NYELVÉSZNET


A portálpályázatra beérkezett cikkek
 


Az ifjúsági nyelv szóhasználati jellegzetességei egy veszprémi felmérés tükrében

Czeglédi Sándor
VE Angol Tanszék
http://www.nytud.hu/pp/czegledi
czegledi@almos.vein.hu

I. Bevezetés

A magasabb szintű emberi kommunikáció nélkülözhetetlen eszköze a nyelv, amely egyben a megismerés és a cselekvés eszköze is. Ezt a nyelvet sokféleképpen használjuk attól függően, hogy mely társadalmi réteghez, korosztályhoz, földrajzi területhez vagy nemhez tartozunk. E tényezőkön kívül meghatározó szerepe lehet még iskolázottságunknak és közösségi hovatartozásunknak is.

            Földrajzi megoszlás szerint beszélhetünk egy-egy területre jellemző, viszonylag egységes nyelvhasználati formáról – a nyelvjárásról – melynek nincsenek éles határai. A területi változatokon kívül a mai magyar nyelv felosztható a köznyelvi változatokra (beszélt és írott köznyelv), valamint társadalmi változatokra (például csoportnyelvek, szaknyelvek). A csoportnyelvek egyik altípusa magában foglalja a szocializációs folyamat szakaszaihoz kapcsolódó életkori nyelvváltozatokat, így a diák- és ifjúsági nyelvet is (Kiss 1995: 76).

A diák- és ifjúsági nyelv egyre növekvő köznyelvalakító funkciója szorosan összefügg az ifjúság mai, a korábbinál jóval nagyobb önállóságával, társadalmi szerepével és elismertségével. Az iskolázottsági szint általános emelkedése és a felsőoktatás tömegesítése révén erősödik (erősödhet) a különböző iskolatípusok által közvetített viszonylag homogén nyelvhasználat szerepe és a köznyelv általános állapotára gyakorolt hatása. A folyamat azonban együtt jár a köznyelvi nyelvhasználat szlengesedésével, a szubnorma egyre erősödő térhódításával (Kiss 1995: 81). Az általánosan elfogadott normáktól való elszakadási törekvés – melynek egyik célja a nyelvhasználat egyénítése és egyfajta polgárpukkasztás – szabad utat enged a trágár kifejezések mindennapos használatának, melyek egy része kvázi-szalonképessé válva végső soron a norma elsilányosodásához vezethet.

II. A vizsgálat célja

A felmérés legfőképpen arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon a másodlagos szocializáció során – részben a csoportnormákhoz való igazodásból fakadó – durva, trágár nyelvhasználat visszaszorul-e a korlétrán történő előrehaladás során, de még a harmadlagos szocializáció (a munkavállalás, az aktív tevékenység) időszakába lépés előtt. Továbbá kimutatható-e valamiféle eltérés a nemek szerinti nyelvhasználatban a trágárság (vagy az azt helyettesítő eufemizmusok) alkalmazása tekintetében, illetve az egyéni nyelvhasználatra való törekvés a durvaságon kívül megnyilvánul-e valamiféle nyelvi kreativitásban, produktivitásban is? Végül fellelhetők-e az – elsősorban idősebbek nyelvhasználatára jellemző – archaizmusok a vizsgált csoportok nyelvhasználatában?

Előzetes hipotézisem szerint a trágár nyelvhasználat csökkenése megjósolható az életkor előrehaladtával, ugyanakkor a mai magyar társadalomra jellemző általános eldurvulás nyilván ellenirányú hatást gyakorol a folyamatra. Tehát a Cheshire által is leírt, a 35-55 éves korosztályra jellemző, köznyelvi normát követő magatartás kialakulása felé vezető út (Kiss 1995: 96) valószínűleg nem lesz minden buktatótól mentes, mivel a durva, trágár szavak egyre nagyobb teret nyernek a magyar hétköznapok nyelvi gyakorlatában, biológiai és társadalmi nemtől, életkortól szinte teljesen függetlenül (Tolcsvai Nagy in Bíró et al 1985: 157). 

A nemek közti különbségek alakulását Sárkány Anita 1994-es felmérésének eredményeivel összhangban várom. Megállapításai szerint gyakorlatilag minden férfi káromkodik, a nők egy része nem, a többség nagyon ritkán (Kiss 1995: 104). Előzetes feltevéseim alapján az eufemizmusok alkalmazása és a nyelvi kreativitás inkább az idősebb (azaz jelen esetben egyetemista korú) nők nyelvhasználatát jellemzi, míg az archaizmusok inkább a hasonló korú férfiak megnyilatkozásaiban figyelhetők meg.

III. A felmérés körülményei és módszere

Az elemzés alapjául szolgáló nyelvi mintát egy önmegfigyelésen alapuló kérdőív kitöltetésével gyűjtöttem össze 2000 októberében két veszprémi oktatási intézményben. A helyi Ipari Szakközépiskola 16-17 éves tanulói közül 11 fő (5 lány, 6 fiú) nyelvhasználatát elemeztem, míg a Veszprémi Egyetem hallgatói közül főleg angol vagy számítástechnika szakos, 19-25 éves egyetemisták voltak az informátoraim (8 lány, 3 fiú).

A kitöltendő adatlap 11 kérdést tartalmazott:

1. Hogyan nyilvánítod ki nemtetszésed, ha kapsz egy egyest?

2. Mit mondasz, ha éppen lekésed a buszodat?

3. Mit mondasz akkor, ha valami nagyon tetszik egy kirakatban?

4. Ha becézel valakit a barátaid közül, írj néhány példát eredeti névvel együtt!

5. Miről beszélgetsz általában a barátaiddal?

6. Milyen szinonimákat használsz az ellenkező nemre?

7. Milyen rád jellemző szavakat, illetve kifejezéseket használsz?

8. Milyen jelzőket használsz a buta nő-re?

9. Hogyan köszönsz barátaidnak?

10. Milyen kifejezéseket ismersz az illuminált állapot meghatározására?

11. Milyen jelzőket használsz a kicsapongó férfi-ra?

A jelen értékelés során nem térek ki a becézés, a beszédtémák, valamint a köszönési formák részletes elemzésére. Vizsgálatom középpontjában a durva, trágár szavak és kifejezések aránya, a kreativitás megnyilvánulási formái, az archaizmusok, valamint az idegen szavak állnak.

IV. Eredmények

A kérdőívek összesítése után az alábbi – saját szubjektív értékelésemen alapuló – számszerűsített adatokat kaptam:

összes szó

trágár kifejezés

kreatív nyelvhasználat

archaizmus

idegen szó

VE 11 fő

nő (25)

74

2

1

--

2

nő (24)

43

1

4

--

4

nő (23)

68

7

5

--

3

nő(22)a

48

3

2

1

2

nő(22)b

84

7

9

--

5

nő(22)c

40

4

2

--

1

nő(20)

59

1

--

1

2

nő(19)

39

1

1

--

1

férfi(22)

70

3

4

--

2

férfi(20)a

53

1

2

3

2

férfi(20)b

70

6

2

--

--

Ipari Szki

11 fő

összes szó

trágár kifejezés

kreatív nyelvhasználat

archaizmus

idegen szó

nő(17)a

54

6

2

--

3

nő(17)b

21

2

--

--

1

nő(17)c

70

2

1

--

2

nő(17)d

58

3

2

--

2

nő(16)

82

3

8

7

3

férfi(17)

41

8

1

--

2

férfi(16)a

79

7

3

--

2

férfi(16)b

37

2

1

1

3

férfi(16)c

39

3

--

--

2

férfi(16)d

31

4

1

--

1

férfi(16)e

62

8

3

--

2

(A zárójelbe tett számadat az informátor életkorát jelöli, a betűjelzés csupán önkényesen választott megkülönböztető jel azonos életkor esetén. Az összes szó rubrikában az egyes adatközlő által a 11 kérdésre adott válaszok szavainak összege található.)

Az iskolatípus és nemek szerinti átlagok a következőképpen alakultak:

1. A trágár szavak aránya:

1.1. Az összes szó átlaga az egyetemista csoportban: 59. A nők átlaga 57, a férfiaké 60,5. A trágár szavak átlagának aránya az összes szó átlagához viszonyítva 3,3/59 (5,6%). Nemek szerinti lebontásban a nőknél 3,25/57 (5,7%) az arány, a férfiaknál 3,3/60,5 (5,45%).

1.2. Az összes szó átlaga a szakközépiskolás csoportban: 52,5. A lányok átlaga 57 szó (megegyezik a hasonló egyetemista csoportéval), a fiúké viszont csupán 48 szó kérdőívenként. A trágár szavak átlagának aránya az összes szó átlagához viszonyítva 4,25/52,5 (8,1%). Nemek szerinti lebontásban a lányoknál 3,2/57 (5,6%) az arány, a fiúknál 5,3/48 (11%).

1.3. A trágárságok és az eufemizmusok (ill. az utóbbiak hiánya) sugallnak bizonyos szabályszerűségeket. A szakközépiskolás csoportban kivétel nélkül mindenki káromkodik – saját bevallása szerint is. A fiúk között a legenyhébb formulák közé tartozik a bosszúságot kifejező rohadt életbe szókapcsolat, a spektrum ellenkező végét viszont a már-már klasszikusnak számító picsába, kurva anyádat, és a bassza meg színesíti. A buta nő szinonimái felölelik a hülye kurva, hülye picsa, köcsögbúra, valamint az általam már nehezen értelmezhető gege fasz kifejezéseket. Figyelemre méltó tény, hogy a fiúk csoportjában a buta nő-re használt szavak és a semlegesnek gondolt ellenkező nem-re vonatkozó szinonimák jelentős átfedést mutatnak, tehát az indulat nélküli trágárságok gyakoriságának tekintetében egyértelműen ez a csoport vezet. E megállapítást erősítik a kicsapongó férfi-ra vonatkozó, kizárólagosan a durvaság kategóriájába tartozó szavak is.

A kortárs lánycsoportban hasonlóképpen kiegyenlített a nyelvi durvaság aránya. Viszont meglehetős biztonsággal megállapítható, hogy az adott példák alapján a trágárság általános szintje nem süllyed az ellenkező nem által kijelölt szintre. A férfiasabb jelzők szerepét leginkább a kevésbé sértő hülye tölti be. Míg a fiúk mindössze kétszer alkalmazták, addig a lányok esetében hatszor fordult elő. (Leginkább a tyúk és a liba főnevekkel kollokál a buta nő szinonimájaként.) A 16-17 éves lányok feltűnően kerülik a kurva szó használatát mind főnévi, mind pedig jelzői értelemben. (A pár évvel idősebb egyetemista csoportban már nem ez a helyzet: ott az ominózus szó előfordul pozitív és negatív előjelű jelzőként és főnévként is.)

            Az egyetemisták kérdőívei nagyobb szórást mutatnak a káromkodás tekintetében (valaki vagy hajlik a trágárságra, de akkor nagyon, vagy szinte teljesen tartózkodik az ilyesfajta nyelvhasználattól.) Ami általánosságban elmondható az idősebb korosztályról, az a – különösen nőkre jellemző – nagyobb aktív szókincs és produktívabb nyelvhasználat a viszonylag kevésbé sértő, illetve nagyobb kreativitásról tanúskodó durvaságok esetében. Az egyetemisták körében megfigyelhető a szemérmesebb durvaságok, eufemizmusok alkalmazása is a szelídebb lelkűek esetében. Legjellemzőbb esetei a túl trágárnak ítélt szavak kipontozása, és a basszus szó előszeretettel történő alkalmazása. Viszont egyáltalán nem találtam példát a Bíró Ágnes által a nyolcvanas évek közepén általánosnak ítélt otthagyta, mint eb a Szaharát és az apád faládáját típusú egyértelműen kétértelmű fordulatokra (Bíró et al 1985: 162).

2. A kreatív nyelvhasználat mértéke:

2.1. Az eredetiségre való törekvés mértéke az egyetemista csoportban átlagosan 4,83%, ebből a nők átlaga 5,26%, a férfiaké 4,4%. Legjellemzőbb példák a nők részéről: dudavillantó (feszes blúz vagy póló); miss pillanat (buta nő); tökös-mákos (férfi); Y kromoszóma (férfi); Valamint két köszönési formula a férfiak részéről: Gyöngyvirágost!; és a kevésbé széplelkű Csákány a fejedbe!

2.2. Ugyanezen mutatók a szakközépiskolás csoportban: az átlagérték 3,83%, a lányok átlaga 4,56%, a fiúké 3,1%. Megjegyzendő azonban, hogy az utóbbi érték jelentős mértékben tartalmaz trágárnak minősíthető kifejezéseket (pl. szittyós állat az illuminált állapot jelölésére).

3. Archaizmusok

Általánosságban kijelenthető, hogy a régies szófordulatok használata egyik csoportra sem jellemző. Leginkább egyéni kivételeket találunk, mit például a húszéves férfi az egyetemista csoportban (asszonyállat) és a tizenhat éves lány a középiskolások között (süket disznó a búzába). Szembetűnő viszont az a tény, hogy az archaizmusokat használók körében jelentősen kisebb az öncélú és fantáziátlan trágár nyelvhasználatra való hajlam, ami tükrözhet egyfajta nyelvi konzervativizmust és/vagy erősebben normakövető magatartást.

4. Idegen szavak használata

Ebbe a kategóriába szinte kivétel nélkül az angol (eredetű) szavak többé-kevésbé megmagyarított változatainak alkalmazása tartozik (pl. hi everybodri, mely üdvözlési forma a nyelvi kreativitás ékes bizonyítékául is szolgál).

További példák: az indulatszóként használt Fathom! kifejezés, amely az angol interdentális zöngés frikatíva alkalmazása révén leplezi el az eredeti magyar sziszegő hang által egyértelműsített jelentést. Érdekes megjegyezni, hogy az angol szónak (öl=1,83 m; illetve mélységet mérni, kifürkészni) semmi köze a magyar beszélő által ráruházott funkcióhoz.

A buta nő gyakori szinonimája IQ30, a részeg emberé pedig az elhajlott idegen eredetű megfelelője, a deklinált.

4.1. Az egyetemista csoportban az idegen szavak összes szóhoz viszonyított átlagos aránya 3,29%. Nők esetében 4,38%, míg a férfiaknál csupán 2,2% ez az érték.

4.2. A szakközépiskola átlaga 4,18%. Az észlelt különbség kevésbé jelentős, 3,86% a lányok, 4,2% a fiúk esetében.

V. Konklúzió és további vizsgálati lehetőségek

Az elvégzett vizsgálat eredményekből a következő sommás tanulságok vonhatók le:

1. A trágárnak minősíthető nyelvhasználat egyértelműen visszaszorul az életkor előrehaladtával 16 és 25 éves kor között. A folyamatban nyilván szerepet játszanak a magasabb presztízsű iskolatípusban folytatott tanulmányok és talán az angol szakkal (ill. az erősen idegennyelv-igényes informatikai tanulmányokkal) összefüggően kialakuló erősebb anyanyelvi tudatosság és kontroll.

A nemek közti nyelvi durvaság szignifikáns a szakközépiskolások esetében, de ez a különbség az egyetemistáknál már nem figyelhető meg. Viszont az eufemizmusok alkalmazása csak az utóbbi csoportra korlátozódik, de itt is leginkább csak egytagú, viszonylag képzeletszegény megoldásokat találtam.

            2. A kreativitás tekintetében mindkét csoportban a nők értek el magasabb százalékot. E téren legkevésbé a szakközépiskolás fiúk bizonyultak produktívnak, ami összefügg az általuk adott válaszok általános rövidségével és korlátozott szókincsével. Az adatokból úgy tűnik, hogy az eufemizmusokat nélkülöző durva stílus és a nyelvi lelemény szinte egymást kizáró tendenciák.

            3. A régies nyelvhasználat csupán nyomokban fedezhető fel az elemzett mintában. Ellenben azon adatközlők esetében, ahol jelen van az archaizmus néhány példája, egyértelműen kisebb a nyers és durva nyelvhasználatra való hajlam.

            4. Az idegen eredetű szavak fellelhetők a szakközépiskolások és az egyetemisták nyelvi repertoárjában egyaránt. Ezen a téren is az egyetemista nők érték el a legmagasabb százalékot, az idegen szavak helyesírását tekintve pedig egyértelműen ők tartják be leginkább a forrásnyelvi helyesírási konvenciókat.

            Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az általam vizsgált korpusz nagysága korántsem elégséges általános érvényűnek tekinthető szabályszerűségek megfogalmazásához. Ilyen megállapítások megtételéhez az alapsokaság mennyiségi és minőségi paramétereit sokkal hívebben tükröző rétegzett mintavételi technika alkalmazása elengedhetetlenül szükséges.

            A kérdőívre adott válaszok közül további vizsgálódás alapjául szolgálhat a témaválasztási és becézési technikák összehasonlító elemzése, valamint a nemek közti nyelvhasználatban fellelhető szókincsbeli és morfológiai eltérések összevetése. Az így megfigyelt szabályszerűségek párhuzamba állíthatók például Lakoff 1973-as, angol nyelvterületre vonatkozó megállapításaival (Wardhaugh 1995 :284).

 

Hivatkozások

Bíró Ágnes, Felde Gy., Huszár Á., Kemény G., Tolcsvai Nagy G.  (1985) 
            Nyelvi divatok.  Budapest,  Gondolat

Kiss Jenő.  (1995)  Társadalom és nyelvhasználat.  Budapest,  Nemzeti         Tankönyvkiadó 

Wardhaugh, Ronald.  (1995)  Szociolingvisztika.  Budapest,  Osiris-Századvég