Interrogatiók a szlengben — mint nyelvi tükrök

 

1. Jól mondja a latin: Loquere, ut videam te, azaz: Beszélj, hogy lássalak! A beszédünk valóban nyelvi tükör. Így nyelvi tükör a szleng is, amelynek használata mindig bizalmas emberi/baráti viszonyhoz kötődik, tehát társadalmi kényszertől mentes, sokszor nagyon kötetlen nyelvhasználati mód jellemzi. Ezért uralkodnak benne általában a direkt beszédaktusok. Ennek ellenére a szlengszótárak nyelvi anyaga azt tanúsítja, hogy a bizalmas viszony nem zárja ki az indirekt formákat, sőt a szlengbeszélők a diák- vagy katonai csoporthoz tartozásukat sokszor a köreikben divatos álkérdéstípussal: interrogatióval juttatják érvényre.

Interrogatiónak, azaz retorikai kérdésnek az „alakzatként konvencionális hatáskeltő eszköznek […] kérdő mondatként megfogalmazott (konvencionalizálódó nyelvi jelzésekkel is megerősített) »állítást«, »felszólítást« és »értékelést« tekintjük” (Kocsány 2001: 18), például mint a következő kérdő formájú megjegyzést: Nem látsz? Mosd ki a skubidat! (Kardos—Szűts) A beszélőnek ahhoz, hogy ezt a kérdő mondatot értelmezze, nemcsak grammatikai, szemantikai ismertek birtokában kell lennie, hanem pragmatikai kompetencia is szükséges a helyes értelemképzéshez. A Nem látsz? ebben az esetben nem szó szerint értendő, hiszen a kérdező valójában nem az iránt érdeklődik, hogy van-e szeme a megszólítottnak, jól lát-e. Hanem ez a megnyilatkozás a ’Jobban figyelj!’ felszólítás szociolingvisztikai változójaként (Kiss Jenő 1995: 62) használatos, latensen érzékeltetve a családi/baráti körben megengedhető felháborodott hangnemet is.

Szociolingvisztikai változónak tekinthetjük, ha valaki ugyanabban a társadalmi kontextusban, ugyanabban a kommunikációs helyzetben a nyelvhasználat társadalmi variációi közül (Kiss Jenő 1995: 61) ugyanarra a cselekvésre vonatkoztatva nem felszólító, kijelentő, felkiáltó mondatfajtával, hanem kérdővel él. A szlenghasználóknak tehát választási lehetőségük van, hogy koruknak, nemüknek megfelelően ne csak a köznyelvi kanonikus formát használják, hanem azt, ahogy ők egymás közt diákként, katonaként stb. „dumálnak”.

2. Hogy mit tükröznek a szleng nem valódi, hanem retorikai kérdései, milyen modalitás értékében szerepelnek, milyen stílusértékűek, erre keresem a választ dolgozatomban. Ezekre a felelet a nem kérdő formával való szembeállításban ragadható meg.

2. 1. Gyakori, hogy felszólításaikat a szlengbeszélők indirekt módon kérdő mondattal fejezik ki.

Ez lehet tréfás stílusárnyalatú például a ’Szóltam hozzád, figyelj rám!’ értelmű A füleden ülsz? (Kövecses) nyilatkozatban. Hiszen A fülén ül szólásunkban (ÉKsz.) rejlő képtelenség és a kérdéssé formált frazéma érzelmi töltése miatt ez az álkérdés sokkal hatásosabb, mint a figyelésre késztető direkt felszólítás.

Mit vigyorogsz olyan törvénytelenül? (Kardos—Szűts) nem egyszerűen a Ne vigyorogj olyan törvénytelenül! felszólítással egyenértékű, hiszen épp a kérdésből fakadóan többletjelentés, számon kérő jelleg is társul hozzá, amely arra figyelmeztet: ’Nincs jogod hozzá!’

Mit barmolsz itt nekem? (Kardos—Szűts) nem azt a közömbös hangvételű felszólítást fedi: Ne csapd össze a munkád! Ne csináld rosszul a dolgod!, hanem a rosszul végzett tevékenység miatti jogos felháborodás, sőt düh fogalmazódik meg benne. Jelzi ezt a semleges stílusminősítésű csinál  helyett használt, durva letámadást érzékeltető barmol szlengszó, és a kizárólag nyomatékosító szerepben álló határozószói mutató és személyes névmás.

A ’Ne mozogjon!’ katonai felszólítás retorikai kérdéssel a ’táncol’ jelentésű diszkózik szóval így hangzik: Mit diszkózik ott a sorban? (Kis Tamás) Mivel a diszkótánchoz sajátos mozgás asszociálódik, kétségtelenül a katonaságnál elvárt alakias mozgástól eltérőt minősítheti így a katonai felettes tréfásan, de ugyanakkor az akarati tartalom érvényesítésével.

A Mit bámulsz? (Kövecses; Ksz.) kérdés a befogadó tudatában törvényszerűen átcsap felszólításba a retorikai kérdésre jellemző módon: „negatív kérdésre pozitív átértelmezés vonatkozik, pozitív kérdésre pedig negatív” (KOCSÁNY 2001: 18). Így ennek a kérdő mondatnak a rejtett értelme: Ne bámulj! A méltatlankodást kifejező mondat noha kérdő formájú, mégis durvább, mint a vele ekvivalens felszólító mondat, mivel nem egyszerűen csak a társ megfeddése, hanem a bosszankodás stílusárnyalatát is fölveszi.

Meddig alszol még, te szunyagép? (Kardos—Szűts) retorikai kérdés egyértelműen felhívó tartalmú: Ne aludj már! De ennél a direkt kérésnél jóval hatásosabb, mert az alszik igének a szunyál szleng megfelelőjéből (feltételezhetően) elvont szunya előtaggal alkotott összetétele fokozó értelmű, ráadásul a meddig? kérdő határozószói névmás a kérdőre vonó jelleget még tovább erősíti.

Még ő akar nekem feltételeket szabni? (Kardos—Szűts) álkérdésben az információhoz, amely arra szólít fel, hogy Ő ne akarjon nekem feltételeket szabni!, szervesen tapad a felháborodott hangvétel, így árnyaltabban érzékelteti a beszélő lelkiállapotát.

Mit keversz, mint a turmixgép? (Hoffmann) félreérthetetlenül felhívó értelmű: ’Beszélj másról!’, de a ’kotnyeleskedik, mindenbe beleüti az orrát, fontoskodik’ jelentésű kever szlengszó és a turmixgéphez hasonlítás hatására sokkal képszerűbb, mint a felszólítás.  

A bizalmas stílusba illő Nálatok nincsen ajtó? (Kövecses) nyilatkozat nem egyszerűen ítéletet magában foglaló jelentéstartalmú: Úgy látszik, nálatok nincsen ajtó, hanem a kérdező (megjátszott) megdöbbenését, nemtetszését és egyben latens felszólítását jobban visszaadja, mint a direkt beszédaktus: Zárd be az ajtót!

A köznyelvi direkt és indirekt kéréseinkre jellemző, hogy szintaktikai és szemantikai „enyhítőkkel” élünk (Szili 2002: 17): feltételes móddal, kisebbítő értelmű módhatározókkal stb. A szlengben ezzel szemben erős, durva, sőt becsmérlő szavakat és grammatikai formákat egyaránt használnak. Tehát nem a kérés enyhítése, hanem épp a szemantikai  (barmolsz, vigyorogsz) és formai (a mit? minek? kérdőszók mindig negativitást sugallnak) erősítése, sőt fokozása jellemző. És ez még a tréfás-humoros hangvételűekre is áll, nemcsak a durván szabad szájú formákra.

2.2. A retorikai kérdés a szlengben is — a köz- és költői nyelvhez hasonlóan — alkalmas nyomatékos megállapítás megtételére.

Tudod, mit csinálhatsz/csinálhat vele/vkivel? (Kövecses) bár rokon értelmű a Semmit sem csinálhatsz vele megállapítással, ám az indulati töltet következtében a kérdés durvább stílusról árulkodik a kijelentés tagadó formájához képest is. Ehhez társul még a Tudod, mit… lekicsinylést, semmibevételt is sejtető fordulat.

A mit? kérdő névmással induló azonos mondatstruktúrájú kérdések bár más okok miatt, de mind a megszólaló fölzúdulásának adnak hangot: Mit rikácsol itt ez a vén szatyor? Mit arénázik  itt ez a tyúk? Mit bénázik itt ez a gyógyegér? (Kardos—Szűts) Valójában nem arra kíváncsi a megszólaló, hogy például mit?, azaz például milyen szavakat rikácsol egy öregasszony. Különben a mit? szó szerinti értelmének grammatikai akadálya is van két mondatban: sem a ’sír, jelenetet rendez’ jelentésű arénázik, sem az ’ügyetlenkedik’  jelentésű bénázik igének nincs tárgyi vonzata. De a mit? még csak nem is az okot kutatja miért? jelentésben, hanem ezzel a megszólaló célja tagadhatatlanul a nemtetszés kinyilvánítása, így a mit? poliszém volta is hozzájárul a retorikai kérdés többletjelentéséhez.

Sokkal általánosabb megfogalmazásban — hiszen a konkrét cselekvésre csak a csinál igei proforma utal  —, de egyáltalán nem kevésbé neheztető tartalmú a Mit csinál már megint ez az agymen? (Kardos—Szűts), hiszen a Buta dolgot csinál már megint. kijelentéssel ekvivalens értelmű. A retorikai kérdésben a már megint kitétel a nemkívánatos dolog ismétlődésének pejoratív színezetet ad, a mutató névmásos utalásnak pedig nemcsak kiemelő szerepe van, de elítélő jelleg is sugárzik bele a butaságot elkövető embert megnevező szleng szó (agymen) hatására, és nyilvánvalóan elítélőbb, mint a közönyös megállapítás.

A Miért kapok én folyton csetürt angolból? (Kardos—Szűts) nyilván nem tudakolódó kérdés, hanem a kivételezés miatti elkeseredés hangja hallatszik ki belőle, amely a kijelentésből egyáltalán nem sugározna.

Az érzelmi hatásfoka tehát sokkal erőteljesebb a kérdő formájú megállapításnak, mint a kijelentőnek, így érthető a direkt megállapításoknak indirekt beszédaktust megjelenítő kérdő formába öntése.

2.3. Retorikai kérdés a szlengben is gyakori felkiáltás értékben.

A durva hangnemű lekicsinylést visszaadó Senkinek sincs köze hozzá! felkiáltás Hát aztán? (Kövecses) változatban járatos a szlengben, de az ÉKsz. is felveszi anyagába, szintén bizalmas stílusba illőnek minősítve, ráadásul kettős mondatvégi írásjellel az emocionális fűtöttséget nyomatékosítva: Hát aztán!? Az a sajátos ebben a frazémában, hogy bár fogalmi jelentésű szavakat nem tartalmaz, mégis határozott jelentést tulajdonítunk neki.

A negatív vagy pozitív tartalmú csodálkozás ismert módja a felkiáltó mondat. Ráadásul a Hogy neked mekkora tappancsaid vannak? Hogy ez mekkora hólyag? (Kardos—Szűts) retorikai kérdésekben — a felkiáltásokban is gyakori — mekkora? határozószói kérdő névmással nyomósított forma még jobban kiemeli a láb nagysága miatti álmélkodást és a nagyképűség miatti meglepődéssel vegyes szörnyülködést.

2.4. A szleng retorikai kérdései egyes esetekben kétféle modalitással is megfeleltethetők, ugyanis a konkrét kommunikációs szituációtól vagy a pillanatnyi hangulattól/lelkiállapottól függ, hogy milyen szándékkal hangzik el egy-egy álkérdés.

Nekem akarod ezt beadni? (Kövecses) a hitetlenség hatásosabb kifejezése a Velem ezt nem tudod elhitetni, de még a szlenges Nekem ezt nem tudod beadni kijelentésekkel szemben is, sőt a Ne akard ezt nekem beadni! felszólítás helyett is egyrészt a retorikai kérdés sajátos dallamvonala miatt, másrészt a személyt hangsúlyozó névmás következtében, amely latensen azt sugallja: ’Másnak beadhatod ezt a dumát, de én nem vagyok akárki, nekem nem’.

A Nem szégyellsz mindenkitől tarhálni? (Kardos—Szűts) kérdő formában élesebb az önvizsgálatra késztetés, mint a Szégyelld magad, mert mindenkitől pénzt kéregetsz! felszólításban, illetve a Szégyellned kellene/Szégyellheted magad, mert mindenkitől pénzt kéregetsz. szemrehányást megfogalmazó kijelentésben, noha mindkettővel ekvivalens. A különbséget az erőteljesebb hangsúlyozás, illetve a dallamív nagyobb magassági váltásai egyértelműen jelzik.

A Már megint vetítesz? (Kardos—Szűts) retorikai kérdés rejtett értelme kétféle is lehet: Tudom, hogy már megint hazudsz. vagy Ne hazudj már megint! De ezekhez képest az interrogatio a figyelmeztetés mellett kérdőre, sőt felelősségre vonást is implikál.

Hogy a Mit keres itt ez a neandervölgyi? (Kardos—Szűts) retorikai kérdésben a Semmi keresnivalója itt ennek a neadervölgyinek. vagy a Tűnjön el innen ez a neadervölgyi! rejtőzik, a gondozatlan hosszú haj miatti dühöngés vagy csak bosszúság magyarázza.

3. A szlengben is — mint a köz-, szónoki és szépirodalmi nyelvben — azért élnek a retorikai kérdéssel, hogy a megszólaló közvetett formában fogalmazzon meg kérést: rejtetten szólítson fel valamire, vagy tiltson meg valamit a beszédpartnernek, nyomatékosan megállapítson, illetve felkiáltással érzelmi fűtöttségének adjon hangot. Így stiláris hatása nem is marad el, nagyobb illokúciós ereje van, mint a neki megfeleltethető kijelentő, felszólító, felkiáltó mondatfajtáknak, mert mindig valamiféle többletjelentést, többlet-stílusárnyalatot hordozva magában, tükrözi az iskolázottságot, nyelvi műveltséget, illemtudást, stiláris érzékenységet, sokat elárulva a beszélőről és az emberi viszonylatokról is.

A retorikai kérdés mint közvetett megnyilatkozási mód a szlengben nem a társadalmi távolság következménye, mint a köznyelv sok nyilatkozatában. Hiszen a diákszlenghasználók esetében azonos tanulói csoporthoz, osztályhoz, baráti körhöz tartozók közötti kommunikálási módról van szó. A katonaság pedig az alá-fölérendeltségi viszonyai ellenére is a maga zárt világával, bizalmas emberi kapcsolataival teret enged a szlenghasználatnak. A szlengben a kérdések célja nem az enyhítés, mint a köznyelvi udvarias beszédben, hanem éppen a jelentés erősítése, fokozása a latens többletjelentéssel, illetve a köznyelvitől eltérő, többnyire durvább stílusárnyalattal.

 

Forrás:

ÉKsz.

Hernádi Sándor 2001.⁴ Közhelyszótár. [Ksz.] Aranyhal Könyvkiadó. Budapest.

Hoffmann Ottó 1996. Mini-tini-szótár. University Press Pécs. Pécs.

Kardos Tamás—Szűts László [é. n.] Diáksóder.  Hogyan beszél a mai ifjúság? Ciceró Kiadó. Budapest.

Kis Tamás 1992. Bakaduma. A mai magyar katonai szleng szótára. Zrínyi Kiadó. Budapest.

Kövecses Zoltán 1998. Magyar szlengszótár. Akadémiai Kiadó. Budapest.

 

Szakirodalom:

Kiss Jenő 1995. Társadalom és nyelvhasználat. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest.

Kocsány Piroska 2001. A retorikai kérdések egy lehetséges tipológiája. In: Szathmári István (szerk.): Az alakzatok világa. 2: 7–19.

Szili Katalin 2002. A kérés pragmatikája a magyar nyelvben. Magyar Nyelvőr 12—30.

 

Szikszainé Nagy Irma

Debreceni Egyetem