"MAGYAR NYELVJÁRÁSOK"
A KOSSUTH LAJOS TUDOMÁNYEGYETEM	XXXIII, 3--18	DEBRECEN
MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK		1996.
ÉVKÖNYVE

Az abszolút és a relatív tövek véghangzójának ö-zése
a Guary-kódexben

Évkönyvünk előző számában bemutattam, hogyan jelentkezik a Guary-kódex nyelvjárásában az ö-zés a toldalékokban (MNyj. 32: 25--32). Jelen dolgozatomban a végződések előtti ö-zést vizsgálom meg az abszolút és a relatív tövekben. Kódexünkben ragok, jelek, képzők előtt egyaránt megtalálható ez a jelenség. Az adatok mellett zárójelben levő számok az idézett adat helyét jelzik a Codices Hungarici III. kötetében megjelent fakszimilekiadásban (Budapest, 1944). Az első szám a lapszámra, a második a sor számára utal, így az adatokat könnyen lehet ellenőrizni.

Ragok előtti ö-zés

Ö-zés az igei személyragok előtt

Az abszolút és a relatív töveknek egyaránt ö a tővéghangzójuk a palatális hangrendű igékben az -m rag előtt akár alanyi, akár tárgyas ragozásban szerepel, de csak kijelentő mód jelen időben vagy jelen idővel alakult összetett igealakban. Az ö-zés nem függ attól, hogy a megelőző szótagban labiális vagy illabiális magánhangzó van: g'öttröm (74/20); Meg ielöntöm (96/19), meg ielöntö[m] (110/8); -- ezöm (78/19), kezereytetöm (94/4); el veztöm (123/7); hizöm (91/15, 103/8); meg eröm (111/11); meg zenuedö[m] (72/11); meröm 'merem' (78/22); neuezöm (100/20); tehetöm (21/1); tezöm (47/7, 112/14); fel emelöm vala (109/10). Amint látjuk, tőszavak és származékszavak egyaránt vannak az adatok között. Ellenpélda nincs. Múlt idő és felszólító mód relatív tövében viszont nincs ö-zés az -m előtt, mert a -t/-tt időjel és a felszólító mód jele után nyílt magánhangzó áll: ösmertem (81/4); tettem (105/1); -- essem (111/10), tökel'em meg (113/16).

Az egyes szám első személyű -k rag előtt is csak kijelentő mód jelen időben van ö tővéghangzó: g'ülölöc (99/1); -- be tel'eseytöc (55/16); tehetöc (95/14, 99/1); vezöc (78/20). Ellenpélda itt sincs, de felszólító módban nincs ö-zés: leg'ec (102/16).

A második személyű -l rag előtt is kijelentő mód jelen időben fordul elő ez a jelenség: zönöl (30/3, 13); ki vetetöl (33/19, 34/6).

A második személyű tárgyas -d rag előtt kijelentő mód jelen időben és a futurumban találkozunk ö-zéssel. A kijelentő mód jelen idejű alakokra sok példát találunk, de van köztük három ellenpélda is. Természetesen mindig ö áll a -d előtt, ha a megelőző szótagban is labiális magánhangzó van: el töröd (31/4, 84/7); g'öttröd (30/4); meg ekösöytöd (62/8); meg ölöd (128/5); zeg'önlöd (118/19) stb.; el veztöd (30/1); el viselöd (134/1); fel emelöd, fel vizöd (62/5); keröd (129/7); lelöd meg (58/4); meg eleueneytöd (84/7); meg nömösseytöd (62/4); meg n'eröd (118/19, 123/15); (meg) ösmeröd (15/2, 18/16, 17, 19, 133/6); meröd 'méred' (2/22); tezöd (31/5, 55/20, 84/4, 128/21); de fel feieyted (31/14); mereyted (31/9); viseled (20/1). Az egyszerű jövő időre mindössze három példánk van, de az mind ö-ző: g'ülölendöd (129/7); követendöd (109/13); meg lelhetendöd (129/14). A felszólító módban nincs ö-zés a -d rag előtt: keressed (129/13), meg ösmeried (123/13, 124/15); hig'g'ed (33/21, 60/2, 73/7, 133/7); inLed (112/7) stb. Az -m rag példájából következtetve feltehetőleg nem volt a múlt időben sem, erre az igealakra azonban nincs példa a kódexben.

Az egyes ragokra vonatkozó adatokból általánosítva megállapíthatjuk, hogy az -m, -k, -l és a -d ragok előtti tővéghangzó lehet ö a palatális hangrendű tő- és képzett igékben, de csak a jelen időben és a jelen idővel alkotott összetett igealakokban, valamint az -and/-end jeles jövő időben. Mindössze 3 olyan jelen idejű adatot találtunk, amelyekben a -d előtt nincs ö-zés. Ebből arra következtethetünk, hogy az ë > ö változás a tővéghangzókban még folyamatban van. Ezt bizonyítja az is, hogy a visel ige második személyű alakja két változatban is előfordul a forrásban: el viselöd (134/1), de: viseled (20/1). A felszólító módjelet és a múlt idő jelét követő véghangzó azonban az -m, a -k és a -d rag előtt mindig nyílt e a palatális hangrendű szavakban. A következő igék tővéghangzója lehet ö az itt tárgyalt végződések előtt: eltör, gyötör, megékösöjt, megöl, szűnik; -- beteljesejt, elveszt, (el)visel, eszik, felemel, felvisz, hisz, kér, készerejt, megelevenejt, megér, megjelent, meglel, megnemesejt, megnyer, (meg)ösmer, megszenved, mer, mér, nevez, szégyenl, tehet, tesz, vesz, vétetik.

A kései ómagyar korban az -n harmadik személyű rag ritka kivételtől eltekintve már középső nyelvállású tővéghangzó után járul, és ez a hang már "a raghoz tartozónak tekinthető" (TNyt. II/1, 206). Így a végződés alakja: -on/-ën/-ön. A Guary-kódexben a rag kétalakú: -on/-ön (vö. MNyj. 32: 28--9). A többes szám első személyű igerag is háromalakú (-onk/-enk/-önk) az egyes ómagyar kori kódexekben (vö. TNyt. II/1, 186--9). A Guary-kódexben ennek is csak két (onk/ önk) változata van (vö. MNyj. 32: 29). A többes szám második személyű tok/ tëk/-tök rag is kétalakú (-tok/-tök) kódexünkben (vö. MNyj. 32: 28). De a jelen időben már nincs előtte tővéghangzó: kertöc (99/15); leztöc (81/11). A felszólító módban viszont ez előtt is nyílt e áll: Lergessetöc (100/9); teg'etöc (81/10) stb. És nyilván így volt a múlt időben is, de erre nincs adat a kódexben. A többes szám harmadik személyű -nak/-nek rag előtt a jelen időben és a futurumban nincs tővéghangzó: egnec (63/2); elnec (51/1); ertnec (34/14); -- teyendnec (22/14) stb. A felszólító módban viszont alsó nyelvállású hang áll előtte: leg'enec (1/9); zögdössenec (7/6) stb. És ugyancsak nyílt tővéghangzó előzi meg a többes harmadik személyű -k ragot: engettec (109/8); örültec (54/15); zenuettec (74/3) stb.

Ö-zés a névszói személyragok előtt

A többes első személyű igeraghoz hasonlóan a névszói többes első személyű végződés is -onk/-önk formában él a kódex nyelvjárásában (vö. MNyj. 32: 30). A többes harmadik személyű névszói rag pedig -ok/-ök, illetőleg -jok/-jök alakban fordul elő (uo.). A magánhangzó ezekben is a raghoz tartozik. A többi névszói személyragok közül az egyes szám első személyű -m, az egyes szám második személyű -d és a többes második személyű -tok/-tök előtt fordul elő ö-zés az abszolút és a relatív tövekben egyaránt. De egyik előtt sem kizárólagos a középső nyelvállású magánhangzó, szép számmal vannak olyan szavak is, amelyekben nyílt tővéghanzó áll e ragok előtt. A névszói személyragok járulhatnak névszókhoz, névmásokhoz, határozószókhoz és igenevekhez.

A következő adatokat találjuk forrásunkban az -m birtokos személyrag előtti ö-zésre az abszolút tövekben: bezedömet (109/14); binömet (91/16, 93/15); istenö[m] (111/2), istenömet (110/6); lelköm (112/19), lelkömet (75/1, 103/17); testömet (74/21, 103/18), testömnec (95/5). Az én névmás tárgyesetére 21 adatunk van, kivétel nélkül mind ö-ző: engöm (20/21), engömet (21/5, 41/17, 47/2, 59/19) stb. Az alábbi származékszavakban van ö-zés a rag előtt: eletömnec (112/19); embörsegömre (99/20); istensegömre (99/20); ki menesömbe (114/20); meg teresömbe (114/21). Ellenpéldák: feiemnec (94/7), feiemön (94/5); kezemnec (111/15, 113/13), keze[m]nec (114/15), kezembe (110/22); neuembe (99/16, 22). A határozószók közül az (én)nekem 21-szer fordul elő, mindig ö-ző formában: neköm (72/16), en nekö[m] (133/19), en neköm (2/21, 47/6, 55/18, 57/21) stb. A kódexben található más határozószókban azonban nyílt e van a rag előtt: en benne[m] (114/13), en elöttem (112/17, 123/14); en tülem (20/22); velem (19/22, 47/1, 111/10) stb. A főnévi igenév személyragja előtt azonban mindig ö áll a palatális hangrendű szavakban: elnö[m] (111/8); zenuednö[m] (72/11, 94/7); tennöm (72/19); tiztölnöm (110/6).

Hasonló képet mutat a -d rag előtti ö-zés is. A birtokos személyragra vonatkozó adatok tőszavakban: binödet (73/9); ezödbe (1/13, 15/11, 20/11, 25/17 stb.); istenöd (111/1); lelköd (111/13), lelködet (77/22, 124/8), lelködert (90/6); testöd (55/15), testödet (34/9, 55/9). A második személyű személyes névmás tárgyesetére 20 adat van, mind ö-ző: tegöd (6/18, 104/5, 110/9), tegödet (53/14, 63/5, 78/22) stb. A második személyű birtokos névmásban viszont nincs meg ez a jelenség: tied (110/10, 118/16, 17). A származékszavakra vonatkozó adatok: bekesegöd (133/9, 134/11); ieg'ösödnec (124/13); ketsegöd (72/6); be mentödet (118/18), el mentödet (86/21); mezeytelensegödet (96/20); zeg'önsegödet (96/19); zentsegödet (98/18); tiztössegöd (33/22), tiztössegödröl (134/19). Ellenpéldák: feiedröl (34/8), feriednec (103/7); filedbe (25/11); kedved (20/4); neped (109/9); neued (111/4); ziued (115/19), ziuedbe (29/10, 109/7, 132/19); feg'elmed (109/19). A határozószók közül az ellened és a neked szerepel ö-ző formában: ellenöd (134/11), te ellenöd (110/12); neköd (3/1, 37/21, 40/2, 68/14, 111/12, 119/17, 134/15), te neköd (86/20, 93/21, 104/14, 110/3, 8, 14). A kódexben előforduló többi határozószóban e van a -d rag előtt: te benned (84/4, 109/16); te elötted (104/21); felöled (133/12); tüled (78/20, 93/22), te tüled (77/22, 103/6, 109/14, 128/21); veled (133/8). A főnévi igenév megfelelő alakja viszont ö-ző: fel geryeztenöd (30/14); tennöd (88/8).

A többes második személyű birtokos személyrag -tok/-tök formában fordul elő a kódexben (vö. MNyj. 32: 30). Csupán egy szóra van egy adatunk, amelyben ö tővéghangzó áll előtte: lelkötögbe (25/15). A többi példában nincs ö-zés: filetöket (25/13); ziuetögböl (43/17). A kódexben ezzel a raggal megtalálható határozószókban is e hang van a végződés előtt: bennetöc (133/3); ti közöttetöc (52/20, 59/22).

A fentiekből kiderül, hogy az első és második személyű névszói személyrag előtti ö-zés az abszolút tövekben a tővéghangzó színétől függ. Azokban a tőszavakban van meg ez a jelenség, amelyekben más nyelvjárásokban zárt ë a tővéghangzó. A származékszavak közül a -ás/-és, a -ság/-ség, az -at/-et képzősökben, valamint a főnévi igenevekben találunk mindig ö hangot a képző után, de az alom/-elem képzőt e véghangzó követi. Ez a megállapítás nyilván igaz a többes második személyű végződésre is, de igazolni nem tudjuk, mert nincs minden változatra adatunk.

Ö-zés a -t tárgyrag előtt

A mai magyar nyelvben a tárgyrag előtt levő tővéghangzó lehet középső vagy alsó nyelvállású. A Guary-kódex nyelvjárásában is így volt, de a zárt ë helyén ö hangot ejtettek. A -t előtti ö-zés vizsgálatakor célszerű szétválasztani az abszolút és a relatív töveket.

Először az abszolút töveket vizsgáljuk meg. Abszolút töveknek tekintjük azokat is a korábbiakhoz hasonlóan, amelyeknek képzett volta már elhomályosult. Ö-zés van a tőszavakban a -t előtt labiális magánhangzót tartalmazó utolsó szótag után: erdömöt (75/21, 80/12, 126/3); ersököt (72/1); ördögöt (25/11, 37/15, 39/14, 84/14, 105/10, 17, 132/16). Illabiális hangot tartalmazó utolsó szótag után a következő szavakban fordul elő ez a jelenség: bezedöt (126/5); ez'öt 'eszet' (26/21); hitöt (31/4); ingöt (86/2); ieg'öt (42/18, 44/15); Josefföt (48/15), iosefföt (49/2), Josephöt (33/10); kinLöt (107/11, 126/9); lelköt (30/8, 62/7, 84/15, 128/4); mergöt (9/3, 17/11); zömermöt (47/14, 88/21, 89/1); testöt (62/4, 131/1); venereköth (87/21). Tehát az érdem, érsek, ördög; beszéd, ész, hit, ing, jegy, József, kincs, lélek, méreg, szemérem, test, venerék tőszavakban van kivétel nélkül mindig ö a tárgyrag előtt.

A következő tőszavakban nincs ö-zés a tárgyrag előtt, mert nyílt e a tővéghangzójuk: örömet (10/5); züzet (102/21, 103/22); -- eg'g'et (119/16, 131/14); hetet (102/22); ken'eret (87/11); keueset (133/22); men'n'et (119/8); nepet (110/21); n'eluet (12/20, 31/15); ziuet (62/4, 84/4, 106/2, 118/12); vizet (100/2).

A továbbiakban a származékszavakat mutatjuk be. Mindig labiális magánhangzót találunk a -t előtt, ha az -at/-et, -dad/-ded, -k vagy a -ság/-ség képző előzi meg: eredetöt (29/16); iteletöt (120/15); ne[m]zetöt (31/10); zegeletöt (28/10); zeretetöt (56/20, 62/3); termezetöt (8/6); -- kiLindedöt (134/18); -- vetköt (44/18); -- bekesegöt (76/20, 77/11, 127/5, 9, 15, 129/5, 14, 132/5, 19, 133/21); bölLesegöt (26/22); diLösegöt (89/16, 90/2); eg'g'essegöt (132/5); eg'igüsegöt (26/20); ellensegöt (61/18, 80/11, 125/22); erössegöt (62/10); felesegöt (85/10, 13); förtelmessegöt (28/9); g'ülösegöt (39/11); iduössegöt (126/14); kemensegöt (125/19); ketsegöt (97/16); mertecletössegöt (74/15); neresögöt (!) (116/3); remensegöt (31/5); setetsegöt (28/10, 63/8); zegensegöt (74/19); zentsegöt (19/4, 54/4); zerzetössegöt (27/5); zöuetsegöt (30/18); tiztössegöt (33/8, 58/6, 13, 59/8, 15, 21, 60/4, 61/12, 90/2); veztegsegöt (114/11, 118/20).

A következőkben azt mutatjuk be, mikor nincs ö-zés a tárgyrag előtt. A dalom/-delem képző és a -b/-bb fokjel után járuló -t rag előtt nyílt e van, tehát nem lehet előtte ö hang: kesedelmet (87/15); segedelmet (78/19); -- eg'ebet (95/14, 99/1); többet (84/11, 98/22, 93/3, 113/1). Ha a tárgyrag a -k többesjel után járul, még akkor sincs előtte ö-zés, ha a jel előtt ö hang áll: binöket (84/2, 91/19, 95/20); binösöket (1/17, 90/3); ellensegöket (30/20); ellensegösöket (130/4); emböröket (16/5, 37/13 stb.); ezöket (35/20, 36/13, 55/12 stb.); hitöket (30/2); iduözülendöket (43/4); iuösöket (107/10); ieg'öket (36/7); keg'ötlenöket (31/3); keg'ötlensegöket (30/16); kerezt'enöket (55/4); keuel'öket (130/3); ködöket (119/5); lelköket (84/6); miuelködetöket (83/19); ördögöket (101/18, 105/8 stb.); özueg'öket (30/4); zerzetöket (30/7); zerzetösöket (131/5); zöuetnököket (114/9); veteködesöket (30/11); -- best'eket (94/6); bölLeket (126/11); fergeket (22/7, 23/14); igeket (28/17, 44/10 stb.); kiket (6/16, 22/12 stb.); mel'eket (93/21, 132/15); men'n'eket (102/1, 119/3); ziueket (105/22); züzeket (30/5). És természetesen a többes 3. személyű személyes névmás tárgyragja előtt sincs özés: üket (31/18, 33/14, 37/14 stb). Ugyancsak nyílt e áll a birtokos személyrag és a -t tárgyrag között még akkor is, ha a személyragot labiális magánhangzó előzi meg: bezedömet (109/14); binömet (91/16, 93/15); emlömet (94/20); engömet (21/5, 41/17 stb.); istenömet (110/6); lelkömet (75/1, 103/17); testömet (74/21, 103/18); -- binödet 73/9); elmedet (57/1); lelködet (77/22, 124/8); mentödet (86/21, 118/18); mezeytelensegödet (96/20); zeg'ö[n]segödet (96/19); zentsegödet (98/18); tegödet (53/14, 63/5 stb.); testödet (34/9, 55/9); -- binönket (129/9); ellensegönket (115/7); hirönket neuönket (14/9); minket (6/17, 19 stb.); -- bintöket (39/3, 43/18); ellensectöket (80/15, 81/9); filetöket (25/13); titöket (19/7, 58/17 stb.) -- binöket (110/7); intesöket (132/21); keueiöket (50/22); lelköket (22/19); n'eluöket (16/18); zinöket (1/10). Az egyes szám 3. személyű személyes névmás tárgyesetében megismétlődik a tárgyrag, a második előtt mindig nyílt e áll: ütet (8/8, 10/18, 15/13 stb.).

Ö-zés a határozóragok előtt

A superessivusrag alakja kódexünkben -n/-on/-ön, tehát minden mássalhangzóra végződő palatális hangrendű tőhöz az -ön változat járul (vö. MNyj. 32: 31--2). A többi határozórag közül csak a -stúl/-stül és a -t/-tt locativusrag előtt fordul elő ö-zés kódexünkben: mindönöstül (70/7, 88/9, 121/19, 125/10); testöstül lelköstül (70/8, 71/8); -- erötte (2/20, 72/21, 76/15), eröttönc (77/18, 78/11); fölöt (87/20), fölötte (13/18, 14/18, 26/6, 31/19, 46/6, 64/18, 70/15, 83/12, 112/20); közöt (2/5, 19/5, 20/15 stb.), közötte (52/17, 57/3, 6, 62/19 stb.). De a mellett(e) szóban nyílt e van a locativusrag előtt: mellet (6/22, 64/7, 71/17), mellette (103/1, 3).

Jelek előtti ö-zés

Ö-zés a -k többesjel előtt

A névszókhoz járuló jelek közül a -k többesjel előtt jelentkezik ö-zés. A mai magyar nyelvben ez a jel magánhangzóra végződő tőhöz közvetlenül kapcsolódik. Ha a tő mássalhangzóra végződik, a -k előtt megjelenik a tővéghangzó. A tővéghangzó lehet középső vagy alsó nyelvállású rövid hang. Így van ez már a Guary-kódexben is, de az ë helyén ö hang áll.

Néhány példa magánhangzós tőre: akkic (21/10), ioc (57/21, 58/9), elsöc (53/1), igeket (28/17) stb. Ha a szó mély- vagy vegyes hangrendű, a teljes tő o-ra vagy a-ra végződik a -k előtt: allatoc (95/17), azocat (13/9), hazasoknac (128/12), papoccal (115/11), paztoroc (6/21) stb.; -- fogl'ac (32/9, 34/18), hadacat (130/2), hamissacat (126/10), igazac (36/3, 42/19), madarac (32/18), n'ilac (94/11), socac (106/16), vrac (48/8) stb.

A palatális hangrendű szavakat itt is célszerű szétválasztani aszerint, hogy az abszolút tövük vagy valamelyik származékuk tővéghangzójában fordul elő a zárt ë helyén ö a többesjel előtt. Az abszolút tövek közé soroljuk az elhomályosult származékokat is. Ha szó utolsó szótagjában labiális magánhangzó van, akkor mindig ö áll a többesjel előtt. Az embörök szóalakra 13, különböző ragos alakjaira pedig 29 adatot találunk a kódexben: emböröc (35/3, 36/9, 39/8, 46/12 stb.), emböröket (16/5, 37/13), emböröknec (13/21, 14/4), embörögböl (29/6), embörökert (42/13), embörökhöz (129/22), emböröknel (52/1), emböröctül (133/21, 134/2), embörökkel (27/18, 129/5), emböröke (133/16) stb. A többi szóra kevesebb példánk van: erdömöknec (117/10); mestöröc (34/14, 88/15); mindönöc (90/17), mindönöktül (8/3); ördögöc (7/1), ördögöket (101/18, 105/8, 118/13, 125/4), ördögöknec (1/6, 12, 7/4, 125/9, 128/16), ördögöctül (8/2); zöuetnököket (114/9). Tehát az embör, érdöm, mestör, mindön, ördög és a szövétnök tartozik ide.

A következőkben bemutatjuk azokat a magas hangrendű szavakat, amelyeknek az abszolút tövében labiális véghangzó van a -k jel előtt, de az azt megelőző szótagjukban illabiális magánhangzót tartalmaznak. Az ezök szóalak és ragos változatai 27-szer, a mindezök 24-szer fordul elő a kódexben: ezöc (23/8, 34/19, 37/1), ezöket (35/20, 36/13, 55/12), ezökhöz (37/8), ezökön (6/13), ezökröl (51/10), ezöke (28/19) stb.; mind ezöc (5/19, 10/5), mind ezöket (2/10, 37/8, 47/16, 110/14), mind ezöknec (22/19), mind ezögbe (102/15), mind ezögben (22/8), mind ezögbelöl (48/21), mind ezögböl (11/9), mind ezöknel (118/21), mind ezökröl (87/3) stb. A szentök szóalakra és ragos változataira 17 adat van a forrásban: zentök (45/14, 58/6), zentöknec (4/17, 31/17), zentökröl (54/14), zentökkel (11/1) stb. A többi szóra nincs ilyen sok példánk: bezedöknec (94/14); binöc (12/9), binöket (84/2, 91/19, 95/20), binöknec (7/14, 8/17, 41/12, 84/13, 106/3, 118/7), binöcnec (81/2, 84/8); el'etenöc (39/14); hitöket (30/2); ieg'öc (32/2, 35/16), ieg'öket (36/7), ieg'ögbelöl (36/7, 45/11), ieg'ökbelöl (35/16); kerezt'enöket (55/4), kerezt'enöcnec (67/3); keuel'öket (130/3); legen'öc (113/3); lelköket (84/6); özuerökkel (46/13), özueg'öket (30/4), özueg'öknec (128/11); zegen'öknec (132/7), zegen'ökön (78/4, 80/4); venökkel (116/11); vitezöc (109/5). Tehát a következő szavak alkotják így a többes számukat: beszéd, bín, (mind)ez, elyetén, hit, jegy, keresztyén, kevély, legény, lélek, öszvér, özvegy, szegény, szent, vén, vitéz. Az adatok szerint ingadozás nem fordult elő.

Nyílt e van a következő szavak abszolút tövében, ezért a -k előtt ezekben nincs ö-zés. Még labiális magánhangzót tartalmazó első szótag után sincs ö-zés a bölcs és a szűz adataiban: bölLec (36/4, 48/8), bölLeket (126/11); züzec (76/2), züzeket (30/5), züzeknec (76/4), züzegnec (128/11), züzekkel (116/10). Illabiális szótag után a következő nyílt e-t mutató adatokat találjuk a forrásban: ebec (16/3, 12, 19/17), ebeknec (19/4, 10, 31/18, 95/1); fergec (23/3, 7, 9), fergeket (22/7, 23/14); mel'eket (93/21, 132/15); men'n'eket (102/1, 119/3), men'n'eknec (59/1, 60/1, 63/7, 73/22), me[ë]n'eknec (126/8); Nemel'ec (35/6, 9); ziueket (105/22). A következő szavak tartoznak ide: bölcs, eb, féreg, mely, menny, némely, szív, szűz.

A származék szavak közül középső nyelvállású magánhangzó van a -k jel előtt az -ás/-és, -at/-et, -mány/-mény, -ság/-ség; valamint az -s, -tlan/-tlen képzős alakulatokban, és így a palatális hangrendűekben mindig ö-zés van. Néhány példa a mélyhangrendűekre: irasocat (21/13) ozlasocat (30/13); allatoc (95/17, 130/17), gondolatocat (118/6, 133/10); tartoman'ogba (42/5, 109/20); g'ilkossagocat (30/15); alazatosocat (58/21, 59/4, 10), Lodalatosoc (63/6), hasonlatosoc (16/7); artatlanocat (30/4), tudatlanocat (126/10) stb. A palatális hangrendűekre az alábbi adatokat találjuk a kódexben: böytölesöknec (70/21); enöclesöknec (94/13); Kerdesöc (82/9); zenuedesöknec (70/21); veteködesöket (30/11); -- nemzetöc (59/20, 109/18), nemzetöknec (96/20, 109/17); zerzetöket (30/7); vetközetöknec (7/13); -- ellensegöket (30/20); keg'ötlensegöket (30/16); -- keg'ötlenöc (3/21), keg'ötlenöket (31/3). Az -s képző előtt is, és utána is ö-zés van a legtöbb esetben: binösöket (1/17, 90/3), binösöcnec (117/4), Binösöknec (4/15); ellensegösöket (130/4); iuösöket (107/10); rezögösök (7/3); zerzetösöc (65/6), zerzetösöket (13/5). De ha az -s -(d)alom/-(d)elem képzős származékhoz járul, akkor előtte alsó nyelvállású magánhangzó áll, de a -k előtt akkor is ö van: engedelmesöc (11/3); töredelmesöknec (69/12, 117/3). A fentiek alapján tehát a következő származékszavakban van ö-zés a többesjel előtt: böjtölés, éneklés, kérdés, szenvedés, vetekedés; nemzet, szerzet, vétkezet; ellenség, kegyetlenség; kegyetlen; bínös, ellenségös, ívös, részögös, szerzetös; engedelmes, töredelmes.

Alsó nyelvállású tővéghangzó járul a -(d)alom/-(d)elem, az -i, valamint a -tt képző után, így a palatális hangrendű szavakban a -k jel előtt nincs ö-zés. Néhány példa a mély- és vegyes hangrendűekre: velagiakrol (13/1); -- halottacat (110/1); meg irtacat (57/12); mondottacat (69/15) stb.; palatális hangrendűek: feiedelmekre (106/4), feiedelmekhöz (108/1); -- földiectül (106/3), istenieknec (106/1), men'n'eiekre (106/4); -- vetötteknec (43/21, 129/10); meg vettetecnec (39/8).

Ö-zés a -t/-tt időjel és igenévképző előtt

A múlt idő -t/-tt jele előtt néhány igében felső nyelvállású labiális tővéghangzó van: haragut (110/13); -- el hirhüt (109/19); feküt (80/3); meg dihüth (23/13). Az utóbbi igenévként hatszor is előfordul a kódexben: meg dihüth (23/19), meg dihüt (17/9, 21/20, 21, 22/10, 93/6).

A többi ige múlt idejében azonban középső nyelvállású o és ö tővéghangzó áll a jel előtt. Néhány példa a mély hangrendű igékre: adot (7/4, 47/6); boLatot (110/14, 21); el aggot (37/16) stb. A palatális hangrendű igékben természetesen labiális a tővéghangzó mindig, függetlenül attól, hogy az utolsó szótagban labiális vagy illabiális hang van: elegödöth (65/2); erdömlöt (80/3), erdömlöttec (45/13); g'öytöt eg'be (131/5); g'en'erködöt (4/5, 65/2); g'öttrötte (20/12); költöte el (10/12); meg ielöntötte (19/11); zeg'önlöt (90/11); vetközötte (10/2), vetközöt vala (91/9), vetközöt vola (71/22), vetközöt volt (96/9), vetközöt volna (102/11); -- be öuedzötte vala (88/5); be tel'eseytötte (114/13); el kezdötte (121/19); el reytöt (92/14); el sil'eztötte volna (42/6); vegezöt el (15/9); el veztöt (130/14), el veztöt vala (45/9), el veztötte volna (72/1); erzöttel uolna (134/18), meg erzöt vala (116/21); esöt (109/22); iedzötte (59/14); kellöt volna (3/13); meg eröseytöt (115/22); meg örizöt (47/3, 114/19); zeretöt (42/14); zerzötte (21/13), zerzöt vala (112/21); zületöt (78/1); törleytötte (21/13); vezteglöttec volna (114/11); vettetöt (3/7). Hasonló képet mutat a tővéghangzó a megfelelő igenevekben is: hallot (11/19); meg bizon'oytot (65/19, 70/2); -- feslöt (27/4); zerzöt (21/15, 54/16); terömtöt (130/17); vetöt (16/9, 49/20, 87/20), meg vetöt (38/5, 6); vetötteknec 'vétetteknek' (43/21, 129/10). A következő igékre találtunk a -t/-tt jel, illetőleg képző előtt ö-ző adatokat a kódexben: egybegyőjt, elégödik, érdöml-, gyenyerködik, gyötör, elkölt, megjelönt, szégyönl, szeröz, terömt, vétközik; -- beövedz, beteljesejt, elkezd, elrejt, elsüllyeszt, elvégez, elveszt, (meg)érez, esik, fesel, jegyez, kell, megerősejt, megőriz, szeret, születik, törlejt, vesztegel, (meg)vet, vét, vettetik. Az érez és a jegyez alapalakjukban valószínűleg éröznek, illetőleg jegyöznek hangzottak, de nincs rájuk példa a kódexben (vö. OrmSz., SzegSz., OrvK.).

Járulhat a -t/-tt jel egy szótagból álló magánhangzóra végződő tőhöz a v tövű igékben: hittac volna (54/18), iöth (68/2, 3), iüttel ki (109/11). Ugyanígy viselkedik az igenévképző is: lüt 'lőtt' (15/17). Ha a tő végén zárt ë van, megjelenik a jel előtt és a képző előtt is az ö-zés, az adatok azonban ingadozást mutatnak. A lesz, tesz, vesz igékre vannak adataink. A múlt időben csak a tesz fordul elő ö-ző változatban is, a másik kettő csak illabiális magánhangzóval szerepel: tötte (90/25, 115/6), meg tötte (69/17); de teth (55/19, 114/4), tettem (105/1), tette (110/20); leth (36/19); veth (29/16, 74/10), be veth (21/16), el vet vala (89/2). A tesz igenevére csak ö-ző adataink vannak: töt (43/9, 90/24), töth (69/8, 16). A lesz igének viszont az igeneve fordul elő ö-ző alakban is: meg löth (19/13, 85/6, 8, 96/13); de meg leth (91/4). A vesznek az igenevére sem találunk ö-ző adatot: veth (121/9). Így a három szó közül csak a vesz található mindig ë-ző formában, a másik kettőben az ö-zés ingadozik. Az adatok tehát arra utalnak, hogy ezeknek az igéknek a múlt idejében és az igenevében az ë > ö változás a nyelvemlék keletkezésének idején van folyamatban. És ezt a változást a többi igének a -t/-tt jel, illetőleg képző előtti ö-zése indította meg. A lesz, tesz igék tövének más ö-ző formái nem fordulnak elő a kódexben.

Ö-zés képzők előtt

Deverbális igeképzők előtt

A -g gyakorító képző előtt a kesereg szóban találunk ö-zést forrásunkban: keserögnec (51/3). Természtesen akkor is ö van a végződés előtt, ha az előtte levő szótagban is az áll: kön'örögne (21/2, 111/21), kön'örögnie (79/7). Ebben az igében az -r is képző (vö. TESz.), előtte is ö van. Érdekes viszont, hogy a kényszerít -r képzője előtt kivétel nélkül mindig e hangot találunk: kezereyti (125/20), kezereyte (117/22) stb. A XVI. századi orvosi könyv nyelvjárásában ez a szó már ö-ző (vö. MNyj. 8: 46; SzNytA. 4: 293), és az a szegedi nyelvjárásban is (vö. SzegSz.). Az Ormánysági szótárban a szó nem szerepel. Feltehetőleg -r képző van az ingerel igében is (TESz.). Kódexünkben egyszer fordul elő ö-ző formában: ingörlö (61/14).

Megtalálható ez a jelenség a -gat/-get képző előtt a fenyeget igében: meg fen'öget (80/17), meg fen'ögete (86/11), fen'ögeteseuel (40/6).

Az -l gyakorító képző előtt is előfordul ö-zés a fesel igében: meg fesöl (83/6), ki fesölhet (99/8).

Az -ll mozanatos képző előtt a szökellik igében van ö-zés: zököllic vala ki (91/21).

A műveltető -t képző előtt csak a fektet ige régi változatában van ö tővéghangzó: feköte (79/12), fekötneie (79/8). Az itt található ö hang nyilván ü > ö nyíltabbá válás eredménye. Ezt bizonyíthatja az is, hogy az ugyancsak műveltető vagy mozzanatos -t képzővel létrejövő fizet, siet, szeret igékben nincs ö-zés: fizet (9/6), meg fizesse (121/16), fizetes (84/20) stb.; sietenec(113/2); zeret 10/4, 37/14, 40/10), zeretese (81/4) stb.

A -z gyakorító képző előtt ö hang áll, ha az előtte levő szótagban labiális palatális magánhangzó van: el födözi (41/12); kötöz (129/22) stb.; meg ötöze (64/12); öltözec (108/14) stb. A gerjedez és örvendez igében a megelőző szótagban nincs ö, mégis labiális a képző előtt levő véghangzó: geriedöznec (63/2), öruendöz (61/16).

Denominális igeképzők előtt

A denominális ősi -d képzőhöz már a korai ómagyar korban hozzákapcsolódott a tővéghangzó (TNyt. I, 67), és amint azt már korábban kimutattuk, kódexünkben a képző kétalakú: -odik/-ödik, vagyis a palatális hangrendű szavakban ö-zés van a toldalék előtt (vö. MNyj. 32: 25).

A denominális -l képző előtt ö hang áll, ha a megelőző szótagban labiális a magánhangzó: böytöl (27/11, 74/16) stb. Nincs labiális hang a megelőző szótagban a keresztel, kétel és a tisztel adataiban: tiztöl (41/2), tiztölnöm (110/6), tiztölendö (64/13), tiztöltessec (112/11). A másik kettő csak egy-egy származékában fordul elő: ketölködest (97/15); meg kereztölesbe (66/4). De nincs ö-zés a felel igében, amely szintén denominális származék (vö. TESz.), valamint a művel és a terhel szóban: felel (4/10, 121/12) stb., miuelködet (100/11), miuelköttel (115/19) stb., meg terheluen (51/7). Ezekben nyilván nyílt e volt a formáns előtt.

Ö tővéghangzó van az -lködik képző előtt is: beuölködes (74/13, 75/7, 76/10).

A denominális -z képző előtt nincs állandó ö-zés. A kedvez, kötelez, nevez, végez igékben mindig e, a szerez-ben és a tömjénez-ben viszont mindig ö található a végződés előtt. Pl.: kedue3ön (107/4); kötelez (15/1); neuezöm (100/20), neueze (31/18), neuezte (19/9); vegeze (48/10), el vegezi (3/8), vegezeti (3/10, 115/9) stb., de zeröz (8/13, 29/20), zerözed meg (104/18), zerözuen (117/8), zeröztete (112/5), zeröztetec (35/13); tömienöÅöt (13/20), tömienöÅöe (13/19).

Forrásunkban a szerez igének csak a képző előtti tővéghangzójában van ö, de a XVI. századi orvosi könyv nyelvjárásában már a hangsúlyos szótag is ö-ző (vö. MNyj. 8: 47), és szöröz alakban él a szó a szegedi és az ormánysági nyelvjárásban is (SzegSz., OrmSz.). A szerez adatai is azt bizonyítják, hogy kódex keletkezése idején az ö-zés kialakulása a nyelvjárásban folyamatban van, és a szó vége felől terjed visszafelé. A tömjénez a szegedi nyelvjárásban is ö-ző, az OrmSz.-ban nincs meg a szó. A kedvez, kötelez, nevez, végez az egyik itt említett forrásunkban sem fordul elő ö-ző alakban. A tővéghangzó ö-zése tehát nem a -z képzőtől függ, hanem a tő végén levő zárt vagy nyílt e hangtól, a zárt ë helyére kerül az ö. Hasonló a helyzet a denominális -l előtt is.

Ö-zés a deverbális névszóképzők előtt

A -g deverbális névszóképző előtt találunk ö-zést a részeg szóban és származékaiban: rezög (7/19), rezögös (6/10, 13/14), rezögösök (7/3), rezögseg (6/7, 7/11, 8/6, 16), rezögsectül (113/8). A beszélők a szó képzett voltát már a kódex keletkezésének idején sem ismerhették fel.

A -dalom/-delem képző előtt csak a segedelem szóban fordul elő ö-zés, de ebben sem kivétel nélkül: segödelm (117/3), segödelmeuel (108/20), de segedelme (125/7), segedelmet (78/19). Más szavakban nincs meg ez a jelenség: g'özedelmet (76/5, 101/18), töredelmesöknec (69/12, 117/3), vezedelme (7/15). A segedelem ejtése ma is ingadozik a szegedi nyelvjárásban: segedelöm ~ segödelöm (SzegSz.). Az OrmSz.-ban nem szerepel a szó. A veszedelem mindkét szótárban veszödelöm alakban fordul elő, a töredelmes kiejtése pedig egyezik a köznyelvivel a szótárak tanúsága szerint.

A -tlan/-tlen képző igéből is, főnévből is képezhet melléknevet. A képző előtt levő magánhangzó a mai köznyelvben alsó nyelvállású: -atlan/-etlen. A magyar nyelv történeti nyelvtana szerint így van ez már a kései ómagyar korban is (TNyt. II/1, 285--6). A Guary-kódex ö-ző adatai azt mutatják, hogy egyes szavakban ez a magánhangzó még középső nyelvállású volt: hitötlenseg (66/18, 21); keg'ötlen (29/19, 30/2), keg'öttlen (55/1), keg'ötlenöc (3/21), keg'ötlenöket (31/3), keg'ötlenseg (29/14, 18), keg'ötlensege (28/13), keg'ötlensegnec (61/15), keg'ötlensegöket (30/16), keg'ötlenseggel (31/6). Más szavakban forrásunkban is alsó nyelvállású magánhangzó található: artatlan (45/18, 49/2, 75/3); hallatlan (64/19); zönetlen (1/16, 9/16, 41/11, 44/18, 121/21, 128/14). Az ormánysági nyelvjárásban él ma is a kegyötlen változat, de a másik szóban nincs ö-zés (OrmSz.), a szegedi nyelvjárásban egyikben sincs ö a képző előtt.

A -t/-tt igenévképző előtti ö-zést fentebb a múlt idő jele előtti ö-zéssel együtt tárgyaltuk.

Ö-zés a denominális névszóképzők előtt

A -k főnévképző előtt

Kódexünkben az ének és a lélek szóban találunk ö-zést a -k képző előtt. Az ének mindössze két származékában szerepel a kódexben: enöclesöknec (94/13), enoclonec (120/18). A lélek szóra sok adatunk van, mind ö-ző: lelöc (9/20, 13/9, 78/9, 82/21, 122/13, 131/1), lelöknec (7/15, 84/8, 101/16), lelögben (80/8), lelöcbe (8/13), lelögböl (74/7) stb.

Az -s melléknévképző előtt

A névszóképzők közül a legtöbb adat az -s melléknévképző előtti -ö-zésre fordul elő vizsgált kódexünkben. A könnyebb tájékozódás kedvéért célszerű szétválasztani az adatokat aszerint, hogy tőszóhoz vagy származékszóhoz járul a formáns. A tőszó, amelyből az -s képzős származék létrejön, legtöbbször élő, de van olyan származék is, amelynek alapszava már a forrás keletkezésének idején sem élt.

Először a tőszavakból keletkezőket vizsgáljuk meg. Labiális magánhangzó van a következő szavaknak a tővéghangzót megelőző szótagjában: erdömös (122/20), erdömösse (121/19, 122/1); gögös (27/2); nömös (53/12, 78/8, 116/7), nö[m]mös (64/4, 106/19), nö[m]mössegenec (64/8), meg nömösseytöd (62/4); rezögös (6/10, 13/14), rezögösök (7/3). A részeg ugyan maga is származékszó, de képzett voltát már az ómagyar korban sem érezték.

A következőkben illabiális hang áll a megelőző szótagban. Némely szóra igen sok adat van a kódexben, nem soroljuk fel az összest. Így például a bűnös 36-szor fordul elő mindig ö-ző alakban: binös (41/15, 17, 42/3, 9, 12, 83/5), binösnec 85/1, 90/14) stb. Ezeket ö-ző adatoknak tekintjük, noha a mai nyelvben is ö hang áll a képző előtt. Az alapszóban ugyanis illabiális i van, és az ómagyar korban más nyelvjárásokban a bűnös második szótagjában ë volt. Pl. JókK. 41/25: bynesnek, BirkK. 4b/12: bvnesnek. De bűnes alak a mai nyelvjárásokban is él (vö. ÚMTsz.). A jeles, jelesben, jelesen szavakra összesen 35 adatunk van, mind -ö-ző: ielös (35/16, 36/14, 37/11), ielösben (21/22, 82/10, 13), ielössen 16/6, 95/17, 122/7) stb. A tisztes melléknév önmagában nem szerepel a kódexben, de továbbképzett származéka, a tisztesség 27-szer fordul elő: tiztösseg (57/22, 58/11), tiztössege (45/3, 9, 115/18), tiztösseg kiuano (27/17) stb. Az édes és származékai 23-szor találhatók meg a forrásban mindig ö-ző formában: edös (7/12, 62/1, 117/2, 133/18), edösködest (101/21), edössege (125/14) edös an'n'anak (65/3) stb. Az ékes és származékai 10-szer fordulnak elő, egy adatban azonban e van az -s képző előtt: ekös (33/1, 20), ekössége (3/4), ekössegös (79/20), meg ekösöytöd (62/8), meg ekösöytic (63/14), meg ekösöyte (108/17, 112/15), meg ekösöytuen (51/7), de: ekeseytiuala meg (127/3).

Az alábbiakban az előforduló összes adatot közöljük. A bűnös szóhoz hasonlóan a büdöst is ö-zőnek tekintem, ennek is voltak és vannak bides, büdes alakváltozatai (vö. TESz., ÚMTSz.): bidös (17/6, 22, 94/15). További ö-ző adatok: feg'uerös (107/9); fenös (62/15, 63/8, 15), fenösbec (57/3, 62/17, 20), fenöscödnec (53/22), fenössegös (56/17, 19); ig'enös (132/19), igenös (28/7); iuösöket (107/10); ieg'ösödnec (124/13); keg'ös (30/7, 61/11, 78/10, 99/17, 101/4), keg'össeggel (72/5); kinLös hazaba (111/6); mergös (2/6, 9/2, 24/7, 94/18), meg mergösöyti (22/20), meg mergöseyti (22/12, 23/12); negedös (27/2), ötuenös (106/11); sebössegös (20/6); zelös 'széles' (59/6, 127/6); zömermös (103/9), zömermösködes (96/14), zömermösködesert (95/20), zömermössegnec (92/3); verös 'véres' (16/7), de veresöytic meg (16/17).

A fentiek alapján megállapíthatjuk hogy kódexünkben a következő tőszóból keletkezett -s képzős melléknevek és származékaik ö-zők: büdös, bűnös, édes, egyenes, ékes, érdemes, fegyveres, fényes, gőgös, íves, jegyes, jeles, kegyes, kincses, mérges, negédes, nemes, ötvenes, részeges, sebes, széles, szemérmes, tisztes, véres. És csupán az ékes és a véres egy-egy adata kivétel. A forrásban az üdvösség főnév 25-ször fordul elő: iduösseg (62/13, 127/8), iduössegnec (41/6, 82/19, 84/16, 22) stb. Minden adatban hosszú ss hang van, ez azonban z + s teljes hasonulásából jött létre, az alapszó ugyanis üdvöz (vö. TESz.). A szóban tehát nincs -s képző, a mai üdvös később keletkezett, feltehetőleg elvonás az üdvösség-ből. A többi szó közül ki kell emelnünk egy néhányat. Forrásunkban a mérges következetesen ö-ző, de az Ormányságban és a szegedi nyelvjárásban nem az (vö. OrmSz., SzegSz.). A XVI. századi orvosi könyvben mérgës és mérgös alakok egyaránt előfordulnak (MNyj. 8: 45). Csak egy adatunk van az ötvenös szóra, az említett mai nyelvjárásokban ez sem ö-ző. A szömérmös az ormánysági nyelvjárásban ugyanígy hangzik (OrmSz.), de Szeged környékén szömérmesnek ejtik (SzegSz.). Az ékös és a vérös egy-egy adata ë-ző a kódexben, az Ormányságban mindkettő ö-ző, Szegeden azonban az ékes nem az. A fegyveres, íves és a negédes nem szerepel a szótárakban, a többi szó ejtése a két nyelvjárásban azonos a forrás adataival.

Még négy tőszóból kelekezett -s képzős származék található a kódexben. Ezek a kedves, a terhes, a teljes és a tüzes. A kedves kilencszer szerepel a kódexben mindig e-ző formában: kedues (13/20, 42/1, 75/14) stb. Ugyanilyen formában él a szó az ormánysági és a szegedi nyelvjárásban, és ez volt az alakja a XVI. századi orvosi könyvben is. A tüzes ötször fordul elő, és sohasem ö-ző: tüzes (8/8, 19/20, 50/4, 93/8, 94/11). Az imént említett nyelvjárásokban sincsenek ö-ző adatai. A terhes mindössze kétszer fordul elő, és egyik adat sem ö-ző: terhes (46/12, 107/11). Ugyancsak ilyen alakban élt a szó a XVI. századi orvosi könyv nyelvjárásában (vö. SzNytA. 4: 516). Az Ormányságban szintén így hangzik (OrmSz.), Szegeden viszont terhös-nek mondják (SzegSz.). A teljes és származékai 24-szer szerepelnek a forrásban, és csak egy ö-ző adat van köztük: telösbec (54/4), de tel'es (37/9, 41/4, 43/2) stb. A szónak az említett nyelvjárásokban és az orvosi könyvben sincsenek ö-ző adatai, így a kódexben előforduló egyetlen adat esetleg elírás eredménye. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a középfok jele az -s képzős származékokhoz közvetlenül járul, és a palatális hangrendű szavakban az -s előtt általában ö hang áll: diLösegösb, edössegösb (130/18), fenösbec (57/3, 62/17, 20), g'en'erüsegösb (130/20), zentsegösbec (57/7), züksegösb (122/9). Ezek analógiájára születhetett meg a kódex telösbec adata valószínűleg csak írásban, mert másutt a nem ö-ző -s képzős szavakban ebben a helyzetben e van: vezedelmesb (25/5).

Az alábbiakban a származékszavakból továbbképzett -s képzős mellékneveket vizsgáljuk meg. Korábban már láttuk, hogy a -t, a -k többesjel és a birtokos személyragok előtt a -ság/-ség képző után mindig középső nyelvállású magánhangzó áll, és a palatális hangrendű szavakban ez mindig ö. Így van ez az -s képző előtt is. A felséges szóra 30 adat van a kódexben, mind ö-ző: felsegös (32/4, 35/11, 45/14, 49/3, 7) stb. A szentséges 19-szer fordul elő: zentsegös (26/14, 55/17, 58/7, 62/3, 11, 21), az édességes 11-szer: edössegös (18/4, 59/17, 62/6, 116/17, 20) stb. A többi szóra csak kevesebb adatunk van: bekesegös (132/18), beusegös (48/10, 51/9, 65/8, 68/8, 10, 19), bevsegös (58/21); diLösegösb (130/18); ekössegös (79/20); ellensegösöket (130/4); fenössegös (56/17, 19); g'engesegös (116/15); g'en'erüsegös (87/21), generüsegös (54/19), g'en'erüsegösb (130/20); g'ülösegös (7/229; iduössegös (78/13, 80/22, 118/4, 125/10); kemensegös (39/4); keserüsegös (72/2, 22, 105/2), keserusegös (2/12); ketsegös (106/7); keuel'segös (95/18); közönsegös (48/2, 109/20, 115/3, 11, 97/19, 111/4, 116/2); melsegös (8/8); n'eresegös (122/20); sebössegös (20/6); zepsegös (64/5); zörn'üsegös (1/6, 10, 2/4, 7, 12); züksegösb (122/9); tökeletössegös (61/4).

Az -at/-et képzős származékokból létrejövő melléknevek -s képzője előtt is középső nyelvállású magánhangzó van úgy, mint a -t tárgyrag, -k többesjel és a birtokos személyragok előtt. A tökéletes és származékai 33-szor fordulnak elő a kódexben: tökeletös (49/12, 50/13, 51/16, 20, 21), tökeletösseggel (35/20) stb. A többi szóra nincs ilyen sok adat: diLeretös (115/8); dögletösseget (118/7); kellemetös (75/14, 81/5, 112/14); kön'örületös (118/11), kön'örületösseg (79/5, 9, 80/4), kön'örületössegnec (78/6); rettenetös (1/5, 19/13, 21); zerzetös (71/1, 5, 126/18, 129/10, 13), zerzethös (20/17), zerzetösnec (125/10), zerzetösöc (65/6), zerzetösöket (131/5), zerzetössegöt (27/5), zerzetössegnec (128/7).

A bemutatott adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a következő -ság/-ség és -at/-et képzős szavakból származó -s képzős melléknevekre van ö-ző adat forrásunkban: békességes, bőséges, dicsőséges, édességes, ékességes, ellenséges, felséges, fényességes, gyengeséges, gyönyörűséges, gyűlölséges, keménységes, keserűséges, kétséges, kevélységes, közönséges, mélységes, nyereséges, sebességes, szentséges, szépséges, szörnyűséges, szükséges, tökéletességes, üdvösséges; dicséretes, dögletes, kellemetes, könyörületes, rettenetes, szerzetes, tökéletes. Ellenpélda nincs, ezek a szavak következetesen ö-zők. Így viselkednek az ilyen származékok a XVI. századi orvosi könyv nyelvjárásában (vö. MNyj. 8: 45; SzNytA. 4. sz.), és az ormánysági, valamint a szegedi nyelvjárásban is (vö. OrmSz.; SzegSz.).

Vannak azonban forrásunkban olyan származékszóból keletkező -s képzős melléknevek, amelyekben az -s előtt nincs ö-zés. Az -alom/-elem, -dalom/-delem képző után nyílt tővéghangzó van, így természetesen a palatális hangrendű változatokban az -s előtt e hangot találunk: engedelmesöc (11/3), engedelmesseg (37/5); förtelmes (94/10, 14), förtelmessegöt (28/9) stb.; keg'elmes (45/49); töredelmesöknec (69/12, 117/3), töredelmesseg (65/20, 71/12) stb.; vezedelmesb (25/5). Így van ez a XVI. századi orvosi könyvben (MNyj. 8: 45; SzNytA. 4. sz.), és így van az említett nyelvjárásokban is (OrmSz.; SzegSz.).

Az eddigiekből kitűnik, hogy az -s melléknévképző előtt nem volt állandó tővéghangzó a kódex nyelvjárásában. A tővéghangzó színét az alapszó határozta meg. Az azonban kétségtelen, hogy ha az alapszónak középső nyelvállású tővéghangzója volt, akkor a palatális hangrendűekben az -s előtt ö-zés volt, akár képzett volt az alapszó, akár nem.

Végül megemlítjük, hogy a -stul/-stül rag -s képzőeleme előtt is ö hang áll a palatális hangrendű szavakban: testöstül lelköstül (70/8, 71/8), mindönöstül (70/7, 88/9, 121/19, 125/10).

A -d sorszámnévképző előtt

A -d sorszámnévképző előtt sincs állandó tővéghangzó, vagy középső vagy alsó nyelvállású magánhangzó áll előtte. Így van ez a mai magyar nyelvben is: második, de nyolcadik. A kódexben a következő ö-ző alakokat találjuk: neg'uenöd (32/8); Tizönkettöd (2/11, 123/2). Természetesen akkor is ö van a képző előtt, ha a megelőző szótagban is ö áll: ötöd (73/14, 105/21, 108/3, 8) stb. Más szavakban viszont nyílt e található ebben a helyzetben: neg'ed (66/20, 89/13, 106/12) stb.; kilenced (52/19, 117/16); Tized (119/2), Tizöneg'g'ed (1/4, 119/18), huzoneg'g'ed (123/20).

Az -n névmásképző előtt

Az -n névmásképző előtt az ezen, minden, önnön és a tennen szavakban találunk ö-zést. Az ezen, ezenképpen, ezenközben és az ezent összesen 61-szer fordul elő a kódexben mindig ö-ző formában: ezön (1/22, 9/14, 19/11, 20/13), ezönkeppen (34/10, 88/20), ezönközbe (87/12), ezönd (119/6) stb.

A minden, mindenik, mindenképpen, mindenkoron, mindennemű, mindenestül 166-szor szerepel a forrásban ö-ző alakban: mindön (8/13, 29/6, 38/17), mindönic (92/8), mindönkeppe[e] (13/8, 88/18), mindöncoron (1/16, 4/4, 11/3), mindönnemü 60/16), mindönöstül (88/9) stb. Érdekes módon a mindenható ejtése eltér az eddigiektől, a szó első szótagjában ugyanis nyíltabb magánhangzó van, és a három adat közül egy nem ö-ző: mendönhato (102/13), mendönhatot (119/1), de mendenhato (28/3). Ennek az eltérésnek az lehet a magyarázata, hogy a szó a XIV-XV. században mendenható formában élt az egyházi nyelvben. Így fordul elő a Jókai-kódexben 60/6: mendenhato, 7/20: mendenhatto, de így szerepel a Bécsi kódexben is (vö. KÁROLY SÁNDOR: A Bécsi kódex nyelvtana 172). Vizsgált kódexünk nyelvjárásának erős ö-zése azonban már elkezdte a szót a nyelvjárási szokáshoz hasonítani, innen van a mendönható ~ mendenható ejtésbeli ingadozás.

Az önnön és a tennen abban egyeznek egymással, hogy mindkettőben kétszer is megvan az -n névmásképző. A Guary-kódexben a két magánhangzó közötti n még rövid. Az önnön első magánhangzója még zártabb, mint ahogyan a 3. személyű személyes névmásé is az (vö. SzNytA. 6. sz.). Az önnön második ö-je feltehetőleg ü > ö nyíltabbá válás eredménye: ünön (18/21, 46/3, 70/19, 71/2, 22, 79/8, 85/2), ünön maga (14/22, 19/9, 38/22) stb. A tennen második szótagjában azonban kétségkívül ë > ö labializáció történt, de az első szótagban és így a szó rövidebb változatában is megmaradt az ë: tenön (134/18), tenönmagad (43/19, 63/22), tenön magadba (133/11); temmagadnac (129/11), tem magadra (129/7).

A fentiekből kiderül, hogy a XV. század végén keletkezett erősen ö-ző Guary-kódexben milyen tőszavak, illetőleg származékszavak tövéghangzója lehet ö. Megtudhatjuk azt is, mely járulékok előtt és melyek után találunk ö véghangzót. A dolgozatban bemutatjuk az ellenpéldákat, vagyis azt is, milyen helyzetekben nincs ö-zés a relatív tövek véghangzójában.

JAKAB LÁSZLÓ