Karinthy Frigyes:
Pesti nyelven
Hogy
vagy, kedves kortársam Pesten, ezerkilencszáztizenhétben, remélem rosszul. Én
köszönöm, százezer koronával még lehetne segíteni rajtam. Ha eleget libáztad már
a mamuskákat itt a korzón, jere be egy fagyra a hangliba, dumálni, mint ahogy
okos gyerekekhez illik.
Hogy
ez itt mi a kezemben? Ez fiam, Madách szerkesztő úrtól „Az ember tragédiája”
népszínmű, harminc felvonásban, nem tudom, hogy került hozzám, unalmamban
bevettem az egészet, és most azon vagyok, nem lehetne-e mozit csinálni belőle,
persze rendes dolgot, link alapon. Nem emlékszel rá, miről szól? Hát kérlek
alássan, egy Ádám nevű pitiáner a főgyerek benne, akivel végig mindenféle pech
történik. Ez először a Paradicsom lokálban van szerződve – csak röviden mondom
el –, jön az angyal, hogy mindent lehet, de a tudás fája meg a bölcsesség fája
fiatalra van állítva. Ádám nem bánná, de a mamuska murgázni kezd, hogy ő pont
arra pali. Lucifer, aki szintén bukik rá, hogy minél nagyobb zrí legyen a
dologból, bedumál nekik, hogy csak egyenek belőle.
Mármost csak hagyják magukat falhoz állítani, a tatát mamuskával együtt kiteszik
a lokálból, mire kezdődik az egész világtörténelem.
Mégpedig szóba kerül, hogy az egyiptomi fáraók idején a népnek piramisokat kell
építeni, amitől őrült murisak lesznek, de nem mernek hangosan murgálni, mert a
zsarnokság minden lázadást fiatalra állít. Ellenben Pitiáner úr főzve van attól,
hogy ezeket fel kellene szabadítani, választójogot kellene adni, hogy ne csak a
tutista éljen jól. Meg is adja nekik, de pechje van, pár száz év múlva kiderül,
hogy a nép nem egy okos gyerek, nem egy link fiú, mire Démoszthenész papa
elhatározza, hogy vízbe hagyja az egész politikát, elköltözik vidékre.
Nahát, aztán rájön, hogy ez se volt egy link ötlet, fiam, mivelhogy nem érzi jól
magát a mamuskák közt mint római tutista, most megint valami eszmére, valami
hitre, valami élettartalomra volna palkó, valamiért, amiért az ember akár az
életét is fiatalra állítaná, csak legyen valami, amibe hinni tudjon. Erre a
szerkesztő úr bedől Pál apostolnak, elmegy Palesztinába, a lövészárokba, ahol a
vitézséggel szemben tanúsított ellenséges magatartásért plecsnit is kap, de itt
is pechje van, az emberek nem buknak a dumára, Ádámról el akarják kapcsolni a
mamuskát, Évát.
Most
megint attól lesz főzve, hogy nem érdemes az emberiségért se élni, se meghalni,
hogy minden közügy fiatal, hogy joggal éppen olyan pitiáner az ember, mint jog
nélkül, hogy a tömeget mindig, minden korban huszonnyolcra vették, ha murgázott,
elküldték túróért, ha bajba volt, vízbe hagyták.
Szóval, én már nem tudom, miket dumál még, elég az hozzá, hogy mindenféle
tudományokban kezd utazni, talán ott csinál valami haupttreffert. Közben
nyugodtan folyik doktor Háború, mindenki front dienstes, nem lehet a szenvedések
elől meglógni, Grey lefújja a békét, ellenben kenyér meg zsír fiatal.
Hát
egyszerre csak hallja, hogy valahol éppen a Marseillaise megy, táblás házzal, az
emberek kezdenek megint murizni, doktor Lajos király nagy gőzbe van, Danton
főszerkesztő úr fiatalra állítja az egész régi rendet, papuska és mamuska
őrülten murizik, hogy neki joga van az élethez, a kenyérhez – szóval doktor
Egyenlőség. Az okos gyerekből egyszerre csupa szacsmáler lesz, beverik az
ablakokat, mindenki élni kezd, az élet, az öröm és boldogság minden nagyszerű
lehetősége, az egyéni szabadság örök eszméje kint van a vízből, doktor
Szabadgondolatból link fiú lesz egyszerre, és tiszapista a legnagyobb gólemben
van.
Tovább még nem olvastam, de mint okos gyerek, már most tutira veszem, hogy
doktor Embernek most is pechje lesz, akár megcsinálja a forradalmat, akár nem –
a forradalom éppúgy vízbe hagyja, mint doktor Abszolutizmus, akárhogy főzve van
tőle, mivel hogy ő egy peches pitiáner, akiből sose lesz tutista, bis hundert
Jahr.
Ennek következtében tehát mi ketten, kedves tata, örüljünk neki, hogy mi ketten
okos gyerekek és link fiúk vagyunk, és hogyha Madách főszerkesztő úr erről a
korról is megírta volna a maga nem tudom hányadik felvonását, doktor
Világháborúról és doktor Békéről és doktor Világátalakulásról és doktor
Forradalomról – ebben a felvonásban te, kedves tata, kedves kortársam Pesten,
ezerkilencszáztizenhétben, bizonyosan nem te képviselnéd Ádámot és nem én
képviselném Lucifert és Évát se képviselné az a mamuska ott, a korzón, a
harmadik széken, az új hadicipőkben – hanem egészen más valaki, aki nem okos
gyerek és nem link fiú és nem link mamuska.
(Pesti Napló 68/165 (1917. július 1.): 11)