A magyar Balaton tónév szláv előzménye a blato ’mocsár’ földrajzi köznévből alakult -ьnъ képzővel. Korábban úgy gondolták, hogy ez egy *Blatьnъ gradъ ’Mocsárvár’ vagy egy *Blatьnъ jezerъ ’mocsaras, sáros tó’ formából jött létre a szerkezet főnévi főtagjának elmaradásával. Ilyen szerkezet meglétét azonban nem feltétlenül szükséges feltenni a név előzményeként, mivel az -ьnъ a szláv nyelvekben főnévképzői szerepben, jellegzetes helynévképzőként is előfordul. A szláv *Blatьnъ a magyarba Blatin vagy Balatin, de akár egyből Balaton formában is átkerülhetett. A hangszerkezeti módosulás ugyanis elvileg nemcsak a magyar nyelv belső fejlődésének eredményeképpen történhetett meg, hanem rögtön az átvételkor is adaptálódhatott a név hangalakja a magyarban szokásos hangszerkezetnek megfelelően. A német Plattensee előtagja ugyancsak a szláv név átvétele.

A Balatonon kívül a Kárpát-medencében még két jelentősebb állóvíz található, az Ausztriával közös Fertő (1217: Ferthev, HA 4: 37) – a beszélt nyelvben Fertő-tó néven is említik – és a Velencei-tó, amely csak az újabb korban viseli ezt a nevet, régebben ugyancsak Fertő-nek (1193: Ferteu, HA 3: 49) hívták. Mindkettő a régi magyar fertő ’mocsár, ingovány’ földrajzi köznévből alakult, azaz a névadás szemlélete azonos a Balaton név szláv nyelvi hátterével. Ahogyan a nevük is mutatja, a legutóbbi időkig ezek nem nyílt vizű tavak, hanem inkább növényzettel benőtt mocsarak voltak.