Molnár Csikós László
Pézsé
Szófigyelő
A fiatalok sok mindent máshogy mondanak, mint szüleik, netán nagyszüleik. Többek között különleges szavaik akadnak. Közéjük tartozik a pézsé is. Aki még nem hallotta, nyilván halvány fogalma sincs arról, hogy mire vonatkozhat. Elárulom: papír zsebkendőre. Az ifjú emberpalánta hosszúnak találta ezt a szókapcsolatot, ezért a kezdőbetűi alapján betűszót alkotott a helyettesítésére: a papír p-jét a pé, a zsebkendő b-jét pedig a zsé képviseli. Ha meg akarja törölni az orrát vagy a szemét, és nincs nála papír zsebkendő, megkérdezi a társától: Van egy pézséd? Az ilyen helyzetekben a zsepi szó kevésbé alkalmazható, ez ugyanis elsősorban hagyományos, textíliából készült zsebkendőt jelöl, effélét pedig nemigen szokás mástól kérni.
Az ifjúsági nyelv és a diáknyelv viszonylag nem sok betűszót alkalmaz. Matijevics Lajos könyvében, A vajdasági magyar diáknyelvben mindössze három szerepel, mégpedig a höfö (a házi feladat szókapcsolat nyomán, Gunarasról és Zentagunarasról van rá adat), a hábé (az 'illemhely' jelentésű higiénikus bázis kezdőbetűi alapján, Székelykevén említették), valamint a csöröszö (ez osztályfőnöki órára utal, a szerb čas razredne starešine szókapcsolat helyettesítésére hozták létre újvidéki diákok).
Látszólag a betűszó és a rövidítés közt nincs is különbség. Voltaképpen a betűszó a rövidítésnek különleges esete, amikor is a rövidítés kiejtésekor csak a rövidítés betűit vesszük számításba, a rövidítés alapjául szolgáló teljes nevet nem. Ezzel szemben a tulajdonképpeni rövidítésnek a teljes szó a kiejtett változata. Tehát a l liter, a kg kilogramm, a du. délután stb. A bizalmas szóhasználatban némelyik valódi rövidítésnek is van betűszó-megfelelője: pölö (például, pl.) cömö (centiméter, cm), dörö (doktor, dr.), sötöbö v. estébé (s a többi, stb.).
A pézsé egyébként azok közé a betűszók közé sorolható, amelyek nem annyira írásosos rövidítésen alapulnak, mint inkább a beszédben kialakult fejlemények. Ilyennek számít a bizalmas szóhasználatban jelentkező kápé, amely főnévként készpénzt jelent, határozószóként pedig a készpénzben vagy a készpénzzel ragos főnevet helyettesíti.