Jan. 27-febr. 2. 2006/4.
Anyanyelvi őrjárat
Jó-e zakót kapni? Attól függ, kinek. Aki szerint a kérdésbeli zakó nem más, mint az öltöny egyik fontos, a nadrágot kiegészítő része, vagyis a kiskabát, az bizonyára úgy válaszolna, hogy igen, nagyon is jó zakót kapni, hiszen ezzel is gazdagodik az ember ruhatára. Aki ellenben tudja, hogy ebben a kérdésben a zakó nem valamilyen ruhadarabot, hanem egy jókora, kiadós verést, illetőleg sportversenyen elszenvedett súlyos vereséget jelent, az ennek ismeretében aligha válaszol igennel.
Szerencsére ezt a kérdést csak én találtam ki, azazhogy
én fogalmaztam meg így, hogy kellőképpen érdekes legyen írásom
címe. A budapesti Rácz Frigyes, aki cikkem megírására
ihletett, sokkal célratörőbben fejezte ki, amit szeretne
megtudni, mégpedig így: "Honnan ered a 'verés' értelemben
használt zakó?"
Azt tehát most már mindnyájan tudjuk, hogy
a zakó szó, amelyet egyébként a németből vettünk át a 19.
század végén - mégpedig az említett ruhadarabot jelölő
értelmében -, bizonyos helyzetekben, szövegkörnyezetben,
leginkább a szólásszerű zakót ad, zakót oszt, zakót kap
szókapcsolatokban verést, vereséget jelent, legalábbis a
bizalmas társalgási nyelvben. Olvasónk jogosan firtatja, hogy
honnan s hogyan szerezte szavunk ezt a furcsa, hozzá nem illő
jelentését.
Válaszomban mindenekelőtt egy másik, a rövid
férfikabátot jelentő zakó-hoz többé-kevésbé hasonló értelmű
szót ajánlok olvasóink figyelmébe: ruha. Ez a szó is
elsősorban valamiféle öltözéket jelent. De az a gyanúm, hogy
ezt a szót hallva elég sok olvasónknak villan eszébe, hogy
hoppá! A ruha is jelenthet verést, ütlegelést is! Egészen
bizonyos, hogy sokan hallottak - vagy mondtak is - már
effélét: "Kezdődik a mérkőzés; meglátjátok, nagy ruha lesz!",
"Ha még egyszer szemtelenkedsz, jól megruházlak!"
stb.
Akiknek ilyen mondatok jutnak eszükbe, helyes nyomon
járnak. Azért gondolom, hogy aránylag sok ilyen olvasónk van,
mert a ruha szónak ez az értelme nemcsak a 20. század vége
felé alakult ki, mint a zakó-é, hanem már a század elején. Az
úgynevezett tolvajnyelvi szótárak már akkor feltüntették a
tolvajnyelv - más kifejezésekkel: argó, fattyúnyelv - szavai
között a ruha szót is 'verés' értelemben. Benne van már a ruha
szónak ez a jelentése nyelvünk hétkötetes, nagy értelmező
szótárában is, amely 1958-1962 között jelent meg.
No igen,
de előbbre jutottunk-e ezzel? Számít-e valamit, hogy amint a
zakó napjainkban verést is jelent, úgy a ruha is jelenti
ugyanezt, sőt nem is csupán néhány évtizede, mint a zakó,
hanem már vagy száz év óta?
De még mennyire, hogy előbbre
jutottunk! Már szinte ott vagyunk a célnál! A ruhá-ról
ugyanis, amely nem a németből került hozzánk, mint a zakó,
hanem valamelyik szláv nyelvből - a bolgárban, csehben,
horvátban, lengyelben, szerbben, szlovákban, szlovénban
egyaránt megtalálható a szó valamilyen hasonló értelemben -,
már tudjuk, hogy az 'ütés, verés, eltángálás' jelentéshez
eredetileg semmi köze sincs, hanem az csak utólag tapadt
hozzá, mégpedig a cigány nyelvnek valamelyik változatából. Nem
véletlen, hogy a 20. század első felének tolvajnyelvi szótárai
a ruha mellett a ruhi változatot is feltüntetik. Még ilyen
szót is találunk például A magyar tolvajnyelv szótára című,
1930 körül megjelent munkában: ruhizni, azaz 'megverni'. Ezek
a szavak a 'dorong, bunkó, nagy bot' jelentésű cigány rulyi,
ruhi szóból származnak, s a hangalakjukbeli hasonlóság alapján
kapcsolódtak hozzá pár évtized alatt a ruha, ruház szavakhoz.
Ezek után már összegezhetünk! Hogyan fejlődött ki
nyelvünkben a 'verés' értelemben használt zakó? Úgy, hogy
öltözékfélét jelentő ruha szavunk jelentésköre népi
szóértelmesítés, úgynevezett népetimológia révén kiegészült a
cigány eredetű, hasonló hangzású ruhi szónak 'verés'
jelentésével, majd ezt a jelentést az utóbbi egy-két évtized
során - különösen a sportnyelvben és a bizalmas
nyelvhasználatban - megörökölte a ruha egyik rokon értelmű
megfelelője, a zakó is.
Grétsy László