A MAGYAR KATONAI SZLENG
V.
11. Miután az eddigiekben áttekintetük a katonai szleng főbb sajátosságait, érdemes egy keveset kialakulásának okaival is foglalkozni.
A szleng kialakulásának és használatának okait kutatva leginkább PARTRIDGE tizenöt pontba foglalt véleményére lehet hivatkozni (Slang To-day and Yesterday 6–7; magyarul: ERDŐS: Nyr. 112: 144–5). A lehetséges okok közül társadalmi csoportonként különbözőek az elsődlegesek. SIPOS szerint a szleng használatának fiatalkorban a nyelvi deviancia és a közösségi élménnyé váló nyelvhasználat, míg később a "nyelvi relaxálás" az elsődleges oka (MNyRét. 869).
A katonai szleng esetében két dolgot kell feltétlenül megemlíteni. Először is jelentkezik a nyelvi normától való elszakadás igénye (vö. SIPOS: uo.), ami nyilvánvalóan a katonai normákkal való szembenállásból következik (SZUDZILOVSZKIJ, Sleng — cto eto takoje? 44). Minden hadsereg zárt közösségekből áll, ahol totális fegyelem uralkodik, az egyén helyét a rangfokozatok és a beosztások határozzák meg. Az ebből származó kiszolgáltatottság (KSZIL. 6–7) elleni tiltakozás leginkább a nyelvben nyilvánulhat meg (némiképp hasonlóan az ifjúsági nyelvhez; vö. TOLCSVAI: Nyr. 112: 401–2), PENTTINEN szavaival: a katonai szleng lázadás a gépezet ellen, a hivatalos nyelv paródiája, igazságtevés humorral (i. m. 14).
Emellett figyelembe veendő, hogy a katonai szlengnek fontos szerepe van a csoport létrejöttében, illetve az újoncok bevonulásakor a csoport újjáalakulásában. Nemcsak azzal, hogy tudatosítja az összetartozást (TELEGDI, Bev. 179, 180), segíti a csoport nyelvi érintkezését, és pontosítja a sajátos fogalmak kifejezését (BENKŐ, TörtNyAl. 228), hanem azzal is, hogy közvetíti a meglevő és csak igen kis mértékben változó szokásokat, normákat, a csoport értékrendjét (vö. PENT. 8–9). Ezt támasztja alá a katonák vélekedése is saját nyelvükről. (Tudtommal nálunk még egy csoportnyelv beszélőinek véleményét sem vizsgálták saját nyelvváltozatukról, pedig a használt nyelvről fontosak az adatközlők ítéletei is; vö. SVEJCER: Társadalom és nyelv 69.) PENTTINEN adatközlői szerint a katonai szleng támogatja a csoportszellem kialakulását, humora segíti a nehézségek elviselését; segít viselkedni azzal, hogy világos útmutatást ad (i. m. 15).
A katonai szleng használatában jelentős szerepe van annak, hogy a nyelvet beszélő csoport sokban eltér minden más társadalmi csoporttól (vö. KSZIL. 6–47), például a csoporttudatban szilárdan rögzített ember- és értékhierarchiával. Talán ez az állandó és alig változó értékrend és szokásrendszer magyarázza, hogy a katonai szleng (pl. a finn is, vö. PENT. 11, 18; de vö. M. PEI, Szabálytalan nyelvtörténet 175) sokkal lassabbban változik, mint a szociolektusok általában (vö. BENKŐ, i. m. 233).
A katonai csoportokban nagyon fontos és gyakori a szleng használata. Ez abból is következik, hogy a kis és nem formális csoportoknak a léte függ a kommunikációtól (E. L. és R. E. HARTLEY: Kommunikációelméleti szöveggyűjtemény I. Vál. BUDA BÉLA. Bp., 19814. 30). A hadseregben el sem képzelhető, hogy az egyének ne szerveződnének közösséggé, hisz a katonának nem áll módjában más csoportba távozni, a hivatalos hierarchia meghatározza helyét, s ez egyúttal állandó kommunikációs szituációt is teremt (vö. BENKŐ, i. m. 234), minek következtében m i n d e n katona kénytelen használni a katonai szlenget (vö. PENT. 8–9), hisz a közösség normarendszere is elvárja ezt. Ebben a helyzetben a katonai szleng használata teljesen eltér a szleng általában tapasztalható használatától, ami BONDALETOV szerint fakultatív (i. m. 72).
A katonai szleng erősen meghatározza a katonák nyelvhasználatát (sokkal erősebben, mint pl. a diáknyelv a diákokét; vö. BACHÁT: AnyKöz. 120). Ez az eddig elmondottakon túl abból is következik, hogy a katona a hadseregbe bekerülve elveszíti kapcsolatát más társadalmi csoportokkal (vö. GROSSE–NEUBERT: Társadalom és nyelv 42), ezért nyelvi kódja leegyszerűsödik: csak a hivatalos és az egymás közötti beszédhelyzethez kell alkalmazkodnia. Ez magyarázza azt a gyűjtéseim során több katonától is hallott és magamon is tapasztalt jelenséget, hogy katonaként nehéz megállni, hogy nem katonai környezetben ne a laktanyai nyelv fordulatait alkalmazzuk, illetve civilek közé kerülve a katona úgy érzi, szavait "le kell fordítania , hogy megértsék.Vö. "Nemegyszer megtörtént, hogy odahaza szabadságon a szüleink nem értették a beszédünket, kénytelenek voltunk a kérdésünket vagy feleletünket visszafordítani a polgári nyelvre" (Ottlik Géza, Iskola a határon. Bp., 19837. 99).
12 A fentiekben megpróbáltam a magyar katonai szleng vázlatos képét megrajzolni. A további kutatások bizonyára számos helyen pontosítják majd megállapításaimat, és újabb szempontokkal bővítik azokat.
Bízom benne, hogy a katonai szlengről adott áttekintésem bizonyítja azt, amit már BÁRCZI is vallott, hogy a csoportnyelvek vizsgálata a nyelv egésze szempontjából is nagyon fontos, hisz ezekben a szemünk előtt megy végbe a szókeletkezés, a nyelvbővülés folyamata, amelynek így minden fázisát megfigyelhetjük (MNyTK. 29. sz. 7). Ez különösen igaz a katonai szlengre, hisz a katonaság kitűnő területéül kínálkozik egy sajátos, zárt, homogén közösség nyelvének tanulmányozására. Ideálisan állandó körülmények között figyelhetők itt meg a nyelv változásai, hiszen a csoport létrejötte, napi tevékenysége, tagjainak egymáshoz való viszonya, a csoport struktúrája a hadsereg sajátosságaiból következően alig változik.
Ám hogy a vizsgálódásokban előrébb lehessen lépni, előbb az anyaggyűjtésben mutatkozó hiányokat kell pótolni, elkészíteni a magyar (katonai) szleng szótárát. Ennek előmunkálataként született meg "A magyar katonai szleng szótára".