Katonák egymás közt

„Kopasz, ugorjon már ki a zsebéből! Fogja meg a derékegyengetőt, és kócolja fel a sakktáblát; aztán lefeküdhet a vízilóbölcsőbe! Reggel kiüget a burzinnal és a flintával egy nyolcasra.” — Ilyen és ehhez hasonló kifejezésekkel találja szemben magát az újonc katona. Ha az első napokban nem is nagyon érti, hogy mit jelentenek ezek a szavak, kifejezések, később megtanulja, használja, sőt újabbakkal egészíti ki a szótárt.

Az újonc a furcsa elnevezésekkel, fogalmakkal már a bevonulás napján megismerkedik, hiszen az öregebb katonák smirglinek, smirónak vagy éppen gyufának szólítják őket — ha rövidre vágott hajuk csak távolról idézi is fel a dörzspapírt vagy a sima gyufafejet. Süni, sivár, sivasz, kopasz, kopri, gyopár, gyopi — e szavak is a dús hajéktől megfosztott fejre utalnak. De lássunk még néhány ideillő kifejezést! A gyökér: valaminek a kiindulása, eredete, tehát az is gyökér, aki most kezdi a katonaságot. Felsőágyas: az, aki fiatal katona, s ezért csak a felső ágyat kapja. Gumi: utalás a szabócentire, hogy még rengeteg napja van, nyúlik, mint a gumi. Ping-pong: még igen kezdő, igyekvő, pattog, mint a labda.

A fiatalok is elnevezik az öreg katonákat hol hízelkedően, hol durván. Ezeket a neveket aztán az öregek is használják egymás között. Sok olyan szó van, amelyet a nehezebben mozgó állatok világából vettek, mert ezek illenek a sok napot leszolgált katonákra. Hal, bálna, cet, harcsa, tengeri rája, lajhár, csiga — mindezek a lomha mozgásra utalnak. Moszat az, aki olyan fáradt, hogy elterül az ágyon. Az öreg tengeri susmus már annyira öreg, hogy csak halkan tud beszélni.

A fegyver szorosan hozzátartozik a katonához, így a „keresztelés” neki is kijár. Mordály, flinta, muskéta, stukker, dióverő, csúzli, parittya, durung, kapa — mind-mind a géppisztoly neve. A töltény: skuló, ólomgaluska, kő, sörét, patron.

A lábbeli leggyakoribb elnevezése a surranó, tréfásan épp az ellenkezőjére utal, hiszen eléggé erősen kopog. A járőrbombázó olyan csizma, amelynek alakja hasonlít a bombához. A bakafix kényelmes, jó bőrből készült csizmát jelent.

A körletek (külső és belső helyiségek) tisztántartása szintén együttjár a katonai élettel. Így nem csoda, hogy sok idevágó elnevezés született. A fóka a felmosórongy; kócol az, aki felmossa a követ. A sakktörlővel a sakktáblához hasonló követ mossák. De ide illik még a nagybarna, csutak, szédítőrongy, derékegyengető.

A fekhelyre szintén találunk néhány jellemző kifejezést. Dikó: ágy, mafi: emeletes ágy, illetve a határon elhelyezett magasfigyelő. Vízilóbölcső: olyan ágy, amely igen rossz állapotban van, s közepe mély, mert a rugók kitágultak benne.

Érdekes katonaszó a gyalágyú, gyalásó, nyeles bulldózer, kaparó — mindegyikük a gyalogsági ásót jelenti. A szimatszatyor, gázmacska, szájkosár — a gázálarc. A telefon — bakelit. A járőrtáska — szatyor, a harckocsi vakló, pléhdoboz. Tökfedő, rohambili, vasbili az acélsisakot jelenti. A kóla elnevezése honvédfröccs, négerverejték.

A katonai nyelv — láthatjuk — közel áll az argóhoz, de nem azonos vele. A kifejezések szellemesek, játékosak; durvaságok csak elvétve fordulnak elő.

Tarpai Zoltán
(Édes Anyanyelvünk, 2/4 (1980. október–december): 9)