A Kárpát-medence legnagyobb tavának, a Balaton-nak a nevét magyarázva rávilágítottunk arra, hogy a megnevezés a pannóniai szláv nyelvben keletkezhetett, a *blato ’mocsár’ földrajzi köznévből származik, s a szláv -ьnъ képzőt tartalmazza.
Ez a névforma másutt is szerepel a Kárpát-medencében: Békés megyében (1295/1423: Balatun, KMHsz. 1.), Komárom megyében (1268/1347: Bolotuntu, HA 3: 60, itt a név a tő ’torkolat’ utótaggal áll), de települést is ismerünk ilyen néven Heves megyében (1388: Balathon, FNESz.), ami bizonyára szintén egy elsődleges víznévből jött létre. Az Abaúj megyei Blatan (1261: Blathan, KMHsz. 1.) szókezdő mássalhangzó-kapcsolata az eredeti szláv formát tükrözi.
A *blato tőből képző nélkül is alakultak szláv víznevek, s ezek ugyancsak átkerülhettek a magyar helynévrendszerbe is: Blata nevű vizet említenek a régi Bars megyében (1329/1520: Blata, KMHsz. 1.) és Hont megyében (1225: Blata, HA 3: 34), Baláta pedig kettő is volt Nyitra megyében (+1206/1385: Balata, 1270/1271: Balata, HA 4: 55), továbbá Komárom (1268/1347: Balata, HA 3: 59), Abaúj (+1262/XIV.: Balata, KMHsz. 1.) és Zala megyében (1331/1347: Balatafew, FNESz., itt fő ’forrás’ utótaggal szerepel). Ez utóbbi helyet ma Baláta-tó néven ismerik.