Kedves Élet és Tudomány!

 Lapjuk 1975. évi első számában a diáknyelvről írtak. Ám a fiataloknak egy másik csoportja, a katonák is használnak különös — másoktól vagy egyáltalán nem, vagy csak alig értett — szavakat. Az alábbiakban a

KATONANYELVBŐL

adok némi ízelítőt az olvasóknak.

A katonák a maguk sajátos kifejezéseit személyek, tárgyak és jelenségek meghatározására egyaránt használják.

Némely különös elnevezéssel már a bevonulás napján megismerkednek, hiszen az öregebb katonák smirglinek, smírónak, vagy éppen gyufának szólítják őket — ha rövidre vágott hajuk csak távolról idézi is fel a dörzspapírt, avagy a sima gyufafejet. Süni, sivasz, kopi, kopasz, kopár, gyopár, gyopi, kopri — e szavak is a dús hajékétől megfosztott fejre utalnak. De lássunk további ideillő kifejezéseket! Gyökér: valaminek a kiindulása, kezdete, eredete — tehát az is, aki most kezdi a katonaságot. Zöldfülű: aki meg semmit sem tud, tapasztalatlan. Felsőágyas: az, aki fiatal, s ezért csak a felső ágyat kapja.

Persze a fiatalok is elnevezik az öreg katonákat, hol hízelkedően. hol mérgesen. Ezeket a neveket aztán az öregek is használják egymás között. Sok olyan szó van, amelyet a nehezebben mozgó állatok világából vettek, mert az illik a sok napot leszolgált katonákra. Hal, bálna, cet, harcsa, tengeri rája, lajhár, csiga — mindez a lomha mozgásra utal. Moszat az, aki olyan fáradt, hogy elterül az ágyon. Az öreg tengeri susmus már annyira öreg, hogy csak halkan tud beszélni.

A fegyver szorosan hozzátartozik a katonához, így a ,,keresztvíz” neki is kijár. Mordály, flinta, muskéta, stukker, dióverő, csúzli és parittya — mind-mind a géppisztoly neve. De kapának is mondják, mert mindig kéznél kell lennie, vele járnak szolgálatba. A töltény: skuló, ólomgaluska, kő, sörét, patron. A dum-dum a robbanólövedék.

A lábbeli leggyakoribb neve surranó; ez tréfásan épp az ellenkezőjére utol, hiszen a katonacsizma nagyon is erősen kopog. A járőrbombázó olyan csizma, amelynek alakja hasonlít a bombához. A bakafix kényelmes, jó bőrből készült csizma (a bokafix játékos elcsavarása).

A körletek (a külső és a belső helyiségek) tisztán tartása szintén együttjár a katonai élettel. Nem csoda hát, hogy sok idevágó elnevezés is született. A fóka a felmosórongy; kócol az, aki felmossa a követ. A csintalan hangzású sakktörlővel a sakktáblához hasonló követ mossák.

A fekhelyre ugyancsak találunk néhány jellemző kifejezést. Dikó: ágy. Mafi: emeletes ágy, egyszersmind a határon elhelyezett magasfigyelők neve. Vízilóbölcső: olyan ágy. amely igen rossz állapotban van. s a közepe mély, mert a huzalok kitágultak benne.

Érdekes katonaszó a gyalágyú, a gyalásó, a nyeles buldózer, a kaparó — mindegyikük a gyalogsági ásót jelenti. A szimatszatyor és a gázmacska — a gázálarc. A bakelit mi más is lehetne, mint a telefon. A járőrtáska szatyor, a harckocsi vakló.

A katonai nyelv — láthatjuk — közel áll az argóhoz, de nem azonos vele. A kifejezések java szellemes, játékos, durvaság csak ritkán fordul elő bennük.

Tarpai Zoltán
(Élet és Tudomány, 32 (1977): 1506)