USA: az „Oszama” a legdurvább káromkodás
Terrorszlengben beszélnek a tizenévesek

NOL • 2002. március 20. 17:04 • Szerző: Schmidt Gábor

 

(kép: Ismeretlen digitális népművész)

Hat hónap telt el a szeptember 11-i terrortámadások óta. A sokkoló élmények vicces, szlengbéli kifejezésekké szelídültek. A megbüntetett diákok a „terrorista” tanárok „dzsihádjának” áldozatai. A legdurvább káromkodás az „Osama yo’ mama”. Az elsőre túl keménynek tűnő tréfálkozás arra jó, hogy a tizenévesek fel tudják dolgozni a szörnyű élményeket.

Az amerikai kamaszok tanárai terroristák, a tanulókra időnként rájön a dzsihád, a szakadtan öltözködő lányokat pedig azzal csúfolják, hogy csadort hordanak – a szeptember 11-i terrortámadás szörnyű emlékei megszelídültek, és átmentek az amerikai köznyelvbe, méghozzá vicces tartalommal. Ez derül ki abból a terror-szleng szótárból, amelyet a Georgetown University egyetemi oktatói állítottak össze, a hallgatókkal készített interjúk segítségével – írja a Washington Post.

„Motherfucker” helyett „Osama, yo’ mama”

A legdurvább káromkodás már nem a „motherfucker”, hanem az „Osama, yo’ mama” (vagyis az illetőnek már nem prostituált az anyukája, hanem az al-Kaida terroristavezére). Ha valaki furcsán viselkedik, könnyen letalibánozhatják, vagy aziránt érdeklődnek kedvesen, nem anthraxos-e. Néhány meginterjúvolt egyetemista úgy gondolja, szeptember 11-e annyira döbbenetes élmény volt, hogy azt csak így lehet valamennyire feldolgozni. – A barátaim gyakran becéznek terroristának vagy fundamentalistának – mondja egy kuvaiti származású, amerikai egyetemista. Hozzáteszi: ezzel őt nem bántották meg, hiszen csak tréfálkoztak vele.

Alan Lipman, a Georgetowni Egyetem Erőszakos Viselkedést Kutató Központjának vezetője szerint a muzulmán tanulók egymást is Oszamának hívják, hogy elvegyék a többség esetleg bántó szándékú tréfálkozásának az élét. Ez egyébként nem újdonság: korábban is gyakran előfordult, hogy egy adott kisebbséghez tartozók negatív jelzőkkel illették egymást ugyanezen okból.

Az aranyóra helyett bin Laden tűnik el

(kép: Ismeretlen digitális népművész)

A szakember szerint a köznyelv formálására csak a népszerűbb rajzfilmek, a rádió és az internet van akkora befolyással, mint a tizenévesek, akik leküzdhetetlen vágyat éreznek arra, hogy saját szlenget alakítsanak ki. A tinik beleborzonganak, ha az „eltűnt, mint az aranyóra” helyett azt mondhatják „eltűnt, mint bin Laden”. A csajok már nem azt mondják egy snájdig fiatalemberre, hogy jó pasi, hanem azt, hogy jóképű, mint egy tűzoltó (utalva a WTC romjai alatt hősi halált halt lánglovagokra).

Az USA egyik etnikailag legvegyesebb gimnáziumában – a J. E. B. Stuart High-ban – a tanulók egy bizonyos határt nem lépnek át. Amióta az osztályban egyre többen viselnek csadort, azóta ezzel a ruhadarabbal nem viccelődnek, de az anthraxot emlegető mókákkal nem hagytak fel.

A fehérek válaszcsapást várnak az arab viccekért

Az egyik tanuló szerint a csak tréfálkozással tudják kezelni és feldolgozni a katasztrófa okozta sokkot. Másikuk szerint pedig azért élcelődhetnek büntetlenül egymás rovására, mert a suliban mindenki ismer mindenkit. Ha elhangzik egy arab vicc, a fehérek elvárják, hogy válaszcsapásként valaki bedobjon egy tréfát, amely azokról a fehér nebulókról szól, akik érintettek voltak a coloradoi Columbine High School-beli lövöldözésben. Hiszen – mondják – a humor nemcsak arra kell, hogy átsegítse az embert a válságokon. A humornak fairnek is kell lennie.

 

Forrás: In Times of Terror, Teens Talk the Talk