Néhány szó a szóalkotásról

A katonai szleng — mint a csoportnyelvek általában — a szó szoros értelmében nem tekinthető nyelvnek, hisz nem önálló nyelvi rendszer, hanem a magyar nyelvhez kapcsolódó, attól csak szókincsében és kifejezéskészletében eltérő részrendszer.

Mivel a szleng elsődleges feladata a stilisztikai élénkítés — gyakran merésznek tetsző szavakkal —, a már megkopott (vagy annak érzett) nyelvi elemek helyettesítése, nem csodálkozhatunk, hogy a szóalkotásban számos sajátos vonás tűnik föl. E téren a köznyelvtől való eltérései nem elsősorban egyedi, csak a szlengben megtalálható egzotikumok (vannak persze ilyenek is), hanem a köznyelvben is meglévő, de általában kevésbé használt szóalkotásmódok és ezek gyakoribb előfordulásai.

A szóalkotás ritkább módjai közül több is megtalálható a katonai szlengben. Szóelvonással jött létre például a csörömpöl-ből a csörömp (harckocsi) vagy a rokkázik-ból (hízeleg) a rokk (hízelgés).

Számos adat bizonyítja a szócsonkítás kedveltségét: eltáv (eltávozás), villany leó! (villanyt leoltani!). Népszerűségét bizonyára elősegíti, hogy megfelel a lendületes, gyors beszédmódnak; valamint energia-megtakarítással is jár. Más szavakban is találkozunk vele (gyaktér „gyakorlótér”; gyalásó „gyalogsági ásó”).

A játszi szóferdítésnek több fajtája is él a katonák nyelvén. A májkídó (← mikádó), hilájkóptör (← helikopter) esetében egy idegen nyelv (ez esetben az angol) szabályai szerint történik a kiejtés. Máskor hasonló hangzású szó helyettesíti az eredetit: Száraz ág! a Század állj! vezényszó helyett. Ugyanígy lesz a szakaszvezetőből szakadtvezető, a főtörzs-ből meg fatörzs.

Gyakran találkozni a katonai szlengben mozaikszókkal. Ezek jellegzetesen katonanyelvi szavak, alkotásuk a szlengre nem jellemző, leginkább a katonai szaknyelvből kerülnek át. E mozaikszók lehetnek betűszók (káka ← KK „katonai kórház” vagy belső változással „külső körlet”), szóösszevonások (lőkik „lövészeti kiképzés”; ügyal „ügyeletes alegység”) vagy rövidítések (háká ← hk. „harckocsi”; hákáesz ← HKSZ „harckészültség”; vévé ← vv. „vegyivédelmi”). Némelyik szó sikerét (pl. a több évtizede élő ales-ét „alezredes”) a beszélt formával való egybeesés biztosítja, másokét pedig egy-egy értelmes szóval való alaki egyezés: eresz ← rsz. „rendszeresített”; téesz ← tsz. „továbbszolgáló” (főleg a beadja a téeszt kifejezésben).

Az ismertebb szógazdagító eszközök közül a képzés és az összetétel virágzik a katonai szlengben. Az érzelmi töltést nem vagy csak alig hordozó képzők ritkán fordulnak elő, akkor is főleg szóösszetételeken: felsőágyas (újonc); bokorugró (lövész); sakktörlő (fölmosórongy); kőbaltás (fodrász).

Ezzel szemben nagyon kedveltek a kicsinyítő képzők, amelyek a játékosságtól, a becézéstől a lenézésig számos árnyalatban megtalálhatók. Legsűrűbben az ‑i fordul elő. Segítségével az őrvezetőből őrvi, az őrmesterből őrmi lesz; a pihenő pihi, a szolgálat szoli, a szabadság pedig szabi. Némi lekicsinylés érződik használatából az újoncok elnevezéseiben: gyopi, kopri, süni stb.

Szintúgy előfordul a ‑csi képző: kimarcsi „kimaradás” (itt a Marcsi női név is fokozza a szó hangulatát), bikcsi ← bika „jó, remek”. E képzőnk különösen gyakori ételneveken (babcsi „bab”; kakcsi „kakaó”; szalcsi „szalonna”). Kicsinyítő képzőket még nagy számban sorolhatnánk, csak néhány mutatóba: ‑ci (surci „bakancs”), ‑u (pusku „puska”), ‑ó (smiró „újonc”), ‑szi (fogszi „fogda”), ‑usz (gyengusz „gyengélkedő”), ‑nyó (kopirnyó „újonc”) stb.

Az igéknél kevesebb szlengben élő képzőt tudunk kimutatni; a legtöbb képzős ige a köznyelvben is ugyanilyen alakban, csak más jelentéssel van meg. Fellelhető azért pár sajátosan katonai alkotás is (gyakran igekötővel): beultráz, aki sikáláshoz Ultrát szór szét; kirokkáz, azaz kitisztít. Békaügetésben közlekedni annyi, mint brekkelni, a padlót felmosni pedig felkócolni.

A mai magyar nyelvben az alaki szóalkotási módok közül az összetétel a leggyakoribb, így van ez a katonai szlengben is, hisz ez nagy teret enged az egyéni ötleteknek: ólomgaluska (lövedék), zseboroszlán (nagyhangú, de kistermetű parancsnok), vakló (tank), ezreddiszkó (ezredsorakozó), gyíkhús (vagdalthúskonzerv).

Merész képzettársítások és szemléletes kifejezések színezik a szóösszetételeket. Színéről négerverejték a kóla és bivalytej a feketekávé; alakjáról vízilóbölcső a kimélyedt közepű ágy. A matracból az ágy alá hullott szösz neve bakatoll, a cipőkrém pedig fókazsír vagy surcilefety.

Ikerítéssel képezték a glotti-flotti (tornanadrág), és sika-mika (sikálás) szavakat. Úgynevezett szervetlen szóösszetétel a szakadj-meg-vezető (szakaszvezető).

Jelentős szerepe van a szóösszetételnek a szlengben azért is, mert így önmagában közömbös jelentésű, a létrejött új szóval eredetileg semmilyen kapcsolatban nem levő összetevők erős érzelmi tartalom hordozói lesznek. A négerlábvíz például az igen kevéssé kedvelt pótkávéból készült ital neve. A néger előtag a színére, az utótag pedig „népszerűségére” utal.

A katonai szleng szóalkotásának feltárása még várat magára, de már az előzetes vizsgálódások is érdekes eredményekkel biztatnak, hisz a szleng, mint egy nyelvészeti laboratórium, felgyorsítva mutatja be a nyelv változásait, fejlődését.

KIS TAMÁS

(Igaz Szó 33/10 (1988. október): 32)