A Tisza egyik mellékágát már igen korán Kis-Tisza néven említik: 1075/+1217: Kustiza (KMHsz. 1.). A Zsitva folyót hosszan követő mellékága Kis-Zsitva nevet visel: 1318: Kussitua (KMHsz. 1.).

Az ilyen jelzők gyakran párban szerepelnek a víznévhez kapcsolva: a Nagy-Küküllő és a Kis-Küküllő a Küküllő folyó két forráságát jelöli: 1347: Kyskukullew, de lásd még 1278: Minorem Kuquellev, 1315: Kukulleu Maiorem (HA 3: 77).

Ahogyan ez utóbbi példa mutatja (és ahogyan erről korábban itt már írtunk, a víznevek körében nem ritka, hogy a megnevezések a korai oklevelekben latin nyelvre fordítva szerepelnek. Ugyanígy kis és nagy jelzővel különböztették meg a Szamos két forráságát is: Kis-Szamos (1280/1717: Kiss Szamos, HA 3: 53), Nagy-Szamos (1336: Zomus mayor, HA 2: 25).

A már említett Sár nevű víznek (ma Sár-víz a neve) az egymás mellett futó ágait a térbeli viszonyuk alapján különítették el: Elő-Sár (1276: Eleusar, HA 2: 49), Közép-Sár (1192/1374/1425: Cuzepsar, HA 2: 51), Mög-Sár (1276: Mugsar, HA 2: 52).

A folyók teljesen vagy időszakosan kiszáradt oldalágait gyakran a holt ~ halott ’tkp. kiszáradt’ jelzővel jelölték meg: Holt-Vág (+1138/1211: Holut Wag, HA 4: 59).