"MAGYAR NYELVJÁRÁSOK"
A KOSSUTH LAJOS TUDOMÁNYEGYETEM	XXXIII, 59--70	DEBRECEN
MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK		1996.
ÉVKÖNYVE

Birtokos jelzõs szerkezetû mikrotoponimák a korai ómagyar korban*

1. A történeti névanyaggal foglalkozva jó néhány olyan helynévtípusra figyelhetünk fel, amely a késõbbi, mai névrendszerbõl hiányzik, vagy legalábbis jóval ritkábban fordul elõ. A korai ómagyar mikrotoponimákat vizsgálva tûnt fel számomra egy viszonylag gyakori névfajta, amely alakilag birtokos jelzõs szerkezetû -- mivel birtokos személyrag található rajta --, de szemantikailag e helynevek jó részében nem a hagyományos funkció, a valóságos birtoklásviszony fejezõdik ki. Nyilvánvaló ugyanis, hogy például a Hattyas pataka víznévben szemantikailag birtoklásviszonyra való utalás nem fejezõdik ki, az ilyen típusú nevekben a birtokos személyragos forma a jelentés szempontjából egyenértékû az anélküli, azaz egy Hattyas-patak-féle víznévvel.

Mivel GYÖRFFY GYÖRGY, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza c. mûvének (I--III. Bp., 1963--1987) helynévanyagában a birtokos személyragot tartalmazó helynevek viszonylag nagy számban fordulnak elõ, ez önmagában is indokolttá teheti az ilyen felépítésû, morfológiai szerkezetû helynevek, elsõsorban mikrotoponimák tüzetesebb vizsgálatát.

A birtokos jelzõs szerkezetû nevekrõl -- különösen a mai névanyag kapcsán -- a szakirodalom is gyakran tesz említést. Kiindulási alapként talán érdemes az itt található megállapításokat röviden összefoglalni, áttekinteni.

2. A magyar helynévrendszer talán legnagyobb csoportját a szintagmatikus szerkesztéssel, jelzõs szerkezetbõl keletkezett kétrészes nevek alkotják. Az alaki eszközzel nem rendelkezõ minõségjelzõs és a jelöletlen birtokosjelzõs szerkezetek -- a régi névanyag tanúsága alapján is -- igen õsi névtípust képviselhetnek. INCZEFI GÉZA szerint e minõség- és a birtokosjelzõs szerkezetek nem különülnek el élesen egymástól: a Lúcshát vagy az Igásugar nevek például mindkét típusba besorolhatók (vö. Makó 29).

A jelölt birtokos jelzõs összetétellel keletkezett helyneveket gyakran megtalálhatjuk a helynévtipológiai munkákban, azonban a kategória további szemantikai természetû differenciálása nemigen történik meg. Ez látható LÕRINCZE, BENKÕ és KÁZMÉR munkáiban (vö. FöldÉl. 5--19, Nyárádmente 40, Alsószigetköz 10--70). INCZEFI megkísérli a birtokos jelzõs szerkezetû nevek további tipizálását is. A valóságos birtoklásviszonyt kifejezõ nevek mellett megemlíti, hogy a nem ilyen funkciójú nevek inkább más jelentésárnyalatúak, és "a birtokviszonyt gyakran csak a jelzett szó birtokos személyragja sugalmazza értelmi birtokos összetartozás nélkül: Jóvízere, Pincedombja" (i. m. 27). Azt is felveti, hogy a birtokos személyrag olykor utólag járul a névhez, megteremtve vagy erõsítve ezzel a birtokviszonyt. Helymeghatározást kifejezõ névnek tekinti például a Kárászosrétje helynevet, amelynek szemantikai tartalma: 'a Kárászosnál fekvõ rét' (i. m. 29). HOFFMANN ISTVÁN is említi a birtokos személyrag eredeti, valóságos birtoklásviszonyra utaló funkcióján túl a helynevekben megmutatkozó további funkcióit is: a már Inczefinél is megtalálható helyjelölést (Mozi utcája) és részmeghatározást (Kisrétcserfása, Nádaskút vége -- vö. MNy. 63: 68--9), illetve ezek mellett a formális használatot (Hõsök tere) (Helynevek 63, 71). A Hõsök tere-féle neveket a Rákóczi utcá-val funkcionális-szemantikai szempontból egyenértékûnek tartja (i. m. 63). Hasonlóan nyilatkozik HAJDÚ MIHÁLY, aki szerint az ilyen típusú helynevek logikailag és történetileg nem birtokos jelzõs szerkezetûek, mert a Hõsök ugyanolyan meghatározó jelzõje a tér-nek, mint a Kossuth (MNy. 77: 110). HAJDÚ utal arra is, hogy a Hadak útja-féle nevek csak formailag birtokos jelzõs szerkezetûek, pusztán jelképes birtokviszonyt fejeznek ki még akkor is, ha a névnek reális alapja van is. Valóságos birtokviszonyról ezen nevek esetében sem beszélhetünk (NytudÉrt. 87. sz. 6--7).¹ Arra is van azonban példa, hogy a névhasználók alakilag "helyreállítják", jelöltté teszik a formális és jelöletlen birtokos szerkezetet: Rákóczi út > a Rákóczi útján, Simor utca > a Simor utcájába stb. (SEBESTYÉN, Értsünk szót! 124).

A fenti megállapítások nemcsak a mai helynevekre érvényesek, hanem a történeti névanyagra is vonatkoztathatók. A magyar nyelv történeti nyelvtana (a továbbiakban TNyt.) önálló alfejezetekben foglalkozik a birtokos jelzõs szerkezetû összetett földrajzi nevekkel (I, 547--51). Legjellemzõbb szemantikai jegyként a TNyt. e részének szerzõje, ZELLIGER E. szerint e nevek a "valaki(k)nek a tulajdonában lételt, illetve a valamihez tartozást fejezik ki" (I, 547). A TNyt. jellegének megfelelõen a nevek bemutatásában a jelöltségre, illetve a jelöletlenségre kerül a hangsúly, a névrészek funkcionális viszonyáról kevesebbet olvashatunk. Felhívja a figyelmet a két dolog szoros összetartozását kifejezõ Gesztenye bérce szerkezetû nevekre (I, 548), illetve a rész--egész viszonyt megjelenítõ Eger pataka, Szocsogó vize-típusú vízrajzi nevekre (I, 549). A HOFFMANN által is említett formális birtokviszony egyik alkategóriájaként pedig az azonosságot kifejezõ birtokviszonyt veszi fel, és Sajó vize típusú példákat hoz rá.

BÁRCZI GÉZA "A Tihanyi Alapítólevél mint nyelvi emlék" c. mûvében több birtokviszonyt tükröztetõ szórványt (koku zarma, keuris tue, uluues megaia stb.) is elemez. Ezeket azonban szemantikai tekintetben nem különíti el egymástól.

Láthatjuk tehát, hogy a birtokos személyragot tartalmazó helynevek elemzése sok esetben problematikus, s a szakirodalom sem foglalkozott e kérdéssel áttekintõ módon. Érdemes tehát részletesebben megvizsgálni e névfajtát, annál is inkább, mert az a benyomásunk, hogy a régiségben viszonylag gyakran elõforduló jelenséggel van dolgunk. A továbbiakban ezért a korai ómagyar kor ilyen típusú helyneveit kívánom szemügyre venni. Nem foglalkozom azonban a típus alakszerkezeti kérdéseivel, mivel ezt a TNyt. kimerítõen tárgyalja (I, 263--6). Mivel figyelmemet a névrészek közötti funkció bemutatására fordítom, úgy gondolom, az adatok olvasatban (nem pedig betûhív formában) való közlése jobban segíti e cél elérését. Emiatt mondtam le a hivatkozások feltüntetésétõl is. A kívánt adatok visszakereshetõk lesznek a közeljövõben megjelenõ Helynévtörténeti Adattár megfelelõ helyein.

3. A birtokos személyragot tartalmazó helynevek gyakoriságát jól szemlélteti néhány számadat: GYÖRFFY GYÖRGY történeti földrajzának eddig megjelent három kötetében közel 6000 mikrotoponímiai adat található, s ezek mintegy 1/8 része, tehát a névanyag viszonylag nagy hányada, 748 név birtokos személyragos formában fordul elõ.

E morféma általában (725 esetben) a kétrészes nevek második, a hely fajtáját megnevezõ névrészén fordul elõ (pl. Kõris völgye, Ábel haraszta, Bánya uta stb.), s mindössze 21 névben található az elsõ névrészen (pl. Királykuta-fõ, Dolnapataka-tõ stb.). Az ebbe a csoportba tartozó helynevek egy része szerkezeti szempontból igen jellegzetes, ugyanis néha mindkét névrész tartalmazza a birtokos személyragot, ahogy ez pl. a Mákóbükke pataka, Bélapataka száda, Dornapataka feje víznévben, a Mátékendere helye határrésznévben, vagy a Kutkuréte mocsara mocsárnévben látható. Két adatot találtam arra a jelenségre, hogy a birtokos személyrag esetleg egyrészes név létrehozásában játszott szerepet: a Pataka és a Szege adatok helynévként, tulajdonnévként való értelmezése azonban vitatható. A fenti típusok alapján kivétel nélkülinek tûnik az a szabályszerûség, hogy a birtokos személyrag valamennyi mikronévben a földrajzi köznévhez kapcsolódik.

A mikrotoponimák vizsgálata mellett átnéztem Bihar megye korai ómagyar kori településnévanyagát (körülbelül 500 településnevet is), azzal a céllal, hogy mintegy kontrollanyagként szolgáljon megfigyeléseimnek a településnevekre történõ kiterjeszthetõségére. Elõzetes vizsgálatok nélkül ugyanis azt várnánk, hogy a településnevek közt gyakori a birtokos személyragos forma, mert a valóságos birtoklásviszony kifejezõje lehet, s ez a szakirodalom tapasztalatai alapján gyakori névadó vonás e névfajtán belül (vö. TNyt. I, 547). A mikrotoponimák között viszont nem nagyon találhatók ún. mûveltségnevek, azaz a tulajdonképpeni birtoklásviszony kifejezése ritka.

Ezzel az elõzetes feltevéssel szemben a feldolgozásaim némileg más eredményre vezettek. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a közel 500 Bihar megyei településnévbõl mindössze 43 alkot formailag birtokos jelzõs szerkezetet, ami csupán 8%-ot jelent, tehát gyakorisága lényegesen kisebb, mint ami várakozásainkban szerepelt a mikronevek megfelelõ csoportjának 12%-ot is meghaladó arányával szemben. Igazolta viszont a feltevéseinket az a tény, hogy e nevek szemantikailag csaknem valamennyi esetben valóságos birtoklásviszonyt fejeznek ki.

A 43 birtokos személyragos településnév létrehozásában 15 különbözõ földrajzi köznév vett részt, s ezek igen sajátos megoszlást mutatnak. A leggyakoribb ilyen köznévi lexéma a teleke ~ telke, amely nyolc névben található meg (pl. Bálinttelke, Györgytelke, Martontelke, Oláhtelke stb.). Hasonlóan fontos szerepe lehetett az ómagyar kori településnevek kialakításában az itt hét névben elõforduló háza földrajzi köznévnek (pl. Jankaháza, Kozmaháza, Marcellháza, Ivánkabánháza stb.), s ez a köznév azért is érdekes, mert birtokos személyrag nélkül nem is adatolható a vizsgált korpuszban. 5 településnévben található meg a hida köznévi elem (Csekehida, Csépánhida, Pelbárthida, Bolcshida, Sálhida), amelynél kérdéses, hogy a személynév + hida szerkezet valóságos birtoklásviszonyt fejez-e ki, vagy a 'hely -- aki létrehozta' szemantikai tartalmat. A monostora földrajzi köznév ugyancsak lényeges szerepet játszhatott, hiszen négy településnév kialakulásában vett részt a korai ómagyar kori Bihar megye területén (Almásmonostora, Szólátmonostora, Ugramonostora, Gáborjánmonostora). A falva, laka és az ülése földrajzi köznevek egyaránt 3--3 településnevet hoztak létre (Natkfalva, Boldogasszonyfalva, Úzfalva; Györklaka, Pósalaka, Izsólaka, illetve Péntekülése, Péterülése, Szólátülése), és a Patafája névadat kapcsán is valószínûsíthetõ (vö. Kázmér A »falu« a magyar helynevekben megfelelõ fejezeteivel), hogy esetleg a falva ~ falu köznév helynevekben gyakori fa alakjával lehet itt dolgunk. De természetesen ez a feltételezés nem bizonyítható, ugyanis KÁZMÉR monográfiájában ez az adat nem szerepel. A TNyt. ugyanezeket a köznévi utótagokat említi a gyakoriak között (I, 547--8).

A vizsgált névanyag nagyfokú heterogenitását mutatja, hogy további hét földrajzi köznév csupán egy--egy névben szerepel. Ezek pedig a következõk: a kétrészes nevekben megjelenõ vására (Asszonyvására) és keménye (Botkeménye), illetve az egyrészes településnevekben található kereke (Tancskereke), molna [= malma] (Apamolna), tövise (Pósatövise), vize (Várvize) és palotája (Derzspalotája). Ez utóbbi településnevek kétrészes mikrotoponimákból váltak metonimikusan településnevekké (vö. Helynevek 103--10), s e kialakulástörténeti folyamat eredményeként szükségszerûen egyrészessé.

Meg kell még említenünk, hogy a mikronevektõl eltérõ módon e névcsoportban van két olyan név, amelyben nem a földrajzi köznévhez járul a birtokos személyrag, hanem egy már létezõ településnév kap megkülönböztetõ birtokos jelzõként egy személynévi fõtagot, s a helynév így felveszi a birtokos személyragot: Majspályija, Ernefiaistvánpálija.

4. A mikrotoponimák alaposabb vizsgálata is azt mutatja, hogy igen jelentõs számban találhatunk olyan birtokos jelzõs szerkezeteket közöttük, amelyek valóságos birtoklásviszonyon alapulnak: Apát tava, Dávid hida, Ebürhart molna, Király kuta, Pap ága, Pete füze, Ádám vejsze, Mada bükke, Marcelnej gyiója, János fája stb. A belsõ arányokat jól szemlélteti néhány számadat: a 748 birtokos személyragot tartalmazó név közel 1/4-e, 185 mikrotoponima jelentéstanilag valóságos birtoklásviszonyt (vagy használói viszonyt) fejez ki.

De feltétlenül fel kell hívnunk a figyelmet néhány problémára: vannak olyan helynevek, amelyek noha lexikálisan személynév + földrajzi köznév szerkezetûek, mégis nehéz elképzelni, hogy valóságos birtoklásra utalnának. Ez vetõdhet fel pl. a patakok esetében: a Demeter pataka, Jakab pataka, Zakariás pataka stb. víznevek szemantikai háttere meglehetõsen homályos, de nagy számuk miatt a korai ómagyar helynévrendszer jellegzetes elemének kell tekintenünk az ilyen személynév + pataka szerkezetû neveket.

A mikrotoponimák körében is célszerû áttekinteni, hogy a birtokos személyrag milyen földrajzi köznevekhez kapcsolódik. A településnevekhez mérten a mikronevek még nagyobb változatosságot mutatnak: 91 különbözõ földrajzi köznév játszik szerepet e nevek létrehozásában. De az is lényeges, hogy 71%-ukat, 533 nevet mindössze 15 ilyen típusú lexéma hozott létre, s ezek között is 259 a pataka utótaggal szerepel adatbázisunkban, vagyis minden harmadik birtokos személyragos helynév tartalmazza ezt a földrajzi köznevet.

A legnagyobb számban elõforduló névalkotó szerepû földrajzi köznévi elemek tehát a következõk: a már említett pataka mellett (pl. Aranyas pataka, Bükk pataka, Gyertyános pataka, Láz pataka, Rakolc pataka, Vidonya pataka, illetve Haranglábpataka-tõ, Belapataka száda stb.) a további leggyakoribb elemek is a vízrajzi köznevek körébõl valók. Jelentõs szerepe van a vize (28 névben: pl. Bor vize, Eger vize, Ipoly vize, Sár vize, Zalatna vize stb.), a tava (26 névben: pl. Apát tava, Dent tava, Falu tava, Pozsony tava stb.), a 24 névben elõforduló foka (pl. Búz foka, Harangod foka, Ivánus foka, Tölgyes foka, Sziget foka stb.), a 20 mikrotoponima létrehozásában szerepet játszó 'forrás' jelentésû kuta (pl. Besenyõ kuta, Király kuta, Nyír kuta stb.), a 'lusta folyású patak' jelentésû ere (pl. Ludas ere, Várad ere, Kétpók ere stb.), amely 19 névben szerepel, hasonlóan a töve földrajzi köznévhez (pl. Ér töve, Árkospatak töve, Harangod töve stb.), a 16 mikronévben megtalálható, 'halászóhely' jelentésû vejsze (Ádám vejsze, Sebes vejsze, Kóny vejsze stb.). A vízrajzi köznevek közül megemlítendõk még a 13 névalakban szereplõ ága (pl. Karasó ága, Pap ága, Jobbágy ága stb.), illetve a 10 névben megtalálható hida (pl. Dávid hida, Visont hida, Martis hida stb.) földrajzi köznevek.

A domborzati földrajzi köznevek közül gyakoriságát tekintve kiemelkedik a halma (19 névben: pl. Bálványos halma, Kesed halma, Mike halma stb.), a hegye (20 névben: pl. Akna hegye, Keresztes hegye, Vértes hegye, Viszóka hegye stb.), a 16 névben látható bérce (pl. Akasztófa bérce, Kápolna bérce, Somos bérce, Zalatna bérce stb.) földrajzi köznév, és ugyancsak a domborzati földrajzi köznevekhez sorolható völgye (27 névben: pl. Apa völgye, Disznópásztor völgye, Somos völgye, illetve Szekeresvölgye-fõ stb.).

Megemlítendõ még az uta, amely 17 mikrotoponimát hozott létre a vizsgált névanyagban (pl. Bérc uta, Király uta, Bánya uta, Csorda uta stb.).

A fennmaradó 76 földrajzi köznévrõl (pl. gáta, haraszta, havasa, háta, molna 'malma', sara, száda 'nyílása', ája 'keskeny völgye', bükke, feje, fenyére, földe, körtvélye, köve, réte, réve, szege, szigete, öréme 'örvénye', erdeje, mezeje stb.) viszonylag csekély elõfordulási gyakoriságuk miatt nem szólok részletesebben.

5. A már említett valóságos birtoklásviszony kifejezése mellett a birtokos jelzõs szerkezetnek (és ezzel a birtokos személyragnak) számos más, sajátosabb -- nem birtoklást kifejezõ -- funkciója is van a korai ómagyar kori mikronevekben. Ennek részletes bemutatása elõtt érdemes szemügyre venni azt a néhány Bihar megyei településnevet is, amelyekben a birtokos jelzõs szerkezet -- sajátos kivételként -- nem valóságos birtoklást fejez ki.

Mindössze négy ilyen típusú településnevet említhetünk Biharból. A Várvize név olyan vízfolyásra utal elsõdlegesen, amely egy bizonyos vár mellett folyt el, esetleg annak védelmét szolgálta. A hely neve tehát eredetileg egy vízfolyás neve volt (azaz mikronév), helyviszonyt kifejezõ birtokos jelzõs szerkezetet alkotva, amelyrõl az ott épült település metonimikusan kapta a Várvize megjelölést. Az Úzfalva, Tárnoktelke kétrészes településnevekben az 'úzok, tárnokok birtokában levõ, nekik adományozott falu' jelentés, azaz a 'hely és aki(k) ott él(nek)' szemantikai jegy fejezõdik ki. A temploma védõszentjérõl kapta a nevét a Boldogasszonyfalva település, ami ugyancsak nem ritka névadási szokás a korai idõkben, és szintén nem valóságos birtoklásviszonyon alapul.

A mikronevekben a birtokos személyrag funkciója lényegesen változatosabb képet mutat. Jellegzetes, igen nagy számban elõforduló birtokos jelzõs szerkezet a településnév + birtokos személyragos földrajzi köznév. Leggyakrabban víznevek megjelöléseiként adatolhatjuk: a Bogács pataka, Bátor pataka, Enyed pataka, Gönyû pataka, Petlend pataka, Sárd pataka, Tardona pataka, Várad ere mikrotoponimák szemantikailag az 'X településen található (azaz ott eredõ vagy a határán keresztülfolyó) vízfolyás'-ra utalnak.

Más objektumfajták esetében is megfigyelhetõ az adott településhez tartozást kifejezõ nevek típusa: az 'Akna településen található kiemelkedés' jelentése van az Akna hegyé-nek. A Brizó bérce Brizó, a Pete bérce Pete, a Lompérd hegyese pedig Lompérd településen található. Völgynevekben is kifejezõdhet ugyanez a szemantikai jelleg: Bála völgye, Csébi völgye, Monundorf völgye, Széki völgye. Ugyanez figyelhetõ meg a Sár réte, Szebin réte, Remet mezeje stb. rét-, illetve a Vata erdeje, Nagyfalu rekettyéje, Visa erdeje stb. erdõnevekben is. Az ilyen lexikális szerkezetû nevek tehát jelentéstanilag egyfajta helyviszonyt fejeznek ki.

Helyviszony jelenik meg a birtokos személyragos útnevekben is. Az Aba nagyuta Abaúj megyébõl adatolt, s olyan országos jelentõségû út neve, amely átszeli a vármegyét. Az útnevek jellegzetessége, hogy elsõ névrészük általában azt a helyet nevezi meg, ahová az út vezet. Ez lehet településnév, mint a Baranka uta, Gyermót uta, Mák uta nevekben, s a településnév -s képzõvel is állhat, mint a Martonos uta helynévben, de lehet egyéb objektum is, mint a Bérc(i) uta, Malom uta, Bánya uta, Telek uta esetében. Az útnevek másik csoportjában az a szemantikai jegy fejezõdik ki, hogy ki, illetve mi használja az adott utat: pl. Had uta, Csorda uta. Ugyanannak az útnak több -- birtokos személyragot tartalmazó -- neve is lehet, noha esetleg mindegyik név más-más szemantikai háttérrel bír. Ilyen névhármast alkot a már említett Aba nagyuta (ahol a név helyviszonyt fejez ki), a Had uta (amelyben használat, funkció fejezõdik ki) és a Király uta helynév, amelyek mindegyike ugyanarra az 'Abaúj vármegyét átszelõ országos jelentõségû út'-ra vonatkozik.

Egy másik objektumhoz való viszonyítás jelenik meg a következõ -- tehát továbbra is helyviszonyt kifejezõ -- helynevekben. Az Ág tava helynév például egy folyóágban kialakult halastóra, halászó helyre utalhat. A Fövenyes-erdõ zátonya mikrotoponima jelentésszerkezete nem egészen világos, hiszen a 'zátony, amely a Fövenyes-erdõ nevû helyen található' jelentés nemigen értelmezhetõ.² A Mákó bükke pataka helynév olyan vízfolyásra utalhat, amely Mákó település bükkerdeje mellett vagy rajta folyik el. A Kút-fõ szurdoka név ugyancsak arra utalhat, hogy a szurdok egy Kút-fõ nevû helyen vagy közelében található. A Láz pataka egy fennsíkon folyó víz neve lehetett, a Megye pataka bizonyára határfolyó két település vagy megye között, a Hagymás-köz bérce pedig 'hegy, amely a Hagymás-köz nevû helyen van'. A Nagy-gyûr nevû kiemelkedésrõl lefutó völgy neve a Nagy-gyûr völgye, a Vár-fõ nevû hely mellett találhatóé pedig a Vár-fõ völgye volt. A Farkas-egy mocsara helynév valószínûleg a Farkas-egy (ti. a Farkas-patak) közelében levõ mocsárra utalhat. (A Farkas-egy mocsara név elsõ névrészében az ügy ~ igy 'víz' jelentésû vízrajzi köznév alakváltozata található meg.)

A mikrotoponimák között a különbözõ helyviszonyt kifejezõ helynevek száma 187, ami éppen 25%-át jelenti az összes birtokos személyragos helynévnek, azaz igen jelentõs típust képviselhetett a korai ómagyar korban.

Az osztály--egyed viszony kifejezõdése ugyancsak gyakori a birtokos jelzõs szerkezetekben. A MMNy. az ilyen, Pest városa típusú neveket, illetve megjelöléseket formai birtokos jelzõs szerkezetnek nevezi (i. m. 346), a TNyt. pedig -- mint már említettem -- az azonosságot kifejezõ birtokviszonyra hozza a Sajó vize-féle példákat (I, 549). Talán helyesebben járunk el, ha a Balog pataka, Rima vize, Debrecen városa neveket az osztály--egyed viszonyt tükröztetõek körébe soroljuk ugyanúgy, mint ahogy a birtokos személyrag nélküli Rába folyó, Zala megye típusú neveket is. Ezek kapcsán J. SOLTÉSZ KATALIN a tulajdonnevek kijelölõ jelzõi használatáról beszél a "fajfogalmat megjelölõ köznév mellett" (Tulajdonnév 113), a faj--egyed viszonyt megjelenítõ helynevek típusába sorolva ezzel ezeket a neveket. Ezt erõsti meg HAJDÚ MIHÁLY is (NytudÉrt. 87. sz. 6). A terminológia pontosításával a helynevekben inkább az osztály--egyed fogalompár használatát látom célszerûnek (vö. BALÁZS JÁNOS: ÁNyT. 1: 41--52).

Az osztály--egyed viszonyt megjelenítõ birtokos személyragos helynevek jórészt idegen eredetû elsõ névrészt tartalmaznak. A kétrészessé bõvült névformában e névrész megnevezõ szerepe mellett a földrajzi köznév funkciója ezen nevek második névrészeként az objektum fajtájának megjelölése, segítve ezzel a pontosabb azonosítást. Legnagyobb számban e típuson belül is a víznevek találhatók meg, ahogy ezt például a Bela pataka, Bukva pataka, Dobra pataka, Kamunuska pataka, Kraszna pataka, Liszó pataka, Lubna pataka, Rakaca pataka, Viszkó pataka, Bor vize, Kalenda vize stb. nevekben is láthatjuk. Kivételesnek kell tekintenünk azt a névadatot (Maros pataka), amelyben egy nagy folyó idegen eredetû neve kapja meg a 'folyónál kisebb vízfolyás' jelentésû pataka utótagot (vö. a TESz. megfelelõ címszavával), noha névanyagunkban a nagyobb folyók soha nem kapnak magyar földrajzi köznévi utótagot, s kizárólag a fluvius vagy rivus latin minõsítés áll elõttük.

Az osztály--egyed viszonyt kifejezõ víznevek között olyanokat is találunk igen jelentõs számban, amelyben az elsõ névrész magyar eredetû. Ilyen például a sajátos szerkezetû Hideg-víz pataka, ahol az elsõ névrész már önmagában is egy vízfolyás neve, s erre utal is a víz lexéma, mégis kiegészült a pataka földrajzi köznévvel, s a név szemantikai szerkezete így 'olyan patak, amelynek Hideg-víz a neve' típusúvá alakult át. Hasonlónak tekinthetjük szerkezetileg a Méh-séd pataka helynevet is, bár a séd 'patak' vízrajzi köznév elõfordulási gyakorisága alapján lényegesen ritkább lehetett a korai ómagyar korban is (vö. a TESz. megfelelõ címszavával), mint a víz, s talán ezért, és jelentésének elhomályosulása után kapcsolta a névtudat a Méh-séd elsõdleges névhez a pataka utótagot. A Mocsolya pataka víznév elsõ névrésze korai szláv közszói átvétel, s 'pocsolya' jelentésû. Valószínûleg szemantikai tartalma megegyezik az ettõl egy morfémányi eltérést mutató Mocsolyás pataka helynévvel: 'Mocsolyának a pataka'. Ugyanakkor az -s képzõs névadat esetében felmerül a lehetõsége annak, hogy talán tulajdonságot kifejezõ funkcióban áll a formailag birtokos jelzõs szerkezet, s olyan patakot jelöl, amelynek pocsolyás, sáros a vize.

A víznevek között problematikus csoportot alkotnak azok a mikrotoponimák, amelyek második névrésze a vize földrajzi köznév. E nevek esetében ugyanis felmerülhet annak a lehetõsége, hogy az Eger vize, Hévjó vize, Sajó vize, Sár vize, Ipoly vize, Csorna vize birtokos jelzõs szerkezeten alapuló helynevek nem osztály--egyed viszonyra utalnak, hanem mint ahogy a MMNy. említi a Balaton vize kapcsán, esetleg rész--egész viszony fejezõdik ki bennük (vö. i. m. 344): azaz nem helyeket megjelölõ nevekrõl van szó, hanem valójában az Eger, Ipoly stb. patak vizérõl. Ezt azonban nehéz eldönteni, hiszen nemigen tudjuk megmondani, hogy a korai ómagyar korban a víz ~ vize köznév mikor áll földrajzi köznévi, illetõleg anyagnévi szerepben.

A víznevek mellett természetesen számos más objektumfajtát megnevezõ birtokos személyragos, osztály--egyed viszonyt kifejezõ helynév is található a vizsgált névanyagban. Ilyenek például a Dolna bérce, Zsarnó hegye, Szernye halma, Viszóka hegye, Zalatna bérce, Csemernya havasa idegen eredetû elsõ névrészt tartalmazó kiemelkedésnevek, a Kamanya völgye völgynév, illetve magyar eredetû elsõ névrésszel a Magas-hegy bérce hegynév, amelyben ugyanazt a sajátos lexikális szerkezetet láthatjuk, mint például a Hideg-víz pataka, Méh-séd pataka víznevek esetében.

Az osztály--egyed viszonyt megjelenítõ, birtokos jelzõs szerkezeten alapuló mikrotoponimák száma 72, azaz a birtokos személyragot tartalmazók közel 10%-a sorolható a fent említett, s részletesebben bemutatott kategóriába.

A birtokos jelzõs szerkezetû helynevek vizsgálatában, az egyes funkciók szétválogatásakor feltétlenül utalnunk kell a rész--egész viszonyra. A MMNy. szerint a Balaton vize típusú szerkezetek sorolhatók ide, ezeket azonban nem tekinthetjük helynévnek, ahogy a vize utótagú névcsoport kapcsán a fentiekben ezt már jeleztem. E kategóriába tartozónak -- INCZEFI részmeghatározás kategóriájának megfelelõen (MNy. 63: 68--9, ill. Makó 27) -- inkább a Bela pataka száda-féle neveket tekintem, amelyekben az elsõ névrész (Bela pataka) jelenti az egész objektumot, a második névrész (száda) pedig ennek egy részét.

A víznevek e csoporton belül is lényeges arányban képviseltetik magukat. A 'Dézsmás-völgy nevû hely kezdete, bejárata' jelentésû Dézsmás-völgy száda, a 'Kék-ér nevû patak forrása' jelentésû Kék-ér kuta, a 'Telek-ér nevû víz nagyobb vízbõl való kiömlési helye' jelentésû Telek-ér foka, az 'Árkos-patak nevû hely torkolata' jelentésû Árkos-patak töve, a 'Hideg-tó nevû víz forrása' jelentésû Hideg-tó feje stb. említhetõ példaként. A víznevek mellett találhatunk közöttük domborzati neveket is, például a Nagy-dél verõje helynév a Nagy-dél nevû hegy déli, napsütéses oldalára utal; földterületek neveit: az út mellett vagy a vár lábánál található helyek nevei a Nagyút alja, illetve a Vár alja, a Kenderáztató nevû tó vagy a Fancsalka nevû hely mentén fekvõ lapos part neve a Kenderáztató háta, illetve a Fancsalka hátja; egy Mogyoró-erdõ széle pedig a Mogyoró vége nevet kapta stb.

A rész--egész viszonyt tükröztetõ nevek száma 35, a vizsgált névanyag 4,5%-át teszik ki tehát az ilyen funkciót kifejezõ helynevek.

Van a birtokos jelzõs szerkezetbõl alakult mikrotoponimáknak egy sajátos típusa, amely az alakilag birtokos jelzõs szerkezet ellenére is szemantikailag inkább minõségjelzõsnek tekintendõ. Olyan helynevek sorolhatók ide, amelyek az adott objektum valamely tulajdonságát, sajátosságát fejezik ki. A Kõris völgye név olyan völgyre utalhat tehát, ahol sok kõrisfa található, a Bükény pataka arról kaphatta a nevét, hogy a patakot bükkfák szegélyezték, a Hattyas pataká-ban feltehetõleg sok hattyú található, a Monas pataka minden valószínûség szerint egy malom mellett folyt, s ezt a malmot mûködtette, a Mély pataka a víz mélységére, a Fejér vize a víz sajátos színére utal, a Somos bérce, Somos völgye, Somos szigete pedig arra, hogy az adott hely somfákban gazdag volt. A Száraz pataka nevû vízfolyás melegebb idõszakokban esetleg kiszárad, a Feket ere olyan patakot jelöl, amelynek sötét, valószínûleg iszapos a vize. A Gyepüs bérce nevû helyen bizonyára védelmi célokat szolgáló gyepûkapu található, a Dió-mál hegye pedig olyan hegy, amelynek oldalán diófák nõnek. A Bodzás erdeje, Kökény kereke, Alma kereke nevek az erdõben található fákra utalnak. Ezek a nevek fölvethetik annak a lehetõségét is, hogy rész--egész viszony kifejezõdését keressük bennük (vö. SIMONYInak a genitivus partitivusról írt megjegyzéseivel: i. m. 146), azaz a Somos bérce hegynév utalhat olyan kiemelkedésre is, amely a Somos nevû helyen vagy annak közelében található, esetleg annak részeként él a névhasználók körében. Ez a hipotézis azonban a feltételezett Somos nevû helyre vonatkozó adatok hiányában nem bizonyítható, és ez a helyzet a fentebb említett csoportba tartozó többi helynév esetében is.

A névadatok tanúsága szerint e nevek elsõ névrésze általában az adott helyre jellemzõ, ott élõ növényzetre vonatkozik, vagy a hely valamely jellegzetes tulajdonságát mutatja meg, mely sajátosságok ugyancsak a minõségjelzõs szerkezetekre jellemzõek. A számarányokat tekintve e névcsoport 99 nevet tartalmaz, s ez 13%-a az összes birtokos személyragot tartalmazó névállománynak.

Van az adatállományban néhány név, amely külön típusba nemigen sorolható, s ezek kis számuk miatt nem alkotnak önálló csoportot. Az Ördög gáta, Ördög barázdája, Ördög malma helynevek például olyan objektumokra utalnak, amelyeket az ördög hozott létre, vagyis a 'dolog és ami azt létrehozta' jegy fejezõdik ki bennük. Sajátos jelentésszerkezetûeknek is tekinthetõk azon völgyek nevei is, amelyeket egy folyó alakított ki: a Búr völgye név például a Búr folyó által vájt völgy neve, de természetesen helyesebb inkább a 'völgy, ahol a Búr folyik'-féle jelentést tulajdonítanunk az adatnak. A 'hely és ami ott található' jegyet láthatjuk a Kápolna bérce, Akasztófa bérce, Vár hegye, Fûrész völgye ('völgy, ahol fûrészmalom van') helynevekben, a 'hely és akit ott találtak' viszonyt pedig talán a Holtnõ kereké-ben. És végül néhány olyan adatunk is van, amelyben biztosan nincs funkciója a birtokos személyragnak, hiszen ezen adatok pusztán egy földrajzi köznévbõl állnak: Pataka, Szege. Tulajdonnévként való kezelésük is meglehetõsen vitatható.

Természetesen minden helynévelemzési vizsgálat alkalmával nagy számban kerül elénk olyan toponima, amelynek elemzése, kategorizálása bizonytalan, noha mindenképpen utalnom kell arra, hogy e nevek esetében olykor nagy valószínûséggel feltételezhetünk helynévi (elsõsorban településnévi) vagy személynévi elsõ névrészt, de adatok hiányában ezek bizonyítása nem lehetséges. Olyan nevek sorolhatók ide, mint például az Ara pataka, Borokson pataka, Dent tava, Fizár foka, Kékkek tava, Lue pataka, Nardun haraszta, Pászta ája, Sümmés ága, Vencs uta, Iholligotora, Zobor dereka, Babat hegye, Sések feje, Tenyér ere, Szárna hegye stb. A vizsgált korpuszban 142 név elsõ névrészének olvasata, elemzése okoz problémát, így ezekkel részletesen nem foglalkozhatok.

6. Érdekes eredményeket ad a jelölt birtokos jelzõs szerkezetû helynevek között megfigyelhetõ alternánspárok elemzése. Ezen az olyan helyneveket értem, amelyeknek birtokos személyragos és anélküli változatuk is van, s ezek nagy része ugyanarra az objektumra is vonatkozik: az Aba nagyút ~ Aba nagyuta-féle variánsokra kell itt gondolnunk elsõdlegesen.

Ezek a párok (szám szerint 23) az idõbeliség vonatkozásában szolgálhatnak jelentõs tanulságokkal. INCZEFI veti fel annak a lehetõségét, hogy a birtokos személyrag egyes nevek esetében talán utólag járult a névhez (Makó 27). Ezt a lehetõséget vizsgáltam meg az Aba nagyút ~ Aba nagyuta típusú helynevek körében, s azt tapasztaltam, hogy a birtokos személyragos forma mindössze hat névben korábbi adatolású, mint az anélküli. Ezek között is négy olyan objektumokra vonatkozik, amelyek különbözõ megyében találhatók, vagyis például a Bálvány-kõ helynév Abaúj megyébõl van adatolva 1267-bõl, a Bálvány köve pedig Heves megyébõl 1109-bõl. Ilyen jellegû adat még a Had út (1399 -- Abaúj m.) ~ Had uta (1377 -- Heves m.), a Kökény-kerék (1269 -- Bodrog m.) ~ Kökény kereke (1220k. -- Baranya m.) és a Mély-patak (1327 -- Abaúj m.) ~ Mély pataka (1281 -- Bodrog m.) helynévpár. Ezek a nevek tehát egymástól teljesen függetlenül jöttek létre, más objektumra vonatkoznak, s esetükben az idõbeliség különbözésérõl -- a térbeli különbözõség miatt -- nem célszerû beszélni. Van azonban két olyan adatunk is, amelyben a birtokos személyragos forma korábbi adatolású, mint az anélküli, s a két név nagy valószínûséggel ugyanarra az objektumra vonatkoztatható. Ilyen a meglehetõsen kései elõfordulást tükrözõ (ennek megfelelõen már nem is a vizsgált korpuszba tartozó) Fejér-víz (1509) ~ Fejér vize (1411) Hunyad megyei víznév, illetve az Egres-patak (1324) ~ Egres pataka (1296) Hont megyei folyónév. Ezekben a nevekben tehát a birtokos személyragos formát olykor igen jelentõs idõkülönbséggel korábbról adatolhatjuk, mint a birtokos személyraggal nem rendelkezõ alakot.

A fennmaradó 17 adat sem egységes az idõbeliség tekintetében. 10 olyan helynevünk van, amely esetében a két különbözõ alak ugyanabból az idõbõl adatolható: például Bela-patak ~ Bela pataka (1298 -- Hont m.), Besenyõ-kút ~ Besenyõ kuta (1326 -- Esztergom m.), Cserõ-köz ~ Cserõ köze (1322 -- Heves m.), Falu-föld ~ Falu földe (1268 -- Komárom m.), Garadna-patak ~ Garadna pataka (1326/375 -- Abaúj m.), Hidas-szeg ~ Hidas szege ([1239] -- Fejér m.), Horhod-patak ~ Horhod pataka (1281 -- Hont m.), Kalenda-víz ~ Kalenda vize (1214/334 -- Hont m.), Somos-sziget ~ Somos szigete (1256/284 -- Bihar m.) és Viszóka-hegy ~ Viszóka hegye (1323 -- Gömör). E nevek esetében tehát nem dönthetjük el, hogy a birtokos személyragos vagy az anélküli forma volt-e az elsõdleges, de az azonos idõbõl származó adatok azt mindenképpen bizonyíthatják, hogy a két forma egy ideig egymás mellett élt.

Hét helynevünkben láthatjuk egyértelmûen a birtokos személyragos alak másodlagosságát, vagy legalábbis késõbbi adatoltságát. Ilyen helynévpárok a következõk: a Hont megyei Csikló-patak ([1279]) ~ Csikló pataka (1331), a Kraszna megyei adatolású Elõ-patak ([1270]) ~ Elõ pataka (1359), a Hont megyei Száraz-patak ([1270]) ~ Száraz pataka (1303), az Abaúj vármegyében található Aba nagyút (1316) ~ Aba nagyuta (1327) helynévpárok. Némileg sajátosabb típust képviselhet a további három névadat, ugyanis nem ugyanabból a megyébõl adatolhatjuk õket: ilyen a Cseh-patak 1294-bõl és Gömör megyébõl, illetve a Cseh pataka 1341-bõl és a Gömörhöz közeli Heves megyébõl, a két adat tehát vonatkozhat esetleg ugyanarra az objektumra. Hasonló a helyzet a Láz-patak ([1240]) Heves és a Láz pataka (1303) Hont megyei adataival is, bár e megyék némileg nagyobb távolságra vannak egymástól. A megyék nagy távolsága az oka annak is, hogy nem tételezhetjük fel az Abaúj megyei Bükk-patak (1270) és az Erdélyi Fehér megyei Bükk pataka (1282) helynevek azonos denotátumra vonatkozását, azaz jelentésbeli összetartozását. A területi--térbeli különbségek miatt e neveket nem használhatjuk fel keletkezéstörténeti következtetések levonására.

Összességében tehát az ilyen variánspárokról azt mondhatjuk, hogy nagy részük elképzelhetõvé teszi az INCZEFI által felvetett gondolatot, mely szerint a birtokos személyragos alakok esetenként másodlagosaknak tekinthetõk, idõben késõbb keletkezhettek.

A történeti névanyag vizsgálata során a jelölt birtokos jelzõs szerkezetû helynevekkel igen sajátos helynévtípus tûnik a szemünkbe. Jól látható, hogy e nevek funkcionális és lexikális szempontból igen változatos, heterogén csoportot képviselnek. A birtokos személyragos, de nem birtoklásviszonyt kifejezõ helynevek száma mutatja e típus nagy fokú használatát és elterjedtségét már a korai ómagyar korban, ám e nevek keletkezéstörténete továbbra is meglehetõsen homályos a számunkra. Nem adhatunk egyértelmû választ arra a kérdésre sem, hogy az ilyen mikronevek a birtokos személyragot nem tartalmazó helynevektõl függetlenül, azokkal párhuzamosan (esetleg jelentéstani szempontból egyenértékûekként), vagy idõben késõbb jöttek-e létre.

TÓTH VALÉRIA

Jegyzetek

* A tanulmány a Hoffmann István vezette OTKA T-4607 sz. pályázat támogatásával készült.

1. Az itt említett mûvek "elõzményeként" SIMONYI ZSIGMOND "A jelzõk mondattana" c. munkáját kell megemlítenünk, amelyben a birtokos jelzõs szerkezet jelentésárnyalatainak megkülönböztetésére is vállalkozik a szerzõ (vö. i. m. 141 kk.).

2. Másik lehetséges szemantikai interpretációként SEBETYÉN ÁRPÁD a 'zátony, amely a Fövenyes-erdõ nevû hely szomszédságában található' jelentést javasolta. Ez esetben a név tartalma világosabban felismerhetõ.