A kafa (jó, klassz) - illetve egyesek szerint klafa - szóról bátran állíthatjuk, hogy az enyészeté lett. Leginkább csak akkor használják huszonöt-harminc év körüliek, ha valami közös, összekacsintós gimis élményre szeretnének visszautalni, s be-becsúszik egy "tökre" is. Hasonló sorsa jutott a kafával ellentétes jelentésű tré (ócska), valamint az ortó (gáz, ciki) kifejezés is.

A nőkről folyó eszmecserék, udvarlási rítusok, ügyetlen bókok közben is egyre kevesebbszer említik, a „szivi, jó bőr (csinos) vagy, komállak (tetszel nekem)" csajozós tőmondatot. Hasonlóan ritkán használt álönkritikus hím-kifakadás a „nem vagyok egy matyóhímzés (nagyon jóképű)” is. A sértő spiné (csaj) és bige (szintén csaj) szavak használatát független és kapcsolatban élő férfiak többsége egyaránt kerüli, ahogy vélhetően nemigen noszogatja senki oldalbordáját úgy, hogy: szedd a virgácsaidat (siessél). A szemrevételezett nők és asszonyok mind ritkábban pirítanak „ne stírölj” (ne nézzél) felkiáltással a bámészkodókra, és a tapperolás (fogdosás) miatt is egyre kevesebben panaszkodnak ürgékre, csókákra és manuszokra (férfiakra) csörgés (táncolás) közben. Egy-egy visszautasított közeledés után pedig csak néhányan üvöltik csalódottan, hogy „nem vagy te olyan gyors, mint amilyen ronda”.

A „ne nyald az arcát” (indokolatlan dicséret miatti kritika) is egyre ritkábban hangzik el. Önmagunk méltatása közben sem gyakran szabadkozunk a megrovó tekintetek miatt így: „nem akarom magam kaserolni (dicsérni)”. Ha egy barátunk annak idején be volt mindenezve (különböző drogok együttes hatása alatt áll), akkor néhány rosszul értelmezett sztori után bátran mondhattuk neki: ezt benézted (tévedtél). Ő pedig csendben azt válaszolhatta: te aztán laza vagy, mint a Riga lánc (nagyon könnyed, tulajdonképpen flegma).

Etilapu és etilanyu

HVG: Bármilyen, a közbeszédtől eltérő nyelvhasználat szlengnek nevezhető?
Kis Tamás: A szleng a kiscsoportok sajátos nyelvhasználata, amely a hétköznapi kommunikációban jelen van mindig és mindenhol, ahol többé-kevésbé zárt emberi közösségek jönnek létre. Ráadásul szleng az, amit a beszélő annak szán; persze ez is, akárcsak a nyelv, csak társas kapcsolatokban létezhet. Az is igaz, hogy a szleng alsó szintű nyelvi forma, hiszen a legbizalmasabb szinteken használjuk. Itt a szint nem minőségi különbséget jelent, hanem azt, hogy bizonyos nyelvi elemeket, szavakat, fordulatokat, meghatározott szituációkban használunk.
HVG: Ha a szleng így egyfajta térképként és stresszoldóként működik, minek tulajdonítja a játékosságát vagy az olyanfajta összekacsintást, mint mondjuk amikor az orvosok egymás között etilapunak vagy etilanyunak nevezik az alkoholbeteg férfiakat és nőket?
Kis Tamás: A szleng keletkezése mindenképp feltételez egyfajta érzelmi töltést, hiszen egy zárt közösségben alakul ki. A szlengben beszélés együtt jár egyfajta fanyar, olykor cinikus humorral és az e mögött húzódó, ezt alátámasztó könnyed, gyakran nyegle viselkedésmóddal és világszemlélettel. A köznyelvi sztenderddel összevetve a szleng szókincse bővelkedik a lenéző, lekicsinylő stílusárnyalatokban. Az ekképpen beszélő a megnevezett dolgokat, jelenségeket erős - tegyük hozzá: negatív - kritikával szemléli, és ezt tréfás, ironikus vagy éppenséggel sértő és durva formában ki is fejezi.

„A szleng az, amit a beszélő annak szán” Interjú Kis Tamás szlengkutató nyelvésszel  HVG 2001/2.

Arcunk megnyúlik: vbk, tbc, csövikoktél
 

A napjainkban megrémülő negyvenesek talán még frászt kapnak (megijednek) egy-egy váratlan pillanatban, esetleg titokban majréznak (félnek) is, és olykor még azt is mondhatják serdülő gyerekeiknek, hogy ne csinálj rendszert az idegeimből (ne idegesíts fel). A tinédzserek viszont nem azt kiáltják vissza szenvtelenül ajtócsapódás előtt, hogy: ne pampogjál (méltatlankodjál)! A szülők ennek ellenére általában zabosak (idegesek) lesznek.

Néhány helyen említik a „böszme” szavunkat is mint szlenget. Akár használták ezt korábban, akár nem, Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde visszacsempészte a köznyelvbe, bár erősen korlátozott szövegkörnyezetbe, leginkább a társadalom-, illetve gazdaságpolitika kritikájának kedvelt jelzője lett.

Kevesek emlegetnek manapság zsernyákokat, hekusokat, fakabátokat, még akkor sem, ha megittak már egy-egy vadászt (vbk), vbk-t (vörösboros kólát), szsz-t (szatmári szilvapálinkát), esetleg egy tbc-t (tablettás bort kólával). Persze számos "italnak" is nyoma veszett már, így például a matrózfröccsnek (a korsó sörbe poharastul belesüllyesztett féldeci rumnak) vagy az egykor oly népszerű csövikoktélnak (literes almabor meg egy kétdekás, de jól összekeverve).

A legszórakoztatóbb dolog azonban mégiscsak egy kis történetbe helyezni a felidézett szavakat: a haver kérójába (lakásába) becellázni (beköltözni) és ott hesszelni (ejtőzni a semmittevés szándékával), főleg, ha az dzsuvás (koszos), nincs lovettánk (pénzünk) és mattrészegek (nagyon ittasak) vagyunk – nem túl elegáns, ahogy az említett szavak használata is megütközést kelthet egyes trendi szórakozóhelyeken, így érdemes onnan eldzsalni, tiplizni (elmenni) mielőtt szokatlan viselkedésünk miatt megrépáznak (megvernek), s arcunk megnyúlik (meglepődünk, elmúlik jókedvünk), amikor a biztonsági ember azt mondja: ezt dobta a gép (nincs apelláta, így jártunk).

Helyi szleng és szakszleng•A helyi szlengeken a területileg szerveződő nagycsoport-szlengeket (egy falu, város, városrész, iskola szlengjét) érthetjük. Erre a szlengtípusra jellemző, hogy szókincse szakmától független, a kiscsoport-szlengek általános szókincséből származik.
 
•A szakszlengek érdeklődési, foglalkozási alapon elkülönülő csoportokra (katonai, diák, tolvaj, labdarúgó, narkós stb.) jellemzők. Szókincsük a szakmától függő, az azonos szakmához tartozó kiscsoport szlengjének speciális szókincséből származik.
 
Kis Tamás: A szleng fogalmáról

A téma persze kimeríthetetlen, és a gyorsan változó szavak miatt mindig időszerű. Hozzáértők és érdeklődök számtalan szleng-szószedetet írtak össze. A börtön- és katonai szleng mellett létezik többek között a kábítószeresek, keresztények, motoros rendőrök, kollégiumok, kerékpárosok, orvosok „tolvajnyelve” is, és persze vannak általánosabb gyűjtések, hétköznapi szlengszótárak is. Az interneten elérhető talán legnagyobb gyűjteménye a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének van.

KA