A MAGYAR KATONAI SZLENG

I.

1. A katonai szleng vizsgálata mindmáig hiányzik a magyar szociolingvisztika kutatási területei közül. Ez a hiány a kutatások változatos témaköreit látva (vö. A magyar nyelv rétegződése I–II. Szerk. KISS J. és SZŰTS L. Bp., 1988; a továbbiakban: MNyRét.) fölöttébb feltűnő. A tények azt mutatják, hogy a szociolektusok e sajátos változatának vizsgálata – szemben például a német, az olasz, a cseh, a francia, az angol vagy a finn nyelv katonai szlengjével – a magyar nyelvtudományban jószerivel meg sem kezdődött. Némi érdeklődés az első világháború utáni évekig tapasztalható, de a lemaradásunk a külföldi vizsgálatokhoz képest már ekkor is nyilvánvaló (vö. BALASSA, A katonanyelv külföldi irodalma: Nyr. 49: 76–8; SPITZER L, Könyvészeti és kritikai adalékok a katonanyelv külföldi irodalmához: Nyr. 49: 120–1). E helyt nem áll módomban a külföldi irodalmat számba venni, de talán elég is csak arra utalnom, hogy például csupán a finn katonai szlengről két terjedelmes szótárból tájékozódhatunk (S. HÄMÄLÄINEN, Suomalainen sotilasslangi. Helsinki, 1963; a továbbiakban: HÄM.; A. PENTTINEN, Sotilasslangin sanakirja. Porvoo–Helsinki–Juva, 1984; a továbbiakban: PENT.), és alapos elemzésből sincs hiány (HÄMÄLÄINEN: Virittäjä 50: 256–67).

Ezekkel az igen gazdag adattárakkal szemben a mai magyar katonai szlengről nagyon kevés adatunk van. Az egyetlen nyomtatásban megjelent szójegyzék KÖVESDI P.–SZILÁGYI M., Egy nagykanizsai laktanya nyelve és folklórja (Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 38. sz.) Bp., 1988; a továbbiakban: KSZIL. (ism. KIS T.: Néphadsereg 1989/1: 13). Ezen kívül csak néhány kisebb nyomdafestéket látott közleményről van tudomásom: TARPAI, (katonanyelvből): Élet és Tudomány 1977/48: 1506; , Katonák egymás közt: ÉA. II/4: 9; név nélkül: Kis katonai szlengtár. A páncélozott vacsora és a motoros fóka: Kelet-Magyarország 1988/108 (máj. 7): 6. (Ez utóbbinak a példái valószínűleg HALMI SÁNDORnak a nyíregyházi tanárképző főiskola nyelvészeti könyvtárában is megtalálható cím nélküli (?) szakdolgozatából valók.) Az Igaz Szó című katonai magazin 1988. évi számainak "Nyelvőr" rovatában magam is írtam a katonai szleng több kérdéséről.

A teljesség kedvéért meg kell említenem az általam ismert és használt kéziratos munkákat is. A fent említett HALMI SÁNDORén túl ide tartozik: BUS ISTVÁN, Az ifjúsági nyelv; a katonai argó: szó- és kifejezésgyűjtemény. ELTE TFK, 1986. 37 lap; MIKULÁS GÁBOR, Adalékok a katonai szlengszótárhoz. Ercsi, 1988. 6 lap; , Katonai szleng – szószedet. Ercsi, 1988. 10 lap; , Gyűjtemény az ercsi katonai szlengből. Kecskemét, 1988. 11 lap. (MIKULÁS három dolgozata lényegében csak elrendezésmódjában különbözik. Tanulmányom lezárása után készült el "A katonai szleng" c. TDK-dolgozata; ELTE TFK, 1991. 24 lap.) KIS TAMÁS, A magyar katonai zsargon. (TDK-dolgozat). Debrecen, 1985. 121 lap.

Bizonyára még számos kéziratos munka létezik; a Néphadsereg c. újság beszámol például egy szegedi diákköri dolgozat megírásának tervéről (1988/21: 13). A Magyar Nyelvőr 1964. évi "Hogyan beszél a mai ifjúság?" c. pályázatára (vö. Nyr. 88: 85–6) is érkeztek a sorkatonák körében gyűjtött szójegyzékek (uo. 89: 139), de ezeknek mára már nyoma veszett. Ugyanígy nem sikerült rábukkanom SLAHTA GYÖRGY kéziratára sem (Katonaszavak gyűjteménye. 1965–66), amelynek címét a ZOLNAY VILMOS és GEDÉNYI MIHÁLY készítette "A magyar fattyúnyelv szótárának irodalomjegyzéke említi.

Végezetül szólni kell még a debreceni Kossuth laktanyában 1984. december 6-án tartott "A katonák nyelve" tanácskozásról is (ld. KURDI, Újfajta "kaszárnyastílus" felé?: ÉA. VII/1: 4). Ezen három előadás foglalkozott a katonai szlenggel: SEBESTYÉN ÁRPÁD a belső nyelvváltozatok közötti helyéről beszélt, NYIRKOS ISTVÁN a magyar és a finn katonai szleng hasonlóságait vizsgálta, BACHÁT LÁSZLÓ pedig a katonai szleng témaköreit mutatta be gazdag szó- és kifejezésanyaggal illusztrálva. (A tanácskozás videófelvételét az alakulat elöljáróinak szívességéből módom volt megtekinteni. Az előadások anyaga kéziratom nyomdába adása után "Nyelvvédelem – honvédelem" címen (Szerk. GRÉTSY LÁSZLÓ. Bp., 1990) nyomtatásban is megjelent.)

Igen szegényes tehát a katonai szleng szakirodalma, pedig nem túlzás talán, ha a társadalmi nyelvváltozatok, különösen a familiáris, bizalmas nyelvhasználat és a szleng kutatásában nagy fontosságot tulajdonítunk neki, már csak nagyszámú használója miatt is. Az 1989-ben nyilvánosságra hozott adatok szerint Magyarországon 1980 és 1990 között másfél évenként majd százezer férfi fordult meg sorkatonaként a hadseregben. Rajtuk keresztül szinte minden családban hat a katonai szleng különösen a nem katona fiatalok nyelvhasználatára, de még az idősebbek nyelvére is. E csatornákon át a katonai szleng kifejezései, szavai szélesebb körben is ismertekké válnak. Egyébként is igen jellemző mozgás a szociolektusok szavainak a sztenderdbe való behatolása, azaz általános használatúvá válása (BENKŐ L., A történeti nyelvtudomány alapjai. Bp., 1988; a továbbiakban: TörtNyAl. 234). Ez a tény különösen fontossá teszi a mai szleng lejegyzését, hisz az összegyűjtött szavak néhány évtized múlva várhatóan jelentős történeti értékkel bírnak majd.

2. A katonai szlengből elindult szavakon természetesen nemcsak a katonaviselt férfiak emlékezetében megőrződő (vö. PENT. 10), általuk elterjesztett, a passzív szókincsben meglevő, esetleg a katonai élmények elmesélésekor használt szavakat kell érteni (fóka 'felmosórongy'; cselló 'konyhai munka'; tápos 'előfelvételis' stb.), hanem a katonai szlengből eredő és a társadalom más csoportjainak a nyelvében meggyökerező kifejezéseket is. A katonai szlengben alakult ki, és innen terjedt el például 'rosszindulatú; nagyon rossz' jelentésben az első világháború alatt a komisz szó (BALASSA: Nyr. 47: 44; CSEFKÓ: MNy. 47: 272–3; LOVÁNYI: MNy. 49: 95–9; vö. TESz. 2: 536). A bizalmas köznyelvben élő begyullad 'megijed' jelentésének kialakulásában a begyulladó gránát keltette félelemből kell kiindulnunk, s így ezt is a katonai szlengből származtatnunk (CSEFKÓ: MNy. 17: 171), mint ahogy a katonai szlengből való a megnyomja gombot 'rátesz egy lapáttal' (eredetileg 'erősen támad', ti. a géppuska gombját nyomja; CSEFKÓ: i. h. 170) és a bedöglik '(vmilyen szerkezet, gép) felmondja a szolgálatot' (tkp. 'a gránát nem robban föl'; uo. 171). A TESz. 1951-es adatával szemben már 1921 előttről adatolható a kacsa 'kórházi vizelőedény' az első világháborús szlengből (uo. 172). Folytathatnánk a sort a nyelvjárások1. jegyzet, a régi diáknyelv2. jegyzet és még több más szociolektus hasonló eredetű szavával is, kiegészítve azzal, hogy a katonai szleng gyakran csak közvetítője, elterjesztője egy-egy szónak, amely nem is benne keletkezett (ld. például a lóg szót és családját; K. P.: MNy. 12: 144; VELLEDITS: uo. 179–80; REXA: MNy. 15: 44; CSEFKÓ: i. h. 169–70; BÁRCZI: MNyTK. 29. sz. 6; : MNny. 4: 83).3. jegyzet

3. Ma a katonai szleng szavainak elterjedése leginkább az ifjúsági nyelven keresztül történik (vö. BACHÁT: Nyr. 104: 155; : AnyKöz. 116; NyKk. 1: 968; KOLTÓI: ÉA. VI/3: 11), majd ebből a nyelvi rétegből indul tovább a köznyelv felé. Az utóbbi években került a bizalmas köznyelvbe a fent vázolt úton a kavar 'kotnyeleskedik; szaladgál' ige szóláshasonlataival együtt (kavar, mint a fagylaltgép; kavar, mint a mérgezett egér).

Ha korábban lettek volna már folyamatos megfigyeléseink a katonai szlengről, bizonyára még egész sor kifejezésről bebizonyíthatnánk hasonló eredetét. A tápos (csirke) szót (Nyugat-Dunántúlon: 'gyenge fizikumú, beteges, betegségre hajlamos', a katonai szlengben általánosan elterjedten: 'előfelvételis' SZABÓ GÉZA például a falusi nyelvből származtatja (ÉA. VI/3: 8–9), de szerintem legalább ennyire valószínű a katonai szlengből való eredete is.


Jegyzetek:

1. Vö. plezúr 'horzsolás' (vö. BALLAGI: Nyr. 6: 234; TESz. 3: 227); rajcsúr 'gyerekviháncolás' (vö. BALLAGI: i. h. 275; TESz. 3: 337); kiül pikétre (Kisújszállás) 'magasra felül' (pikét 'őrház'; vö. BÁLINT: Ethn. 90: 64); stb. A katonai nyelvnek a nyelvjárásokra tett hatásáról ld. még: TÖMÖRKÉNY: Német szavak a pusztán (1899): Munkák és napok a Tisza partján. Bp., 1963. 187–93; SZINKOVICH: MNy. 9: 380; BÁLINT: i. h. Sok katonanyelvi szó található a nyelvjárások idegen szavai közt is, vö. OLÁH: NyF. 26. sz. 44–5; HORVÁTH: NyF. 34. sz. 106–9. – [VISSZA a szöveghez]

2. Nyíregyházán például adjutans-nak, ordinánc-nak csúfolták azt a diákot, aki a táblát törölgette, a tanárnak az ajtót nyitogatta (Nyr. 46: 244). – [VISSZA a szöveghez]

3. Az első világháborúnak a mindennapi beszédre és az újságnyelvre gyakorolt hatásáról ld. ERDÉLYI: MNy. 11: 207–11; GULYÁS: Nyr. 52: 99; LOVÁNYI: Msn. 11: 97–100; PARÁSZKA: Nyr. 46: 63; SOMOGYI: Nyr. 49: 68–72; SZILÁDY: Msn. 10: 86; VARRÓ: Nyr. 62: 125–6. Vö. még: KIS T., Obsitos szavak: Igaz Szó 1988/6: 32. – [VISSZA a szöveghez]

 

TOVÁBB