103 tanulmány Hajdú Mihály 60. születésnapjára.
Névtani Értesítő 15. sz. Budapest, 1993. (336 lap)

Egy olyan kötet bemutatásához, amely 103 szerzőtől származik, nehéz egységes szempontokat találni. Hajdú Mihály 60. születésnapja tiszteletére a kollégák, barátok, tisztelők népes tábora ragadott tollat, vagy az idők szavát követve, ült a szövegszerkesztő elé, hogy az egy vagy néhány adaléknyi hozzájárulástól a részletezőbb vagy hosszabb tanulmányig gazdagítsa a köszöntő kötetet.

A Névtani Értesítő, amelynek 15., eddig legvaskosabb kötete az ünnepi szám, 1979-ben éppen az ünnepeltnek és Mező Andrásnak a bábáskodása mellett indult útjára mint olyan időszakos kiadvány, amely a névtani kutatások fóruma és szervezője kíván lenni. Illő tehát, hogy a sorozatban megtiszteljék a Æneves embert". Az idézőjelben írottak Domokos Pál Péter szeretetteljes érdeklődő szavai, s a szójáték egyaránt utal a 'névvel foglalkozó' és a 'nevezetes' jelentésre. Hajdú Mihály esetében mindkettő érvényes, és ki-ki eldöntheti, melyiknek tulajdonít nagyobb érvényt. A Æneves ember" eredetét l. D. MÁTAI MÁRIA Hajdú Mihály életét és eredményekben gazdag tudományos pályafutását felvázoló szép tanulmányának 12. oldalán.

A NÉ. csak egyike azoknak a sorozatoknak, amelyet Hajdú Mihály ügyszeretete, szívós kitartása, erőszakot kerülő diplomáciai érzéke hozott létre. Ezekről részletesen szól D. MÁTAI MÁRIA már említett pályaképe és többek között PÉTER LÁSZLÓ Egy folyóméter névtan c. írása. A lapszámokra utalást elhagyhatom, és el is hagyom, hiszen a kötetben a tájékozódást megkönnyíti - mint az ilyen esetekben szokásos -, hogy a tanulmányok a szerzők betűrendjében követik egymást.

Arra nem vállalkozhatom, hogy valamennyi, a maga nemében érdekes és értékes írásról külön szóljak, a példákat önkényesen ragadom ki, s a kötet egészét jellemző címszavak köré csoportosítom.

1. A kötet tartalmilag elegyes. (Vö. az ÉrtSz. elegyes címszavának 2., rég minősítésű 'különböző művekből álló' szavával!) Ez a jellegzetesség szükségszerűen következik abból a tényből, hogy a magyar tudományosság sok képviselője szólal meg a magyar nyelvészet különböző területeiről (a nyelvtörténetre l. pl. HAADER LEA, LŐRINCZI RÉKA, a dialektológiára FÜLÖP LAJOS és részben KISS JENŐ írását; itt azonban mindig hozzá kell érteni, hogy többek között), de megjelenik a finnugrisztika, az uráli nyelvészet, a turkológia, az etimológia, a fonetika, a fonológia, az általános nyelvészet; a nyelvtudományon kívül a néprajz, a tudományrendszertan, az oktatásszervezés is. És még nem is szóltam az olyan tanulmányokról, amelyek a nyelvtudomány, közelebbről a névtan és más tudományterületek határán mozognak.

2. Játékosság. Ez a hangnem sok tanulmányra érvényes. Forrása, háttere alighanem az ünnepelt személyiségében rejlik. Olyan baráti gesztusnak tűnik néhány írás, amelyet Hajdú Mihály szíves, közvetlen lénye sugall.

E. ABAFFY ERZSÉBET a névtanosok hasznára közreadja Tetszik? Nem tetszik? címmel azt a névesztétikai adalékot, mely szerint a Christina nevet Blandrata sugalmazására Griseldis-re változtató fejedelmi család Szamosközy István szerint milyen rosszul járt el.

A játékosság jellemzi azokat az írásokat is, amelyek Hajdú Mihály nevére utalnak, külön a Hajdú-ra, külön a Mihály-ra vagy a teljes névre (pl. HÉVVÍZI SÁNDOR: A Göbölyhajtó út-tól a Déli autópályá-ig; JUHÁSZ DEZSŐ: Hajdú és társai; POSGAY ILDIKÓ: Divatos név-e a Mihály?; SZENDE TAMÁS: Vezetéknevek morfofonológiai különállásáról). Ide vonom azokat az írásokat is, amelyek a szülőváros, Orosháza ürügyén keletkeztek, s tisztelegnek Hajdú Mihály előtt (GUNDA BÉLA: A dora jelentéstörténete), vagy Hajdú Mihály munkásságában találnak valami kapcsolatot a kötetben való megjelenésre (PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Népi disznótartás Szútoron).

A játékosság címszónak tulajdonképpen az élére kívánkozik DEME LÁSZLÓ Egy névtani véletlenről c. cikke, amelyben a szerző a Æbetűnév + cs képletű helységneveket" elemez, eljárását elsősorban játéknak tekintve (l. Á-cs, B-cs azaz Ács, Bécs stb.). Mint írja: Æmindez csak játék. Nem is szántam többnek, mint baráti mosolynak, meleg kézszorításnak; feliratkozásnak a legjobbakat kívánók listájára". A tudós azonban virtuóz játékot játszik, s érinti az -i képzős lehetséges családnevek fonetikai felépítését.

A szerzők jó része szükségesnek látja, hogy ne csak megjelenjen a kötetben, hanem írása szövegében ki is fejezze jókívánságait az ünnepeltnek.

3. A kötet vitathatatlanul magán viseli a névtanosság jegyeit, hiszen a cikkek döntő többsége közvetlenül vagy közvetve névtani vonatkozású (is). Példaként említem BENKŐ LORÁND nagy ívű tanulmányát (Megjegyzések a víznevekről) és HEGEDŰS ATTILA Kézd ürügyén c. írását, de említhetném FALUVÉGI KATALINt is (Még egyszer a kősziklá-hoz - a Kamon-kő-ről), s a szerzők és a címek egész sorát kellene itt idéznem. Előfordul családnévvel, keresztnévvel, becézőnévvel, névváltoztatással, anyakönyvezhetőséggel, cég-, intézmény- és sportegyesületek nevével, névtani rendszerezéssel, névdivattal foglalkozó tanulmány (MIZSER LAJOS: Izaura és Szamanta), vizsgálják a nevek Ærendszerváltozását" (VADAS FERENC), van a tárgynevek gyűjtésének fontosságát hangsúlyozó cikk (FÁBIÁN PÁL: Autóbecenevek), amely felhívja figyelmet a gyorsan változó és a jelen körülmények között avuló névtípus felgyűjtésének és kutatásának jelentőségére.

4. Ennek a résznek a címéül a szubjektivitást szánom. Megjegyzem, hogy ez itt nem a kötet írásainak a jellemzője, hanem annak a válogatásnak, amely név és cím szerint (az eddig említetteken túl) azokat a szerzőket emeli ki (nem is tagadom, hogy teljesen az én szándékomtól függően), amelyeket valamilyen okból szeretnék megemlíteni. Itt is próbálom követni a betűrendet.

BALOGH LÁSZLÓ egy olvasati problémára kínál megoldást, amikor Anonymus Ætitokzatos" helyét jenődbeli-nek értelmezi, ha elgondolása helytálló. BERTHA FRANCISKA igen érdekfeszítő tanulmányt szentel az európai nyelvek 'hív, nevez' jelentésű szavai szemantikai vizsgálatának, a közöttük tőlem és hozzám típusokat különít el. DÉNES GYÖRGY olvasati problémát kizáróan elemzi a -ka és a -d képző párhuzamos jelentkezését földrajzi nevekben, GALLASY MAGDOLNA az -óka, -őke képző előfordulásáról értekezik játékos hangulatú szavainkban, B. GERGELY PIROSKA a régi erdélyi asszonynevek típusait veszi számba, KOVALOVSZKY MIKLÓS, az irodalmi névkutatás nesztora a Nevek szinesztéziája címmel gazdag gyűjtésen alapuló anyagot tár az olvasó elé, MÁTÉ JAKAB a névtan tudomány-rendszertani helyének meghatározására törekszik a nyelvészeti diszciplínák között, ÖRDÖG FERENC a ragadványneveknek olyan felhasználásáról tudósít (gyászjelentéseken), amelyet előzetes feltételezéseink alapján talán a legkevésbé várnánk. SZATHMÁRI ISTVÁN Szabó Pál tulajdonnevekkel kapcsolatos megjegyzéseiből ad ízelítőt. VARSÁNYI GYÖRGY Tamási Áron novelláinak tulajdonneveit vizsgálja, VITÁNYI BORBÁLA névtanos szemmel ír a közszavak egy csoportjáról, VOIGT VILMOS nagy horderejű gyűjtőmunkáról tudósít a népmesék tulajdonneveiről írva, ZELLIGER ERZSÉBET cikkének szomorú aktualitása van, mert. a II. világháborúban elpusztultak nevét közlő listákkal foglalkozik.

Ebben a szubjektív részben szeretném megemlíteni azokat a tanulmányokat, amelyeket debreceni munkatársaim szenteltek az ünneplésre. A debreceni-t itt igen szűkre kell szabnom, mert sokan álltak/állnak kapcsolatban mint hallgatók, később mint oktatók a debreceni egyetemmel (BARNA GÁBOR, P. CSIGE KATALIN, LÉVAI BÉLA), itt azonban csak a közvetlen munkatársakat említem meg. KÁLMÁN BÉLA a Canonica visitatio-kat ajánlja a névtani kutatás figyelmébe. KÁLNÁSI ÁRPÁD gazdag tapasztalatok alapján számol be a csengeri járás földrajzi neveinek gyűjtéséről. KIS TAMÁS egy alföldi csárdanévtípusról értekezik, itt sajnos csak egyik részlete olvasható etimológiai felülvizsgálatot is jelentő tanulmányának. A. MOLNÁR FERENC névtörténeti megjegyzései finn vonatkozásúak. NYIRKOS ISTVÁN a magyar és a finn földrajzinév-sűrűséget hasonlítja össze.

Meg kell mondanom, hogy más alkalom híján én ezt a nagyon szubjektívre kikerekedő recenziót szánom késői, de tiszteletteljes köszöntésül a hatvan munkás évet betöltött Hajdú Mihálynak.

K. SZOBOSZLAY ÁGNES