 |
| A börtönszlengszótár kétféle borítóval jelent meg. A hivatalos az, amivel a könyv a boltokba kerül szeptember végén. |
2016-09-18 23:28:29
Egy hosszú börtönbüntetését töltő elítélt és egy nyelvész példaszerű együttműködésének eredménye a börtönszlengszótár, mely a napokban kerül a könyvesboltok polcaira. Ha idevesszük, hogy a büntetését töltő Gégény János (Kacsa) és Kis Tamás nyelvész személyesen soha nem találkozott, még érdekesebb a történet.
|
|
| A börtönszlengszótár kétféle borítóval jelent meg. A hivatalos az, amivel a könyv a boltokba kerül szeptember végén. |
A börtönt akadémiának nevezik, a hímvesszőt bohócnak, a besúgóra azt mondják, hogy bögöly. Ha valakit a zsaruk elkapnak, akkor a bűnöző elhasal vagy bebukik. Az életfogytosok beceneve fekvőnyolcasos, a heroiné hernyó, a spenótfőzeléké zöldtakony. A buta, műveletlen emberre ugyanazt mondják a rács mögött, mint amit megszoktunk kinn a közlekedésben: gyökér. De a börtönben szélesebb a választék, az amőba, a baromarcú, az egysejtű, a faszjankó, az íkúbetyár, a morgonc, a moszat, a pronyinger, a suvernyák, a sügér, a tapír is szerepel a nyelvi kínálatban. Az ellenszenves, jellemtelen embert gennygócnak minősítik.
Sittesduma címmel megjelent egy új börtönszlengszótár, amelyet a Debreceni Egyetemi Kiadó adott ki. Kis Tamás, az egyetem magyar nyelvtudományi tanszékének docense szerkesztette, a könyvnek mégis az adja a hitelességét, hogy egy súlyosan kemény nagyvad gyűjtötte össze a szócikkeket. A harminc és féléves börtönbüntetését töltő, jelenleg Sátoraljaújhelyen raboskodó Gégény János (Kacsa) 17 évesen került Szegedre a Csillag börtönbe, miután Debrecenben a nyolcvanas évek elején az Óbester borozó környékén egy barátjával kirabolták pénzesnek ítélt alkalmi ivócimborájukat – mint ezt a korabeli újságokból meg lehet tudni.
Az emberöléssel végződött esetért huszonhárom évet és tíz hónapot kapott, megfordult a szegedi Csillag mellett a Gyűjtőben, de más „akadémiákon” is képezhette magát. Hat és fél évig például szökésben volt, mert egy ízben nem ment vissza eltávról. Kétezer-egyben fogták el, megadta magát, de ennek az volt az oka, hogy a párja éppen várandós volt, nem akarta, hogy baja essen (nem mellékes, hogy egy vamzer feldobta). Megszületett aztán a kislánya, és Gégény János – a Kis Tamásnak írott levelek tanúsága szerint – megtért. 2018 októberében szabadul. Teljes személyiségével és mély meggyőződéssel ott áll a börtönszlengszótár mögött.
A titkos nyelv, ahogyan fogalmaz, a túlélés eszköze, a kifejezések használatának célja a kirekesztés, az arra nem érdemesek, oda nem tartozók kizárása a bezártak világából. Így válik a szleng a védekezési mechanizmus részévé. „Nőt és gyereket nem bántottam – írja a közel nyolcezer szócikket összegyűjtő elítélt –, de ezeken kívül végeláthatatlan a bűnlajstromom. Nem vagyok rá büszke (ma már), de volt idő, amikor nemigen pironkodtam ezek miatt. Azóta nagy utat tettem meg, és belátom bűneim következményeit... Talán a változás(om) része ez a szótár is, amit körülbelül hat éve kezdtem írni, gyűjteni. Kezdetben csak érdekes időtöltésnek indult, mára viszont hiszem, hogy ez egy küldetés... A szleng egyfajta jogosítvány vagy bérlet, amellyel könnyebben átvészelhető még egy ilyen örökkévalóságnak tűnő társasutazás is az alvilágot érintő börtönök, zárkák, vasrácsok, szögesdrótok tengerében.”
A legérdekesebb, hogy a különösen választékos Gégény János soha nem találkozott személyesen a kötetet szerkesztő Kis Tamással. – A beszélőt nem forszíroztam – mondta a nyelvész –, nem akartam elvenni mások elől az értékes pillanatokat. Leveleket kaptam tőle, írt személyes sorsa alakulásáról is. A gyűjtőben például könyvtárosként ténykedett, és részt vett a színjátszó szakkör munkájában. Amikor Stohl András a büntetését töltötte, megismerkedtek a színtársulatban. Most Sátoraljaújhelyen élelmiszerraktárban dolgozik. Én is kíváncsi vagyok rá természetesen. Ha szabadul, az elsők között leszek, aki megszorítja a kezét.
Gégény a börtönben érettségizett, és azt a trükköt alkalmazta, hogy az év végi vizsgákat nem abszolválta, így aztán hosszabb ideig járhatott iskolába. Verseket írt, szövegeket fabrikált, hihetetlenül sokat olvasott. – Sátoraljaújhelyre átszállítva például annak örült, hogy az ottani könyvtárban végre rábukkant Machiavellire, ami azért meglepő, mert én még nem láttam olyat, hogy átlagegyetemisták tanulmányozzák például A fejedelem (Il principe) című könyv passzusait – mondta Kis Tamás. – Olvasott és művelt ember, a szócikkekhez mondatösszefüggéseket mellékelt. Ebből érthettem meg, hogy az adott szót használják-e rendszeresen, vagy csak megragadt egy-egy rab emlékezetében.
A végül 7890 szócikkbe rendezett sok ezer kifejezést a nyelvész az alapos gyűjtőmunkát végző Gégénytől ömlesztve kapta meg. Az eredeti anyagból csak azokat gépelte be, amelyekről biztosan meg lehetett állapítani, hogy közük van a börtön világához. Amely szavakat önmagában nem lehetett a szleng szókincséhez csatolni, mert például tartalmazta egy-egy tájszótár, általában kihagyták. A gyűjtött anyag nagyjából egyharmada nem került be a szótárba. Sokféle étel megnevezése vagy cigány szó szerepel közöttük, Gégény és Kis a levelezés során megbeszélte az ütközéseket.
Legtöbbször a példamondatok és a párbeszédes változatok döntötték el a kérdést. Ügyeltek arra is, hogy a szótár anyaga elkülönüljön a szokványos bűnözői szlengtől. Más ugyanis azok nyelve, akik szabadlábon vannak. Egyes kifejezések így is ismerősen hangzanak. Ilyen a lyuksógor vagy a palimadár, mindkettőt ismerik azok is, akik sohasem jártak a börtön közelében sem. A majomcsapdával már más a helyzet (a férfi önkielégítését jelenti). Egészen szellemesek a női nemi szerv (a rétegnyelvekben: muff) elnevezései: malactartó, bullterrier, mézesbödön, tordai hasadék, kozákkucsma.
 |
| Emellett van egy nem hivatalos is. Ezzel a borítóval csak a Gégénynek készült tiszteletpéldányok vannak kötve, mégpedig azért, mert a börtönbeli „népszavazáson” ez a borító nyert. „Ennyi feltétlenül jár Gégénynek”, jegyezte meg Kis Tamás |
– Ez egy modern és feltétlenül hiteles szótár – jegyezte meg Kis Tamás. – Csak olyan szavak sorjáznak benne, amelyeket Gégény a börtönből ismert. Aki méltó utóda egy több mint kétszáz éve élt, püspöki oltalmat kérő fogolynak, Kovács Jánosnak, akinek nevét az őrizte meg az utókor számára, hogy 1775. szeptember 28-án tollba mondta a manapság Piarista szójegyzék címen emlegetett egyik első tolvajnyelvi emlék hetven kifejezését, melyekből egy XVIII. századi zsivány nyelve bontakozik ki előttünk. A Sittesdumában több mint százszor több szócikk szerepel. Nem szórakoztató lepkegyűjtemény, tükrözi a börtönlakók vad és komor világát.
A régies szavakról Gégény azt is megállapította, kimentek-e már a divatból, vagy még emlékeznek rájuk. Azt ugyanis tudnunk kell, hogy a szleng nem változik olyan gyorsan, mint gondolnánk, a központi mag viszonylag állandó. – A legkellemesebb volt számomra – mondta Kis Tamás –, hogy sok olyan frazéma (állandósult szókapcsolat) előkerült, amelyek a diáknyelvi és a katonai szlengszótárakat is jellemzik. Gégény gyűjteménye tele volt szóláshasonlatokkal, amelyek megkönnyítették a munkánkat. Vannak persze egészen régi kifejezések, amelyek jelentése mára gyökeresen megváltozott. A gagyi például az 1770-es években aranyat jelentett, ma már a bizsu aranyként való eladását takarja. Így lett a nagyon értékes holmiból értéktelen kacat.
A nyelvész szerint nem a gyűjtés és a lektorálás volt a munka legnehezebb része, hanem a kiadás. – Legnagyobb megdöbbenésemre Gégény János nagyon gyorsan megtanulta, hogy mit kell csinálnia, elképesztően szakszerűnek bizonyult – idézte fel a közös munka tapasztalatait a nyelvész. – Ha a kezem alatt ügyködő egyetemisták ilyen alapossággal dolgoznának, kevesebb problémám lenne az oktatásban. Amikor elkészültünk a munkával (a szótárt szellemes rajzokkal illusztráltuk, ezek szintén a börtönben készültek, a legtöbbet Gégény rabtársa, Márton Róbert vetette papírra), próbáltunk piaci lehetőségek után nézni. Érdektelenségbe ütköztünk.
Ha ezt odabenn a nyelvész kollégája, Gégény János elmesélné, a történet valahogy úgy szólna, hogy a kötet kiadásához nem volt elég csentó, a kiadóknak pedig több dudva (esetleg lekvár, tejföl, vér stb.) kellett volna ahhoz, hogy könnyebben ráálljanak a kockázatok vállalására. A lényeg, hogy nem akarták előre kitüsszenteni a zsét.
Részlet a szótárból
bogárimre: hóhér
botcsótány: nem kedvelt fegyőr, börtönőr
brodvéj: börtönudvar, ahol a fogvatartottak felügyelettel sétálhatnak
búbostaxi: rabszállító autó
cuccmáger: lopott tárgy
csopperkedik: nagyképűsködik, dicsekszik, fölényeskedik
csontrakéta: gyenge, sovány ember
dzsesztehén: női börtönőr
fácános: fogda
fekvőnyolcasos: életfogytiglanra ítélt rab
frankónéró: megbízható, becsületes ember
gájermüntyhen: figyelés, őrködés
jagellóság: rendőrség
perec: bilincs
pilóta: besúgó
rózsadomb: emeletes (vas)ágy felső szintje
surda: fodrász
szétgépel: nagyon megver, összever