Luvszandasin Erdeneszuvd

A MONGOL SZLENG ÉS SZÓTÁRA
(PhD értekezés tézisei)

Budapest, 2002

 

A mongol szlenggel kapcsolatban sem történeti áttekintéssel, sem pedig elméleti rendszerezéssel nem rendelkezünk. Ezért jelenthető ki, hogy a szleng kutatása ma még igencsak gyerekcipőben jár. Nem is várhatnánk ennél jobb helyzetet akkor, amikor még voltaképpen a szleng terminusának meghatározásában sincs egyezség a kutatók között. Az természetesen nem mondható el, hogy a nyelvészek ne törekednének valamifajta közös fogalommagyarázatra. A kutatók hagyományosan zömmel francia argot és német, orosz zsargon; angol slang terminusokat használtak a szleng fogalmának jelölésére. Az utóbbi években a nyugati szakirodalomban a szakemberek a szleng fogalmát a divatosabbnak tűnő szociolektus kifejezéssel cserélték fel. Megfigyeléseim szerint — bár látható az elnevezések nincs összhangban — a témával foglalkozó kutatók a szleng, zsargon, argó terminusok jelentését tekintve hasonló véleményen vannak.

Értekezésemben a szociolektust niigmiin dawχargίn ayalguu-nak, a szlenget etgeed üg χelleg-nek, a zsargont mergeĵliin etgeed üg χelleg-nek, az argót pedig gemt χeregtnii etgeed üg χelleg-nek fordítottam, s vizsgálataim során az alábbi meghatározásokra jutottam:

1. szleng: a köznyelvtől eltérő, a társadalom valamennyi csoportja vagy rétege által ismert és/vagy beszélt és általában rövid időközönként változó szó vagy kifejezés;

2. zsargon (szakszleng): az azonos foglalkozásúak vagy hasonló jellegű munkát végzők nyelvhasználati eleme, amely nem a hivatalos kommunikációban használatos;

3. argó (tolvajnyelv, alvilág szlengje): a bűnözők vagy az úgynevezett korlátozott szabadságjogokkal rendelkező csoportok nyelvhasználati módja, amely kulturálatlan szavakat, kifejezéseket tartalmaz;

4. szociolektus: a szleng, a zsargon és az argó átfogó megnevezése;

 

A fenti meghatározások, amelyeket a mongol nyelv általam vizsgált réteg- vagy csoportnyelvi jelenségei alapján fejtettem ki, zömében megegyeznek a magyar nyelvtudományban alkalmazott terminusokkal.

A mongol szleng kutatása mai kezdeti időszakára tekintettel szeretnék néhány kiegészítő megjegyzést tenni e terület terminológiájával kapcsolatban. A szleng mongolul etgeed üg χelleg. Szó szerinti fordítása „eltérő, különös szavak és kifejezések”. Ez számomra kielégíti a szleng rövid meghatározását, s ezért véleményem szerint erre a jelenségre egyáltalán nem célszerű a mongol nyelvben idegen kifejezést alkalmazni. Ugyanez érvényes az argó és a zsargon mongol körülhatárolására is:
zsargon — mergeĵliin etgeed üg χelleg — szakmai szleng
argó — gemt χeregtnii (yalίn) etgeed üg χelleg — a bűnözők és az alvilág szlengje

Kutatásaim a mongol szleng kialakulási, illetve szó- és kifejezésalkotási módjainak gazdagságáról tanúskodnak. Szóalkotásmódjai egyrészről az irodalmi és a köznyelvhez illeszkednek, másrészről pedig sok önálló jellegzetességet mutatnak.

A köznyelv és a szleng egyik lényeges eltérése, hogy az utóbbi névátvitellel vagy önkényesen a közszavakhoz új jelentéseket rendelhet.

Használati körét nem könnyű pusztán társadalmi csoportok, rétegek szerint meghatározni, ennek határai gyorsan változhatnak. Az ide tartozó nyelvi egységeket eredetük és fő hordozóik alapján azonban mégis célszerű rétegekre bontani:

1. gyermekek és tanulók

2. középiskolások, fiatalok, egyetemisták

3. rabok, bűnözők

4. kereskedők/üzérkedők

5. kéjnők

6. katonák

7. lámák (szerzetesek)

8. hivatalnokok

9. (kétkezi) munkások

10. alkoholisták

11. nyelvjárási csoportok

12. szakmai csoportok

 

A társadalmat érintő változások megtermékenyítik a szlenget. Mongóliában a huszadik század elején a „feudalizmus” felszámolásával a meginduló tudományos és technikai fejlődéssel együtt sok szokatlan és új tényező alakította át a társadalom addigi önszemléletét. A hétköznapi élet változásait tevékenyen befolyásolták a technika vívmányai. 1950-ben például Csehszlovákiából vásároltak autóbuszokat. E különös gépek rövid idő alatt megihlették a mongol városi „népköltészetet”. A következő kis versike keletkezett:

Töw jamίn türemgii ulaan,

Tüünii düü tügĵee cenχer.

 

Magyarul:

A főúti tülekedő piros,

Meg az öccse, a (csukott = szűk) kék.

 

Magyarázatul annyit jegyeznék meg, hogy ebben az esetben két buszról van szó, amelyek közül az egyik kék, a másik piros színű volt. Az 1950-es években széles piros színű Skoda busz közlekedett Ulánbátorban és mint városi tömegközlekedési eszköz, a forgalomban szabadabban vett részt, szemben más járművekkel, s ezért ragadt rá a „tülekedő piros” név. A kék busz valamivel később került forgalomba, mint piros társa, és keskenyebb ajtaja miatt kapta a versike második sorában álló gúnynevet.

Megemlíthető az 1970-es évek elejétől meginduló mongol nemzeti televízió „fogadtatása”, amely hasonló jellegű volt, mint a fent említett autóbuszoké. A tévékészüléket juragt-nak („képes”) nevezték, s a — fogalmazzunk így — népköltészet ajkáról ez a szólás terjedt el vele kapcsolatban: Ail büχend awdar, awdar dotor Batbayar (Minden családban van egy láda, a ládában meg Batbayar). A láda természetesen a televíziókészüléket jelentette, Batbayar pedig az akkoriban legismertebb tévébemondót.

A rendszerváltást követően, az 1990-es évek kezdetétől számítva a szabad piaci kereskedelemre történő áttérés után vagy azzal egy időben folyamatosan változott az emberek életmódja. Ez — mint más hasonló horderejű változás esetében — természetes módon nyomott hagyott a beszélt nyelv kifejezőerejének a szlenggel kapcsolatos sajátosságaiban. A szókincs tovább bővült. (Ekkor vált használatossá az eredendően „magas tornác” jelentésű öndör dowĵoo kifejezés a japán gyártmányú Honda kisbuszra értve; az öwgön benzt — (tkp.öreg Benz) pedig a régi, kivénhedt Mercedes gyártmányú gépkocsira értették.)

Azzal a mongóliai nyelvtudományban elterjedt nézettel szemben, amely szerint a szleng tanulmányozása elsősorban az irodalmi nyelv stilisztikai vizsgálatának keretei közt kellene megvalósulnia, magam azt szorgalmaznám, hogy e nyelvi jelenséget társadalomlélektani és szociolingvisztikai szempontból vegyük szemügyre, ugyanis az e tudományterületek felől történő közelítés kutatásunk tárgyához segítséget nyújthat nem csupán a jelenkorban, hanem a társadalom történetének korábbi periódusaiban létező nyelvi tudat vizsgálatához és ezen belül a szleng szerepének megértéséhez.

A fentiek mellett különösen fontosnak tartom azoknak a nyelvi rétegeknek, megnyilatkozásmódoknak a vizsgálatát, amelyek tevékeny szerepet vállalnak a mindenkori szleng létezését erősítő, szókincsbővítő, és stílust gyarapító folyamatokban.

Értekezésem melléklete tudomásom szerint az első mongol szleng szótár-kísérlet. E hagyomány nélküli munkában nagy segítségemre volt Kara György professzor úr, aki értekezésem témavezetőjeként mind módszertani szempontból, mind pedig az anyaggyűjtés és -elrendezés tekintetében tanácsokkal látott el.

Anyaggyűjtésem során a kérdés-felelet módszert alkalmaztam. A kikérdezett személyekkel beszélgetve célzott kérdéseket tettem fel az általuk reprezentált réteg-, illetve csoportnyelvre vonatkozólag, s arra voltam kíváncsi, milyen kifejezéseket használnak szleng gyanánt. Az 1998 előtti anyagot személyesen gyűjtöttem, az az utánit pedig — egy jellegzetes szleng kifejezést használva — e-mail segítségével szereztem be. Következőképpen röviden vázolnám a szótár címszavainak szerkezeti felépítését.

1. A címszavak kövér betűsek és abc sorrendben követik egymást.

2. A szavak osztályozása az azokat jellemzően használó csoportok alapján történt. Általában rövidítve tüntettem fel ezt (pl. j — jaluučuudyn ’fiatalok’.

3. Az előbbieket követi a szó szleng jelentése

4. A szó eredeti jelentése. Itt Cewel és Luwsarrbaldan Mongol értelmező szótárát használtam.

5. Az idegen eredetű szavak esetében feltüntetem a származási helyet (pl. šaarig < O. [orosz] ša’rik).

6. A szóalkotásmód fajtája, amely alapján az létrejött vagy kialakult.

7. A szó stilisztikai jellegzetességei (pl. toχ — toχuurχaχ ’tréfás’).

8. A szleng szó keletkezési ideje, illetve amikor tudomásunk szerint először bukkant fel.

Végezetül a szó vagy kifejezés szleng jelentését példamondatokban, azaz élő használatukban is bemutatom. Például egy szócikk a következő módon épül fel:

šawrίn χaalt — „sárvédő”. J (= Залуучуудын — „fiatalok szlengje”) Olyan személyre alkalmazzák, aki valakit zavar vagy akadályoz valamiben. Šawar + ίn 1. Ragadós, agyagos talaj; 2. mocsár; χaalt 1. elzárás, akadály; 2. gát; HASONLÍTÁS, tréf. P.: „Gerelcagta filmnézés közben állandóan kérdezősködik. Igazi sárvédő.”

  

A szleng kutatását számos probléma övezi. Vizsgálatának elemi feltétele egy olyan fogalmi kör meghatározása lenne, amely lehetőséget kínálna a vele kapcsolatos társadalmi-nyelvi jelenségek áttekintésére. A szakirodalom jelentős része foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ma, amikor egyre fontosabb a tudományos tevékenységben a lehető legartikuláltabb terminológiával dolgozni, éppen a szleng az ellenpélda arra, hogy egyáltalán nem egyértelmű kutatásának elméleti háttere. Az angol nyelvtudomány egyik képviselője szerint „Kezdetben a ’szleng’ fogalom jelentése és tartalma sokkal világosabb volt. Eredetileg a brit bűnözők használták saját speciális nyelvük megnevezésére. Később a szleng fogalma fokozatosan átalakult, és más, mind magas, mind alacsony szubkultúrák beszédének megjelölésére szolgált, míg ma már nem találunk világos szleng-definícióra sem szótárakban, sem enciklopédiákban, sem pedig az irodalomban.” (Kis 1999: 91). Kis Tamás véleménye szerint „bonyolítja a szleng meghatározását, hogy szlengen két egymással szorosan összefüggő, de a leírás szempontjából élesen elkülönítendő […] nyelvi jelenséget értenek. A szleng egyrészt szó- és kifejezéskészlet, másrészt pedig egy sajátos nyelvhasználati-stilisztikai forma: beszédstílus vagy Bahtyin terminusát átvéve: a beszéd egyik műfaja.” (Kis 1999: 77). Minden kutatónak, aki egy nyelvi közösség szlengjének vizsgálatával kíván foglalkozni, ezekkel a nehézségekkel kell megküzdeni. Paradox módon: „A szlenget mindenki ismeri, és mindenki másként határozza meg” (Kis 1999: 25).

A mongol társadalom területi szétszórtsága és tradícionális szokásvilága egyáltalán nem kedvezett az európai értelemben vett szleng kialakulásának és elterjedésének. A huszadik század folyamán azonban a kialakuló nagyvárosi élet, a civilizáció rétegződése, európaizálódása jelentősen hozzájárult olyan csoportok létrejöttéhez, amelyek azonos célokkal rendelkezve, szakmai önállóságuk létrejöttével olyan sajátos nyelvezet kialakulását segítették elő, amely lehetőséget teremtett a szleng aktív használatára. A szleng általános társadalmi és nyelvi jelenségként való feltűnése az 1950-es és 1960-as évekre tehető, az 1970-es évektől kezdve pedig az irodalmi nyelvben, majd az 1990-es évektől a sajtóban is meghatározó szerepűvé vált. E kései kialakulása és elterjedése lehet a legfontosabb oka annak, hogy a mongol szleng jellegzetességeinek feltárása, a köznyelvvel és az irodalmi nyelvvel való összefüggéseinek bemutatása, illetve szociolingvisztikai és szociálpszichológiai vizsgálata tulajdonképpen mindmáig hiányzik.

Természetesen további okokat is megemlíthetnénk annak magyarázatára, hogy miért nincs Mongóliában mind a mai napig nyelvtudományi szempontú rendszerezése ennek a már létező és funkcionáló nyelvi jelenségnek. Amit mindenképpen ki kell emelni, az a közelmúltig tartó államideológiai normarendszer, amely a huszadik század első harmadától kezdődően erőteljes nyomást gyakorolt az emberek hétköznapi tevékenységére — még nyelvi életére is —, és az 1930-as évek közepétől az életnek szinte minden szférájában megszabta az emberi cselekvés körét. A világnézet torzulásai a mongol kultúra tradícionális gyökereinek felszámolását vonták maguk után. A nemzeti ideológia hagyományai helyett a kommunizmus „modern mítoszai” váltak meghatározóvá, főképpen az új típusú szovjet emberről, a szovjet társadalom erkölcsi-politikai egységéről szólóak. Ezek természetesen nem csupán az emberi viszonyokban, látásmódokban, hanem a tudományos gondolkodásban — így a nyelvtudományban — is uralkodóvá váltak. A szlenggel szembeni korabeli elítélő magatartást jól tükrözi az, hogy társadalomellenes jelenségnek nyilvánították és tiltották használatát. Sőt azokat a szakembereket, akik ennek kérdéseivel foglalkoztak, egyenesen a társadalom ellenségeinek tartották. Hozzá kell tenni mindehhez azt, hogy ez a tagadó, elítélő magatartás nem a mongol államideológia önálló találmánya volt, sokkal inkább a szocialista országok általános tendenciáinak hatásaként jelentkezett.

A döntő változások e téren csak a rendszerváltás körüli időszakban mentek végbe, s voltaképpen csak 1985 óta beszélhetünk a szleng tudományos elismeréséről.

Dzs. Tömörceren volt az első kutató a mongol nyelvtudományban, akinek nevét a szleng szempontjából vizsgálódva meg kell említenünk. „A mongol nyelv lexikológiája” (1974) című munkájában azt jegyezte meg a szlengről, hogy az „különös, eltérő hangzású szó”. Művében nem szólt a szleng meghatározásáról, mindössze azt mondja, hogy e nyelvi jelenség létrehozója az arisztokrácia volt. Hozzáállásából kivehető, hogy ideológiailag elfogult módon tekintett a szlengre, amit régies, elmaradott nyelvi-társadalmi tényezőként tartott számon, nem beszélve arról, hogy összemosta más réteg- és csoportnyelvekkel.

Tömörceren véleménye jól tükrözi a témában rejlő kezdeti nehézségeket. Nemcsak a korabeli társadalmi felfogás korlátozta a vizsgálódásokat, de a megfelelő tudományos fogalomkészlet is hiányzott ahhoz, hogy mai szemmel nézve is helytálló, vagy legalább is folytatható eredményeket érjen el. Úttörő szerepe miatt azonban neve mindenképp említést érdemel.

Tömörcerent követően az általános nyelvészet szempontjából C. Szühbátar, a szleng stilisztikájának vizsgálati területéről D. Otgonszüren, a szókincskutatásban pedig E. Pürevdzsav és Sz. Szüh nevét emelhetjük ki. A mongol szleng kialakulásának körülményeiről O. Szambúdordzs értekezett. Az említett szerzők munkái csupán rövidebb terjedelmű tanulmányok, és nem nyújtanak olyan átfogó szempontrendszert és eredményeket, amelyek akárcsak hozzávetőlegesen is alapot szolgáltattak volna a tudományos igényű továbbgondolásra; elsősorban azért, mert nem szenteltek különösebb figyelmet a szlengnek a nyelvvel általában összefüggő, esetlegesen pozitív szerepére: a szókincs gazdagítására, a nyelvet folytonosan frissítő jelenségekre.

Mint látható, a szlenggel eléggé mostohán bánt a mongol nyelvészet. Véleményem szerint csak akkor kerülhetünk közelebb ehhez a jelenséghez, ha először is számot vetünk azzal, hogy csakis akkor érdemes vele foglalkozni, ha felszámoljuk azokat az előítéleket, amelyek hosszú évtizedeken át csökevénynek tartották ezt a nyelvi réteget. Másodsorban bármifajta vizsgálatot megelőzően hangsúlyozni kell, hogy a szleng része a társadalmi fejlődésnek, és az urbanizáció térnyerésével szerepe a jövőben is egyre nőni fog.

Az utóbbi évtizedekben világszerte elterjedt és legitimizálódott a szleng használata. Ez nemcsak a mindennapi beszédre igaz, hanem a sajtó, a televízió, tehát a média területére, emellett a színház, a mozi és az írott szépirodalom nyelvére is. Ebből a szempontból a „szleng (…) mind nyelvi, mind nyelvészeti szempontból kiváló kutatási terep, amellyel nemcsak színes, humoros kifejezései miatt érdemes foglalkozni — egyfajta nyelvmegújító, ‑frissítő funkcióját vizsgálva —, hanem e terület olyan nyelvtörténeti, nyelvfejlődési »kísérleti laboratórium«-nak is felfogható, amely a nyelv és a társadalom, a nyelv és az egyén kapcsolatára rendkívül érzékenyen reagál” (Kis 1997: 238–9). A szleng vizsgálata tehát sok kérdésre választ adhat a nyelvfejlődés mechanizmusait illetően is.

Rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy a szlengre mint kutatási témára Kara György professzor úrnak köszönhetően rátaláltam, és vezetésével a mongol nyelvtudományban elsőként értekezhetek erről a kérdésről tudományos igénnyel.

Értekezésem, amely a szleng fogalmát, a mongol szleng kialakulását és változását, használatát, illetve a mongol nyelvtudományban való jelentőségét igyekszik áttekinteni, az első átfogó tudományos munka, amely a mongol szleng társadalmi és nyelvi szerepéről szól. Munkám jelentőségét az eddigiek mellett abban látom, hogy disszertációmmal sikerült elkészítenem a mongol szleng első szótárát is.

 

A mongol szleng kialakulásának társadalmi feltételei

A legelterjedtebb felfogás szerint csak azokban a társadalmakban beszélhetünk szlengről, ahol valamilyen tényező (például azonos foglalkozás, valamilyen közös cél stb.) eltérő kiscsoportokat hoz létre. Talán ez az oka annak, hogy a városi ember sokkal gyakrabban használja a szlenget, hiszen a nyelvi sokszínűség kitüntetett közege az urbanizált világ. Ezért mondhatjuk azt, hogy a szleng kialakulásának legfőbb társadalmi feltételei a városok, nagyobb települések és az itt élő csoportok.

A fenti előföltevések alapján jelenthetjük ki, hogy Mongóliában az 1920-as évek elejéig a szleng nem tudott társadalmi és nyelvi szempontból strukturális jelenséggé válni, ugyanis sem maga a modern értelemben vett város nem létezett, sem pedig — ennek természetes következményeként — azok a társadalmi közösségek, amelyek létre tudták volna hozni saját kommunikatív jellegzetességükként a szleng sajátos formáit. Emellett (mint ezt más népek, országok szlengje alapján tudjuk) a szleng egyik forrása, a durva beszéd a mongolokra nem jellemző. A mongol társadalom a durva beszédet bűnös cselekedetnek tartja, ugyanis a szavak a népi hagyomány továbbélésének következtében számukra varázserővel rendelkeznek, és szakrális jellegük kizárja használatuk eme vulgarizált formáját. Jellemző erre a sajátosságra egy ma is a köztudatban élő közmondás: Ašdίn belgees amnί belge ’örök ajándéknál (jobb) a szóbeli ajándék (= többet ér a jó szó mint az ajándék.)’

Természetesen már 1921 előtt is léteztek Mongóliában a többségi társadalomtól eltérő, akár deviánsnak tekinthető csoportok, mint a vándor szerzetesek vagy a betyárok közösségei, de ezek nem rendelkeztek olyan közösségi jelleggel, amely a csoporttudatot a nyelvhasználatban is tükrözte volna. Lámák, illetve e szerzetesi formára felkészítő iskolai közösségek valószínűleg rendelkeztek sajátos szleng nyelvhasználattal, a szerzetesi szabályzat azonban nem biztos, hogy kedvezően hatott a szleng kialakulását elősegítő tényezők létrejöttére.

Némileg más volt a helyzet a katonákkal. Őket korábban meghatározatlan időre sorozták be, és vélhetőleg rendelkezhettek valamilyen sajátos belső nyelvváltozattal, ezt azonban nem rögzítették írásban. Elképzelhető, hogy a társadalom szembenálló rétegeiben (nemesek, gazdagok — szolgák, szegények) e viszony folytán szintén létrejöttek bizonyos szlengjelenségek, de kölcsönös megnyilvánulásaik inkább a hivatalos nyelvet erősítették, és — főleg az utóbbiak részéről — a tisztelet jelét magán hordozó nyelvi megnyilatkozásokatt helyezték előtérbe.

Ily módon nem rendelkezünk a szleng történeti kutatásához elengedhetetlenül szükséges forrásokkal, dokumentumokkal. Annyi azonban feltételezhető, hogy a tradicionális jellegű frazeológiai elemek némelyike valaha élő szlengkifejezésekből alakult ki. Néhány példa: magnai χagartal ’homlokszétrobbanásig’; jügeer suuχaar jülgej suu ’ne ülj tétlenül, inkább csiszol(gass)’; demii suuχaar temee χariul ’ne ülj tétlenül, inkább legeltess tevét’.

A társadalmi változások lenyomatát természetesen megtaláljuk a nyelvben, elsősorban a szókincs változásában. Az 1921-es forradalom jelentős hatással volt a mongol társadalomra, és benne a nyelv szókészletére. Nagyobb városok, települések és újabb társadalmi rétegek alakultak ki. Az írott és a beszélt nyelvbe új szavak és kifejezések áramoltak be. Az újabban létrejött csoportok már jellegzetes módon használták az irodalmi, illetve a köznyelvtől eltérő nyelvi készletet. Az orosz szakemberek közvetítésével és a Szovjetunióban szakmát tanulók mint újabb szellemi elit réven egyre meghatározóbbá váltak az idegen eredetű szaknyelvi elemek, mint például: χošuuč (moyoor, orosz major) ’őrnagy’, emč (doogtor, orosz doktor) ’orvos’, suwilagč (sestraa, orosz sestra) ’nővér(ápoló)’.

Ezeket a kifejezéseket a mai napig használnak. A fenti szavakhoz tartozó jelentések kapcsán megemlíthető, hogy elterjedésük idején nem mindig voltak a mongol nyelvben velük azonos jelentésű kifejezések, terminusok.

Mongóliában a huszadik század ötvenes és hatvanas éveitől a kialakuló szakmai és korlátozott társadalmi jogokkal rendelkező közösségek szándékaik, gondolataik kifejezésére sajátos szókincs- és kifejezéskészletet alakítottak ki. Ezektől az évektől kezdve beszélhetünk a mongol nyelvben a sajátos kommunikatív szerkezettel rendelkező szlengről. Például: conχ (tkp. ablak) ’az óra elmarad’ (lyukasóra), eχ orni altan guraw (tkp. hazai arany hármas) ’közepes érdemjegy, hármas’.

Az 1930-as években a politikai elnyomás börtönbe került áldozatai közé a belügyminisztérium megbízásából álrabokat építettek be. Őket hivták buuni noχoi-nak (tégla, spicli, tkp. a puska kutyája). A belügyminisztériumi hivatalnokokat pedig nogoon malgaituud ’zöld sapkások’-nak.

Törvényszerűnek tűnik, hogy minél több egy társadalomban a rendellenes jelenség, annál nagyobb az esély a szleng elterjedésére, annál kedvezőbbek a feltételek a szleng kialakulására. Ily módon a társadalom rendellenes jelenségei az adott nyelv szlengjének létrehozásában döntő szerepet játszanak.

 

A szleng kialakulásának nyelvi feltételei

A nyelvet a társadalom közösségi összetartóerejének is nevezhetjük, mellyel az illető közösség a szándékait, gondolatait igyekszik kifejezni. A szleng kialakulásának legfőbb nyelvi feltételeként fogható fel ez a tényező. Ez a feltétel abban is megnyilvánul, hogy a mindenkori beszélő bizonyos dolgokat, fogalmakat megszokott elnevezéseiktől eltérően, sajátos színezettel fejez ki. Például a kereskedők sikertelen üzletüket a šataχ (leég/megsemmisül) kifejezéssel illették. Ez nemcsak magáról a tevékenységről adott a hallgatónak tájékoztatást, de kifejezte a kereskedő nem éppen irigylésre méltó lelkiállapotát is. A szót tömörség jellemzi és kihasználja a nyelv metaforikus erejét. Ezzel szembeállítható a tolvajok közt használatos kifejezések többsége, ahol a dolgok eltitkolása a cél. Például juraas-nak (tkp. vonal) nevezték a nadrágzsebet (ez a fogalom az európai jellegű viselettel jött).

A beszélő szándéka, a kommunikációval elérni kívánt célja szintén fontos szerepet tölt be a szleng kialakulásában, ugyanis a beszéd hangulati jellegzetességei, szellemessége, tömörsége — amelyek a szleng kommunikatív erejének főbb tényezői — ettől függenek a leginkább. Például a gyereknyelvben a vidámság, szellemesség és az ezekkel ellentétes hangulatú megvető magatartás kifejezésére olyan nyelvi elemek használata jellemző, amelyek rokon vonásokat mutatnak a szleng nyelvhasználattal. A hivatalnokok nyelvében a tömörség és a hivalkodó magatartás különösen erősíti a szleng kifejezőeszközök alkalmazását.

 

A mongol szleng változása

A nyelv szókincse szempontjából a szleng tekinthető a legváltozékonyabbnak. Főként azért, mert ebben a nyelvi rétegben tükröződnek leggyorsabban a társadalmi, lélektani változások. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a szlenget vizsgálva sokkal hamarabb lehet tapasztalatokat szerezni a társadalom (lelki) változásairól, mint a szociológia vizsgálódásai alapján.

Az, hogy a mai mongol nyelvben rendkívül gazdag politikai szleng található, annak köszönhető, hogy az 1990-es évek elejétől többpártrendszer alakult ki az országban, s az emberek politikai világnézete rétegzettebbé vált. Ezzel a változással hozhatók össze a például következő kifejezések: cagaan jaχtnuud (tkp. fehér gallérosok) ’parlamenti hivatalnokok’, usnaas χuurai garaχ (tkp. vízből szárazon kijönni) ’a bűntettet elkövető politikus büntetlenül kimászik a bajból’.

A tolvajok és a rabok sajátos szlenggel igyekeznek mondandóikat eltitkolni a börtönőrök és mások elől, hogy cselekedeteik ki ne derüljenek, ezért alakítják folytonosan saját szleng nyelvezetüket. Például: nüürs jööχ (tkp. szenet hordani); goniodoχ ’lopni’; borgio (tkp. zúgó) ’tea’; aag (tkp. erős íz) ’tea’; bor χoni (tkp. barna juh) ’kenyér; landaga ’kenyér’.

Van példa arra is, hogy a tolvajok nyelvéből bizonyos szavak a köznyelvbe beáramlanak, és így hosszú ideig használatban maradnak. Ilyenek például: buuχ (tkp. leszállni) ’lopni’; delbeleχ (tkp. robbant) ’valakinek a lakását kirabolja’; deelee nömröχ (tkp. köntöst terít magára) ’börtönbe kerül’; muljlaχ (tkp. leszed) ’kirabol’; süüjee amraaχ (tkp. medencetáját pihenteti) ’alszik, pihen’.

Az utóbbi időszakban a tolvajok sajátosan egyedi nyelve helyett a titkos kifejezések szerepét átvették a fütyüléssel, tapsolással, a nyelv csettintésével adott hangjelzések, amelyek a rejtjeles kommunikáció beszédbeli megjelenésformáit helyettesítik. A kifejezésmód eme újabb formáinak megjelenését azzal lehet magyarázni, hogy az emberek többsége fokozatosan érteni kezdte a tolvajnyelv bizonyos elemeit, s a tolvajok beszédét hallván óvakodni kezdtek.

A szleng változásának egyéb okai a beszélő korával, a csoport jellegével és a történelmi időszakkal kapcsolatosak. Az 1950–1960-as években például divatos szónak számított az owgoondoχ kifejezés, amely eredetileg az orosz obgon (megelőzés) szóból származott, és szlengbeli jelentése ’valaki valamiben többnek, rátermettebbnek tartja magát’ volt.

Lássuk még a következő kifejezést: Ix garίn daraap (tkp. nagy kézi posztószövet) ’valaki, aki többnek bizonyult, mint amit a beszélő gondolt róla’. Ebben jól megfigyelhető a beszélőnek az a szándéka, hogy valamit egészen másként mondjon, mint a köznyelv. Ennek oka a szleng egyik alapvető jellegzetessége, az expresszivitásra törekvés, amely bizonyos értelemben az egyéni találékonysággal függ össze. Ebben az összefüggésben az expresszivitás azt jelenti, hogy a nyelvi eszközöket a megszokottól szándékoltan eltérő módon használjuk, másként beszélünk. Ily módon az mondható el a szlengről, hogy egyik olyan tartaléka a nyelvnek, amely annak mindenkori megújulásához, élénkítéséhez járul hozzá. Ha a nyelvben valamire nincs meg a megfelelő kifejezés, akkor az gyakran helyettesíthető a szlengbe tartozó nyelv elemekkel. A társadalmi-történelmi folyamatban végbemenő változások, a nyelvi és lélektani módosulások nyomon követése fontos tapasztalatokat eredményez a szleng kutatásával kapcsolatban. Feltűnő például a mai mongol nyelvben, hogy a leggazdagabb szlengkifejezések az alkoholizmussal kapcsolatban alakultak ki,a következő kifejezések mindegyike azt jelenti, hogy ’pálinkát iszik’: paragraamdaχ < program főnév + ‑d igeképző + ‑χ igenév (tkp.műsort készít) ;sawaχ (tkp. csapkod); nairkaadaχ < nair +orosz-ka kicsinyitő+d,igeképző(tkp lakoma,lakodalom); niileχ (tkp. egyesül); neg yum bosgoχ (tkp. valamit felállít); setgeχ (tkp. kigondol); sapiraχ (eredete ismeretlen); tataχ (tkp. húz); BNMAU (tkp. a Mongol Népköztársaság rövidítése); bügdeeree (tkp. mindannyian); niilj (tkp. egyesülve); manaid (tkp. nálunk);arχi (tkp. pálinkát); uuya (tkp. nálunk összegyülve igyunk pálinkát); urmaan unšiχ (tkp. regényt olvas); šilen büree üleeχ (tkp. üveges trombitát fúj); čoogoodoχ (eredete ismeretlen); tesleχ (tkp. robbant); böglöö multlaχ (tkp. dugót kihúz); garidaχ;(eredete ismeretlen); büreedeχ (tkp. trombitál); sonin χuilaχ (tkp. újságot összeteker); ip awaχ; yambi awaχ (tkp. ócskát kap, ócskára tesz); E szavak mindegyike jelenti azt, hogy ’pálinkát iszik’.

Az ariunaadaχ azt jelenti, hogy ’nő titokban iszákoskodik’. (Az Ariunaa szó eredetileg „A népi követe” című mongol film női főszereplőjének a neve.) E kifejezés párja a daribajardaχ ’férfi iszákoskodik’. (Ebben az esetben az említett film férfi főszereplőjének neve a szó töve.)

További kifejezések az alkoholfogyasztás köréből:

ĵorooloχ (tkp. poroszkál): A mongoloknál létezik egy népszokás, amelynek lényege, hogy lakodalmon vagy másfajta összejövetelen a vendégek egy kupicából isznak, abban a hitben, hogy a szesz fertőtlenít. A poharat körbe adják, s akinél éppen van, annak énekelnie kell valamit. Ezt a szokást elsősorban az ünnepség hangulatának fokozására használták, s manapság is gyakorolják. Azonban jellegét tekintve némileg módosult. Az alkoholos állapotban lévők csak akkor „poroszkálnak”, amikor elfogy az italuk, és az utolsó adagot egy kupicába öntve körbeadják.

örööldöχ (tkp. elfelez, a leölt állat húsát hosszában kettévágja): Az eredeti jelentés mellett a szón azt is értik, hogy az ital árát fele-fele arányban fizetik ki.

dörwön berχdeχ: A kifejezés jelentéséhez tudni kell, hogy a mongoloknál létezik egy úgynevezett csigacsont társasjáték. A birka bokacsontjából készítik e játékszert. Ennek a csigacsontnak négy oldala van, amelyeket egyenként úgy neveznek, hogy teve, ló, kecske és birka. A játékot négy csonttal játsszák. Amikor ezeket eldobják, s a négy csont különböző oldalakat mutat, úgy nevezik, hogy dörwön berχ. Magyarra ez úgy fordítható, hogy „négy nehézség”. E kifejezés a szlengben a ’négyen iszákoskodnak’ jelentéssel bír.čingisdeχ < čingis + d + χ;  Dzsingisz Kánról elnevezett pálinkát és sört iszik’

Tas xampaani jaχiral boloχ (tkp. Tas kft. igazgatója): A tas szó hangutánzó szó, ’csattanás’‑t jelent. Igekötőként a ’szét-, ketté-’ jelentésben használatos.

kaadr tasraχ (tkp. a filmszalag elszakad), delbe avaχ (tkp. halálra issza magát), jad avaχ, tas üsreχ (tkp. szétugrik), χanj awaχ (tkp. szétszakad): mind az öt jelentése: ’lerészegedik’.

dalan jurgaa (tkp. hetvenhat)

goono ’ eredete ismeretlen’

nairka ’házilag elkészített szeszesital’

öwgönt ’kínai ipari szesz’

yeren guraw (tkp. kilencvenhárom) ’jó, megbízható minőségű szeszesital’

čagaan dolgor (tkp. fehér dolgor) ’mongol vodkafajta’ (A Dolgor mongol női név.)

bor ünee (tkp. barna tehén) ’sör’

šag (tkp. étel, ital maradéka). A rendszerváltás előtt esténként már nem lehetett szeszesitalt kapni, mert tilos volt árusítani. Haszonleső emberek azonban zugárusítást folytattak, s az alkoholt drágán adták. Ezt a borsos áron vásárolt italt nevezték šag-nak.

šaglaχ ’sag-ot árusítani’

öwgöntiinχön ’alkoholista’

Öwgöntiin χöndii (tkp. Övgönt-völgy) ’az alkoholisták gyülekezőhelye’

A következő három kifejezést a másnaposság elleni kúrára használják.

ami taria (tkp. életmentő injekció)

analigin (tkp. fájdalomcsillapító gyógyszer)

burjgaraa tailaχ — „csavart megold”

UAMNB (tkp. a Mongol Népköztársaság rövidítése visszafele olvasva) Ezt a rövidítést a következő szavakkal kapcsolta össze a szleng: uuχ ’innivaló’, arχinί ’pálinkára’, möngö ’pénz’, nadad ’nekem’, baina ’van’. A teljes mondat, amely ezeket tartalmazza, azt jelenti, hogy ’Van nálam pénz innivaló pálinkára’.

čirgüül (tkp. utánfutó) ’az iszogatásra készülő társasághoz csatlakozni akaró nemkívánatos személy’.

Lapaatag (eredete ismeretlen) ’alkoholista’

Lalar (eredete ismeretlen) ’krónikus alkoholista’

garaadas öndör yavaχ (tkp. magas fokkal járni) ’részeg ember’

χorgoi deelt (tkp. brokát köntös) ’a „mongol arχi” nevű vodka’

A fenti példákból, azt hiszem, jól látszik, hogy a mongol szleng milyen gazdag az alkoholizmushoz köthető kifejezésekben. A nyelvi gazdagság mögött természetesen a mai mongol társadalom rendkívüli nehézségeket hordozó szociológiai problémája, az alkoholizmus rendkívüli elterjedtsége rejlik.

Mongólián át jár az 1990 óta a világ leghosszabb piacaként a köztudatba került Peking–Moszkva expresszvonat, amelyen rengeteg vándorárus árusítja a portékáját. Néhány év leforgása alatt ezek a kereskedők is kialakították a maguk belső nyelvét, amelyet több érdekes kifejezés reprezentálhat: delbelüüleχ (tkp. fel/szétrobbant) ’a határon a vámosok elveszik az árut’; bosoo tuulai (tkp. álló nyúl ) ’jegy nélkül utazó árus, aki éjszaka fekvőhely hiányában állva alszik’; χöjriin χatan (noyon) boloχ (tkp. dámának (királynak) lenni; utalva a kártyajátékra) ’a vonatfülkében ketten egymás lábánál alszanak’; gaχai (tkp. disznó) ’az a nagy csomag vagy táska, amely teli van áruval’; gaχai jööχ (tkp. disznót szállít) ’nagy távolságok között csomagokat, táskákat szállít’.

Az idézett kifejezésekkel kapcsolatos kereskedési forma manapság már kihalóban van. Néhány éven belül az általuk fenntartott és őrzött sajátos szókészlet és nyelvi stílus is feledésbe merül. Azt hiszem, ebben az esetben — és talán minden ehhez hasonlóban —, ha mielőbb írásos formában rögzítenénk ennek a nyelvezetnek az egyedi sajátosságait, a köztudatból nem veszne ki ezeknek a vándorárusoknak az ismerete, hiszen a társadalom e kisebb rétege a történelem lapjaira nem kerül fel, pedig nyelvük befolyással bír a szleng alakulására.

 

A mongol szleng szóalkotási formái

1. Lexikológiai és szemantikai szóalkotás

A jelentésátvitelt, illetve az idegen szavak egyedi jellegű átvételét nevezem lexikológiai és szemantikai szóalkotási módoknak.

 

1. 1. Jelentésátvitel

A beszélő a szót nem az eredeti jelentésben használja, hanem a szavak szinonimája alapján. Ez a szleng szóalkotásának legjelentősebb típusa. Megjelenési formái alapján az alábbi altípusra osztható:

a) (Asszociatív) funkcióváltás

Például: muljlaχ (tkp. leforráz, amikor a levágott sertés leforrázásakor lejön a szőr a bőréről). E „kopasz” állapot, pontosabban a „megkopaszítás” cselekvése került át a szlengbe, jelentve azt, amikor valakitől mindenét ellopják; gudamj miiterleχ (tkp. az utcát méterrel méri) ’ténfereg, lődörög’; šawrin χaalt boloχ (tkp. kerékkötő) ’akadályoz, gátol’; gyalaljaχ (tkp. cikázik) ’elmenekül’.

E szóalkotásmód példáin jól látszik, hogy az asszociációnak milyen fontos szerepe van a szlengszavak keletkezésében.

b) Hasonlítás

Ebben az esetben arról van szó, hogy a szleng szóalkotáskor bizonyos köznyelvi fogalmak, illetve dolgok hasonlóságán alapulnak a jelentésadás formái. Például: juraas (tkp. vonal) ’nadrágzseb’; gaχai (tkp. disznó) ’nagy táska’.

Ezek a kifejezések analógia alapján válnak a szleng nyelvhasználat részévé.

c) Helyettesítés (névátvitel)

Bizonyos dolgok vagy fogalmak a velük valamilyen kapcsolatban álló (hasonló jelentéssel rendelkező) dolgokkal vagy fogalmakkal kerülnek felcserélésre.

Például: bügeχ (tkp. bujkál) < nuugdaχ ’elrejtőzik’; gülkooj (tkp. glükóz) < elsen čiχer ’kristálycukor’; χaluuraχ (tkp. hőemelkedése van) < arχi uuχ ’szeszesitalt iszik’; šar süült (tkp. sárga farkú) < yanjuur ’filteres cigaretta’.

Ez a típus nevezhető a szleng szóalkotás legproduktívabb részének. Különösen a katonai szleng esetében mondható ez el. Ennek okát minden bizonnyal a szleng használatának emocionális erejében kell keresni, ugyanis — összevetve a nyelv egyik legmeghatározóbb szóalkotásmódjával — „maga a metafora is sok esetben nem más, mint a fogalomnak egy érzelmileg erősebb fogalomkörbe való kapcsolása, hogy annál hatásosabbá tegyük”.

d) Eufemizmus

Például: sur χarvaχ (tkp. nyíllövés) ’hasmenés’; mori χaraχ (tkp. lovat néz) ’vécézik’; nereχ (tkp. lepárol, desztillál) ’sír’.

Ez a szóalkotásmód az idősebb korosztályra jellemző.

e) Ironizálás

A beszélő úgy tesz, mintha bizonyos dolgokról pozitívan szólna, közben azonban burkoltan a szót vagy kifejezést ellentétes jelentésben használja. Itt az ellentétes jelleg a szóhasználat szleng értelmét domborítja ki: yanaglaχ (tkp. szerelemmel szeret) ’kárt okoz’; iltgel tawiχ (tkp. előadást tart) ’nagydolgát végzi’.

Az utóbbi időben a fiatalok nyelvhasználatában tűnt fel az a jelenség, hogy a nekik feltett kérdésekre vagy ellentétes értelmű választ adnak, vagy nem adnak helyes feleletet:

— Ene awtaabuus töw talbai ruu yawaχ uu? — Az a busz megy a főtérre?

— Yagš dee, yag yawna š dee. — Pontosan. (De éppen ellenkezőleg.)

Az ilyenfajta szófordulatok manapság eléggé divatosak a fiatal korosztály képviselői között.

f) Allegorikus kifejezésmód

Például: aawin ceeĵ (tkp. az apa mellkasa) ’kis fülkés, nagy rakodótérrel rendelkező autó’; eeĵiin bögs (tkp. az anya ülepe/feneke) ’kis fülkéjű, zárt rakodóterű haszonjármű’.

 

1.2. Külső szóalkotás (idegen nyelvekből átvett szavak)

a) Szóátvétel

 Az idegen szavakat a mongol anyanyelvűek divatból vagy hivalkodásból használják, általában eredeti vagy átvitt értelmű jelentésben. A beszélő azért él az idegen kifejezésekkel, mert igyekszik elkülönülni társaitól — abban a tudatban élve, hogy választékosabb nyelvi megnyilatkozása —, de saját nyelvével kapcsolatos szókincsbeli hiányosságait is leplezheti ezzel. Olyan esetek is előfordulnak, amikor maga az anyanyelv készteti erre a beszédmódra a megszólalót. Ez akkor áll fenn, ha például nincs saját nyelvében olyan kifejezés, amely más nyelvekben már használatos bizonyos dolgok vagy fogalmak kifejezésére.

 Természetesen a fenti esetek minden nyelvben előfordulhatnak éppúgy a szlengben, mint a köznyelvben. Épp ezért kell azt mondani, hogy a szlengben az idegen szavak átvétele főként azoknak a jelenségeknek a függvénye, amelyek egy ország politikai, társadalmi, kulturális jellegét meghatározzák. Nevezetesen a fenti tényezők változásai — idegen nyelvi közösségek befolyásának erejét alapul véve — tükröződnek a szlengre ható külső tényezőkben. Egy ideig a mongolra erős hatást gyakorolt az orosz nyelv. Az emberek főként hivalkodásból sok orosz szót használtak. Manapság az angol nyelvvel kapcsolatban mondható ez el. A mongolban több idegen nyelv szókincse is érezteti hatását. Történeti szempontból a következő nyelvek a legjelentősebbek: tibeti-szanszkrit, kínai, mandzsu, orosz, török, angol, japán, koreai. Néhány példa ezzekre:

χaltuur < or. haltura ’felületes munka’; bakaa < or. poka ’viszontlátásra’; noo < or. no ’de’; galaavčlaχ < or. glava ’fejezetekre tagol’; atmaan < or. atamán ’másokat erőszakkal elnyomó’; okee < ang. OK ’igen/rendben’; oofis < ang. office ’hivatal’.

b) Frazémaátvétel

 A frazeológiai jelenségek körébe tartozó szlengelemek használata — csakúgy, mint más nyelvek esetében — a mongolban eléggé gyakori. A frazeológiai egységek ebben a közegben jól tudják érzékeltetni a beszélőnek a mondottakhoz fűződő érzelmi viszonyát. Többségük elterjedve idővel általános használatba kerül.

Például: χajaar güilgeχ (tkp. kantárt futtatni) ’lopni’; aawin ceeĵ gargaχ (tkp. apai mellkast mutatni) ’gyerekként felnőtt módjára viselkedni’; čiχgüi tolgoi (tkp. fül nélküli fej) ’szófogadatlan gyerek’.

 

2. Alaki szóalkotás

a) Hangváltoztatás

E szóalkotásmódot az jellemzi, hogy a beszélő a szóban egy hangot egy másikkal cserél fel vagy visszafele mondja a szótagot vagy szót. Az 1980-as években az ifjúság nyelvében ez általánosan elterjedt jelenség volt.

Néhány példa: neg ’egy’ (< gen); cagdaa ’rendőr’ (< gacdaa); gutal ’cipő’ (< tugal).

b) Szórövítés

 Például: juj (< jujaan) boloχ (tkp. vastag lesz) ’valakihez közel kerül, barátok lesznek’; MAX Nam: a hivatalos rövidítés: MAXN ’Mongol Forradalmi Néppárt’, melynek tréfás feloldása: Maχ ’hús’ + nam ’párt’, azaz ’húskészítő/mészárlási párt’; Xy Nam (tkp. forradalmi párt) Xy — χuwisgal (forradalom) > Xudalč, χuuramč ’hazug párt’.

Személynevek esetében is fontos jelenség a szórövidülés.

Lu tanár ’Luvszan nevű tanár’; Pe tanár ’Perlei nevű tanár’; Aagii (Alimaa név); Oogii (Otgon név); Eegi (Erdene név).

A fenti rövid alakok — a megfelelő szókezdő hang szerint — bármilyen a, o, e hanggal kezdődő neveket helyettesíthetnek. Stilisztikai értékük szerint az eufemizmus jelenségével rokoníthatóak.

c) Szóképzés

· A szlengszavakat a köznyelv képzőivel alkotják. Speciális, más nyelvváltozatban nem használt képző nincs. Például: χ) ’piperkőcködik’.

nχan, -tan, -lt, -aa, -t főnévképzők: narnίχan (< nar + -nί + -nχan) ’egyszerű polgár’ (a börtönnyelvben); cagaan gartan (< gar + -tan) ’fizikai munkát nem végző személy’; baawgai

· -d igeképző: paragraamdaχ (< program + -d + -χ) ’iszákoskodik’; ereklaamdaχ (< reklam + -d + -yavalt (< jav + -lt) ’a katonát négykézláb föl-le járatás’; šar süült (< süül + -t) ’filteres cigaretta’; onjaw (< on + -jaw tulajdonnévképző) ’egyidőben bevonult katona’; angijaw (< angi + -jaw) ’azonos laktanyában szolgáló katonatárs’.

· -ka orosz eredetű kicsinyítőképző: čawka (< čaw + -ka) ’öregasszony’; šinkov (< šine + -k + -ov) ’az adott munkában nem jártas személy’.

d) Szóösszetétel

Ebben az esetben két vagy ennél több szó kapcsolódásából jön létre egy szlengkifejezés. A szleng szóalkotásmódok közül ez mondható a leggyakoribb eljárásnak.

Például: galuun čuwaa (tkp. libasor) ’a katonát guggolva le-fel járatás, békaügetés’; yandan carailaχ (tkp. kéményarcú) ’zsugori ember’; nogoon builuulaχ (tkp. zöldet bőgetni)dollárt árusítani’.

 

Jelentéstípusok a mongol szlengben

Az irodalmi nyelvi normáktól eltérő, azoktól idegen (becsmérlő, lebecsülő, gyűlöletet keltő, tréfálkozó, csúfolódó színezetű) szavakat és kifejezéseket szleng jelentésűnek nevezhetjük. A szlenget használók társadalmi helyzete és a szleng használatának céljai alapján e nyelvi jelenséget rejtett vagy nyílt jelentésű osztályokra tagolhatjuk. Ha a beszélő mások előtt el kívánja titkolni gondolatait, szándékait (mert egy bizonyos csoporthoz tartozik) a rejtett szlenget használja. Ez a szándék általában nem tudatos nyelvi cselekvésben valósul meg. Ugyanis a zárt csoportok tagjainak egymás közti kommunikációjában tölt be döntő szerepet, és kevésbé funkcionál egy ilyen csoporton kívüli használatban. Nyílt jelentésű szlengnek nevezzük azt a nyelvi tevékenységet, amelyet — szemben az előzővel, amelyet a tolvajok, bűnözők, katonák használnak — az ifjúság (diákok), sportolók, orvosok stb. nyelvi cselekvéseiben érhetjük tetten.

A szlenget érzelmi színezete alapján durva, hivalkodó, tréfás, csúfolkodó, becsmérlő, eufemisztikusan kritizáló, illetve szakmai szókincsre épülő típusokra, jelentésformákra oszthatjuk fel.

Durva jelentés: többnyire a zárt csoportokhoz tartozók vagy alacsonyabb műveltségűek használják. Például a nowš (tkp. kacat, lom) ’ember’.

Hivalkodó jelentés: vannak olyanok, akik hivalkodás céljából idegen szavakat használnak akkor is, amikor anyanyelvükben létezik az adott kifejezésre megfelelő szó. Egy időben az orosz nyelv hatása erős volt a mongol szellemiség körében. Beszédjükben gyakran előfordultak orosz kifejezések (konečno, tak, no, davaj, naučny, delovoj, tovariš, da stb.) Mára már az orosz hatása ebből a szempontból elenyésző, ezzel szemben az angollal úgy hivalkodnak, mintha az kötelező lenne a nyelvhasználatban. Például: wooning avszan (tkp. warning-ot kapott) ’fegyelmit kapott’; periinter(printer), kampaani ( company), šoop(shop); stb.Tréfás jelentés: azért használják, hogy beszédük könnyed, vidám legyen. Például: jiriin tüüh (tkp. egyszerű történelem) ’sikertelen vizsga’; gerelt jam (tkp. világos út) ’az iskolából hazafele tartó út’.

Szakmai jelentés: egy szó eredeti szakmai közegben használt szót más kommunikációs helyzetben alkalmaznak, ezáltal cselekvéseket, dolgokat különös módon neveznek meg. Például: stop ’abbahagyni a forgatást’, motor ’forgatás kezdésére történő felszólítás’.

Csúfolkodó jelentés: főként a gyerekek nyelvében és zárt csoportokon belül használatos. Például: dülii dümbeger (tkp. közömbös süket) ’nemtörődöm ember’; medrel (tkp. érzékelés, idegrendszer) esztelen ember’.

 

A mongol szleng szerepe

1. Társadalmi szerep

 A társadalmi változásokat a szleng erősen tükrözi, ezeket a módosulásokat nevezzük a szleng társadalmi funkciójának. E funkciót két alcsoportra oszthatjuk: lélektanira és kulturálisra aszerint, hogy milyen hatással bír a társadalomra. A nyelv társadalmi jelenség. E tézis alapján a szleng társadalmi szerepének vizsgálata arra világíthat rá, hogy az egyéni beszélő a társadalomban milyen helyet foglalhat el és milyen csoporthoz, réteghez tartozik kommunikációs magatartása tekintetében.

2. A lélektani szerep

Ezen a szleng használatát kísérő érzelmi színezetet, kifejezésmódot érthetjük. Az ifjúság szlengjét például a könnyedség, szabadosság, míg a katonák és bűnözők nyelvhasználatát a durvaság, az etikai normáktól való eltérés jellemzi.

3. A kulturális szerep

E kifejezés alatt a kulturális változások és hatások szlengbeli tükröződését érthetjük. Közismert tény, hogy minél alacsonyabb valakinek a kulturális képzettsége, minél tanulatlanabb, nyelvhasználatát annál jellemzőbb rá a szleng használata.

4. Nyelvi szerepe

A szlenget célja szerint kapcsolatfenntartási és a beszéd stilisztikai kifejezésmódját befolyásoló altípusokra oszthatjuk fel. A tolvajnyelvben például sansar (tkp. világűr) ’felsőzseb’; bor χaljan (tkp. homlokán foltos birka) ’száz tögrög’. Így könnyen megértik egymást.

5. Stilisztika befolyás

A szleng stilisztikai szerepével kapcsolatban a kutatók többsége azon az állásponton van, hogy e nyelvi jelenség a beszéd stílusát rontja. Véleményem szerint nem igazán szenteltek figyelmet arra, hogy az ide tartozó kifejezések a beszélő szellemességére, a kommunikáció nyelvi látványosságára is példák lehetnek, így a szleng ebből a szempontból pozitív módon befolyásolhatja a nyelvet.

 

A mongol szleng használata

A szleng terjedése nem egyforma az egyes társadalmi rétegeken belül. Egyik típusát széles körben használják, másik típusát viszont csak szűk közösségben. Ez alapján a szleng általános és speciális alosztályokra tagolható. A szleng bizonyos formája aktív szerepet tölt be a köznyelvben, sőt az irodalmi nyelv részévé is válhat. Más esetekben azonban hamar elavul, kikerül a nyelvi kommunikáció körforgásából.

Az előbbire néhány példa: gol gargaχ (tkp. folyón átvisz) ’rászed’; byy xalax (tkp. a puska forrósodik) ’erről-arról cseveg’; delgüür (tkp. üzlet) slicc (kis kapu). Ezek a kifejezések szlengjelentései rég keletkeztek, azonban mind a mai napig léteznek.

Az utóbbi típusra néhány példa: baišint (tkp. 100 tögrög) ’ház); soclist uwisgaa gargaχ (tkp. szocialista ügyességet mutatni) ’fürgének lenni’; BNMAU (tkp. Mongol Népköztársaság) ’szeszesitalt inni’. Ezek a jelentések — főként a rendszerváltásnak köszönhetően — mára már elavultak, hisz Mongólia ma Mongol Köztársaság, s a 100 tögrögön már nem található meg a parlament képe.

A csoport társadalmi pozíciójának, érvényesülési fokának alapján két nagyobb típust különíthetünk el a szlenghasználat tekintetében:

 

1. Korlátozott szabadságjogokkal rendelkezők szlengje

Eredetüket tekintve ezekhez a csoportokhoz köthető, azonban néhány esetben idővel általánosan elterjedtté vált szlengkifejezések tartoznak ide. A szleng eme típusát természetesen a korlátozott használat jellemzi, hiszen a használók elsősorban a nem beavatottakkal szembeni titkolódzásra hozzák létre saját szókincsüket. Ezért is nevezhetjük az e típusba tartozó szlenget zártnak. A szóba jöhető csoportok közül kiemelhetők a tolvajok, a bűnözők és a katonák.

a) A tolvajok szlengje

 E típus korábban is jelen volt a mongol társadalomban, a nomád életmód azonban egyáltalán nem kedvezett annak, hogy olyan csoporttudatuk alakuljon ki, amely a nyelvhasználatban is tetten érhető lett volna. Ennek létrejöttéről csupán az 1950–1960-as évektől kezdődően beszélhetünk. Szleng szókincsüket tekintve a szóalkotásmódok közül elsősorban a jelentésátvitel és a helyettesítés emelhető ki. Néhány példával illusztrálnám ezt: sansar (tkp. világűr) ’felső zseb’; juraa (tkp. barázda) ’nadrágzseb’; χulgar (tkp. kurta fülű [ember]) ’tolvaj’.

b) A bűnözők szlengje

 A bűnözők szlengjén a börtönnyelvet értjük. A bűnözők szleng szókincse többségében az etikai és esztétikai normákat áthágó, azoktól lényegesen eltérő nyelvi jelenség. Ezt elsősorban kifejezéseik durva jellege érzékeltetheti: üχer alaχ (tkp. marhát vágni, letaglózni) ’valakinek a homlokára ütni valamivel’; adislaχ (tkp. megáld) ’ver’; amilaχ (tkp. feléled) ’cigarettázik; bandi (tkp. a buddhista iskolába járó, kezdő tanuló) ’ börtönben a homoszexualisoknál a nő szerepében lévő férfi’;

c) A katonai szleng

E típus sokban hasonlít a bűnözők szlengjéhez. Elsősorban azért, mert itt is többségében olyan kifejezések játsszák a döntő szerepet, amelyek — mondhatni — a törvény- és szabályszegés témaköréhez kapcsolódnak, a törvénytelen cselekedetek kifejezésére használatosak: noχoi šeelgeχ (tkp. a kutyát pisiltetni) ’a katonát négykézláb helyzetbe parancsolják, majd felemeltetik vele az egyik lábát, s a katonának így kell maradnia’; yanaglaχ (tkp. szerelemmel szeretni) ’hosszú időn át padlót mosatni).

Az általános katonai szlengen belül természetesen szűkebb csoportokra jellemző, elsősorban azok nyelvhasználatát meghatározó szókincs is létezik. Ilyenek például a bevonulók és a már bizonyos ideje szolgálók közti rangkülönbségre utaló nyelvi elemek, például: goojuur (tkp. ereszcsatorna) ’újonc’ (ez a kifejezés azzal függ össze, hogy a bevonulók a szokatlan, nem túlzottan higiénikus koszt miatt sűrűn küszködnek hasmenéssel); tosguur (tkp. alátét) ’öregkatona’; asman cereg (tkp. ökör) ’a szolgálati idejének közepén tartó katona’; χal cereg (tkp. öreg katona) ’leszerelés előtt álló katona’; lyuka kamaand (tkp. parancs a fedélzeti nyílás bezárására): olyan katonával kapcsolatban használatos, akit azzal büntetnek, hogy teljesen betakarózva, a takarót a fejére húzva csaknem a megfulladás határáig kell ebben a helyzetben maradnia. A fedélzeti nyílás, amelyen eredetileg a harckocsi tetőajtaját értik, itt maga a takaró lesz.

Rendkívül érdekes a katonai fegyverzet, illetve a hadászati eszközök sajátos elnevezése is. Néhány példát emelnék ki: carcaa nogoon (tkp. zöld sáska) ’kisebb méretű repülőgép’, čapaev (Csapajevnek, az első világháború egyik orosz hősének nevéből ered) ’katonai fehérnemű (ing)’; elee (tkp. kánya) ’AN–2 típusú orosz repülőgép’.

A mongol hadsereg tisztjei az orosz katonai kifejezéseket sok esetben nem a szakmai terminológia keretei között használják, hanem pusztán hivalkodásból. Néhány példa: raz ’egyszer, még egyszer’; šagom marš! ’lépés indulj!’; ogoni ’tűz’; nazad ’hátra’.

 

2. Szabadságukban nem korlátozottak szlengje

Ez a szlengtípus széles körben elterjedt a társadalomban. Legfőképp azért, mert az egyes csoportoknak nem szándéka saját nyelvezetük titokban tartása, csak beavatottak számára hozzáférhető szókincs fenntartása. Az ide sorolható jelenségek létrejöttében a leglényegesebb szerepet a beszélőknek a környező világhoz és egymáshoz fűződő emocionális viszonyai játsszák. A használók körét tekintve lényeges szerepet játsznak a fiatalok, főként a tanuló ifjúság (iskolások, egyetemisták).

a) Az ifjúsági szleng

Nem túlzás azt állítani, hogy minden nyelv esetében az ifjúság nyelvalkotó, nyelvhasználati ereje játssza a döntő szerepet a szleng működésének tekintetében. Elsősorban azért, mert a társadalom életkor, illetve életforma szerinti tagolódásában a fiatalok tekinthetők az elkülönülési szándék legfőbb letéteményeseként. Az egy-egy nyelvre jellemző szleng szóalkotásmódok, szókincsgyarapító és -fenntartó mechanizmusok szempontjából különösen jelentős szerep tulajdonítható ennek a társadalmi rétegnek. Ezt mi sem bizonyíthatja egyértelműbben, mint az, hogy a disszertációmban feldolgozott szókészlet csaknem hatvan százaléka ebből a csoportból származik. Néhány kiragadott példa: böndgönöχ (tkp. imbolyog) ’hízeleg’; dotorloχ (tkp. belülről bevon) ’megcsíp’; šoound yalaa alaχ (tkp. showban leüti a legyet) ’az utcán énekelve pénzt kéreget’.

Az ifjúság nyelvének egyik leggazdagabb rétege a diáknyelv. Szóalkotásmódja és ennek stilisztikai tartalma az iskolai élettel hozható összefüggésbe. Néhány példával illusztrálva: gawal (tkp. koponya) ’kitűnő tanuló’; eχ ornί altan guraw (tkp. a hazai arany hármas) ’közepes eredmény’; budaa ideχ (tkp. rizst eszik) ’valakiről puskázik’.

Az egyetemisták szlengje tudományterületenként eltéréseket mutat. Két ilyen terület példáit idézném. Az egyik csoport a Mongol Állami Egyetem, a másik a Pedagógiai Egyetem intézményéből származik.

MÁE: muraχ ’az óra alatt kimegy, és nem tér vissza’; oyutaan bolloo (tkp. egyetemista lett) ’a vizsgán elégtelent kap’; saf ’ (eredete ismeretlen) tanár’.

A mongol nyelv és irodalom szakos hallgatók előszeretettel alkotnak sajátos jelentésű kifejezéseket a kötelező olvasmányok címeiből: Teχiin jogsool (Teχ [helységnév] állás) ’randevú’; Ayanga” (Villám, egy novella címe) ’a vizsgán ismeretlen kérdést kap’; Morin töwörgöön (Lódobogás, egy háborús regény címe) ’közeledik a vizsgaidőszak’; Hoyor ejnii ganc jarc (Két gazdának egy szolgája, novella címe) ’csoportvezető’.

A diáknyelv szlengkifejezés-alkotó jelenségei között gyakori az, amikor létező közmondások, szólások, találós kérdések eredeti jelentésösszefüggéseit kitágítják saját környezetük értelmezhetőségi körére. Egy kiragadott példával illusztrálnám ezt: Araatnί dund gancaaraa (tkp. Vadállatok közt egyedül lenni) ’a vizsgán tanárok között lenni’.

Csupán érinteni szeretném, hogy dolgozatomban az eddigiekben említett csoportok mellett a következő foglalkozás szerint elkülönülő rétegek szlengjéről is értekeztem: a) Sofőrök; b) Sportolók; c) Színészek; d) Pilóták; e) Vasutasok; f) Kereskedők; g) Politikusok; h) Vadászok; i) Pásztorok.

A sorból kiemelhető a vadászok szlengje, esetükben ugyanis a köznyelvi szavak szlenghasználata, a helyettesítés különös formájában jelentkezik. Az állatnevek kimondása számukra a vadászszerencse elmaradását jelenti, így — akár szakmai, akár lélektani szempontból tekintve — egyedi módon közmegegyezésszerűen más kifejezésekkel illetik a vadakat. Például: χeeriin yum (tkp. pusztai élőlény vagy tárgy), láma, saχiust (tkp. talizmán) ’farkas’; gangan ulaan (tkp. piperkőc piros) ’róka’; burχan, cooχor (tkp. buddha,pöttyös ) ’párduc’; χulgar šar (tkp. kurta fülű sárga) ’mormota’; deerχiin amitan (tkp. fenti állat) ’szarvas’; bor (χar) aaw (tkp. barna apa) ’medve χurdan borlog (tkp. gyors világosszürke) ’gazella’; χairχan (tkp. kegyes) ’kígyó’.