"MAGYAR NYELVJÁRÁSOK"
A KOSSUTH LAJOS TUDOMÁNYEGYETEM	XXXIII, 25--41	DEBRECEN
MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK		1996.
ÉVKÖNYVE

Boldogasszony és más asszonyok

Édesanyám, néhai Veress Mária,
az élete nyomorúsága ellenére is
boldog asszony emlékére.

Az alán eredetű asszony szavunknak az Árpád-korban szokásos 'úrnő; fejedelemnő, királyné' jelentését (vö. BÁRCZI, Szók.2 53; TESz. I, 189) a legvilágosabban korai településeink latin nyelvű említései mutatják meg (vö. KÁZMÉR, Falu 108--9). A Bihar megyei Asszonyvására (vö. 1268/1270: Ahzunwasara) első ismert adata egy többszörösen átírt oklevélből való: 1203/1342/1356/1477: de Foro Regine (GYÖRFFY I, 595), s ennek nominativusi alakja pontosan 'a királyné vására' jelentést hordozza. A királynéra utal Győrasszonyfa (vö. 1150: de villa Ahchyn: PRT. I, 600; 1235 k.: villa Asscun, 1357: Azzunfalua: CSÁNKI III, 544--5) helység 1235-beli említése is: "terra populorum regine" (PRT. I, 747). A Komárom megyei Csallóközaranyos határában PESTY FRIGYES gyűjtéséből ismeretes az Asszonytelek név, amelyet 1268/1347-ben még "ad terram populorum regine" (MonStrig. I, 554) módon jelölnek meg (vö. GYÖRFFY III, 405). Ezen adatok alapján bátran föltehetjük, hogy az Asszony- elemű efféle korai helységnevek, mint az Asszonyfalva, Asszonylaka, Asszonynépe, Asszonypataka stb. -- még ha latin szerkezettel nem tudjuk is mindig bizonyítani --, keletkezésük idejében királynéi birtoklással lehettek, voltak kapcsolatosak (vö. KÁZMÉR: i. h.).

Helységneveink másik nagy csoportjában, az ún. patrociniumi helységnevekben azonban a szó nemcsak így önállóan, határozottan birtokos jelzői szerepben fordul elő, hanem terjedelmesebb névszerkezetek utótagjaként vagy közbeékelt elemeként, pl. Szentannaasszony, Szentkatalinasszonyfalva, Szentmargitaasszony, Szentmáriaasszonytelke stb. E névalakulatok arra kényszerítenek bennünket, hogy tegyük fel a kérdést: számolhatunk-e bennük a szó 'királyné; királylány' jelentésével? Ha igen, akkor a hasonló helyzetű -úr elemet tartalmazó helységnevek értékelésével párhuzamosan az asszony ~ asszony- szót hátra vetett méltóságjelölőnek tekinthetjük (vö. BENKŐ, ÁrpSzöv. 306--8; MEZŐ ANDRÁS, Az úr patrociniumi helységneveinkben: Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 30: 153--64). Ha azonban nem, akkor e helységneveinket már csak annak bizonyítékaiként vehetjük számba, hogy az asszony jelentésének társadalmi lefokozódása megindult azon az úton, amely végeredményében a mai 'feleség, férjes nő' jelentéshez vezetett (vö. TESz. i. h.).

Előbb azonban -- némiképp másféle kifejtéssel -- foglalkoznunk kell a határozottan Szűz Mária templomára utaló Boldogasszony- és Boldogasszonyfalva-féle helységneveinkkel, s el kell döntenünk, hogy ezek milyen viszonyban vannak a Szentmária nevekkel: templomuk címeként, névadójaként gondolhatunk-e a Szűzanyán kívül az egyháztörténetben nagy számban előfordult más Mária nevű szentekre is? -- Már most idevetítem a későbbiekben bizonyítandó választ: nem.

I. Boldogasszony...

1. A Mária nevű szentek (vö. FROS-SOWA 399) közül kiemelkedik Jézus anyja, az "istenanya", az "ég királynője", akit megkülönböztetett tisztelet övez a kereszténység kezdetei óta; számos ország, város és egyházi intézmény mennyei patrónája (vö. BÁLINT, ÜnnKal. II, 177 kk.; FEKETE, KV. 197--8; KALLÓS, NevNap. 268--71; WIMMER2 339; stb.). Magyarországot állítólag már Szent István a Szűzanya oltalmába ajánlotta (Regnum Marianum, Magna Ungarorum Domina), kultuszának terjesztésében minden szerzetesrend részt vett, de különösképpen a ciszterciek, akik rendi szabályzatuk szerint minden új alapításukat, templomaikat a Boldogságos Szűz oltalmába helyezik (vö. SCHWARTZ 137). A kolozsmonostori apátság kincstárában féltve őrizték ereklyéjét, egy kis üvegben Szűz Mária olaját (vö. javaik 1427-beli leltárában: KolmJk. I, 193). Naptárainkban számos ünnepe volt (vö. KNAUZ, Kortan 148--9), közöttük több Szent László király I. törvényének 38. cikkétől parancsolt ünnep (Gyertyaszentelő Boldogasszony, Kisboldogasszony, Nagyboldogasszony).

A középkori Magyarországon a Szűz Máriát övező tisztelet és áhitat -- templomcímei tanúskodása szerint is -- már-már beláthatatlan mértékű volt, az általam ismert régi kápolnáinak, kolostorainak és templomainak száma megközelíti a hatszázat. A címekben a legváltozatosabb formákban említik őt, s e formák az ugyanazon templomokra vonatkozó adatokban is igen gyakran keverednek egymással: Boldogságos Szűz, pl. Ábrahám, Tolna m. (1272: "monasterio beate Virginis de Abraam": MonStrig. III, 707; a cisztercitáké volt, vö. CSÁNKI III, 413). -- Boldogságos Szűz Mária, pl. Abaliget, Baranya m. (1482: "Parochia ecclesie B. Marie V. in possessione Abalygeth": CSÁNKI II, 467). -- Legboldogabb Szűz, pl. Fáncs, Fejér m. (1391: "Fanch ... in qua ecclesie coniuncte in honore beatissime virginis et sancti Martini sunt constructe": ZsigmOkl. I, 237). -- Legboldogabb Szűz Mária, pl. Beszterce, Beszterce vidéke (1501: "in claustro beatissime virginis Marie in civitate Byztriciensi fundato": KolmJk. II, 200; a ferences apácakolostort 1330 k. alapították, vö. RUPP III, 199); Sóvár, Sáros m. (1438: "Sowar ... duas ecclesias lapideas parochiales ... secundam sine turri, ad laudem beatissime Marie virginis": DO", 442). -- Szent Mária, pl. Almád, Zala m. (1249: "Abbas ecclesie S. Marie de Almad": CSÁNKI III, 18; de l. 1121/1420: "in honore beate semperque virginis Marie dei genitricis ... construxi monasterium ... in loco, qui vocatur Almad": MNy. 23: 361--2; 1274 > 1412: "patronus monasterii beate virginis de Almad": KritJegyz. II/2--3, 97; 1282: "abbas monasterii virginis gloriose de Almad": ZalaOkl. I, 90; 1442: "monasterium B. Mariae V. de Almad": LUKCSICS II, 203; a bencéseké). -- Szűz Mária, pl. Kolozsmonostor, Kolozs m. (1502: "ecclesiam alme virginis Marie in pretitulata Colosmonostra fundatam": KolmJk. II, 220; de l. 1347: "abbas monasterii beate Marie virginis de Clusmonustra": AnjouOkm. V, 31; I. Béla alapította a bencések számára, vö. PRT. XII/B, 69). -- Boldog Mária, pl. Alsok, Győr m. (1366: "plebani ecclesie Beate Marie de Olsuk": PRT. VIII, 345; de l. 1377: "parochialis ecclesie Beate Marie Virginis de Olsuk": uo. 403). -- Dicsőséges Szűz, pl. Bél, Borsod m. (1289: "abb. et conv. mon-i Virginis Gloriose de Beel": GYÖRFFY I, 756; de l. 1293: "abbas monasterii beate Virginis de Beel": HazaiOkm. VIII, 334; 1407: "monasterium sancte Marie Triumfontium de Beel": ZsigmOkl. II/2, 90; 1429: "mon. B. Marie Triumfontium": LUKCSICS I, 247; a cisztercitáké, vö. CSÁNKI I, 169). -- Szent Szűz, pl. Berzéte, Gömör m. (1332: "sacerdos ecclesie Sancte Virginis de Besete": Vat. I/I, 192). -- Legszentebb Szűz, pl. Szurdokpüspöki, Heves m. (1340: "Zurdukpyspuky ... cum ecclesia lapidea in honore Virginis Sanctissime in eadem constructa": MonStrig. III, 380). -- Dicsőséges Szűzanya, pl. Fényeslitke, Szabolcs m. (1380: "ad honorem matris Virginis gloriose": ZichyOkm. XII, 43; de l. 1433: "ecclesias parochiales ... S. Mariae de Litke": LUKCSICS II, 86; 1466: "ad edificationem ecclesie beate Marie virginis de Litke": ZichyOkm. IX, 105). -- Mária Anya, pl. Gáborján, Bihar m. (1340: "Gabrian ... ecclesia parochionali ad honorem matris Marie in eadem constructa": ZichyOkm. I, 570; de l. 1285: "monasterium Gabryelis ... cum ecclesia beate virginis": uo. 63; 1429: "par. eccl. B. Marie de Gabrian": LUKCSICS I, 244). -- Szentséges (Felséges) Szűz Mária, pl. Torda, Torda m. (1514: "in claustro sacratissime virg. Marie in oppido Thordensi fundato": CSÁNKI V, 685; de l. 1455: "Thorda ... in iamdicto oppido supra claustrum beate Marie virginis": KolmJk. I, 504; az ágostonosoké). -- Isten Szent Anyja (és örökké) Szűz Mária, pl. Cégény, Szatmár m. (1181/1288/1366/XVI. sz.: "iobagiones monosterii gloriose dei genitricis semperque virginis Marie": KritJegyz. I, 43); Komárom, Komárom m. (1305/1367: "eccl-e in honorem S. Dei genitricis Marie ... in Kamaronio constructe": GYÖRFFY III, 428; a domonkosoké); Kereki, Bihar m. (1439: "Kereky ... ecclesie ... in honore sancte dei genitricis virginis Marie": ZichyOkm. VIII, 672). -- Irgalmasság Anyja, pl. Család, Bars m. (1331: "Chalad, lapideam ecclesiam ad honorem Matris Misericordie fabricatam": MonStrig. III, 200); Győr, Győr m. (1343: "sub gremio ecclesie Matris Misericordie in Jaurino": MonStrig. III, 507; de l. "1252: "ecclesie beate virginis Jauriensis": HazaiOkm. VI, 74, vö. CSÁNKI III, 545, GYÖRFFY II, 580). -- Üdvözítőnk Anyja, pl. Csanád, Csanád m. (1030-ra: "eccl. ad honorem matris nostri Salvatoris": GYÖRFFY I, 850; de l. 1421: "abbati mon. B. Marie Cenad.": LUKCSICS I, 102; a bencéseké, vö. PRT. XII/B. 436). -- Stb.

A középkori adatokból a legritkább esetben lehet megállapítani, hogy a Szűzanya számos emléknapja közül melyiken ünnepelték búcsúját. Néhány, inkább csak kései példánk mégis van. A Kolozs megyei Kóródon a szeplőtlen fogantatás ünnepére (dec. 8.: KNAUZ, Kortan 157) állt temploma (1533: "ecclesie conceptionis beatissime virginis Marie": KolmJk. II, 545), Mária születésnapját a Baranya megyei Kajdacson tisztelték (szept. 8.: KNAUZ, Kortan 221; vö. 1433: "ecclesiam parochialem Nativitatis B. Mariae de Kaydoch": LUKCSICS II, 87), Gyümölcsoltó Boldogasszony, tehát Krisztus megtestesülésének hírül adása (márc. 25.: KNAUZ, Kortan 138) örömére kápolna volt a Zemplén megyei Varannón (1519: "ad capellam beate virginis Marie de Annunciacione": HéderváryOkl. I, 564) és Szeged városában (1501: "ad laudem annunciacionis beatissime et gloriosissime virginis Marie": REIZNER, Szeged IV, 90). Végül két adat szerint Nagyboldogasszony, azaz Mária mennybemenetele napján (aug. 15.: KNAUZ, Kortan 143) ünnepelték a Pozsony megyei Szered templomát (vö. 1400: ZsigmOkl. II/1, 82; 1507: "in parochiali ecclesia Assumpcionis Beate Marie virginis de Zered": PRT. VII, 611) és a talán Zala megyében feküdt Százhalom kápolnáját (1477: "capella quam edificari volo ut dedicetur ad honorem Assumcionis beate virginis" (ZalaOkl. II, 606).

2. A Szűz Mária templomáról nevet kapott helységeink a magyar kultúrkör egészén, szétszórtan helyezkednek el, s nevükben Boldogasszony, Szentmária és Somorja formában fejeződik ki a titulus. E megnevezési lehetőségek azonban sokszor keverednek egymással az ugyanazon településre vonatkozó adatsorokban is, továbbá a puszta templomcím állhat önmagában, olykor valamilyen megkülönböztető jelzővel ellátva, szerepelhet valamely, a településre utaló köznév birtokos jelzőjeként, illetőleg egy más motivációjú helységnév előtt, azzal jelölt vagy jelöletlen birtokos szerkezetet alkotva.

Az adatok legtöbbjében a Szűzanya Boldogasszony megjelölése található [adatok a megyenevek betűrendjében]:

"Boldogasszonykeszi, Petrőc (= Petrovac) k., Bács m.: 1263/1466/1476: Kezy, Boldogazzonkezy, 1317: Nagy Kezi (Györffy I, 224--5); 1559: Bodogazonkeszy alias Nagykeszy (HAAN II, 169). -- A Keszi birtok osztódásával keletkezett testvértelepülésnek a Keresztelő Szent János templomáról adott Szentivánkeszi volt a neve (vö. MNyj. 30: 32).

"Boldogasszonytelke, Temerin (=) k., Bács m.: 1390: Bodugazontheleke (HazaiOkm. III, 244; vö. CSÁNKI II, 145).

Boldogasszonyfa, puszta Kacsóta határában (BMFN. I, 830), Baranya m.: 1192/1374/1425: eccl. B. Marie (GYÖRFFY I, 288); 1333: Bodughassunfolua (Vat. I/1, 273), Boduganafolua (uo. 284); 1542: Bodogazzonfalwa (KÁZMÉR, Falu 255). -- Ha az 1333-ból való egyik adat nem elírás, akkor arról árulkodik, hogy Máriát magyarul boldog anyá-nak is nevezték.

Boldogasszonyfalva (= Marjanci), Baranya m.: 1259--70/XIV. sz.: Sancta villa, villam beate Virginis, ecclesiam beate Virginis (KritJegyz. I, 505); 1330: Bodukazunfolua (GYÖRFFY I, 288; vö. CSÁNKI II, 473, ComVer. 113, CSÁNKI, Körös 92, KÁZMÉR, Falu 189). -- Az első latin nyelvű adat magyarul *Szentfalva vagy *Szentfalu formában adható vissza, az ilyen magyar nyelvű alakok egykori megléte azonban szerfölött bizonytalan. A település horvát neve párhuzamos módon Mária nevéből keletkezett.

"Boldogasszonyfalva, Villány k., Baranya m.: 1324: Bodughazun (AnjouOkl. VIII, 181); 1333: sacerdos Beate Virginis (Vat. I/I, 275); 1428: Bodogazzonfalwa (CSÁNKI II, 473--4).

"Boldogasszonyfalva, Baranyahídvég k., Baranya m.: 1399: Bodogazzonfalwa (CSÁNKI II, 473; vö. KÁZMÉR, Falu 188).

"Boldogasszonytelke, Körösladány k., Békés m.: 1393: Boldogasszonytelke -- az adat közlése nélkül (KARÁCSONYI, Békés II, 46); 1433: Bodogazzunteleke (CSÁNKI I, 648).

Boldogfalva, Debrecen része (ZOLTAI, Tel. 33), Bihar m.: 1282 > 1405: "Turnea ... in qua in honore B. V. eccl. esset constructa" (GYÖRFFY I, 605); 1443: Bodogazonfalwa (JAKÓ 218); 1472: "Bodogfalwa in fine opidi Debreczen" (ZichyOkm. XI, 111; vö. CSÁNKI I, 604, KÁZMÉR, Falu 161). -- A település legkorábbi neve Torna volt, amely a Miskolc nembeli Torna birtoklására való utalással puszta személynévből keletkezett (vö. HéderváryOkl. I, 127).

Boldogasszony, hely Derecske határában (GYÖRFFY I, 605), Bihar m.: 1335: de villa Beate Marie (Vat. I/I, 72); 1443: Bodogazonfalwa (ZichyOkm. IX, 50); 1495: Bodogfalw, Bodogfalwa (KárolyiOkl. III, 18, 19).

Boldogasszonytelke, puszta Magyarhomorog határában (Hnt. 1913. 427), Bihar m.: 1430: Thoskereky al. nom. Bodogazzonteleke, 1524: Thotkereke al. nom. Bodogazzontheleke (JAKÓ 217; vö. CSÁNKI I, 604, ComBih. 54). -- A vagylagos név a Tót személynév (vö. 1138/1329: Tottí: MNy. 32: 132) és a kerék 'körhöz hasonló alakú erdő' (vö. FNESz.4 II, 116 Meggykerék a.) birtokos személyjeles alakjának összetételéből alakult.

?"Boldogasszonyfalva, valahol Bodrog megyében: 1289/1374: Bodughazunfolua, 1337: Azunfalwa (GYÖRFFY I, 708; vö. CSÁNKI II, 193). -- Az adatok ugyanazon településre való vonatkoztatása nagyon bizonytalan, mert ha a Boldogasszonyfalva megrövidül, akkor nem Asszonyfalva, hanem Boldogfalva (> Boldogfa, Boldog) a szokásos folytatása (vö. KÁZMÉR, Falu 109).

Boldogfalva, puszta Csanád (= Cenad) határában (Budavola: GYÖRFFY I, 850), Csanád m.: "1256: Bodugazunhaza (ÁÚO. VII, 429); "1285/ 1572: Bodugazunffalwa (KritJegyz. II/2--3, 351); 1337: Bodugazunfolwa (AnjouOkm. III, 368); 1495: Bodoghfalwa (CSÁNKI I, 694; vö. KÁZMÉR, Falu 188, SUCIU II, 300). -- A hamis oklevélből való első adat -háza utótagját a később következetesen jelentkező -falva miatt kételkedéssel kell fogadnunk.

"Boldogasszonyfalva, puszta Gánt határában (Kápolnapuszta: Hnt. 1967. 259), Fejér m.: 1440: Bodogazzon Kapolna, 1459: Bodogassonfalwa (CSÁNKI III, 320; vö. KÁZMÉR, Falu 188; OklSz. 81).

?"Vásárboldogasszony, Hantos k., Fejér m.: 1455: "Wyzallas, in quo ecclesia beate Marie virginis Wasarbodogazzon appellata" (ZichyOkm. IX, 444). -- A kérdőjel arra figyelmeztet, hogy magát a helységet mint a Hantos széki kunok települését Újszállás-nak hívták, a Vásárboldogasszony pedig csupán a templom magyar nyelvű megnevezése volt (amely azonban az előtag sugalmazása szerint mégis egyfajta földrajzi névvé vált).

"Boldogasszonyréde (= Nagyréde), Heves m.: "1275 (XIV. sz.): Rede, 1302: Rede (GYÖRFFY III, 128); 1332--7: sacerdos ecclesie Beate Virginis de Redda (Vat. I/I, 251); 1422: Bodogassonrede, 1438: Nagrede (CSÁNKI I, 69). -- A megosztott település másik része az ott levő templomról a Szentmártonréde nevet viselte (vö. MNyj. 30: 32). A patrociniumi előtagokat idővel a viszonylagos méretre utaló Nagy-, illetőleg Kis- jelző váltotta föl.

"Boldogasszonyhatvana (= Boldog), Heves m.: 1235/XV. sz.: Hotuin, 1264/1426: Hotwan (GYÖRFFY III, 98); 1395: Budogazzonhathuana (ZsigmOkl. I, 426); 1424: Bodogfalwa (HORVÁTH, Galga 58); 1438: Bodogfalwa, másként Bodogazzonhatwan (BÁRTFAI, Pest 149); 1680: Bodok (SZARKA 58; vö. CSÁNKI I, 26). -- A település Hatvan határából vált ki (vö. MNyj. 30: 32).

Kőboldogfalva (= Sîntãmãria de Piatrã), Hunyad m.: 1346/1543/ 1636: Bodoghazzonyfalwa, Bodwghazzonfalwa (GYÖRFFY III, 290); 1501--2: Bodogfalwa (CSÁNKI V, 78; vö. SUCIU II, 134, KÁZMÉR, Falu 162).

Őraljaboldogfalva (= Sîntãmãria-Orlea), Hunyad m.: 1311: "(D)edicat(a) pro (honore) b(eat)e M(ari)e v(irginis)", 1315: de v. S. Marie (GYÖRFFY III, 290); 1447: Bodogazzonfalva, 1506: Bodogffalwa (CSÁNKI V, 57; vö. KÁZMÉR, Falu 162, SUCIU II, 134). -- A név előtagja a magyar Váralja szóból alakult, amely a románban szabályosan vette föl az Orlea- formát, s ebből népetimológiás értelmezéssel jött létre a mai magyar Őralja- előtag (vö. KNIEZSA: MR. I, 215).

Boldogasszony, puszta Mocsa határában (Boldog, Boldogasszony: KMFN. 252), Komárom m.: 1237--40: Ladamer (PRT. I, 778); 1284: "super ... viam magnam ad quandam ecclesiam, in honore beate virginis fabricatam" (MonStrig. II, 187; vö. GYÖRFFY III, 409). -- A helység eredeti neve puszta személynévből való (vö. 1211: Lodomir szn.: PRT. X, 507), amely a szláv Vladimir átvétele (vö. FNESz.4 I, 549 Győrladamér a.).

"Rekaboldogasszony (= Reka), Körös m.: 1440: Reka, ?1551: Reka Bodogazon, Rekabodoghazzon (ComCris. 204). -- Lehetséges, hogy azonos a Varasd megyébe lokalizált ugyanilyen nevű helységgel. Az eredeti név, illetőleg az előtag szláv eredetű, s jelentése 'folyó' (vö. FNESz.4 II, 358 Pohorje a.).

"Boldogasszonyfalva (= Zsidovin/Berzovia), Krassó m.: 1330: Bodugazunfolwa (GYÖRFFY III, 479); 1344: Bodugazun falua (KállayLevt. I, 170; vö. CSÁNKI II, 99, KÁZMÉR, Falu 188, SUCIU II, 300).

Boldogfalva (= Sîntãmãrie), Küküllő m.: 1448: Bodoghazzonfalwa (CSÁNKI V, 870; vö. KÁZMÉR, Falu 162, SUCIU II, 134).

"Boldogasszonyfalva (= Nyomát/Maiad), Maros szék: 1513: Monyath (SUCIU I, 376); 1580: Moniat vel Bodogazzonfalwa (MNyTK. 74. sz. 11). -- Az eredeti és a mai név puszta személynévből való (vö. 1138/1329: Monoudí szn.: MNy. 32: 132), amely a mony 'here, tojás' származéka lehet (vö. FNESz.4 II, 263). A jelenlegi név kiformálódásában a hangátvetés játszott szerepet (vö. BENKŐ: MNyTK. 74. sz. 11).

"Boldogasszonyháza, Tar k., Nógrád m.: 1455 > 1469: Bodoghazzonhaza (BÉKEFI, Pásztó 368; vö. CSÁNKI I, 95).

Boldogasszonkáta, puszta Szentmártonkáta határában (Boldogkáta: Hnt. 1967. 600), Pest m.: 1221/1550: Katay (VárReg. 227); 1426: Bodogazonkatha (ZichyOkm. VIII, 296); 1473: Bodogazonkathaya (CSÁNKI I, 30). -- A Káta nemzetség szállásterületén kialakult falvak közül négy is temploma védőszentjéről kapta neve megkülönböztető előtagját, e név tehát oppozícióban áll a Szentlőrinckáta, Szentmártonkáta és Szenttamáskáta helységnevekkel (vö. MNyj. 30: 32).

Pozsonyboldogfa (= Boldog), Pozsony m.: 1245: Tulwej (VSOS. I, 179); 1333: Tolwayfeldu al. Bodogfalwa, Tolwayffelde al. nom. Bodogazzonfalua (KÁZMÉR, Falu 255); 1343: Tolueyfelde, Tolvay, "in qua esset ecclesia in honorem beate Marie virginis lapidea" (ORTVAY, EgyhFöldl. II, 795); 1397: Bodegazzonfalua (ZsigmOkl. I, 539). -- Az eredeti Tolvaj puszta személynévből alakult (vö. 1216/1550: Toluoy szn.: VárReg. 242), amely időlegesen és vagylagosan a -földe utótaggal is kibővült.

"Boldogasszonymernyéje, Mernye k., Somogy m.: 1229: Merena, Merena inferior, 1563: Bodogazony mernyeye (CSÁNKI II, 628); 1564: Bodogazzonffalwa (Dica; vö. MVV. Somogy 108). -- Mernye felső részén állt a Szűz Mária tiszteletére emelt templom; az osztódott település más részei az Almernye és a Vásárosmernye neveket viselték (vö. MNyj. 30: 28).

Boldogasszonyfa, Somogy m.: 1258 > 1344: "in Orman in qua eccl. lapidea in honorem B. V. esset constructa" (GYÖRFFY I, 352); 1313: Bodugazunfalwa (MVV. Somogy 48); 1344: Bodugazunfalua (MonStrig. III, 534; vö. CSÁNKI II, 474, KÁZMÉR, Falu 255).

"Boldogasszonyfalva, Molvány k., Somogy m.: 1323: Bodugazunfalwa, 1409: Bodogazonfalu (CSÁNKI II, 594; vö. KÁZMÉR, Falu 188, MVV. Somogy 77).

"Boldogasszonyfalva (= Lók/Unterfrauenhaid), Sopron m.: 1222: Villa Sanctae Mariae (MNy. 23: 222); 1425: Bodogazzonfalua (SopronOkl. II, 99; vö. CSÁNKI III, 601, KÁZMÉR, Falu 188, SCHWARTZ 138).

Kisboldogasszony (= Frauenhaid), Sopron m.: ?1327: de villa sancte Marie (SopronOkl. I, 115); 1559: Bodoghaßßonyffalwa (KÁZMÉR, Falu 287).

"Boldogasszonybákája (= Kisbáka/Szabolcsbáka), Szabolcs m.: 1212/1339: Bata et alia Bata, 1272--90: Bacha, Baca (SzabSzatm. 111); 1474, 1484: Baka, Bodogazzon Bakaya (CSÁNKI I, 510). -- A Nagybáka névvel állt oppozícióban (vö. MNyj. 30: 33).

"Boldogasszonyfalva, Óbecse (= Beèej) k., Torontál m.: 1412: Bodogasszonfalva (CodDipl. X/5, 364); 1441 k.: Bodogassonfalwa (CSÁNKI II, 126; vö. KÁZMÉR, Falu 188).

Alsóboldogfalva (= Bodogaia), Udvarhely szék: 1333--4: de villa Sancte Marie (Vat. I/I, 115, 133); 1566: Bodogazzonfalwa, Also Boldogh Azzonij Falwa (SUCIU I, 87; vö. KNIEZSA: MR. I, 293, KÁZMÉR, Falu 269).

Felsőboldogfalva (= Feliceni), Udvarhely szék: 1333: de villa Marie (Vat. I/I, 115); 1407: Bodogazonfalva (BSzO. 437); 1497: Bodogazzonfalwa (SUCIU I, 229; vö. KNIEZSA: MR. I, 294, KÁZMÉR, Falu 269).

"Boldogasszonyfalva, valahol Valkó megyében: 1333--4: capelle Beate Virginis, de capella Sancte Virginis, capelle Beate Marie, de capella Sancte Marie (Vat. I/I, 270, 281, 189, 300); 1420: Bodogazyonfalwa (CSÁNKI II, 296).

?"Rekaboldogasszony (= Donja Rijeka, Gornja Rijeka), Varasd m.: 1551: Rekabodogazzon (ComVar. 140). -- Kérdéses, hogy azonos-e az előbb Körös megyébe lokalizált hellyel.

"Boldogasszonyfalva (= Poljanec), Varasd m.: 1334: eccl. beate virginis, 1428: Bodogazonfalwa (ComVar. 128).

Boldogasszony, puszta Csepreg határában (VMFN. 51), Vas m.: ?1392: Saar alio nomine Bodogazonfalwa (ZsigmOkl. I, 258); 1808: Boldogasszony (LIPSZKY).

Boldogasszonyfalva, dűlő Hegyhátszentjakab határában (VMFN. 482), Vas m.: 1411: Bodogazzonfalva (ZichyOkm. VI, 129).

Vasboldogasszony, Vas m.: 1354: Bodugazonfalua (AnjouOkm. VI, 200); 1411: Kerekbodogazzonfalua (ZsigmOkl. III, 232); 1431: Kerekbodogazzon (CSÁNKI II, 764). -- A Kerek- jelző kör alaprajzú templomra, rotundára utal.

"Boldogasszonyfalva, Veszprém k., Veszprém m.: 1488: Bodogazzonfalwa (CSÁNKI III, 224; vö. KÁZMÉR, Falu 189).

"Boldogasszonyörs (= Kővágóörs), Zala m.: 1321: Cybirenursy (ZalaOkl. I, 239); 1394: Bodugazuneursy (uo. II, 272); 1560: Bodogazzonewrs, másként Kewwagoewrs (VeszprHtLex. II, 258--9; vö. CSÁNKI III, 89). -- Örs e része feltűnésekor bizonyos Cybiren fiaié volt. A templomáról adott későbbi név oppozícióban állt a másik rész *Szentlászlóörs nevével (vö. MNyj. 30: 30). A mai név előtagja kőbányászattal kapcsolatos.

"Boldogasszonydörgicse (= Alsódörgicse), Dörgicse része, Zala m.: 1082: Dergeuechey, 1420 k.: Bodogazondergeche (CSÁNKI III, 46); 1673: Alsódörgicse, másként Boldogasszonydörgicse (VeszprHtLex. II, 93--4). -- A név oppozícióban állt a másik rész Szentpéterdörgicse nevével (vö. MNyj. 30: 30).

Nemesboldogasszonyfa, Alsópáhok része (ZMFN. Keszthelyi j. 98), Zala m.: 1259: Paah (HazaiOkm. VII, 80); 1354: "in ecclesia beate Maria virginis in possessione Bodughazunpaha" (ZalaOkl. I, 558); 1773: BoldogAszonfa (KÁZMÉR, Falu 255; vö. CSÁNKI III, 90--1). -- A név a királyi tímárok Páh nevű falujának osztódásával keletkezett, s oppozícióban állt a Szentandráspáha névvel (vö. MNyj. 30: 29).

Zalaboldogfa, Zala m.: 1344: Bodugazunfalua (ZalaOkl. I, 423); 1438: Bodogazzonfalwa al. nom. Kuthos (CSÁNKI III, 19; vö. KÁZMÉR, Falu 255). -- A vagylagosnak jelzett Kutas helynév bővizű forrásokra, kutakra utal (vö. FNESz.4 I, 721 Kerkakutas a.).

Ez adatok után kell megemlítenünk a két szempontból is sajátos típust képviselő csíki Nagyboldogasszony nevet, mert ez összefoglaló értékben négy települést jelölt (= Oltfalva/Oltfãlau, Dánfalva/Daneºti, Csíkkarcfalva/Cirþa, Csíkjenőfalva/Ineu): 1406: Nagy Boldog Asszony (SzékelyOkl. I, 100); 1495: Nagybodogazzon (BARABÁS 167); 1495--1569: Bodogazzon (SUCIU II, 376), továbbá bizonyosra vehető, hogy a Nagy- jelző nem valamely más névvel áll oppozícióban, hanem utótagjával együtt jelöli a templom búcsúünnepét, Mária mennybemenetelének napját (aug. 15.).

Névszerkezeti szempontból különleges figyelmet érdemel az, hogy a puszta Boldogasszony alapelemként rendkívül ritkán fordul elő elsődleges névváltozatként. A bizonytalan értékelésű és kései adatolású két Rekaboldogasszony és a Vásárboldogasszony, valamint az összefoglaló jelentésű Nagyboldogasszony neveken kívül mindössze a Baranya megyei Villány környékére lokalizált 1324: Bodughazun tartozna ide, de a későbbi adatokban ez is -falva utótaggal szerepel. Az adatok többségében, mégpedig 27--szer elsődlegesen is a -falva utótagos formákat találjuk, egyszer pedig a -háza és ugyancsak egyszer a -kápolna utótag cserélődött fel ezzel az elemmel. A jelenség biztos magyarázatát nem tudjuk megadni. Legfeljebb a településkeletkezés olyan folyamatára gyanakodhatnánk, amelyben a templom építésével egyidejűleg nagy volt a letelepülők száma, azaz a templom és a helység egyszerre jött létre, s a falu megnevezésére 'a Boldogasszony templomának falva' motiváció kínálkozott (vö. KÁZMÉR, Falu 115--6). Ez azonban magyarázat nélkül hagyja azt a körülményt, hogy a patrociniumi helységneveink között miért csupán ez az alcsoport mutatja ezt a belső szerkezeti kirívó aránytalanságot. -- A háromszor feltűnő elsődleges telke utótag pusztásodással lehet kapcsolatos, a biztosnak látszó egyszeri -háza utótagnak pedig 'egyháza' lehetett a jelentése. -- Végül kilenc esetben az osztódott települések részeit a más motivációjú alapnevük elé tett s templomukra utaló, jelzői értékű Boldogasszony- elemmel egyénítették.

3. A Boldogasszony megfelelés némelyek szerint nem más, mint a pogány magyar hitvilág egy női istensége nevének Szűz Máriára való alkalmazása (vö. PallasLex. III, 433; SIMONYI: Nyr. 42: 444; l. még BÜKY BÉLA, Néhány gondolat a boldog-ról és a Boldogasszony-ról: MNy. 75: 338--9). Az feltétlenül meggondolandó, hogy a szent szinonimájaként mintegy stilisztikai eszközként is alkalmazott boldog szó (vö. BENKŐ, ÁrpSzöv. 305--6) miért kizárólag e titulusból vált helységnévvé (nincs tehát *Boldogmihály, *Boldogpéter stb. helynevünk). Ennek magyarázatában azonban nem kell feltétlenül az ősmagyar mitológiához folyamodnunk, hanem számításba kell venni azt az előbb már említett hallatlan tiszteletet, amely a középkorban Szűz Máriát övezte, s amely egyúttal elválasztotta őt a többi templomcímünkben szereplő szentektől; az elkülönítés szándéka önmagában is elegendő lehetett ahhoz, hogy a boldog jelzőt kizárólag reá alkalmazzák őseink. (L. ehhez az Érdy-kódex következő helyét: "... akkoron kele ffel hogy az zyz mariaat ez magyar orzagban Bodog azzonnak awagy ez wylagnak nagy azzonnyanak hywnaak Zent Isthwan kyral ees ez zeghen orzagot bodog azon orzaganak newezee": Nyr. 100: 379).

A megnevezés asszony elemét a szónak a különleges tisztelet kifejezésére ekkor még alkalmas 'úrnő, fejedelemnő, királyné' jelentéséből származtatom, hiszen ez megfelel az általános vallási terminológiának is, amelyben Szűz Máriát gyakran nevezik királynőnek: beata domina, regina coeli, regina coelorum, regina angelorum (vö. R. L. G.: Nyr. 100: 378; KÁZMÉR, Falu 109). A boldog jelzőt pedig ASBÓTH (NyK. 35: 67) véleményével egyetértve az egyházi latin beata tükörképének tartom: ismert templomcímeink adatainak óriási többségében -- Szűz Mária megnevezésének, említéseinek sokfélesége ellenére -- a latin Beata Virgo, Beata Maria Virgo, Beata Maria formákat találjuk. Összességében tehát messzemenően egyetértek KISS LAJOSsal, aki a magyar Boldogasszony-t "tisztán keresztény eredetű kifejezés"-nek ítéli, s magyarázatát Lukács evangéliumának (11, 27) abban a részében találja meg, amely Jézus anyjának dicséretét tartalmazza: "Beatus venter, qui te portavit, et ubera, quae suxisti" = "Boldog a méh, mely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál" (az esetleges szerb-horvát kapcsolatokra is l. NytudÉrt. 92. sz. 28).

4. Fölvetődött, hogy egyes templomok és a Szentmária helységnevek nem Szűz Máriára, hanem penitenciatartó egyiptomi Szent Máriára utalnak (vö. BÁLINT, ÜnnKal. I, 189; az elgondolást kételkedve megemlíti KISS LAJOS is: FNESz.4 II, 551 Szemerja a.). Kétségtelen, hogy e Máriának volt bizonyos kultusza Magyarországon (életéről l. KatLex. III, 277; BÁLINT, ÜnnKal. I, 287): régi naptáraink ápr. 2-re jelzik ünnepét (KNAUZ, Kortan 214), legendáját pedig tartalmazza az Érsekújvári kódex (Kezdetyk ymmar Zent egypciaca maryarol walo legienda: Nytár X, 132--5) és a Nádor-kódex (Maria egypciaca elete: Nytár XV, 281--5). Az ötletet azonban a leghatározottabban el kell vetnünk, mert templomcímeinkben egyetlen egy olyan adat sincs, amelyet biztosan reá vonatkoztathatnánk. Egyértelműen eldönti a kérdést az, hogy több helységnevünk adatsorában a Szentmária váltakozik a Boldogasszony névvel.

E csoportba a következő településnevek tartoznak:

"Szentmária, Zádorlak (= Zãdãreni) k., Arad m.: 1456: Zenth Maria (SUCIU II, 431; vö. CSÁNKI I, 779).

Boldogasszonyfalva (= Gospodjinci), Bács m.: 1413: Szent-Mária -- átírva, 1522: Bodogazzonfalwa (CSÁNKI II, 132, 145; vö. KÁZMÉR, Falu 188).

"Boldogasszonyegyháza (= Orgovány), Fejér m.: 1211: Herbon, 1359/1368/1429: Zenmaria (Györffy II, 425); 1423: Bodogazzoneggháza (GYÁRFÁS III, 578).

Tarnaszentmária, Heves m.: 1325/1347: Torna (Györffy III, 141); 1339: Senmaria (AnjouOkm. III, 543); 1359: Zenmaria (SztárayOkm. I, 307); 1417: Zenthmarya (CSÁNKI I, 71). Az első adatban a folyó nevének átvonódásával kell számolnunk.

"Szentmária (= Piskitelep/Simeria), Hunyad m.: 1404: Zentmaria (CSÁNKI V, 138). -- A magyar nevet a román nyelvi forma őrizte meg (vö. KNIEZSA: MR. I, 214).

"Boldogasszonyfalva, Korenièari k., Körös m.: 1334: eccl. beate virginis de Soploncha, 1352--6: Zenthmaria, 1481: Bodogazzonfalwa (ComPos. 212--3; vö. CSÁNKI, Körös 80).

Szentmária (= Liptovská Mara), Liptovská Sielnica része, Liptó m.: 1314: ecclesia beate Virginis (ZJÈ. 181); 1368: Bodogazonfalva, 1469: Mathky Bozie, 1625: Svata Mara, Boldoghaszony (VSOS. II, 167); 1808: Szent-Mária, Swatá-Maria (LIPSZKY; vö. KÁZMÉR, Falu 188).

Boldogasszony (= Frauenkirchen), Moson m.: 1324: Zenmaria (CSÁNKI III, 686); 1659: Frauchirchen, 1773: Boldogh-Aszony, Fraukirchen (SCHWARTZ 139).

"Szentmária, Bijela Stijena k., Pozsega m.: 1333: sacerdos ecclesie Sancte Marie (Vat. I/I, 272); 1334: Cirkuenicha, eccl. sancte Marie, 1526: Zenth Marya (ComPos. 81). -- A horvát név alapszava a c(i)rkven 'templom-, templomi' (< c(i)rkva 'templom'), s összevethető a Fiume közelében levő Crikvenica nevével (vö. FNESz.4 I, 296).

Székelyboldogasszonyfalva (= Székelyfalva/Sekule), Morvaszentjános (= Moravský Ján) része, Pozsony m.: ?1361; "Georgius dictus Scekel de Scent Maria" (OklSz. 912); 1402: Bodogaszonfalua, 1455: Zekel Bodoggazzonfalwa a. n. Zekl Sandmarein (ZJÈ. 181). -- Az előtag vagy határvédő székely lakosokra utal (vö. FNESz.4 II, 542), vagy pedig az 1361-ben említett személy dictus-os nevéből alakult.

Szemerja, Sepsiszentgyörgy (= Sfîntul Gheorghe) része, Sepsi szék: 1332--4: de villa Sancte Marie (Vat. I/I, 106, 112,133); 1407: Zentmaria, 1567: Zemerija (SUCIU II, 434; vö. KNIEZSA: MR. I, 211).

Almásszentmária (= Sînta Maria), Belső-Szolnok m.: 1332/1333/ 1335: Scenthmariaazuntelke (Györffy II, 154 Fehérvár a.); 1452?: Zentmarya (KolmJk. I, 465; vö. SUCIU II, 133).

"Szentmária, dűlő Cikó határában (Mária-Széplak: TMFN. 384), Tolna m.: 1333: Zemariafolwa (Vat. I/I, 262), Zamaria (uo. 278); 1334: Scenmariafolua (uo. 286), de Sancta Mariafolua (uo. 296); 1335: de villa Sancte Marie (uo. 311); 1554: Szentmária falva (KÁLDY-NAGY 48); 1808: Szent-Mária (LIPSZKY; vö. CSÁNKI III, 451, KÁZMÉR, Falu 301).

Szentmária (= Svätá Mara), Szocóc (= Socovce) része, Turóc m.: 1258: sub ecclesia virginis gloriosae (KritJegyz. I, 367); 1331: in ecclesia beate Virginis de monte (MNyTK. 45. sz. 25); 1808: Szent-Mária, Swatá Maria vulgo Swatá-Mara (LIPSZKY; vö. VSOS. III, 66, ZJÈ. 181, KRISTÓ 48).

"Szentmária, Erdut k., Valkó m.: 1272/1281: Samaria (KritJegyz. II/2--3, 282); 1333: Zemaria (Vat. I/I, 279); 1334: de Beata Virgine Maria (uo. 266), Zemariafolua (uo. 301); 1335: Samaria (uo. 308); 1343: Scenmaria (AnjouOkm. IV, 314; vö. CSÁNKI II, 352, KÁZMÉR, Falu 242, ComVer. 212).

Bodrogszentmária, Szentmáriafölde (= Bodrog) része, Zemplén m.: 1261/1271: Zenthmaria (KritJegyz. II/1, 122); 1407: Zenthmaria a. n. Palfelde (CSÁNKI I, 362; vö. VSOS. I, 174, ComZemp. 19). -- Az 1407-i adatba a szomszédos Pálfölde nevét is belefoglalták, e falu Szentmária határából válhatott ki (vö. FNESz.4 II, 563).

Az idesorolt települések adataiban négy esetben határozottan igazolni tudjuk a Boldogságos Szűz templomát (Körös, Liptó, Turóc és Valkó m.), hat példában pedig szinonimikusan váltakozik a Szentmária és a Boldogasszony elem, nincs tehát semmi okunk arra, hogy a többi Szentmária-féle nevet ne az Istenanya templomához kapcsoljuk.

5. Négy nyugat-magyarországi helységnévben Szűz Mária temploma Somorja formában állandósult:

"Somorja (= Sommerein), Moson m.: 1428: Samarya, 1436: Samaria zu deutsch Zenthmereyn, 1515: Sand Maerein (CSÁNKI III, 677--8).

"Somorja (= Hegyeshalom), Moson m.: 1217: Hegeshalm (CSÁNKI III, 685); 1406: Sand Marein auff der strazz (ZsigmOkl. II/1, 542); 1407: "ecclesiae beatae Mariae virginis de dicta villa Samereyn" (uo. II/2, 29); 1451: Samaria alio nomine Hegyehalm (SopronOkl. II, 365); 1462: Samarya alias Heghalom (CSÁNKI III, 685; vö. SCHWARTZ 141, ComJaurMos. 47). -- A mai magyar név a hegyes 'csúcsos' és a halom 'kisebb földfelszíni emelkedés' szavak összetételével alakult (vö. FNESz.4 I, 578).

Pusztasomorja, Jánossomorja része, Moson m.: 1267: Gueztey, Guezte (ComJaurMos. 49); 1279: Gueztenche (HazaiOkm. VI, 251); 1440: Samarja in pratis (HazaiOkl. 405); 1492: Samaria al. nom. Geszthencz (CSÁNKI III, 685). -- Az elsődleges Gesztely név szláv eredetű (vö. FNESz.4 I, 513).

Somorja (= Samorín), Pozsony m.: 1237/1400: versus ecclesiam Sancte Marie (ÁÚO. VII, 48); 1285: de Villa Sancte Marie (uo. IV, 280); 1287: Zenthmaria (KritJegyz. II/2--3, 374); 1383: Samaria (VSOS. III, 119); 1394: Sand Marein (ZsigmOkl. I, 366).

A négy helységnév közül tulajdonképpen csak a Pozsony megyei város nevét sorolhatjuk nagy biztonsággal a magyar patrociniumi alakulások közé, mert ennek Szentmária névváltozata is volt. A többi vagy a Sancta Maria hazai latin kiejtéséből, vagy pedig a német Sankt Marien átvételeként magyarázható (vö. FNESz.4 I, 650 Jánossomorja a.). Külön figyelmet érdemel azonban az 1436-beli Zenthmereyn adat, amely egy magyar *Szentmária és egy német Sankt Marien keveredéseként jött létre.

II. ...és más asszonyok

6. Az előbb Almásszentmária adatai között idéztük az 1332-beli Scenthmariaazuntelke névalakot. A Szűzanya nevének ebben található hátra vetett méltóságjelölője átvezet bennünket ahhoz a problémához, hogy a többi női szent patrociniumi helységnevében megokoltan, az említett 'királyné, fejedelemnő, királylány' jelentésben jelentkezik-e az asszony szó, avagy e jelentés devalválódásával kell már bennük számolnunk. JAKUBOVICH EMIL szerint e megtisztelő jelző eredetileg csak az Árpád-ház tagjait illette, majd pedig "A pogány fejedelmek és fejedelemasszonyok ősi magyar címe, az úr, asszony -- nyelvemlékeink és helyneveink tanúsága szerint -- még sokáig hozzátapadt a keresztény szentek nevéhez is ..." (vö. MNy. 27: 276; PAIS: I. OK. VII, 260--1; K. PALLÓ: MNy. 52: 157). A szóhasználat elterjedéséről még szélesebb kört tesz föl SZABÓ T. ATTILA (MNy. 56: 323): "Ez a névhasználati forma a középmagyar kor (= kései ómagyar kor: M. A.) elején olyan általános lehetett, hogy a női szentek nevéhez is szinte kivétel nélkül hozzátették az asszony megjelölést." Jellemző azonban, hogy SZABÓ T. ATTILA e megállapítás bizonyítására csupán az Anna, Ilona, Katalin és Margit templomcímeiből keletkezett régi helységnévi példákat hozza fel.

A következőkben számba kell tehát vennünk azon helynévi adatainknak lehetőleg teljes körét, amelyekben a patrociniumi név elemeként szerepel az asszony köznév, s meg kell kísérelnünk alkalmazása indokoltságának bizonyítását. A következő templomcímek helységneveiről van szó.

7. Szent Anna: Az Anna nevet viselő szentek és boldogok száma meghaladja a 25-öt (FROS-SOWA 101). Templomaink többsége és helyneveink azonban egyértelműen Szűz Mária édesanyjára, Szent Annára utalnak, akit azonban a Szentírás nem nevez meg, csak az apokrif irodalom tudósít róla (KatLex. I,79). Naptáraink temploma fölszentelésének napját, július 26-át jelzik ünnepének (KNAUZ, Kortan 157; BÁLINT, ÜnnKal. II, 95). Középkori egyházainak többsége kolostortemplom volt, hazai kultuszának terjesztésében a remeterendeknek és a klarissza apácáknak volt nagyobb szerepe: Ana, Körös m. (1345: ecclesie beate Anne de Kaproncha: BOSSÁNYI I/2, 131; vö. ComCris. 5); Hangony, Gömör m. (1368: pálos kolostor: RUPP II, 126, CSÁNKI I, 136, Mályusz-Eml. 162); Ozora, Tolna m. (1420: capellam S. Anne in Ozora: LUKCSICS I, 96); Panyit, Gömör m. (1349: "Ponyth ... capellam ... ad honorem beate Anne": AnjouOkm. V, 271); Samobor, Zágráb m. (1334: eccl. sancte Anne de Zamabor: ComZagr. II, 96); Sárospatak, Zemplén m. (1396: klarissza kolostor: ZsigmOkl. I, 470; vö. RUPP II, 313, CSÁNKI I, 338); Siklós, Baranya m. (1343: "claustr. eccl-e S. Anne fr-um suprapeliciatorum ... in Soklous ": GYÖRFFY I, 378; a karinges ágostonosoké); Sztára, Zemplén m. (1335: "ad ecclesiam sancte Anne in dicta villa Eghazastara fundatam": SztárayOkl. I, 98); Tokaj, Zemplén m. (1411: pálos kolostor: CSÁNKI I, 339); Turbina, Verőce m. (1334: Eccl. S. Anne de Turbina: CSÁNKI, Körös 89); Újlak, Valkó m. (1440: ágostonos remetekolostor: ZsigmOkl. II/1, 77; CSÁNKI II, 288); Nagyvárad, Bihar m. (1340: "in territorio Waradiensi ... ecclesie Sancte Anne": AnjouOkm. IV, 8; a klarissza apácáké: CSÁNKI I, 600). -- Más Szent Annára emlékeztet annak a templomnak a címe, amelyet a Küküllő megyei Szőkefalván (= Seuca) emeltek (1468: "Zewkefalwa ... in honorem beate Anna martiris et virginis gloriose ... ecclesiam lapideam de novo fundasset": KolmJk. I, 662).

Szent Anna templomáról öt településünk kapott nevet, s közülük kettőben jelentkezik az asszony szó: "Szentannaasszonyfalva, ?Füzérkomlós k., Abaúj m.: ?1392: Zenthannaazonfalva (OklSz. 33); 1646: Komlos alias Szent Annafalva, Komlos alias Szent Annaszszonyfalva (KÁZMÉR, Falu 240--1). Ez adatok mind másodlagos forrásokból valók. Meg kell ezért jegyeznem, hogy Zaránd megyében is volt egy Komlós nevű helység (vö. 1332--7: Komlous, Conlous, 1415: Komlos: CSÁNKI I, 736), amely az újkorban a Szentanna nevet vette föl. A később Arad megyéhez tartozó Ószentanna helységnek ma románul Comlauº, Újszentannának pedig Sintana a neve. -- " Szentannaasszony, Eszergom belterületén, Esztergom m.: 1272: pro claustro B. Anne, 1281/1290: t-m Armenorum, 1289: Ermen, 1315: "Ermen communiter nominata prope eccl-m S. Anne existens" (Györffy II, 273); 1543: Zenth Anna azzon, 1564: Zenth anna azzon (Esztergom m. dikális összeírásában a puszták között). A település(rész) eredeti neve a lakosság etnikumára utaló Örmény volt (vö. GYÖRFFY: i. h.).

Az adatokban feltűnő asszony méltóságjelölő az ég királynőjének tekintett Mária anyjának fejedelemasszonyként való tiszteletére mutat. Az esztergomi ágostonos kolostor templomának 1402-beli adatában pontosabban körül is írják a titulust ("claustro sancte Anna matris Marie in civitate Strigoniensi constructe": ZsigmOkl. II/1, 164).

8. Szent Erzsébet: Az Erzsébet nevű szentek élén Keresztelő Szent János anyja áll, akit Lukács evangéliumából is ismerünk (Lk. 1, 5--57). Templomaink és helységneveink névadója azonban kétségkívül "az adakozó szeretet csodája" (KatEgyhTört. I, 402), Árpád-házi vagy türingiai Szent Erzsébet (1207--1231), II. András és merániai Gertrúd leánya. A IX. Gergely pápa által 1235-ben szentté avatott Erzsébetnek Európa-szerte, így Magyarországon is rohamos gyorsasággal bontakozott ki tisztelete, amelynek táplálásában a ferencesek (köztük a klarisszák) jártak az élen (vö. SZ. JÓNÁS ILONA, Árpád-házi Szent Erzsébet. Budapest, 1986. 163 kk.). Templomainak, kolostorainak, ispotályainak száma meghaladta a hetvenet, s közülük 21 helységnévvé is vált.

Az utóbbiak közül a Pest megyei Szenterzsébetfalva adatsorában egyszer bukkan fel az asszony hátra vetett méltóságjelölőként: 1258: de villa Sancte Elyzabeth (ÁÚO. II, 305); 1335: Scenersebeth (AnjouOkm. III, 182); 1391: Zenthelsebetfalua (ZsigmOkl. I, 234); 1510: zent ersebet azzon falvaban (KÁZMÉR, Falu 241). Még e kései adatban is számolhatunk azzal, hogy az asszony- szó Erzsébet királyi származását akarja kifejezni.

9. Szent Ilona császárnőt (255 k.--328 k.), Nagy Konstantin császár anyját, Jézus keresztjének felkutatóját Magyarországon is tisztelet övezte (KatLex. II, 351). Régi naptárainkban több ünnepe is volt, leginkább a május 22-re esőt ülték, mégpedig mint magyar szent napját (KNAUZ, Kortan 196--7). Ennek az lehet a magyarázata, hogy régi vélekedés szerint az ókori Naissusban, a mai Ni" elődjében született egy kocsmáros lányaként, azaz "hazai" szentnek számíthatták (a vitatott szülőhelyre is l. FROS-SOWA 263).

A középkorban temploma volt Arnótfalván (Szepes m.), Csegezen (Torda m.), Csornán (Sopron m.), Félegyházán (Bihar m.), állítólag Földváron (Tolna m.), Pécsett (Baranya m.), Pilisszigeten (Pilis m.), Tordán (Torda m.), Újlakon (Szerém m.) és Valkányban (Csanád m.). Más Ilonára utalhatott a Verőce megyei Lacinafő templomcíme (1324: "Lachynafeu ... ubi capella beate Elene virginis est edificata": AnjouOkm. II, 170).

Szent Ilona császárnő templomcíme kilenc esetben alkotott Magyarországon helységnevet, s közülük kettőben szerepel a tisztségére való utalásul az asszony szó: "Szentilona, Nyugotszenterzsébet k., Baranya m.: 1450: Sent Ilmaasson, 1542: Zenth Ilona (CSÁNKI II, 525). -- Szentilona, tanya Érszőlős (= Viiºoara) határában (Hnt. 1944. 543), Bihar m.: 1454: Szentilonaaszonyképe (JAKÓ 245; vö. SUCIU II, 407). A magyarázathoz idézhetjük a gömöri Méhi, másként Szentilona 1332-beli adatát: "terra ecclesie Sancte Elene regine" (ILA III, 23).

10. Szent Katalin: A több mint 55 magyarországi templomcímben és a hozzájuk csatlakozó 12 helységnévben időrendi okokból is csak Alexandriai Szent Katalin szűz és vértanú tisztelete fejeződhet ki. Ő a hagyomány szerint a III--IV. században élt, és Maxentius császár (307--312) alatt szenvedett mártíromságot (WIMMER2 304).

Két helység nevében bukkan fel az asszony köznév: Szentkatalin, Körösszeg (= Cheresig) része, Bihar m.: 1332--7: de villa Sancte Katherine (Vat. I/I, 47, 59, 73, 82, 87); 1391: Zenthkatherinaazunfalua (BánffyOkl. I, 434); 1421: "eccl. de Zenthkatherinaazonfolwa in sancte Katherine virginis et martyris" (ComBih. 76). -- Pósaszentkatalin (= Sankt Kathrein im Burgenland), Vas m.: 1489: Zenthkatherina, 1496: Posafalva alias Zentkatherynasson (CSÁNKI II, 797). Ez azzal hozható kapcsolatba, hogy a hagyomány szerint Katalin királylány volt. Idézzük ehhez az Érdy-kódexbeli legendájából a következőket: "Vala Alexandria orzagban eegy nagy hatalmas es kazdagh pogan kyral kynek Costus vala newe ... Mykoron azert az fezewletnek aldozatot tett volna az Costus kyral hamar valo napon tereohben eseek az kyralne azzon es eeg yghen zeepseegew lean magzatot zyle ... newezee ewtet ... Catherinanak" (Nytár V, 519--20.). Ugyanerről a Debreceni kódex a következőképpen tudósít: "Zyz zenth ketherina; gheregheknek gyengye: Alexandryanak warosaba: Costus kera¾nak vala leanya" (Nytár XI, 238). Katalin királyi származásáról megemlékezik a Gömöry-kódexben található, róla szóló imádság is: "O kegyes zent katerina azzony ez vylagnak gyengye kyraly nembeol zarmazot jduezlegy zyzeknek rosaya jduezlegy az mennyey kyralnak zerelmes yegyese Es zyz marianak nemes menye" (Nytár XI, 377).

11. Szent Margit: Magyarországon 17 patrociniumi helységnevét számolhatjuk össze, egyéb templomainak száma pedig meghaladta a 80-at. Ezek patrónusaként időrendi és tisztelettörténeti megfontolások nyomán csak Antiochiai Szent Margit szűz és mártír jöhet számításba (FROS-SOWA 389). Életéről nagyon kevés biztosat tudunk, ugyanakkor hallatlanul gazdag legendakör szövődött alakja köré előbb az ókori keleten, majd ezek részei -- különösen a keresztes háborúkkal összefüggésben -- ismertté váltak az egész keresztény Európában. Koponyaereklyéjét II. András a Szentföldről hozta magával, és a szepesi prépostsági templomnak adományozta (BÁLINT, ÜnnKal. I, 156. II, 37). A 14 segítőszent egyike, megalomártír. Egyebek között koronával vagy neve közszói jelentése alapján gyöngykoszorúval is ábrázolják (vö. KatLex. III, 267; FEKETE, KV. 197; WHITE 165--6; WIMMER2 337), sőt a néphagyomány királylánnyá is előléptette (KALLÓS, NevNap. 266--7). Ezzel magyarázható, hogy négy helysége adataiban -- részben a puszta védőszentnévi változattal ingadozva, többször a -falva utótaggal bővülve -- megjelenik az asszony- értelmező is. (L. ehhez a Kazinczy-kódex tudósítását is: "Az Zent margit azzon: antiochia neveo uarasbol tamada: es az teodosius neueo pogan patriarkanak leana uala": Nytár. VI, 189.)

A következő helységei tartoznak ide: Margitfalva (= Margecany), Szepes m.: 1284: cum terra Sancte Margarete (ÁÚO. X, 378); 1300: Senthmargita (CSÁNKI I, 263); 1353: Zenthmargytaazzunfolua (FEKETE NAGY, Szep. 134); 1460: Margythfalwa, 1588: Margycziany (VSOS. II, 229). -- "Szentmargitaasszonyfalva, valahol Szerém megyében: 1329: Scentmargita ason (CSÁNKI II, 352); 1349: "possessionem Scenthmargytaazzun ... vacuam et habitatoribus destitutam, in qua ecclesia lapidea in honorem beatae Margaretae virginis ... constructa" (BánffyOkl. I, 160); 1352: Zenthmargytaazzunfolua (CSÁNKI II, 352). -- Szentmargita (= Sînmãrghita), Belső-Szolnok m.: 1330 k.: terra Sanctae Margarethae (SUCIU II, 129); 1405: Zenthmargytha (BánffyOkl. I, 483); 1457: Zenthmarghith Azonfalwa (ZichyOkm. IX, 562). -- Szentmargitfalva, Zala m.: 1323: villa S. Margarete (AnjouOkl. VII, 179); 1379: Zentmargitafalua (CSÁNKI III, 107); 1382: Zenthmargÿtazonfolua (MNy. 11: 424); 1416: Zenthmargitaazon, 1483: Zenthmargithazonfalwa (CSÁNKI i. h.).

12. Végül nem tudom igazolni az előbbiek szerint az asszony alkalmazásának indokoltságát egyetlen helység egyetlen adatában. A Fejér megyei Zámoly határában ellipszissel alakult a mai Borbála puszta (vö. Hnt. 1944. 130) neve: 1193: Borz (ÓMOlv. 54); 1439: Baroch al. nom. Zenthbarbaraazon, Barch al. nom. Zenthbarbara (GYÖRFFY II, 348; vö. CSÁNKI III, 318). Az elsődleges Barc név puszta személynévből keletkezett (vö. FNESz.4 I, 237), a másodlagos patrociniumi névben pedig az asszony utótag naptáraink névhasználatának analógiás hatásával magyarázható (vö. KNAUZ, Kortan 144).

MEZŐ ANDRÁS