustól, ezért ezek is félkövérrel vannak szedve. A szócikkek felépítése a következő:
A címszóra vonatkozó — az összes jelentésre érvényes — adatok a szócikkfejben találhatók. Sorrendben az első a címszó szótári alakja. Az azonos alakú, de eredetükben különböző, illetőleg jelentésükben erősen önállósult szavakat (homonimákat) a címszóhoz illesztett indexszám különbözteti meg (például: cselló1..; cselló2...; cselló3...).
A címszó után zárójelben a szó kiejtésére vonatkozó adatok, illetve a szó alakváltozatai következnek, majd a szófaj megjelölése.
A szócikkfej végén a stílusértékre, a gyakoriságra és a használati körre vonatkozó megjegyzések találhatók. A stílusminősítések viszonyítási alapja a katonai szlenget használó közösség ítélete volt; a gyakoriságot pedig a gyűjteményembe bekerült adatok száma alapján állapítottam meg. Az állandósult szókapcsolatok minősítései és azok a minősítések, melyek a címszónak nem minden jelentésére vonatkoznak, közvetlenül a jelentésmegadás előtt állnak.
A szavak jelezésére, ragozására vonatkozó adatokat mellőztem, hiszen ezek megegyeznek a beszélő bázisnyelvében használatos toldalékolással. A szavak használatához szükséges egyéb nyelvtani tudnivalókat (például: nem ragozható; gyakran többes számban áll stb.) kerek vagy csúcsos zárójelben közlöm a szócikkfejben, illetve a szócikk értelmező részében.
A szócikkek bevezető része után következő értelmező és szemléltető részben kapnak helyet az értelmezett szójelentések, az egy-egy jelentésbeli használatra vonatkozó megjegyzések, valamint a jelentéseket és a szóhasználatot szemléltető példák.
Az önálló jelentéseket félkövér arab szám, a jelentésárnyalatokat || jel különíti el egymástól. A jelentések egy részét köznyelvi vagy szaknyelvi rokonértelmű szavakkal és kifejezésekkel értelmeztem (belszivacs fn ritk Alegység-ügyeletes), más részükben pedig kifejtő értelmezést alkalmaztam (centitartó fn <Leggyakrabban kézigránát biztosító szegéből reszelt vagy rézből esztergált (kézigránát alakú)> fémszerkezet, melyre a centit csavarják). Néhány esetben (centi, kanalazás stb.) az értelmezés után zárójelben a szó jelentését, használatát a fogalomhoz kapcsolódó szokások leírása egészíti ki.
A szavak értelmezésében az adatközlőktől kapott információkon túl az eddig megjelent egyetlen magyar katonai szlengszótárra (KSzil.) és a Katonai lexikonra (Bp., 1985) támaszkodtam.
Azokban a szócikkekben, melyekben a bennük tárgyalt szónak van rokonértelmű megfelelője a katonai szlengben, ott az értelmezés utolsó szava az ún. vezérszócikk címszavául kiválasztott, félkövérrel szedett katonai szlengszó. Ez általában a fogalom megnevezésére használt legismertebb szó, melynek értelmezésekor a szótár gyakran több jelentést ad meg, mint a hozzárendelt szinonim szavaknál. Ez jobbára abból következik, hogy a rendelkezésre álló, a többihez képest nagyobb számú adat alapján a szó jelentésjegyei jobban elkülöníthetők, de vélhetően ugyanezek a jelentések megvannak szinonimáiban is. Vö. például: fogszi fn 1. Fogda, a fogda épülete. 2. Fogdában töltendő büntetés. csurma fn ritk Laktanyai fogda.
Néha előfordul, hogy a vezérszócikkre utaló szó nem pontos megfelelője a szócikkben tárgyalt szónak (például: a 'parancsnok' és az 'elöljáró' szinonimái egyaránt a péká szócikkébe kerültek), vagy nem is feltétlenül tekinthetők szinonimáknak, inkább csak a közös jelentésmező fogja össze őket, mint például a különböző szeszes italokat megnevező szavakat, melyeket mindet a szeszkó vezérszócikkbe soroltam be.
A jelentésmegadásokat a szótár helyenként dőlt betűvel szedett szabad példákkal is szemlélteti. Mivel gyűjtésemben ilyenek csak kisebb számban vannak, nem minden jelentésre, illetve szóra hozok példamondatokat. Ahol ez mégis szükségesnek látszott, és lehetséges volt, ott Kövesdi-Szilágyi szójegyzékéből átvett példákkal pótoltam. (A Nk84/85 jelzetű mondatok mind az ő munkájukból valók.) A példamondatok esetében — néhány több helyről is feljegyzett, de állandósult szószerkezetnek nem minősíthető kifejezéstől eltekintve — mindig közlöm azok elhangzásának helyét és idejét.
Részben szemléltető anyagként, nagyobb részt önálló jelentésegységként épülnek be a szócikkekbe az állandósult szókapcsolatok. Az értelmezett szókapcsolatok kivételével félkövér betűvel szedett rövidítések jelölik a kifejezés típusát; például: Szh: szóláshasonlat, R: rigmus stb. Egy-egy jelzés után az összes abba a típusba tartozó szókapcsolatot felsorolom.
A többjelentésű szókapcsolatok jelentéseit félkövér kisbetűk választják el. Például: ruszki eltáv:... a) Elmaradt eltávozás... b) Kimenő ruhában végzett tevékenység...
A szócikkek záró részében két, a vezérszócikkekében három egység található. Először a címszóból alakult igekötős alakokra (zizzen... Ik: ki~.) és az olyan összetételekre utalok, melyekben a címszó utótagként szerepel (nyúl... Ö: torony~). Ezt követik kapcsos zárójelben a szó etimológiájára vonatkozó adatok. Általában a keletkezés alapjául szolgáló szót közlöm (ha katonai szlengszó, félkövérrel szedve; például: gyiku... [← gyík1].), de ahol szükséges, bővebb magyarázatot is adok (például: adidasz fn Szakaszvezető... [Az Adidas márkájú ruhákon, sportcikkeken ugyanúgy három csík van, mint a szakaszvezető gyakorlósapkáján.]). Abban az esetben, amikor a szó eredete a jelentésmegadásból is világos, a szócikkből elhagyom a származásra való utalást (vö. őrmi fn Őrmester...). Az etimológiát gyakran helyettesítik a szócikk értelmező részében vö. rövidítés után álló utalások, melyek hasonló jelentésszerkezetű vagy hasonló eredetű szóra mutatnak. Ezt a funkciót a vezérszócikkre utaló szavak is betölthetik.
Az ún. vezérszócikkek záró részében szinonimamutató is található. Itt, a szócikktől gondolatjellel elválasztva, azoknak a szótárban megtalálható szavaknak a betűrendes felsorolása következik, melyek ugyanazt a fogalmat nevezik meg, mint a címszó, illetőleg a szócikkben tárgyalt kifejezés. Ha a szinonimák a címszó jelentései közül csak az egyikre vonatkoznak, akkor a rokonértelmű szavak ez után a jelentés után állnak.
ált. = általában
ang. = angol
argó = tolvajnyelvi, argó
átv = átvitt, képes értelemben
birt. = birtokos
biz = bizalmas(kodó)
cig. = cigány
durva = durva, bántóan közönséges
E/1, 2, 3 = egyes szám első, második vagy harmadik személy(ű)
fn = főnév
fn-i = főnévi
fr. = francia
gúny = gúnyos
gyak. = gyakran, gyakori
hangf. = hangfestő szó
hangut. = hangutánzó szó
hiv. = hivatalos forma, a katonai szaknyelvben használatos alak
Hk = harckocsizók által használt
Hőr = határőrök által használt
ige = ige
Ik = a címszóval alkotott igekötős ige
ill. = illetve
in = igenév
isz indulatszó
K = közmondás
kny. = köznyelvi
KSzil. = Kövesdi Péter-Szilágyi Márton, Egy nagykanizsai laktanya nyelve és folklórja. Bp., 1988.
ld. = lásd
Lok = lokátorosok által használt
mn = melléknév
mn-i = melléknévi
msz = mondatszó
nm = névmás
nyj. = nyelvjárás(i)
ol. = olasz
or. = orosz
Ö = a címszóval alkotott összetétel(ek)
pej = rosszalló, elítélő, pejoratív
R = rigmus
Rep = repülősök, repülésirányítók által használt
ritk = ritka, kevéssé használt
ritk. = ritkán
röv. = rövidítés; rövidítve
sp. = spanyol
szakny-i = szaknyelvi, vmely szaknyelvben használatos
szép = szépítő, körülíró, eufemisztikus
Szh = szóláshasonlat
Szi = szállóige
Szj = szójárás
szn = számnév
szrag(os) = személyrag(os)
ti. = tudniilik
Tk = találós kérdés
tkp. = tulajdonképpen
tn = tárgyatlan (ige)
tréf = tréfás
tréf. = tréfásan
ts = tárgyas (ige)
tsz. = többes szám
Tüz = tüzérek által használt
ua. =ugyanaz
ún. = úgynevezett
v. = vagy
v- (vki, vmi stb.) = vala- (valaki, valami stb.)
vö. = vesd össze
~ = a címszó változatlan alakját (az ikes igéknél az -ik nélküli igetövet) helyettesítő jel
~' = a címszót utolsó magánhangzóján ékezettel kiegészítve helyettesítő jel
|| = annak a jele, hogy utána jelentésárnyalat következik
| = állandósult szókapcsolatokban annak a jele, hogy a kifejezés előtte vagy utána álló része megegyezik a következő kifejezés ugyanilyen részével
|– = annak a jele, hogy az állandósult szókapcsolat jel utáni része megegyezik az előtte álló kifejezés | jel utáni részével
–| = annak a jele, hogy az állandósult szókapcsolat jel előtti része megegyezik az előtte álló kifejezés | jel előtti részévével
/ = a) vagylagosság jele; állandósult szókapcsolatokban, jelentésmegadásokban az előtte és utána álló szavak bármelyike használható; b) a használat időpontjának megjelölésében azt mutatja, hogy az adatközlő(k) mettől meddig teljesített(ek) katonai szolgálatot. Pl.: Nk82/83 = az adatközlő 1982–83-ban volt katona Nagykanizsán; Ze84–87 = a szó Zalaegerszegről 1984 és 1987 között minden évből adatolva van; c) sortördelés nélkül idézett versben a sorok végét jelzi
( ) = a szokásos használaton kívül: a) a címszó után a kiejtést vagy az alakváltozatokat, b) a kifejezés szabadon használható vagy elhagyható részét, c) az értelmezésekben a nem kötelező jelentésjegyeket, d) két szófajú címszó összefoglaló értelmezésében a második szófajnak megfelelő értelmezést, e) kifejezések felsorolásakor az utána következő szókapcsolatra vonatkozó stílusminősítést, f) példamondatok vagy jelentésmegadások után azok elhangzásának, illetve használatának időpontját foglalja magában
< > = a) a fogalomköri, a tárgyköri, illetve a használatköri megszorítást, b) a jelentés helyett a használat körülírását és c) a szócikk értelmező részében a nyelvtani vagy jelentéstani megjegyzést foglalja magában
[ ] = a szócikk végén az etimológiát foglalja magában
→ ← = a szókapcsolatok értelmezése annak a szónak a szócikkében található, amelyre a nyíl hegye mutat
’…’ = a példamondatok után és az etimológiákban a jelentést fogja közre
? = etimológiában az ismeretlen vagy bizonytalan eredet, illetve ilyen származtatás jele
< = az etimológiában az átvétel irányát mutatja
← = etimológiában annak a jele, hogy a (cím)szó a nyíl után álló szóból vagy szavakból, illetve annak vagy azoknak hatására, analógiájára keletkezett
+ = az etimológiában az összetett szó elő- és utótagja között álló jel
× = az etimológiában a szóvegyülés jele
↔ = annak a jele, hogy a címszó etimológiailag összetartozik az e jel után álló szóval vagy szavakkal