Előszó

A magyar nyelvtörténeti kutatások nagy hiányát érzik a nyelvi szempontok szerint feldolgozott helynévtörténeti adattáraknak. Különösen igaz ez a korai ómagyar kor időszakára, amelyből írott emlékként jószerével csak személy- és helyneveket tartalmazó források maradtak fenn. E szórványok nyelvtörténeti forrásértéke nagyon különböző, de az kétségtelen, hogy a két nagy tulajdonnévi csoport közül e tekintetben a helyneveké a jelentősebb réteg. Ez az idetartozó elemek számából és változatosságából, valamint belső nyelvi kapcsolataik sokszínűségéből adódik.

A magyar helyesírás- és hangtörténet korai ómagyar kori jelenségeit a szórványemlékek nélkül nem lehet megítélni. A szakterület kutatói természetesen eddig is bőven használták a régi helynévi adatokat e vizsgálatokban. Forráskiadványok, történeti szempontú feldolgozások tudósnemzedékek által felhalmozott ismeretanyaga szolgáltatta ehhez a nyersanyagot. Más lehetőségeket teremtene azonban a teljes forrásanyag nyelvészetileg rendezett formában való közzététele, hiszen ezáltal a nyelvtörténeti vizsgálat horizontja kiszélesedhetne, az így bemutatott adatállomány új, eddig fel nem ismert összefüggésekre hívhatná fel a figyelmet.

A helynévi adatok többnyire jól köthetők időhöz, általában eredményesen lokalizálhatók, azaz használati helyüket pontosan ismerjük. Valószínű, hogy e helynevek - bár írott forrásokban maradtak fönn - döntő többségükben a beszélt nyelv elemei voltak. A helynévi szórványok nyelvjárástörténeti forrásértéke igen nagy tehát, s nemcsak a helyesírás- és hangtörténetben, hanem a szókincstörténet és a szóképzés vizsgálatában is, noha tudjuk, hogy az utóbbiak kutatása a korabeli nyelvi rendszernek csak viszonylag szűk szeletére vonatkozhat. A helynévtörténeti adatok szótári formában való közreadása új távlatokat nyithat a régi magyar helynévrendszer bemutatásának is: a névföldrajzi sajátosságok kronológiailag is eredményesen vizsgálhatók a fönnmaradt teljes adatállomány bevonásával. Mindezek alapján kirajzolódhatnak egy nyelvi alapú történeti helynévtipológia fő vonásai is.

Tisztában vagyunk tehát azzal, milyen nagy jelentősége van egy olyan névtárnak, amely a korai ómagyar kor ötödfélszáz évéből az összes fennmaradt helynévi adatot tartalmazza. Tudjuk azonban azt is, hogy egy ilyen mű megszerkesztése igen nagy feladat.

E kiadványunkat a teljes névtár létrehozása felé tett első szerény lépésnek szánjuk. Munkánk - mint alcíme is mutatja - Györffy György Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza című művének 1. kötete (Bp., 1963, 2. kiadása: 1966, 3. kiadása: 1987) alapján készült. A művet a nyelvtörténészek és a névkutatók is alapforrásként használják, hiszen Györffy a legkorszerűbb történettudományi módszerek alapján teszi közzé a feldolgozott forrásanyagot. Az általa vizsgált időszak jórészt megegyezik azzal, amit a magyar nyelvtörténetben korai ómagyar kornak szokás nevezni. A mű helynévi adatközlése az adott korból teljességre törekszik, és mindenben megfelel a nyelvészeti adatfeltárás kívánalmainak. Györffy hangsúlyozza, hogy a "nyelvészet szempontjait a földrajzinév-anyag teljes bedolgozásával igyekszem érvényre juttatni. Jelöltem az átírásokat, és az átvizsgált eredeti oklevelek összevetésével javítottam a régebbi kiadások hangalakjait. Feldolgoztam a határjárásokban található f öldrajzi neveket, fák és más tereptárgyaknak vulgáris néven való megjelölését." (MNy. 53: 44).

Az ország névtani képének felvázolásában e határjárások névanyaga különösen fontos. Az ebben a körben gyakran használt mikronevek között sok a belső keletkezésű, az etimológiailag áttetsző név, gazdag a közszói lexémaállományuk, és viszonylag gyakran ismétlődnek a nyelvterület különböző részein. Így nyelvtörténeti jelentoségük a helynevek között is különösen nagy. Ez az anyag azonban nagyon nehezen használható fel nyelvtörténeti forrásként, mivel Györffy a települések szerint rendezve mutatja be az adatokat. Mindez érthető és természetes, hiszen Györffy műve történeti földrajz, nem pedig nyelvtörténeti adattár. Belőle csak hosszadalmas gyűjtögetéssel, fáradságos munkával emelhetők ki a bennünket érdeklő adatok. E névanyag szótárszerű elrendezésben való közzétételével szeretnénk segíteni a nyelvtörténeti kutatómunkát. Kiadványunkat nem egyszerűen Györffy műve hiányzó mutatójának szánjuk tehát, hanem olyan névtárnak, amely minden, az adott névvel kapcsolatos, az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzában szétszórtan található információt tartalmaz.
Az általunk választott közzétételi módszer részleteinek végleges kiformálásában sokaknak tartozunk köszönettel. Különféle előadásokon, szakmai beszélgetésekben ismertetett elképzelésünkhöz több kollégánk fűzött értékes, jól hasznosítható megjegyzéseket: közülük álljon itt a talán legtöbbet segítő Jakab László neve. Lektoraink, Kiss Lajos és Mező András, a nyelvtudomány doktorai már a koncepció kialakításában jelentős segítséget nyújtottak, s az elkészített kéziratot mikrofilológiai alapossággal és igényességgel nézték át. Javaslataikat jórészt be tudtuk építeni a közzétett szövegbe. Nagyvonalú segítségükért hálás köszönetünket fejezzük ki.

Reméljük, e munkánk - amelyet a korai ómagyar kori teljes történeti helynévtár előmunkálatának tekintünk - hasznos segítsége lehet a kutatóknak.

Debrecen, 1998. január 20

A közzétevők