Az 1980-as években indult és az 1990-es években kiszélesedett modern magyar szlengkutatás továbbfejlődésének legfőbb akadályát napjainkban a biztos elvi-elméleti alapok hiánya jelenti. Mára már viszonylag jelentős mennyiségű és kellően változatos nyelvi anyag áll rendelkezésünkre, hogy a szlenget mint nyelvi jelenséget vizsgálni tudjuk, az eddigi ismeretek összegzéséhez és a további kutatás irányainak kijelöléséhez azonban mindenképpen szükség van az elméleti kérdések rendszerezésére és megválaszolására, hiszen a magyar nyelvtudomány egyelőre még arra sem tud választ adni, hogy hol húzódnak e nyelvváltozat határai, mit is tekinthetünk valójában szlengnek.
Az e téren való lemaradásunkat jól mutatja, hogy Magyarországon Bárczi Géza terjedelmes tanulmányán, az 1932-ben az MNyTK. 29. számaként is megjelent "A >pesti nyelv<"-en kívül mind a mai napig nem született egyetlen önálló, a szleng elméleti kérdéseit vizsgáló könyv sem. Ilyen jellegű ismereteket eddig csak kisebb cikkekből és a szlengszótárak kísérőtanulmányaiból meríthetettek a szleng iránt érdeklődők. Ennél is nagyobb hiányosságok tapasztalhatók az idegen nyelvek szlengkutatásának, a külföldön elért eredményeknek a hazai gyakorlatba és elméletbe való átültetésében.
Ezek a nyilvánvaló hiányosságok, illetve az a szándék, hogy a külföldi vizsgálódások eredményeit szembesítsük a magyar a szlengkutatás eredményeivel, vezetett kötetünk megszületéséhez. Célunk leginkább az volt, hogy a magyar szlengkutatók (elsősorban a téma iránt érdeklődő nyelvészek és egyetemi hallgatók) számára olyan magyar nyelvű nemzetközi áttekintést nyújtsunk, amely a különböző nyelvek szlengkutatásának bemutatása mellett újabb szempontokkal is bővítheti a hazai vizsgálatokat.
A kötet terve két évvel ezelőtt, 1995 nyarán fogalmazódott meg, ekkor kaptak felkérést az egyes szerzők az angol, a cseh, az észt, a finn, a francia és az orosz nyelv szlengkutatásának, a kutatások történetének összefoglalására, a nevezetesebb munkák és a fontosabb eredmények bemutatására, valamint az elméleti kérdések és az adott nyelv szlengjére jellemző jelenségek áttekintésére. A nyelvek kiválasztásában a legfontosabb szempont az volt, hogy különböző kutatási hagyományokkal, módszerekkel és eltérő nyelvtudományi háttérrel rendelkező nyelvek kerüljenek bele a válogatásba: ez a változatosság ugyanis lehetővé teszi, hogy az egyes nemzeti vizsgálatok eredményein kívül bizonyos nemzetközi tendenciák is kirajzolódjanak, például a nyugat-, valamint kelet- és közép-európai szlengkutatások eltérő fejlődése terén.
A kötetnek a hét nyelv szlengjéről és szlengkutatásáról szóló nyolc tanulmánya többségében e gyűjtemény számára készült, szem előtt tartva, hogy célunk nemcsak a szakemberek, hanem a szlengkutatással még csak ismerkedők tájékoztatása is egyben. Ezért például a kötet idegen nyelven íródott tanulmányait igyekeztünk minden részükben magyarra fordítani, nemcsak a szlengre hozott példákat és idézeteket, de a bibliográfiai tételek címeit stb. is. Az egyes tanulmányokhoz a további tájékozódást segítendő általában bőséges irodalomjegyzék is járul. Ezek közül kiemelkedik Lumír KlimeA jegyzéke, amely a cseh (és részben a szlovák) szlengkutatás legteljesebb eddig publikált bibliográfiája.
"A szlengkutatás útjai és lehetőségei" egyben az ezzel a kötettel induló Szlengkutatás c. sorozat első száma is. Ez a sorozat terveink szerint a magyar szlengkutatás széles tematikájú fórumává válhatna, amelyben mind elméleti, mind gyakorlati feldolgozások helyet kaphatnak. Remélhetőleg a nem túl távoli jövőben lehetőség nyílik, hogy sorozatunkban neves külföldi szlengkutatók magyarra fordított művei is megjelenjenek, valamint válogatások a különböző nyelvek szlengirodalmának fontosabb munkáiból, a magyar szleng egy-egy korszakának, típusának monografikus, illetve szótár formájú feldolgozásai stb.
Szeretnénk, ha kötetünk minél szélesebb körben ismertté válna, ezért az itt publikált tanulmányok (az idegen nyelven készített cikkek eredeti nyelvükön is) megtalálhatók az Interneten is a http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/szl_kut/ 01szl_ut/ címen.