Szabó Palócz Attila
A szleng formáinak értelmezése
"Természetesen a szavak értékét nem lehet mérleggel és rőffel mérni. A szó
értéke mindenekelőtt a helyzetétől függ, s annál nagyobb művész valaki, minél
inkább újat tud varázsolni a régiből" – idézi Kosztolányi Dezső szavait nemrég
megjelent Szlengszótárának nyitóoldalain Parapatics Andrea, aki mintegy kétezer
szó és kifejezés fogalomköri szinonimamutatójával kiegészített kötetében
dolgozta fel a mai magyar tolvajnyelv szókészletét.
A szleng megítélése folyamatosan változott, volt, hogy elvetendőnek és
kerülendőnek tartották, volt, hogy csak az alvilággal, különböző bűnözői
körökkel hozták összefüggésbe, s volt olyan is, hogy szűkebb közösségek (diákok,
katonák) jellegzetes nyelvi formájának tekintették. A Pesti Napló 1904-ben
megjelent összeállítása pedig "pesti tájszólásként" adta közre akkor készült
gyűjtését. Ma a szleng már polgárjogot nyert a közbeszédben, a szépirodalomban
és a sajtóban is jelen van, nagyjából egyezményes formában használja szinte
mindenki. Elég, ha a könnyűzenei dalszövegekre, esetleg a kereskedelmi
televíziók beszélgetős műsoraira utalunk, amelyek a szlengkifejezések talán
legfontosabb terjesztői, és hozzájárulnak ahhoz, hogy egy-egy újabb ilyen
kifejezés széles körben elterjedjen.
Parapatics Andrea bevezetőjében megállapítja, hogy jelentősen bővítik a mai
magyar szleng szókincsét alaki változások nyomán létrejött kifejezések, amikor
egy-egy köznyelvi szó alakját lerövidítik, és további, leggyakrabban kicsinyítő
képzőkkel látják el. Az efféle becéző forma elsősorban a diák-, illetve a
gyermeknyelvből ered, amelynek formáit később már nem is csak a gyermekekkel
folytatott beszélgetésekben, viccesen, avagy infantilisen felnőttek és idősek is
használják. Hogy csak néhány példát említsünk: ajcsi (ajándék), aksi
(akkumulátor), albi (albérlet), alkesz (alkoholista), amcsi (amerikai), ari
(aranyos), baci (bacilus), Balcsi (Balaton), Batyi (Batthyány tér). Nagy számban
találhatunk a kötetben olyan kifejezéseket is, amelyek jelentésmódosulásuknak
köszönhetően érdemelték ki a szleng minősítést, hiszen más, eredeti
jelentésükben teljesen hétköznapi, köznyelvi kifejezések. Ezek között
túltengenek azok, amelyek a butaságra utalnak: dinnye, gyopár, gyík, gyökér,
agyilag zokni, agysebész, béna, izomagyú, neandervölgyi, ortopéd stb.
A szleng jellegéből adódik, hogy teljességében soha nem feltárható: akárki vegye
is a kezébe a kötetet, azonnal tud olyan szavakat és kifejezéseket sorolni,
amelyek kimaradtak a kötetből, s amelyek a tolvajnyelvnek abból a közegéből,
abból a rétegéből erednek, amelyet ő ismer és használ. Sőt az is előfordul, hogy
egy-egy szlengkifejezést olykor más jelentésben ismerünk, mint ahogyan azt a
kötet szerzője rögzítette. Másfelől pedig a szleng folyamatosan újratermelődik,
mire az annak feldolgozására vállalkozó kötet átmegy valamennyi kiadói és
nyomdai előkészítési folyamaton, akármilyen rövidre is szabják ezt az átfutási
időt, máris újabb szavak jelennek meg és terjednek el.
Parapatics Andrea: Szlengszótár
Az ékesszólás kiskönyvtára 6.
Tinta Könyvkiadó, 2008.
1490 forint