Körmendi Csaba
A magyar szerepjátékos nyelv

1. Bevezetés

Tekintettel a szokatlannak mondható témaválasztásra, valamint arra, hogy a „szerepjáték” kifejezéssel jelölt szórakozási forma jelenleg Magyarországon nem tekinthető közismertnek, mindenképpen szükséges a nyelvészeti vizsgálat előtt tömören ismertetni a fogalom tartalmát, valamint – az alábbi etimológiai fejtegetésre figyelemmel – a hobbi rövid történetét.

1.1. A szerepjátékról

Szerepjátéknak nevezzük azt a játékot, ahol egy képzeletbeli kaland szereplőiként a játékosok (átlagosan 3–8 személy) fiktív személyeket („karaktereket”) irányítanak meghatározott szabályok szerint a kaland megoldása érdekében, míg a kaland környezetét, a cselekedetek következményeit a kalandot vezető, kiemelt szerepkört ellátó játékostárs meséli el. A szerepjáték bizonyos megközelítések szerint egy komplex társasjátéknak tekinthető, míg mások egy olyan kollektíven alkotott meséhez hasonlítják, ahol a mese kitalálója csak a főbb csomópontokat rögzíti, mivel az egyes szereplőket irányító játékosok döntéseikkel változtathatnak a mese eseményein. Azaz tulajdonképpen egy történet interaktív eljátszásáról van szó, azzal a különbséggel, hogy a játékosok ténylegesen nem, szimulált módon pedig csak a játékok egy kis hányadában – a „live”, azaz élő játékok során – hajtják végre a karakterek cselekvéseit. Az interaktivitás legfőbb záloga tehát a beszéd.
A fentiekből következően a játékosok tényleges mozdulatai többnyire nem befolyásolják a karakter cselekedeteinek sikerét, így azok sikerének meghatározásához más eszközökre van szükség. Ilyenek elsősorban a játékszabályok, másodsorban pedig a véletlen szimulálására használt eszközök, így különösen a különböző oldalszámú kockák – amelyekről a játék az angol nevét („role-playing game”) is kapta – vagy kártyák, aprópénz, söröskupakok stb. Megjegyzendő, hogy bizonyos játékok ezeket a segédeszközöket nélkülözik, sőt léteznek a szerepjátéknak szabály nélküli variánsai is („free”, azaz szabad rendszerek).

1.2. A szerepjáték történetéről

1.2.1. Röviden a szerepjáték nemzetközi történetéről

A szerepjáték előzményei a különbféle táblás harci játékok, értve ezalatt a több ezer éves sakkot, majd az annak nyomán kialakuló, a háborút terepasztalon szimuláló játékformákat. Ezek nyomán került sor az első „wargame”, avagy csatajáték szabálykönyvének kiadására 1953-ban. A harci játékok köre ezt követően fokozatosan bővült, és egyre újabb stílusú csaták lejátszására – különböző történeti korok, sci-fi, majd fantasy – adtak lehetőséget, miközben egyes típusaik az egyre kisebb csatatéri formációk, majd az egyének szintjére vitték le az egységek méretét.
Innen már nem sok hiányzott az első szerepjáték – a Dungeons and Dragons (D&D) – 1974-es megjelenéséhez, ami hamar óriási sikerre tett szert, elsősorban a fiatalabb korosztályok körében. A piac bővülése számtalan rokon kiadvány megjelenését vonta maga után, amelyek egyrészt kialakították a szerepjáték klasszikus formáit és típusait, másrészt újabb és újabb témákat, területeket fedeztek fel a játék számára: így megjelentek a különböző történelmi korokat, sci-fi elképzeléseket, mitológiai elemeket, képregényeket, horrortörténeteket stb. feldolgozó játékok.
A jelenben – több válság és általános megújulás után – a szerepjáték ismét előretörni látszik, részben a d20 nevű, ingyenesen felhasználható szerepjátékrendszer elterjedése, részben pedig a fantasy mint műfaj reneszánsza miatt. Hosszú távon azonban többen tartanak attól, hogy az interneten keresztül játszható számítógépes szerepjátékok kiszorítják a hagyományos játékformákat.

1.2.2. Röviden a szerepjáték hazai történetéről

Hazánkban a hobbi feltehetően a ’80-as évek második felében kezdett elterjedni, elsősorban az akkor fénykorát élő, a Dungeons and Dragons továbbfejlesztett verziójaként kiadott Advanced Dungeons and Dragons (AD&D) köteteinek behozatala és másolása útján.
Az első hazai szerepjátéknak a Harc és varázslat című füzetek tekinthetőek, amelyek a ’90-es évek elején jelentek meg, és igazán nem tudtak méltó ellenfelévé válni a sokkal igényesebb formájú AD&D-nek, illetve a többi nyugati játéknak. Ezek monopóliumát végül az első valóban elterjedt hazai szerepjáték, a M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái című könyv törte meg 1993-ban, ami több tízezer példányban fogyott el a megjelenését követő az első pár évben, és sikerrel hódította meg az angolul nem, vagy csak kevéssé jól beszélő fiatalok tömegeit. A megjelenését követően természetesen számos hazai vetélytárs akadt (Armageddon 2092 – Mars, Auvron, Codex, Gallia stb.), illetve megjelentek a külföldi szerepjátékok magyar fordításai (Middle Earth Role Playing Game, Shadowrun, Vampire, Call of Cthulhu, Ars Magica, Star Wars, AD&D stb.).

2. A magyar nyelv rétegei, a rétegződés törvényszerűségei

A jelen tanulmány alapját képező dolgozat célja az volt, hogy megbizonyosodjon arról: tekinthető-e a szerepjátékos nyelv egy, a szaknyelvek körébe sorolható társadalmi nyelvváltozatnak; amennyiben pedig e kérdésre – egyelőre hipotetikusan – igennel felelünk, mik az alapvető jellegzetességei.
Mindehhez azonban érdemes először egy pillantást vetni a magyar nyelv rétegeire, és a nyelvi rétegződés főbb törvényszerűségeire.
A magyar nyelvészet számtalan belső területi és társadalmi nyelvváltozatot ismer, amelyek külön-külön történő vizsgálata meglehetősen régi keletű a magyar nyelvészet történetében. A legegyszerűbb és legtisztább összefoglalás Sebestyén Árpádtól származik, aki az alábbiak szerint kategorizálja a magyar (nemzeti) nyelvet mint a belső nyelvváltozatok (csoportnyelvek) összességét:

• „A) Normatív nyelvváltozatok:
• a) irodalmi nyelv (főleg írott, nagyközösségi célú): szépirodalmi nyelv, esszényelv, értekező próza, sajtónyelv stb.
• b) köznyelv (főleg beszélt, közösségi célú): színpadi nyelv, pódiumnyelv (szónoki, spontán), katedranyelv (tanári beszéd), regionális nyelv, utcai nyelv stb.
• B) Területi nyelvváltozatok: népnyelv (főleg szóbeli):
• a) nyelvjárástípusok
• b) helyi nyelvjárások
• C) Társadalmi nyelvváltozatok (csoportnyelvek):
• a) szaknyelvek (főleg foglalkozások szerinti írott és beszélt változatok): szaktudományos, szakmai és műhelynyelvek, kismesterségek, munkálatok nyelve, hivatali, mozgalmi nyelv stb.
• b) hobbinyelvek (szabadidőben űzött foglalatosságok, szórakozások nyelve): sportnyelvek, játékok nyelve stb.
• c) életkori nyelvváltozatok (a szocializációs folyamat szakaszainak átmeneti nyelve): gyermeknyelv (dajkanyelv), diáknyelv, ifjúsági nyelv, katonai nyelv stb.
• d) argó (tolvajnyelv, jassznyelv, szleng)”

(Sebestyén Á.: A belső nyelvtípusok néhány kérdése. In: A magyar nyelv rétegződése I., 1988. 108–9.).

Elismerve a fenti kategorizálás érdemeit, fel kell hívjam a figyelmet arra, hogy bármiféle – szükségképpen merev határokat felállító – csoportosítás csupán a nyelvi jelenségek egyszerűbb megértését segítheti elő, hiszen a tényleges nyelvi folyamatok gyakorta nem olyan tiszták, hogy megítélésük során egyértelműen besorolhassuk őket. Így például egy adott társadalmi csoport nyelvének bizonyos részei részét képezhetik a normatív és területi változatoknak is, illetve bármely csoportnyelv esetében megjelenhet a hozzá tartozó szleng, szaknyelvek esetében a zsargon stb., mint az adott nyelv „alsó rétege”. Ezen túlmenően pedig – álláspontom szerint – Sebestyén feleslegesen von határt a szak- és hobbinyelvek közé.
Összefoglalva tehát egy adott társadalmi csoport nyelve átível a Sebestyén által felállított kategóriákon, mind vertikálisan, mind pedig – területi alapon, a helyi nyelvváltozatok miatt – horizontálisan. Ennek ellenére a hagyományos nyelvészeti felosztás nem támogatja a társadalmi csoportok szerint megosztott normatív nyelvváltozatokat, hanem legfeljebb szleng- vagy szaknyelvi szavakkal és kifejezésekkel valamilyen szinten átitatott irodalmi- és köznyelvről beszél. Ezen általános felfogás ismeretében, ám azzal szemben – felvállalva a tévedés kockázatát –, a tanulmány további részében külön-külön tárgyalom a szerepjátékos nyelv általam irodalmi, köznyelvi, illetve szleng rétegeit, annak érdekében, hogy az e csoportnyelven belüli differenciálódás markánsan megjelenhessen, igazolandó egyben azt a feltevést is, hogy e csoportnyelv többet jelent szak- és szlengkifejezések halmazánál.
A számtalan ponton összekapcsolódó, ugyanazon társadalmi csoport által beszélt nyelvi rétegek meglátásom szerint csoportnyelvekké állnak össze, amelyek maguk is szorosan kapcsolódnak a bázisnyelvhez; ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy teljes mértékben a részei volnának, hiszen a bázisnyelvbe különösebb nehézség nélkül épülnek be akár egy teljesen idegen nyelv szavai is, amennyiben az új bázisnyelv hangtani és nyelvtani szabályaihoz hozzáidomíthatók (pl. „esemesezés”). Ugyanakkor e szavak beépülése sosem ötletszerű, használóik többnyire valamilyen űrt töltenek be átvételükkel, olyan fogalmakat megnevezve, amelyek bázisnyelvben nincsenek meg, vagy fogalmi tartalmuk nem elég pontos. Ilyen átvételre azonban nagyobb mennyiségben legfeljebb nagyobb mennyiségű új tudásanyag átvételekor kerülhet sor. Ezen elvek mentén kerül sor nagyobb mennyiségű idegen szó átvételére már a Kárpát-medencébe történő betelepedést megelőző időkből.
Kivételt képeznek azonban a fenti elvek alól a szleng szavai és kifejezései, hiszen a szleng egészen más funkciójú, mint a szaknyelv, aminek „szó- és kifejezéskészletét a köznyelv és/vagy a nyelvjárások szókincsének kiegészítéseként lehet felfogni”. Egy adott szaknyelv műszava a szakma számára "színezéstől, mellékértelemtől mentesen, ideális esetben egyértelműen jelöli az ember külső és belső világának valamely valóságmetszetét". Ezzel szemben a szleng „nem megnevez, hanem újranevez, azaz a már elnevezett dolgokat újabb és újabb nevekkel látja el minden látható "praktikus" ok nélkül”. (Kiss T.: A szleng szótárazhatóságának néhány kérdése 2005 http://mnytud.arts.klte.hu/cikkek/szotaraz.htm). Ez utóbbi tételt azonban kénytelen vagyok kiegészíteni azzal, hogy bizonyos fogalmak esetén – tipikusan akkor, ha az adott fogalmat a többi nyelvi réteg nemcsak elutasítja el, de egyben figyelmen kívül is hagyja – előfordulhat, hogy a szlengszónak nincs alternatívája, és elkerülése csak körülírás formájában lehetséges.
A szleng e látszólag irracionális nyelvi szerepe feltehetően az egyik oka volt annak, hogy a figyelem a konkrét, gyűjthető és szótározható nyelvi elemek felől az őket alkalmazó társadalmi csoportok életszemlélete felé fordult, mivel azok nélkül a csoport nyelve értelmezhetetlen. Ennek kapcsán születtek meg az újabb definíciók, így például Mihail Bahtyiné, aki szerint a szleng „a beszéd egyik műfaja” (Bahtyin, M., A beszéd és a valóság, 1986., 357-418.); vagyis – Kiss Tamás kiegészítésében – nemcsak szó- és kifejezéskészlet, hanem egy sajátos nyelvhasználati forma és beszédstílus.

3. A szerepjátékos nyelv helye a magyar nyelv rendszerében

A szerepjátékos nyelv tekintetében az önállóság, az egyedi jelleg kialakulása azért is érdekes kérdés, mert egy viszonylag friss nyelvi rétegről van szó, amelynek kialakulásának kezdetei még a legjóindulatúbb becslések szerint is legfeljebb a ’80-as évekre datálhatók. Az elmúlt 20-25 év tehát – sok egyéb, nyilvánvalóan lényegesebb esemény mellett – a dolgozat elsődleges feltevése szerint egy új társadalmi nyelvváltozat keletkezésének az időszaka is, amennyiben a lezajlott nyelvi fejlődés végeredménye alkalmas arra, hogy azt önálló nyelvváltozatnak tekinthessük.
Érdekes, és mindenféleképp vizsgálatot érdemlő kérdés az, hogy mennyiben tekinthető belső nyelvalkotás eredményének az a speciális szókincs, amelyet a magyar szerepjátékos nyelv használ, és mennyiben minősíthető egyszerűen az angolszász szövegek tükörfordításának. A magyar nyelvű szerepjátékok megjelenése előtt ugyanis a hazánkba kerülő kiadványok, illetve számítógépes programok nyelve döntően angol volt, és ezért a szerepjátékos hobbinyelv alapszavaivá is a különbféle angol szavak és rövidítések váltak. Ez az állapot azonban feltehetően változott a hazai szerepjátékok és fordítások megjelenése óta, annak ellenére, hogy – mint ahogy arról alább bővebben is esik szó – a korai időkben átvett angol szavak egy része beépült a szerepjátékos szlengbe, és az angolszász nyelvi hatás – különösen a fiktív nevek alkotásakor – mindmáig tettenérhető.
A szleng kapcsán érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a szerepjátékos csoportnyelv mint szaknyelv a dolgozat feltételezése szerint maga is több részre tagolható.

4. A szerepjátékos nyelv esetében alkalmazott vizsgálati módszerek

4.1. A vizsgálati nehézségekről általában

Mivel a szerepjáték maga egy alapvetően szellemi, többnyire szobában űzött szórakozási forma, amelyhez különösebb segédeszközökre nincs szükség, a szerepjátékosokkal kapcsolatos adatgyűjtésnek komoly nehézségei vannak. A csoportok ugyanis többnyire nem tartják a kapcsolatot egymással, így azon szerepjátékosok létszáma, neme, kora, iskolázottsága, érdeklődési köre stb., akik nem tagjai a kisszámú hazai kluboknak, illetve nem járnak az egyébként is ritka rendezvényekre, megállapíthatatlan, különös tekintettel arra, hogy a szerepjátékosokat célzó átfogó vizsgálatra mindeddig még nem került sor. Már a szerepjátékosok számát illetőleg is inkább csak becslések léteznek, amelyeket a különböző szerepjátékiparban érintett kiadók készítettek, elsősorban a könyvek eladási rátája alapján (megjegyzendő, hogy a kiadók az eladási statisztikáikat többnyire üzleti titokként kezelik). A magyarországi szerepjátékosok esetében – figyelemmel arra, hogy csak önmagában a M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái című szerepjáték alapkönyve becslések szerint több mint ötvenezer példányban fogyott el, és azon kívül még körülbelül húsz szerepjáték jelent meg magyar nyelven (természetesen jóval kisebb példányszámban, gyakorta csak egyetlen kiadást megérve), e szám kétszeresére, azaz mintegy százezerre tenni a szerepjátékot már megismert emberek számát nem tűnik eltúlzott feltételezésnek. E személyeknek azonban feltehetően csak egy törtrésze űzi ma is aktívan ezt a szórakozási formát.
Érdemes lenne vizsgálni a szerepjátékosok korcsoporti összetételét is, hiszen meghatározott életkorú alanyok összességének körében életkori nyelvváltozatok alakulnak ki. Ugyanakkor az adatok hiánya miatt legfeljebb empirikus tapasztalatok alapján lehet valószínűsíteni a valóságtartamát annak az általánosan elfogadott tételnek, miszerint a játékosok többsége középiskolás, vagy fiatalfelnőtt-korú; ám rá kell mutatni arra, hogy a regionális és országos szerepjáték találkozókon megjelenők összetétele, valamint a szerepjátékos oldalak regisztrált felhasználói adatlapjainak vizsgálata valószínűsíti e tétel igazságtartamát.
Mindezek miatt a vizsgálat folyamán nyelvészeti szempontból kiemelt figyelmet kell fordítani a diáknyelv (így különösen a diákszleng) és az ifjúsági nyelv jelenlétére mint a vizsgálatot nehezítő tényezőre, és meg kell kísérelni – elsősorban a szerepjátékos szleng vizsgálata során – annak elválasztását a kifejezetten a szerepjátékos szaknyelvhez kapcsolódó szavaktól és kifejezésektől, noha azok között nyilvánvalóan erősek lesznek az átfedések.
A szerepjátékosi kör viszonylagos ismeretlensége azért jelentős tényező, mert emiatt nehezen állapítható meg, hogy egy adott szó vagy kifejezés ténylegesen a szerepjátékos szleng részévé vált-e, vagy csupán egy pár fős társaság körében előforduló nyelvi elem, amely még nem épült be a nyelv rendszerébe. Kivételnek csak azok a szavak tekinthetők, amelyek már annyira elterjedtté váltak, hogy a szerepjátékos kiadványokba is felbukkantak; így például a „gyakás”, feltehetően egy 1995-ös Rúna nevű újság szerepjátéktáborról szóló tudósításában jelent meg először, illetve a „tápos”, amit elsőként a Bíborhold nevű újság 1. évfolyamában használtak.
Éppen a fentiek miatt a csoportnyelv területi rétegződése nem feltétlenül követi a tényleges területi határokat, hiszen egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egy kollégiumban tanuló, és ott a szerepjátékkal megismerkedő diák hazaérve egy másik területre jellemző nyelvi eszközrendszert terjeszt el saját ismeretségi körében. E tekintetben komoly jelentősége lehetne a helyi rendezésű, gyakorta többnapos szerepjátékos táboroknak és találkozóknak, ahol a nyelvi különbségek kiegyenlítődhetnének, mivel azonban a szerepjátékosok gyakran ekkor sem szakadnak ki kisebb közösségeikből, s mivel e rendezvények többnyire az egész ország területéről vonzzák a látogatókat, a területi rétegződés kialakulását csak kevéssé tudják elősegíteni. Éppen ezért vízszintes, területi alapon működő tagolódás vizsgálata nem képezi jelen tanulmány tárgyát.

4.2. A vizsgálat alapvető eszközei

4.2.1. Nyomtatott és az interneten megjelenő kiadványok

A vizsgálat során elsősorban a nyomtatott formában megjelenő kiadványok reprezentáns képviselőinek vizsgálatával foglalkoztam, mivel ezek minősége, konzekvens szóhasználata és viszonylagos nyelvi igényessége nagyban megkönnyítette az elemző munkát. Ugyanakkor nem maradhattak ki a vizsgálat köréből az internetes kiadványok, így az ott megjelenő újságok, cikkek és kiadványok sem.

4.2.2. Internetes szótár és fórum

Nagy segítségre volt a vizsgálat során a http://www.rpg.hu/ weboldal, amelyen egyrészt – részben a látogatók felvetései alapján – a honlap fenntartói egy szótárt állítottak össze a leggyakrabban használt szerepjátékos szavakról és kifejezésekről, másrészt megnyitottak egy szerepjátékos szlenggel foglalkozó fórumot. Az oldal nagy előnye, hogy látogatóinak lehetősége van arra, hogy saját szavaival és kifejezéseivel bővítse a szótárt, illetve a szlengkifejezések fórumán megossza a többi látogatóval az általa szlengnek tartott nyelvi elemek jelentését és etimológiáját.

4.2.3. Gyűjtés

A jelen tanulmány alapját képező dolgozat elkészítése során természetesen saját gyűjtésre, illetve ilyen irányú, több mint tízéves tapasztalataimra és emlékeimre is támaszkodtam.

5. A szerepjátékos irodalmi nyelv

A szerepjátékos irodalmi nyelv elsősorban a szerepjátékos kiadványok szövegében jelenik meg, de áttételesen ide sorolható a szerepjátékhoz kapcsolódó – elsősorban sci-fi és fantasy – irodalmi művek nyelvezete, valamint a szerepjáték kiadók által megjelentetett más sajtótermékek – így újságok, versenykiírások stb. – szövege is. Forrása tulajdonképpen minden olyan irodalmi mű, amelynek elemeit, hangulatát, gondolatait stb. az adott szerepjáték felhasználja. Ebből következően a szerepjátékos irodalmi nyelv meglehetősen gazdag szókinccsel bír, amelyből azonban – a játék célját szem előtt tartva – többnyire hiányoznak a bonyolult és idegen kifejezések, valamint a hosszabb összetett szavak, szókapcsolatok. Ez a szókincs két lényeges ponton tér el attól a nyelvi közegtől, amelyből kisarjadt:

5.1. Módosult szakszavak és szakkifejezések

A szerepjátékos irodalmi nyelv bizonyos szavak és kifejezések tekintetében eltér az irodalmi nyelvtől, és ugyanazon fogalmakat más szavakkal jelöl. Erre főleg akkor kerül sor, ha az irodalmi nyelvben megjelenő magyarítás túlságosan idegen, szokatlan és ezért nehezen beazonosítható az angolszász eredetit pontosan ismerő hazai szerepjátékosok számára. Ilyen esetekben vagy változtatás nélkül veszik át az angol eredetit, ha az a nyelvérzéküket nem sérti (például a „goblin” esetében, ami jórészt kiszorította a „manót”1), vagy azon némileg változtatnak, amennyiben az angol kiejtés nem áll a nyelvükre („ogre” helyett „ogár”).
Megjegyzendő, hogy e tekintetben van egy visszacsatolás is az irodalmi nyelv felé. Létezik ugyanis egy valós irodalmi értékkel többnyire nem bíró, Kornya Zsolt által játékirodalomnak nevezett irodalmi réteg, amelynek jellemzőit ő a következők szerint foglalja össze: „…a magyar átültetésben napvilágot látó fantasy-könyvek többsége az ún. games literature ("játékirodalom") kategóriájába tartozik, azaz szerep- vagy kártyajátékok háttérvilágára írták. Ezt a fajta fantasyt pedig – legalábbis amilyen színvonalon az angolszász nyelvterületen művelik – a magam részéről még lektűrszinten sem tartom irodalomnak. Az ilyen könyvek gyakorlatilag a hátterükként szolgáló játék puszta illusztrációi, másodlagos szerepre kárhoztatott piaci kiegészítők, hasonlatosan a sikerfilmek emblémáival ellátott kitűzőkhöz és reklámbögrékhez. Íróikat szerződésileg kötelezik a játékrendszerhez való szolgai igazodásra, ami csírájában elöl bennük minden kreatív alkotóerőt. (Drizzt Do'Urden párbajjeleneteit például kockadobásról kockadobásra vissza lehet fejteni az AD&D harci szabályai szerint, s a figyelmes olvasó arra is hamarosan rájön, hogy R. A. Salvatore regényenként kötelezve van bizonyos számú egzotikus szörny fölvonultatására a Monstrous Compendiumból.) Csekély vigasz a bajban, hogy az illető szerzőknek eleve nem nagyon van veszítenivalójuk, hiszen szakmai mesterfogásaik színpalettája – hogy finoman fogalmazzak – nem igazán idézi a korallzátonyok élővilágát. Akad ugyan néhány ritka kivétel: Ian Watson a Warhammer 40K-hoz, Nigel Findley a Shadowrunhoz írt remek regényeket, és a Weis-Hickman párost sem tartanám annyira fárasztónak, ha nem próbáltak volna ezer bőrt lenyúzni a Sárkánydárda-krónikákról. A mondott példák azonban csak a szabályt erősítik a silány fércművek tengerében.” (Renier, R. Játék és irodalom (2005) renier.fantasya.hu/KZSjatekesirodalom.pdf)

5.2. Saját szakszavak és szakkifejezések

A szerepjátékos irodalmi nyelv önállóságát erősítik azok a szakszavak, illetve kifejezések, amelyek kifejezetten a játékhoz kapcsolódnak, és az ahhoz szükséges technikai fogalmak jelölésére kívánnak megadni általános standardokat.

5.2.1. Rendszerhez kötődő szakszavak

A legtöbb szerepjáték kiemelt helyen, külön fogalommagyarázó szószedet körében igyekszik definiálni az adott szerepjáték lebonyolításához szükséges szavakat (illetve a rövidítésükként elterjedt mozaikszavakat), amelyek tematikus csoportjait és sokszínűségét az alábbi példákkal igyekszem ismertetni, illetve érzékeltetni:

• 5.2.1.1. Az a személy, aki egy játékalkalom során az adott játékot levezeti: mesélő, kalandmester (KM), játékmester, játékvezető, titoknok.
• 5.2.1.2. Az adott játékban részt vevő személy (kivéve az 5.1.2.1. pont szerinti személyt): játékos, nyomozó, hős.
• 5.2.1.3. Az adott játékban részt vevő személyek összessége (kivéve az 5.1.2.1. pont szerinti személyt): (kalandozó) csapat.
• 5.2.1.4. A játékos számára részben vagy egészben előre elkészített minta fiktív személy készítéséhez: karakterminta, archetípus.
• 5.2.1.5. A játékosok által irányított fiktív személy: karakter, játékos karakter (JK), személyiség.
• 5.2.1.6. A levezető játékos által irányított fiktív személyek: nem játékos karakter (NJK), kalandmester karakter.
• 5.2.1.7. A fiktív személyek jellemzői: képesség, képzettség, jártasság, (alap)tulajdonság, szakértelem, fájdalomtűrés, életerő, asztrál, mentál, erő, állóképesség, intelligencia, akaraterő, bölcsesség, gyorsaság, ügyesség, érzékelés, méret, alapsebesség, (elsődleges) főjellemző, immunitás, jellem, védelmi kód, terhelhetőség, manőverezési kód, teherbírás, méregtűrés, karizma, aura, értelem, kézügyesség, külső megjelenés, koncentrálás, specializáció, hírnév, tudás, mechanika, technológia, mozgás, reakció, fürgeség, elszántság, kisugárzás, lelemény.
• 5.2.1.8. A fiktív személyek jellemzőit nyilvántartó lap: karakterlap, személyiséglap, hőslap.
• 5.2.1.9. Egy adott játékalkalom: játékülés.
• 5.2.1.10. Több játékalkalom keresztül húzódó olyan játék, amikor a játékosok ugyanazon fiktív személy életútját játsszák le: életút-játék, kampány.
• 5.2.1.11. Az adott játék története: kaland, modul, történet, küldetés, epizód, mese.
• 5.2.1.12. Dobástípusok: életerődobás, képesség-, képzettség-, sokk-, kezdeményezés-, szakértelem-, jártasságpróba, rádobás, mentődobás, támadódobás, kezdeményező dobás, meglepetésdobás, esélydobás, mentő, sebpróba, ellendobás.
• 5.2.1.13. Időegységek, időpontok: szegmens, (harci) kör, (harci) forduló, harci fázis, szakasz, jelenet, felvonás, történet, elbeszélés.
• 5.2.1.14. A fiktív személyek tapasztaltságára utaló mutatószámok: (tapasztalati) szint (TSz), életerőszint, veszélyességi szint, használói szint, kaszt szint, szakértelem szint.
• 5.2.1.15. Harctípusok: közelharc, kézitusa, távolsági harc, szörnyharc, járműves harc, mátrix harc.
• 5.2.1.16. Dobókockák: szerencsekocka, dzsóker-kocka, szerepkocka, akciókocka, hírnévkocka, dobott kocka, robbanó kocka.

Bár az egyedi, e szaknyelvre jellemző szóösszetételek, illetve a köznyelvitől eltérő jelentéstartammal felruházott szavak száma jóval nagyobb az itt felsoroltaknál – még az általam feldolgozott kötetek esetében is –, igyekeztem olyan tematika szerint összeállítani a fenti válogatást, ami a puszta mennyiségi prezentáción túl valamelyest képet tud adni a szerepjáték-rendszerek felépítéséről, az általuk fontosnak, azaz szabályozásra érdemesnek tartott kérdéskörökről.
Nyomatékkal fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a fenti válogatás több különböző szerepjáték szókincsének szelektálásán alapuló gyűjtés, az egyes játékok lényegesen kevesebb fogalommal operálnak. Megfigyelhető egyébként úgy a magyar szerepjátékok esetében, mint a nemzetközi piacon, hogy fokozatosan egységesülnek a szerepjátékos irodalmi nyelv kifejezései. Ez álláspontom szerint számos okra vezethető vissza:
– az ingyenes rendszerek megjelenésében, amelyek lehetővé teszik a kiadóknak, hogy egy már meglévő, letesztelt és kiforrott rendszert használjanak fel játékaikban (például: D20, OGL, FUSION rendszerek),
– a szerepjátékcsaládok kialakulásában, ahol szerepjátékcsaládnak nevezem az azonos kiadó által, azonos elvek szerint elkészített szerepjátékokat és a hozzájuk kapcsolódó kiadványokat (például a White Wolf Publishing Inc. World of Darkness kiadványsorozata), amelyek szinte megkülönböztető védjegyként alkalmazzák ugyanazokat a szerepjátékos szakkifejezéseket,
– a szerepjátékos nyelv egyszerűsítése iránti törekvésen, hiszen a kiadók igyekeznek olyan játékokat készíteni, amelyek szaknyelve minél könnyebben elsajátítható; ezért előszeretettel használják fel olyan játékok szakszavait, amelyek már bizonyos ismertségre tettek szert (például a M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái szerepjáték ilyen jellegű hatása a Codex szerepjáték szókincsére, vagy a Star Wars szerepjáték magyarországi kiadásának szóhasználatára).

5.2.2. Rendszerfüggetlen szakszavak

Talán a fenti egységesülési folyamat eredménye, hogy bizonyos szavak az általános, minden játék esetén használható szerepjátékos szakszókincs részévé váltak. Álláspontom szerint e körbe sorolhatók a következő szavak: szerepjáték, kaszt, kaland, bestiárium, kocka 2.
Mivel e csoport szavai afféle „közös nevezőnek” tekinthetők az egyes szerepjátékos szaknyelvek között, ezért számuk meglehetősen csekély.

5.2.3. Műnyelvek

Azon játékok, amelyek esetén egy képzeletbeli világot is készít a játék kiadója, anélkül (vagy az előtt), hogy hozzá kapcsolódóan irodalmi művek készítésére adna megbízást, gyakorta megfigyelhető a mesterséges nyelvteremtésre való törekvés is.3 Ez a legtöbb fiktív világ esetében többnyire egy sor, mindenféle alap nélkül kiötlött személy-, földrajzi- és népnévben merül ki, illetve jól-rosszul hangzó varázsigében. Olykor azonban részletesen kidolgozott nyelvtani alapokra és következetes szóalkotásra is találni példát (M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái, Codex).

5.2.4. Mű-nyelvrétegek

Az előző csoporthoz némileg kapcsolódik azon szerepjátékok köre, amelyek esetében a játékban megjelenő fiktív világ nem más, mint egy földön létező vagy létezett területnek valamilyen variánsa. E játékok ugyanis az ahhoz a területhez és korhoz kötődő nyelvet igyekeznek módosítani, kiegészíteni olyan mértékben, amennyire azt – feltételezésük szerint – az oda bevezetett fiktív elemek nyelvi leképezésére szükséges.
Egy példán bemutatva a fentieket felhívom a figyelmet az egyébként is nagy népszerűségnek örvendő Shadowrun világára, amelyik tulajdonképpen a jelen anglo-amerikai nyelvet gondolta tovább egy olyan szélsőségesen technokrata közeljövőben, ahol a mágia és a mágikus lények visszatértek a hétköznapokba. A készítők oly mértékig vitték a fenti elképzelésüket, hogy a részben fiktív világ nyelvi leképezéséhez szükséges szavaknak nemcsak köznyelvi, de szaknyelvi és szleng változatait is elkészítették, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a játék során fiktív személyiséget megjelenítő játékos részére rendelkezésre álljon az adott személyiséghez illő szókincs. (Lásd: Cook, M. F.: Cyberpunk utcai szleng (2005) http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?id=579)

6. A szerepjátékos köznyelv

A szerepjátékos köznyelv elsősorban a mindennapi beszédben jelenik meg, ám gyakorta elsikkad a bőséggel alkalmazott szlengkifejezések mellett. Közvetett megjelenési formaként lehet értékelni az online társalgási formák (internetes fórumok, IRC, chat stb.) útján történő kommunikáció köznyelvi jellegű elemeit, ideértve a cikkek, nyílt levelek, tudósítások egyes kötetlenebb stílusban írt szövegrészeit, valamint a szerepjátékos újságok levelezéseit, kérdezz-felelek rovatát is. A szerepjátékot tükröző irodalmi művek – amelyekben mondjuk két szerepjátékos beszélget egymással – mindeddig nem bukkantak fel értékelhető mennyiségben és minőségben a hazai kiadók palettáján.
Mint látható, talán e nyelvi réteg esetében szembesülünk leginkább az anyaggyűjtés nehézségeivel. Erre figyelemmel a szerepjátékos köznyelv körében az alábbi csoportok elkülönítése – kellő mennyiségű vizsgálati anyag híján – még alapos utánajárásra szorul.

6.1. Szerepjátékos köznyelvi stílus(ok)

Mivel a szerepjáték témakörei tulajdonképpen a teljes emberi kultúrtörténetet felölelik (bár nyilvánvalóan speciális szempontok szerint szelektálva és rendkívül leegyszerűsítve annak elemeit), nem meglepő, hogy a szerepjátékkal összefüggésben alkalmazott irodalmi és köznyelv rendkívül gazdag és sokrétű. Épp ezért a saját szókincs sokszínűsége nem jellemzője a szerepjátékos nyelvnek (nem igényelte annak kialakítását, ide nem értve a műnyelvek már említett körét), és a köznyelvi rétegben nem is ez az a vizsgálati irány, ami mentén közelebb juthatunk a szignifikáns jellemzőkhöz.
A köznyelv esetében nincs arra sem mód, sem pedig lehetőség, hogy a számtalan megjelenítendő kultúrkör stílusát és szókincsét a hiteles eljátszáshoz szükséges mélységben megismerhessék a játékosok; számos esetben ez amúgy sem lenne lehetséges ezirányú tudományos képzettség nélkül (mint például az ókori kultúrákat feldolgozó játékok esetén). A játék hangulatának megteremtése érdekében azonban gyakorta elég a felületes mímelés is, ami már tekinthető egy, a szerepjátékos köznyelvre jellemző nyelvi jelenségnek. Például:
„– Fogadós uram, adjon nékünk egy butélia óbort, meg… – a társaihoz fordul – ti mit kértek?
– Valami kaját.
– Jó, akkor – ismét a fogadóshoz fordulva – mit lehet itt enni?”
Épp ezért álláspontom szerint azt a nyilvánvalóan legújabb kori stílusban előadott szöveget, amelyet ízlés szerint fűszereznek a játékosok néhány korhűnek vélt szófordulattal, stílusában a szerepjátékos köznyelvre jellemzőnek kell tekinteni.4

6.2. Szerepjátékos köznyelvi szókincs

A szerepjátékos köznyelvi szókincs olyan szavakból és szófordulatokból áll, amelyek valamilyen okból kívül rekedtek a szerepjáték irodalmi rétegén, ugyanakkor szlengnek nem minősíthetők.

6.2.1. Megváltozott jelentésű szavak

Ezek a tömör és egyszerű szavak azért nem tudtak elterjedni az irodalmi nyelvben – így nem váltak rendszerfüggetlen szakszavakká –, mert eredeti, közismert jelentésük miatt a szerzők tartózkodtak a használatuktól; ám a szerepjátékos köznyelvben általánosan elfogadottként tekintenek rájuk. Például: kampány, modul.

6.2.2. Magyarosodott idegen szavak

A hazai szerepjáték hőskorszakában, amikor csak angolszász kiadványok voltak elérhetők, számos angol szó és mozaikszó épült be – sokszor helytelen ejtésmóddal – a szerepjátékos nyelvbe, amelyeket máig is használnak szerepjátéktól függetlenül. A szerepjátékos irodalmi nyelvbe feltehetően a túlságosan erős idegennyelvi kötődésük miatt nem épültek be. Néhány példa:
– „ghoul” ? „goul” (élőholt-fajta),
– „wywern” ? „vivern” (sárkányféle szörny),
– „experience point” ? „xp” ? „ikszpé” (tapasztalati pont),
– „hit point” ? „hp” ? „hápé” (életerő-pont),
– „to hit armor class zero” ? „thac0” ? „takó” (a támadóerő mérőszáma),
Mint látható, az alapvető szerepjátékos fogalmakra kezdetben nemcsak a magyar, de az angol nyelvben sem volt megfelelő szó, ezért a játékkészítők hosszabb kifejezésekkel írták őket körül, melyekből a könnyebb használhatóság érdekében mozaikszavakat képeztek. E mozaikszavak közül a legelsőnek megjelent és legnagyobb népszerűséget szerző D&D rövidítései tettek szert a legnagyobb népszerűségre. A folyamat magyar megfelelője a M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái mozaikszavainak általános használata és más játékok általi átvétele.

6.2.3. Sajátos kiejtésváltozatok

Némileg az előzőekben részletezett, kiejtés tekintetében megfigyelhető eltérésekhez kapcsolódik azon műnyelvi kifejezések köre, amelyekhez alkotóik nem csatoltak kiejtési útmutatót. Ezek ugyanis – figyelemmel arra, hogy a szerepjáték egy alapjában véve verbális játék – felbukkannak a beszélt nyelvben is (sőt bizonyos esetben kifejezett népszerűségre tesznek szert); ám a bizonytalan ejtésmód miatt beszélt hangalakjuk nem lesz egységes, hanem különböző ejtésváltozatok alakulnak ki.
Jellemző a bizonytalanság azokban az esetekben, amikor kérdésessé válik, hogy az angolszász, vagy a magyar ejtést kell használni például az alábbi esetekben:
– „h” betű esetében kiejtendő-e a hang, vagy néma?
– „s” betű esetében „s” vagy „sz” hang ejtendő?
– „c” betű esetében „c” vagy „k” hang ejtendő?

6.3. Szerepjáték-elméleti dogmatika

Meglehetősen szokatlan, de tény, hogy a szerepjáték mint hobbi problematikájával kapcsolatos fejtegetések (és az ennek megvitatáshoz szükséges tárgyi eszközök) nem írásos, hanem szóbeli formában hagyományozódtak a játékosok között. Ennek okai:
– a téma írásbeli feldolgozásának elmaradása vagy elsikkadása,
– az idegen nyelvű, hasonló témájú szerepjátékos cikkek, kiadványok és fórumok esetében az adott nyelv ismertének hiánya, valamint a lassú és kényelmetlen keresés az interneten.

Mindig akadnak olyanok, akik behatóbban meg kívánnak ismerkedni az adott hobbi elméleti oldalával, és ezt adott esetben a többi, hasonló beállítottságú személlyel meg szeretnék vitatni, az egyes szerepjátékokat meghatározott ismérvek alapján össze akarják hasonlítani stb. Ennek megkerülhetetlen előfeltétele egy, a fogalmak megjelölésére szolgáló, mindkét fél számára ismert dogmatika kidolgozása, amelyre jelen esetben spontán módon került sor.
Ilyen nyelvi fejlődés eredményének tekintem például a következő szavakat és kifejezéseket: karakterközpontú, kasztrendszer, képzettségalapú, egy- és többkockás rendszer, klasszikus fantasy világ, realisztikus játék stb.

7. A szerepjátékos (szak)szleng

A szerepjátékos (szak)szleng a szlengek körébe tartozik, és olyan szokatlan szavakat vagy ismert szavak új jelentésváltozatait értjük alatta, mellyel a szerepjátékosok az élőbeszédet teszik színesebbé, illetve alkalmasabbá azzá, hogy rajta a beszélő keresztül jelentős érzelmi többlet átadására legyen képes.
A szerepjátékos szleng maga is több rétegekre tagozódik: egyfelől az egyes szabályrendszerek szerint (hasonlóan a katonaság fegyvernemek, vagy a zenei élet hangszerek szerinti nyelvi rétegeire), másfelől a – jelen tanulmányban nem szereplő – területi szlengek kialakulása miatt. Rá kell azonban mutassak arra, hogy a szerepjátékos (szak)szleng vizsgálata esetében valójában soha nem beszélhetünk általános jellegű nyelvi rétegekről, hanem inkább az adott társadalmi csoporthoz kapcsolódó helyi szlengek összességéről. Ennek kapcsán írja Kis Tamás:
„…a nagycsoport-szlengeknek két nagyobb fajtáját különböztethetjük meg: a helyi szlengeket és a szakszlengeket.
— A helyi szlengeken a területileg szerveződő nagycsoport-szlengeket (egy falu, város, városrész, iskola szlengjét) érthetjük. Erre a szlengtípusra jellemző, hogy szókincse szakmától független, a kiscsoport-szlengek általános szókincséből származik.
— A szakszlengek érdeklődési, foglalkozási alapon elkülönülő csoportokra (katonai, diák, tolvaj, labdarúgó, narkós stb.) jellemzők. Szókincsük a szakmától függő, az azonos szakmához tartozó kiscsoport szlengjének speciális szókincséből származik.
A valóságban ezek a tiszta típusok gyakran keveredve jelennek meg, sokkal inkább léteznek helyi szakszlengek (a debreceni katonai szleng, a szegedi Csillag-börtön szlengje, a sárbogárdi diáknyelv stb.), mintsem „a” magyar tolvajnyelv vagy „a” magyarországi kábítószer-élvezők szlengje.” (Kis Tamás: Szempontok és adalékok a magyar szleng kutatásához. In: Kis Tamás (szerk.) 1997: A szlengkutatás útjai és lehetőségei)
A szerepjátékos szleng körébe tartozó kifejezéseket tematikus bontásban igyekeztem ismertetni, hogy fény derülhessen arra, mik azok a témakörök, amelyek köré a szaknyelvi szleng szó- és kifejezésköre csoportosul. E módszert követve az egyes témakörökön belül a különösen kényes vagy népszerű témák felismerése még egyszerűbbé vált, mivel ezek esetében jelent meg a legtöbb rokon értelmű szlengkifejezés.
Az egyes szócikkek alatti etimológiai fejtegetések részemről a kutatás jelen szakaszában inkább csak feltételezésnek tekinthetők; leírásukkal azért foglalkoztam, hogy a szleng körébe tartozó nyelvi elemek kialakulását össze tudjam vetni más, a nyelvtudomány által már elfogadott szleng-nyelvrétegek kialakulásai módozataival.

7.1. Játékostípusok, játékosi magatartások

• Dr. Veér István fn pej idősebb korban a ?vérpistike jellemzőivel bíró játékos.
  Eredete a ?vérpistike szó, amely az idősebb korú, tekintélyesebb személyre jellemző személynevek mintájára módosult (dr. előtag, keresztnév becéző formájának elhagyása, vezetéknév esetén régies írásmód).
• generál ige gyak 1. Szabályrendszer alapján karakter, tárgy stb. létrehozása. 2. tréf ~junk két sört!
• kismonsztra fn pej -> vérpistike.
  Eredete az angol „monster”, szörny jelentésű szóra vezethető vissza, amely egy kicsinyítő (a játékos korára utaló) szórésszel egészült ki.
• kismonszter fn pej -> vérpistike.
  Eredete -> kismonszta.
• méhkirálynő fn 1. A szerepjátékos klubokba járó azon nőnemű játékosok, akik több ellenkező nemű játékostárs társaságában játszanak. 2. pej A szerepjátékos klubokba járó azon nőnemű játékosok, akik több ellenkező nemű játékostársat gyűjtenek maguk köré, és kihasználják az ebből fakadó előnyöket (eltérő elbánásmód stb.).
  Eredete a méhek társadalmával kapcsolatos ismeretekre vezethető vissza.
• monsztra fn pej -> vérpistike.
  Eredete az angol „monster”, szörny szóra vezethető vissza.
• monszter fn pej -> vérpistike.
  Eredete -> monszta.
• táp mn/fn gyak pej Indokolatlanul erős játékos karakter, képesség, szörny vagy tárgy. — ~os mn.
  Eredete feltehetően a szeged környéki katonai szlengre vezethető vissza, ám abban az esetben, ha ez a szájhagyomány útján terjedő tétel nyer igazolást, továbbra is magyarázat nélkül marad az a jelentésváltozás, ami a katonai szlengben meghonosodott szóhoz képest jelentkezik.
• tápol ige gyak pej Karaktert indokolatlanul, irreálisan gyors ütemben fejleszt; erősebb változata az agyon~.
  Eredete -> táp.
• tápos-mákos mn tréf Mázlista játékos.
  Eredete -> táp, illetve a „mákja van” diáknyelvi kifejezés.
• vérpistike fn gyak pej Tízes évei elejét taposó kezdő, tapasztalatlan, aktív, sokat kérdező, mindig láb alatt lévő szerepjátékos, aki szívesen oldja meg puszta erővel a felmerülő problémákat, és a benne munkáló nyerési vágy miatt gyakran -> tápol. Játékstílusuk még kiforratlan, a tapasztalt játékosokat megmosolyogtató vagy meghökkentő. Általában többen, társaságba verődve fordulnak elő.
  Bár nem zárható ki annak esélye, hogy a „vér” előtag a diáknyelvből kölcsönzött fokozó nyelvi elem (hasonlóan a „kő-” „atom-” és „csont-” szóelemekhez), álláspontom szerint sokkal valószínűbb, hogy az e játékosok által preferált erőszakos problémamegoldási módszerekre, illetve az erőszakcentrikusság más megnyilvánulásaira (olvasmányok, filmek) utal. A szó második tagja a becézésen keresztül a korcsoportra tett utalásként értelmezhető, illetve esetleg egy gúnyos minősítésnek az értelmi színvonal tekintetében, a Pistike-viccekre utalva.
• véróvodás fn gyak pej -> vérpistike.
  Eredete: a „vér” tekintetében -> vérpistike; az „óvodás” pedig egy túlzó, degredáló utalás a személy korára.
• zombi fn pej Kevés ötlettel, gyenge kreativitással, leginkább a szabálykönyvekben leírtakra támaszkodó sivár játékot játszó szerepjátékos. Szívesen oldja meg puszta erővel a felmerülő problémákat.
  Eredete a horrorfilmekből megismert, közismerten csekély értelmi képességekkel bíró, egyedül a pusztítási vágy által vezérelt élőhalottcsoportra vezethető vissza.
• zsebirambó fn pej Kezdő szerepjátékos, harcos karakterrel, kevés tapasztalattal.
  Eredete kapcsán kérdéses, hogy az „i” hanggal kiegészült „zsebi” előtag A. A. Milne Micimackójának Zsebibabájára utal-e, vagy ilyen összefüggésekről nincs szó, és a diáknyelvben már megismert kicsinyítő eszközről van szó (pl. „zsebcsegevara”). A szó második fele a Rambo filmek legyőzhetetlen, ám csak szerény taktikai képességekkel bíró főhősére utal.

7.2. Fiktív világok és azok elemei: szörnyek, ellenfelek, helyszínek

• Abrosz fn gyak tréf Abryss, a Codex nevű szerepjáték egyik kontinense.
  Eredete a szavak hasonlóságán alapul, illetve talán felfogható utalásként is a földabroszra (térképre).
• csámcsi fn Nem-emberi lény, a karakterek legyőzendő ellenfele. ~szörny.
  Eredete: „csámcsogó”, vagyis célja a karakter felfalása.
• monsztra fn gyak -> csámcsi.
  Eredete az angol „monster”, szörny szóra vezethető vissza.
• monszter fn gyak -> csámcsi.
  Eredete -> monsztra.
• susnyás fn Útszéli búvóhely.
  Eredete a sűrű aljnövényzetre utaló tájnyelvi szóra vezethető vissza. Az útszéli bozótosok a szerepjátékban közkedvelt helyszínek rejtett megfigyelésekre, menekülésre vagy rajtaütésre.
• póver mn Különösen erős ellenfél [angol „power”].
  Eredete az angol „power” vagy „powerfull” (erő, vagy erős) szavak valamelyikére vezethető vissza; ettől függ, hogy csonkulás vagy szófajváltás történt a szóképzéskor.
• répa fn Manó.
  Eredete a manók egyes szerepjátékokban narancsszínűnek ábrázolt bőrére utal.

7.3. Kaland, kalandtípusok, kalandelemek

• baszós-gyakós-partraszállós mn Kemény, akciódús történet (?). A kifejezést alkalmazzák karakterekre és csapatokra is.
  Eredete: feltehetően friss kifejezés, amit az Rtl Klub magyar tévécsatorna „Milyen filmeket szeretek?” felütésű, a különböző tartalmi elemeket -s képzővel említő és gumicsirke felhasználásával eljátszó önreklámja inspirált. A szóelemek rendkívül találóak: 1. a „baszós” egy durva, hatásos közszlengi kifejezés; 2. a „gyakós” szintén közismert tartalmú, de már tipikusan szerepjátékos szleng részét képező elem; 3. a „partraszállós” egy irodalmi nyelvi, rendkívül képszerű, heroizmust és epikus méretű csatát sejtető szóelem. A kifejezés egészében erős hatást ér el a három különböző nyelvi rétegből összeválogatott, szexet, erőszakot és háborút képszerűen és keményen megjelölő részeivel.
• bestiális menet fn pej A kalandban nagyszámú, a szörnygyűjteményből származó ellenfél bukkan fel.
  A kifejezés első részének eredete visszavezethető egészen az archaikus „bestia” szóig, de sokkal valószínűbb a „bestiális” jelzőt, esetleg a M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái szerepjáték Bestiárium címmel megjelenő szörnygyűjteményét, mint közvetlen előzményt feltételezni. A „menet” szó az adott kaland harcos jellegére utal, a szó az ökölvívásból közismert jelentését felhasználva.
• béta heró menet fn pej Tipikus heroikus kaland, amikor minden túl egyszerű és mesébe illő.
  Az egyes szóelemek feltételezett eredete: 1. „béta”: B kategóriás hollywoodi filmek; 2. „heró”: angol „hero”, hős szó; 3. menet -> bestiális menet.
• csőkaland fn pej Olyan kaland, amiben minden úgy történik, ahogy azt előre meg volt tervezve, és ezen a karaktereket irányító játékosok minden igyekezetük ellenére sem tudnak változtatni.
  A szóösszetétel a cső egyetlen bemenettel és kimenettel bíró, leágazás nélküli jellegére utal.
• csuklógyakorlat fn tréf A kaland levezetése vagy felvezetése a szörnygyűjteményben szereplő szörnyek felhasználásával.
  A könnyű bemelegítés értelmű kifejezés átvétele valamelyik szaknyelvből.
• dándzsön fn gyak 1. Kaland. 2. pej Elhagyott labirintus felderítéséről, kifosztásáról és az ott minden ok és cél nélkül éldegélő szörnyek lemészárlásáról szóló kaland, vagy egy ilyen helyszín a kaland folyamán.
  Eredete: 1. az angol „dungeon”, labirintus szó; 2. a Dungeons and Dragons (D&D) szerepjáték klasszikus kalandtípusa.
• életunt játék fn tréf Életútjáték, ahol az egymásba kapcsolódó kalandok végigkövetik a karakterek életét.
  Humoros szóferdítése az „életútjáték” szaknyelvi kifejezésnek, ami egyben utal az ilyen játékok egy tipikus befejeződésére, az unalomba fulladásra is.
• hentelés fn A kaland mészárlássá fajuló része.
  Eredete feltehetően a „hentes” szóra vezethető vissza.
• gyakás fn -> hentelés.
  Eredetileg 15. századi megerőszakolás jelentésű magyar kifejezés. A nyelvújítás korában kiveszett a magyar nyelvből, a hatvanas években erdélyi vendégmunkások hozták be az országba, ahonnan a katonaságban terjedt el. A nyolcvanas évek végén kerülhetett be a szerepjátékos szóhasználatba, egy-két katonaviselt szegedi elsőgenerációs magyar szerepjátékos közvetítésével.
• gyakós mn Olyan kaland, amelyben nagy szerepet kap a harc.
  Eredete -> gyakás.
• kalandmorzsa fn Olyan ötlet, amelyre egy kaland építhető, vagy ami egy kaland megírását inspirálhatja.
  A szó mintája feltehetően a köznyelvi „ötletmorzsa”.
• kalandszilánk fn -> kalandmorzsa.
  A szó részét képező „szilánk” a kifejezéssel takart szöveg vagy gondolat és a teljes kaland közti rész-egész viszonyra utal.
• kavarós mn Olyan kaland, amelyben nagy szerepet kap az intrika.
  Eredete a közszleng „kavar” szavára vezethető vissza.
• modul fn 1. Kaland. 2. Hivatalos kiadvány formájában megjelenő kaland. 3. (pej) Szerepjátékos versenyre, a csapatok versenyeztetése céljából készített kaland. — verseny~.
  A szó kaland előre elkészítettségére, és – az esetleges pejoratív használata esetén – a sablonosságra utal.
• parti fn gyak Egy játékülés.
  Eredete: az angol „party” szó valamelyik értelme, esetleg a magyar „parti” szó.
• pekk fn Precízen Előre Kidolgozott Kaland / Kalandmodul.
  Humoros rövidítés jó csengésű végeredménnyel.
• tápos-mákos mn pej M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái szerepjáték olyan kalandja, ami -> tápos karaktereknek íródott, és csak azok további erősítését szolgálja.
  Eredetét lásd a szó korábbi előfordulásánál.
• tocsogás fn -> hentelés.
  A szó feltehetően a „vérben tocsog” állandó szókapcsolatból redukálódott.

7.4. Karakter, karaktertípusok

• bádog fn tréf Lovag; a fantasy szerepjátékok jellegzetes karaktertípusa — ~mester.
  Eredete: lekicsinylő utalás a lovagi vértre, ami e karaktertípus egyik fő jellegzetessége.
• béem gyak Boszorkánymester; a fantasy szerepjátékok jellegzetes karaktertípusa.
  Eredete: az összetett szó két elemének első betűit felhasználó rövidítés.
• belügyes fn -> béem.
  Eredete nehezen meghatározható, talán a boszorkánymesterek betegségmágiájára, illetve többnyire kétes múltjára / sötét lelkére utal.
• bomes fn -> béem.
  Eredete -> béem.
• boszimetyó fn -> béem.
  A szó a „boszorkánymester” összetett szó két elemének humoros rövidítése.
• boszmájsztró fn -> béem.
  A szó részben a „boszorkánymester” összetett szó első elemének rövidítése, részben az olasz „maesto” mester szó – feltehetően a közszleng példáját követő – felhasználása.
• boszmes fn -> béem.
  Eredete -> béem.
• élőpajzs fn tréf Olyan karakter, akik mindig elöl járnak csatába, és óvja a csapat mögötte haladó gyengébb tagjait, kiaknázva azt, hogy fizikai képességei miatt jól bírja a sérüléseket.
  Találó és képszerű szóösszetétel.
• fémkaszni fn tréf -> bádog.
  Eredete -> bádog.
• híró fn gyak A játékos által alkotott és eljátszott fiktív személy (karakter).
  Eredete: az angol „hero”, hős szó, ami egyes szerepjátékok szaknyelvében egyébként is ilyen értelemben használatos.
• íkú fájter fn gyak pej Ostoba, harcos beállítottságú karakter.
  Eredete az angol „intelligence quotient” mérőszám közismert rövidítésére és a szintén angol „fighter” harcos szóra vezethető vissza.
  
  kari fn gyak -> híró.
  Általánosan használt rövidítés.
• konzerv fn tréf fn tréf -> bádog.
  Eredete -> bádog.
• nejvadász fn tréf Fejvadász; a fantasy szerepjátékok jellegzetes karaktertípusa.
  Eredete: humoros szótorzítás.
• pala fn Paplovag; a fantasy szerepjátékok jellegzetes karaktertípusa. A kifejezést feltehetően csak az angol szerepjátékos nyelvi alapokról építkező szerepjátékosok, vagy az angol nyelvű, esetleg arról magyarra fordított szerepjátékok játékosai használják.
  Eredete: az angol „paladin”, lovag szó.
• sorci fn Varázsló; a fantasy szerepjátékok jellegzetes karaktertípusa. Egyebekben -> pala.
  Eredete: az angol „sorcerer”, varázsló szó.
• tank fn gyak Nehézvértet viselő (nehézlovas) karakter.
  A két fogalom közti számtalan hasonlóság (tömeg, csörgő hang, nehézkesség, ütőerő, védettség) adta az alapot a jelentéstartalom bővítéséhez.

7.5. Csapat, csapattípusok

• parti fn gyak Csapat, vagyis az adott kalandban részt vevő karakterek összessége. Passzos ~ Össze nem illő karakterekből álló csapat, amelyen belül feltehetően élethalálharc fog kialakulni.
  A „parti” szó eredetét lásd a szó korábbi előfordulásánál. A „passzos” szó eredete feltehetően az illeszkedő értelmű „passzentos” szóra vezethető vissza.

7.6. Fegyverek, varázslatok, felszerelési tárgyak

• háromkezes csatabárd fn tréf Két kézzel forgatható, nagy testi erővel bíró karakterek közt népszerű csatabárdtípus.
  Eredete arra utal, hogy a legtöbb szerepjáték szabályrendszerében létezik egy- és kétkezes csatabárd (attól függően, hogy hány kezet köt le harc közben a használójánál), amelyek közül az erős karaktere többnyire a kétkezes változatot választják. A még több kezet lefogó csatabárdra utaló túlzás a kétkezes csatabárd kiemelkedő méretére utal.
• fogpiszkáló fn tréf Tőrkard jellegű fegyver.
  Alaki hasonlóság alapján létrejött lekicsinylő kifejezés.
• kalandozó divatban feszít (pej ?) Abbitacél sodronyinget visel (ez a vérttípus előnyös tulajdonságai miatt igen népszerű a M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái szerepjáték játékosai között).
  A kifejezés arra utal, hogy a karakterek tekintélyes hányada e vértet viseli. A feltételezett pejoratív jelleg arra utal, hogy az ilyen vértet viselő karakterek játékosai játéktechnikai előnyök végett figyelmen kívül hagyják a fiktív világ belső törvényeit, értéktelen tucatkaraktereket készítenek. „Feszít” – a büszkén visel (áll stb.) értelmű szlengkifejezésből.
• kalandozófelszerelés fn gyak Egyheti élelem, kulacs, fáklya, fenőkő, stb. – minden, amire a karakternek szüksége van egy heti vadonban tartózkodáshoz.
  A kifejezés kialakulását az indokolhatta, hogy a sok, egyenként érdektelen felszerelési tárgy felsorolása vagy leírása túl sokat vesz el a játékidőből.
• mami fn Közkedvelt varázslói varázslat a D&D, AD&D d20 stb. szerepjátékokban.
  Eredete: a varázslat angol nevének – „magic missile” – rövidítése.
• mammi fn -> mami.
  Eredete -> mami.
• Medzsik Mihály fn tréf gyak -> mami.
  Eredete: a szavak hasonlóságán alapul.
• Medzsik Misi fn tréf gyak -> mami.
  Eredete -> Medzsik Mihály.
• négykezes csatabárd fn tréf -> háromkezes csatabárd.
  Eredet -> háromkezes csatabárd, bár szóba kerülhet az is, hogy a „négykezes” jelző a fegyvert forgató karakter kétembernyi erejére utal.
• piszkafa fn tréf -> fogpiszkáló.
  Eredet -> fogpiszkáló.
• rúnázott mn Felszínén mágikus rúna vagy rúnák találhatók.
  Rúnamágiával létrehozott mágikus tárgyak tömör megjelölését szolgáló kifejezés.
• standard felszerelés fn gyak -> kalandozófelszerelés.
  Eredet -> kalandozófelszerelés.

7.7. A karakterek kalandbéli cselekvései

• attak fn/ige gyak Támadás. attakol: támad.
  Eredet: az angol „attack”, támadás / támad értelmű szó.
• bedzsámpol ige Csatlakozik a mátrixra.
  Eredet: az ugyanilyen értelemben használt angol „jump” szó, ellátva egy belépésre utaló igekötővel.
• begyak ige gyak Megöl, elpusztít. — meggyak, legyak, szétgyak.
  Eredete: a szó 15. századi „megerőszakol” értelmű magyar kifejezés, ami a nyelvújítás korában kiveszett a magyar nyelvből. A hatvanas években erdélyi vendégmunkások hozták be az országba, ahonnan a katonaságban terjedt el. Feltételezések szerint a nyolcvanas évek végén katonaviselt szegedi szerepjátékosok közvetítésével kerülhetett be a szerepjátékos szóhasználatba.
• behentel ige gyak -> begyak — lehentel, meghentel, széthentel.
  Eredete feltehetően a hentes szóra vezethető vissza.
• berombol ige gyak Az ellenfelek közé / egy zárt térbe belépve támad.
  Nagy érzelmi töltéssel rendelkező szó.
• bezörög ige gyak tréf Nehézvértet viselő személy megérkezik.
  A szó a vértezet hangjára és a nehézvértet viselő személy nehézkesebb mozgására utal.
• elnyom vmit ige gyak Elmond egy varázslatot.
• elsüt vmit ige gyak -> elnyom.
• Erszed el a szakállam! Szh Hajnalig tartó dorbézolás törpe fajba tartozó karakter részvételével.
  Az „ereszd el a hajam” mintájára, figyelemmel arra, hogy a törpe faj képviselői a legtöbb szerepjátékban hosszú szakállat viselnek.
• gyak ige gyak Fegyveresen (értelmetlenül) pusztít, öldököl. — ~ás fn gyak.
  Eredet -> begyak.
• harács fn 1. Halott ellenfelek kirablása. 2. Kincs felmarkolása.
  Eredet a rendkívül súlyos török adónemből – „haradzs” – kialakult köznyelvi szó.
• hentel ige gyak -> gyak. Felszólító módban: Akkor hent! Támadás! — ~és fn gyak.
  Eredet -> behentel.
• hílel ige Mágiával gyógyít. — meg~, fel~, be~.
  Eredet az angol „heal” gyógyít, meggyógyít szó.
• hirigel ige -> elnyom.
  A szó eredete bizonytalan.
• ikszpé-hántör beszélgetés A kaland szempontjából fölösleges, de a karakterhez illőnek tartott, és ezért a mesélő által díjazni remélt dialógus
  Eredete: az angol „Xp (experience point)” és „hunter” szavak; a kifejezés első felének szó szerinti értelme tapasztalati pont-vadász.
• ikszpé-hántör beszólás Dramaturgiailag a legjobb helyen és időben kimondott tömör kijelentés.
  Eredet -> ikszpé-hántör beszélgetés. A „beszólás” szlengkifejezés itt többletjelentést nem nyer.
• kasztol ige gyak varázsol — el~ -> elnyom.
  Eredet az angol „cast” varázsol szó.
• karóz vkit ige gyak kihegyezett fakaróval igyekszik megölni egy vámpírt — le~.
  Eredet: feltehetően praktikus okokból (gyakori használat) rövidült egy főnévből képzett igévé a hosszabb kifejezés.
• Teszek néhány pontot az Ivás képzettségemre. tréf Hajnalig / hosszan dorbézolok.
  A szerepjáték egy részében a játékosok meghatározott mennyiségű pont rááldozásával fejleszthetik a karakterek bizonyos képességeit; ilyen képesség lehet akár a dorbézolás, mulatás stb. is. A fejlesztés a fiktív világban úgy jelenik meg, hogy a karakter az adott képesség fejlesztése érdekében gyakorol stb.
• törnöl ige gyak Mágikus úton igyekszik élőholtat elpusztítani vagy elűzni. A kifejezést feltehetően csak az angol szerepjátékos nyelvi alapokról építkező szerepjátékosok, vagy az angol nyelvű, esetleg arról magyarra fordított szerepjátékok játékosai használják.
  Eredet: az angol „turn undead” cselekvés a D&D, AD&D stb. szerepjátékrendszerekben.

7.8. Játékszituációk

• Alapból megvan. gyak Az adott cselekvés sikerességének megállapításához nincs szükség kockadobásra, mivel a karakter vonatkozó tulajdonsága elég magas ahhoz, hogy a siker ne legyen kérdéses.
  A kifejezés az „alapérték” szóra utal, amely önmagában elegendő a sikeres cselekvéshez.
• A nagy ződ isten szólott hozzátok! tréf Hivatkozás a M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái szerepjáték alapszabálykönyvére.
  A kifejezés találó, mert e szabálykönyv első kiadásai vaskos, A/4 alakú zöld kötetek voltak.
• bekap ige gyak Nem tud kikerülni egy támadási formát (nyílvesszőt, tőrt, varázslatot, csapdát stb.).
  Közszlengből ismert nyelvi elem némileg eltérő tartalommal.
• benyal ige gyak -> bekap.
  Eredet -> bekap.
• beszop ige gyak -> bekap.
  Eredet -> bekap.
• Ez harcoshoz méltó megnyilvánulás volt! tréf Elmarasztaló megjegyzése egy harcos beállítottságú karakter által mondott irdatlan ostobaság miatt.
  Eredet: a harcos karakterek inkább testi, mint szellemi képességiekben erősek.
• kínzómester fn tréf Olyan karakter, aki harcban a kocka szeszélye miatt csak rendkívül kis sebzéseket tud kiosztani.
  Eredet: a kis sebzések csak kínozzák az áldozatot.
• megdobja a vmit gyak A kockával annyit dob, ami sikeressé teszi az adott próbát.
• Mehet a tárlatba! tréf Az adott karakterrel később már nem fog játszani a játékos.
  E szóösszetételben a tárlat a korábbi karakterek karakterlapjainak gyűjteményét jelenti. A kifejezés akkor különösen találó, ha a játékos képet is csatolt az egyes karakterlapokhoz (ami egyébként nem kötelező, de igen gyakori).
• sündisznóállás fn tréf Sikeres nyílzápor végeredménye.
  A kifejezés a védekező sün mozdulatlan és tüskékkel teletűzdelt küllemére utal.
• Te is inkább eurokardot forgatnál! tréf Elmarasztaló megjegyzése egy kardforgató szerény teljesítménye miatt.
  A mondat az „Eurocard” nevű hitelkártya egy helytelen ejtésmódja és a „kard” szó közti hangtani összecsengésre épít.

7.9. Játékrendszerek, kiadványok

• Besti fn gyak A M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái szerepjáték Bestiarium című szörnygyűjteménye.
  Rövidítés.
• Csingilingi fn tréf Changeling szerepjáték.
  Hasonló hangzáson alapuló névvariáns.
• Csulu ritk tréf Call of Cthulhu szerepjáték.
  A szerepjáték megjelölése az eredeti angol név utolsó, különös ejtésmódú – „Kutulu” – szavának tréfás rövidítése által.
• gyári modul fn gyak 1. Kalandot vagy kalandokat tartalmazó hivatalos kiadvány. 2. Nyomtatásban megjelenő kaland.
  A szó a kaland előre elkészítettségére utal.
• Íti fn A M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái szerepjáték Első Törvénykönyv nevű szabálykönyve.
  A szó a kiadvány kezdőbetűiből képzett rövidítés és Spielber E.T. figurája nevének írásmódja közti hasonlóságra épít.
• Kutyulu ritk tréf Call of Cthulhu szerepjáték.
  Eredet -> Csulu.
• Mókus fn gyak M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái szerepjáték.
  Az eredet a „mágus” és a „mókus” hasonló hangzásra vezethető vissza.
• Nagy ződ fn gyak A M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái szerepjáték egyik alapszabálykönyve.
  A megjelölés találó, mert ez a szabálykönyv egy vaskos, A/4 alakú sötétzöld kötet.

8. Összegzés

A jelen tanulmány alapját képező dolgozat célja az volt, hogy az annak alapján lefolytatott vizsgálat igazolja vagy cáfolja azt a hipotézist, miszerint a szerepjátékos nyelv egy, a szaknyelvek körébe sorolható társadalmi nyelvváltozat. Abban az esetben pedig, ha ez a feltételezés igazolást nyer, célként került kitűzésre e szaknyelv egyes rétegeinek – így az irodalmi nyelvnek, a köznyelvnek és a szlengnek – vizsgálata úgy külön-külön, mint egymáshoz képest, valamint az összehasonlításuk, a viszonyuk feltárása.
A vizsgálat során – mint ahogy az a módszertan körében már felmerült – megbizonyosodhattunk afelől, hogy a szerepjátékos nyelvre általános érvényű, teljes bizonyossággal állítható tételeket kimondani nem lehet. Ennek elsődleges oka a vizsgálati lehetőségek viszonylag szűk spektrumában keresendő, figyelemmel arra, hogy kötetlen társasági szórakozási formáról van szó, amelynek művelői egymástól „elvágva”, kis sűrűséggel találhatók az ország területén. Érdekes módon nem játszik benne szerepet az, hogy e csoportnyelv friss, újonnan kialakult, noha az egyes szerepjátékok vizsgálata esetében megfigyelhető – elsősorban a szleng területén –, hogy a régebben megszületett, népszerűbb játékok szókincse gazdagabb, mint a kevésbé ismerteké.
A szerepjátékos nyelv vizsgálata körében megállapítható, hogy azon belül mind az irodalmi-, mind a köznyelv és a szleng is képviselteti magát, olyan egymástól elkülönülő szó- és kifejezéskészlettel, ami megalapozza a sajátos szaknyelv létére vonatkozó kezdeti feltételezést. Ennél azonban jóval gazdagabbnak bizonyult ez a csoportnyelv, részben az irodalomhoz és az emberi kultúrához fűződő szoros viszony miatt, részben pedig azért, mert a játék maga alapvetően egy folyamatos verbális kommunikációt, kreatív gondolkodást igénylő szórakozási forma. Ezen okok miatt lelhetők fel a szerepjátékos nyelvben olyan elemek, amelyek még a normatív nyelvváltozatok körében sem számítanak általánosnak: értve ezalatt a saját nyelvek teremtését (szerepjátékos irodalmi nyelv esetén), valamint egy sajátos, kevert szókincsű beszédstílust (a szerepjátékos köznyelv esetén).
Különösen érdekesnek bizonyult a szleng vizsgálata, amely számos ékes példával igazolta, hogy a szerepjátékos nyelv nem tekinthető az angolszász (vagy más) nyelvi rétegek egyszerű lefordításának, hanem bőséggel tartalmaz a saját nyelvünk ötletességére utaló szavakat és kifejezéseket. A szavak vizsgálatából úgy tűnik, hogy nem hiányoznak a szlengre jellemező egyéb elemek sem, így találkozhattunk „egyfajta (gyakran fanyar, cinikus) humorral, tréfával és az ezt alátámasztó könnyed, sőt nyegle viselkedésmóddal és világszemlélettel” (VIDOR ZS. A diák jassznyelv és jasszmagatartás c. munkájára hivatkozva Kis T. Bakaduma, A magyar katonai szleng szótára (2005) http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/bakaduma.htm) is. Megállapítható, hogy illik e nyelvi rétegre az az állítás is, miszerint „az irodalmi nyelvvel összevetve a szleng szókincse általában lenéző, lekicsinylő stílusárnyalatot hordoz, ami abból következik, hogy a beszélő a megnevezett dolgokat, jelenségeket, cselekvéseket erős kritikával (elsősorban negatívan) szemléli, és ezt - leggyakrabban familiáris, esetleg tréfás, humoros vagy éppenséggel durva, sértő formában - ki is fejezi” (SZUDZILOVSZKIJ, Sz. – czto eto takoje? Anglijszaja prosztorecsnaja vojennaja lekszika. Anglo-russzkij szlovar vojennogo szlenga. c. munkájára hivatkozva Kis T. Bakaduma, A magyar katonai szleng szótára (2005) http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/bakaduma.htm).
Figyelemre méltó tény, hogy számos olyan szlengkifejezés létezik, amelynek nincs szerepjátékos köznyelvi, illetve irodalmi nyelvi megfelelője – ez álláspontom szerint annak a következménye, hogy az utóbb említett nyelvi rétegek a vizsgálat időpontjában még túl frissek voltak ahhoz, hogy azokban megszülethessenek a megfelelő szakszavak. Megkockáztatom, hogy talán épp a szleng lehet a nyelvnek az a rétege, ami leghamarabb nyújt megoldást a változó nyelvi igények tekintetében, és nem tartom kizártnak, hogy ennek eredményeképp a legáltalánosabban elfogadott szlengkifejezések be fognak szivárogni a köznyelvi, illetve irodalmi nyelvi rétegbe (különös tekintettel pl. a „tápos” szóra, amelynek angol megfelelője – a „munchkin” – immár a köznyelv részévé vált).5
Mindezek okán alappal nevezhetjük a szerepjátékos nyelv egészét önálló társadalmi nyelvváltozatnak, amely a magyar nyelv, mint bázisnyelv segítségével alkalmas a szerepjátékhoz szükséges kommunikáció üzenetvivői szerepére.

Az előző gondolatmenetet folytatva kérdésként merülhet fel, hogy vajon egységes szaknyelvnek tekinthetjük-e a szerepjátékos nyelv egészét, vagy külön-külön kell vizsgálni az egyes szerepjátékok nyelvét? A fenti példák alapján ugyanis látható, hogy az egyes szerepjátékos nyelvek részben önálló szókészlettel rendelkező nyelvi területek, ami felveti az önálló szaknyelvi létük lehetőségét.
Álláspontom szerint azonban ez az elkülönülés csak részleges, mivel a szerepjáték legfontosabb kifejezései univerzálisak (sőt, a jelenlegi fejlődési tendenciák az univerzális rendszerek megjelenése miatt e kifejezéskör bővülését vetítik előre), illetve hogy az egyes szerepjátékok elkülönülése szinte kizárólag a szó- és fogalomkészlet tekintetében figyelhető meg, szemben a szerepjátékos nyelvi réteg retorikai vonatkozásaival. Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a játékosok és a különböző szerepjáték-kiadványok átveszik, kölcsönzik a különböző játékok kifejezéseit. Mindezek okán az egyes szerepjátékok nyelvét nem lehet önálló társadalmi nyelvváltozatnak tekinteni, azok csak a szerepjátékos nyelv részeiként kezelhetők.

9. Jegyzetek

1 A „manó” szó értelmét Szobotka Mihály próbálta kibővíteni J. R. R. Tolkien: The hobbit c. művének klasszikus fordításában.

2 Bár az irodalmi nyelvben fel-felbukkan a szabályos dobókocka kifejezés is, mely alkalmas tetszőleges oldalszámú dobótest megjelölésére annak szerencsefunkciója alapján, a köznyelvben ez a kifejezés kockává csonkult, ami viszont egy egyértelműen hatoldalú térbeli alakzat, és mint ilyen, a szó klasszikus értelme alapján nem lenne alkalmas a változatos oldalszámú (így létezik négy-, hat-, nyolc-, tíz-, tizenkét- és húszoldalú dobókocka), véletlent szimuláló dobótest megjelölésére.

3 Követve ebben a tolkieni hagyományokat, aki egyebek mellett megalkotta tucatnyi középföldei nyelv alapvető, illetve olykor egészen részletes szabályait és olykor több ezer szavas szókincsét.

4 Hasonló jelenség megfigyelhető azon a B-kategóriás orvosi és sci-fi filmek esetében is, ahol értelmetlen, de bonyolult hangzású szavakkal próbálják a magas tudományos színvonalat érzékeltetni (technoblabla).

5 A jelenség egyébként nem új: „az újlatin nyelveknek a vulgáris latinból magyarázott szavai (ld. TAMÁS 1969: 35–40; PEI uo.) mögött gyakran szintén a ma szlengnek nevezett jelenséget sejthetjük: equus ’ló’ ~ caballus ’gebe’ >> francia cheval, spanyol caballo, olasz cavallo ’ló’; latin follis ’bőrzsák, fújtató’ – ’balga, esztelen, bolond’ >> francia fou ’bolond’ stb.” (Kis Tamás: Szempontok és adalékok a magyar szleng kutatásához. In: Kis Tamás (szerk.) 1997: A szlengkutatás útjai és lehetőségei)

10. Irodalom- és forrásjegyzék

10.1. Irodalomjegyzék

10.1.1. Könyvek

– Kis T. Bakaduma, A magyar katonai szleng szótára 1992. Zrínyi Kiadó, Budapest (2005) http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/bakaduma.htm

– Rónaky E. Hogyan beszél ma az ifjúság? (avagy: Hogy hadováznak a skacok?), Magyar Elektronikus Könyvtár (2005) http://mek.oszk.hu/01700/01778/

– Magyar szókincstár 1998. Tinta (2005) http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1232/123213.htm

10.1.2. Cikkek, tanulmányok

– Almási Miklós: Szleng: sitt és politika (2005)
http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/egyeb/almasi.htm

– Dr. Bandur Sz. – Dr. Grétsy Zs. Dokiduma, Az orvosi szlengről, 1999. Édes Anyanyelvünk 21/3 (2005)
http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/edes_anyanyelvunk/9903c.htm

– Beszél Ön kémül? 2002. július 17. Népszabadság Online (2005)
http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/egyeb/kem.htm

– Drazsé. A szerepjátékról és történelméről (2005)
http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?id=2681

– Fodor I. Szleng – Bizalmas köznyelv, Gondolatok két új szótár kapcsán (2005)
http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1242/124210.htm

– Hangay Z. 1988. A társadalmi nyelvváltozatok tagolásáról. In: A Kiss J. – Szűts L. (szerk): A magyar nyelv rétegződése. Budapest, 408–14.

– Hubácek, J. A szlengkutatás módszertanáról (2005)
http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/hu_slang.htm

– Hutterer M. 1963. Nyelvföldrajz és dialektológia. In: Általános Nyelvészeti Tanulmányok, I: 143–59.

– Juza K. A fantasy szerepjáték pszichológiai vonatkozásai (2005)
http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?id=10

– Kis T. A szleng szótárazhatóságának néhány kérdése. Debrecen (2005)
http://mnytud.arts.klte.hu/cikkek/szotaraz.htm

– Kis T. Szempontok és adalékok a magyar szleng kutatásához. In: Kis Tamás (szerk.) A szlengkutatás útjai és lehetőségei (1997)

– Kis T. 1999. Szubjektív vázlatpontok a szlengkutatás miértjéről. „Magyar nyelvjárások” a Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének Évkönyve XXXVII, 293–298. Debrecen (2005)
http://mnytud.arts.klte.hu/mnyj/XXXVII/KISSJENO.DOC

– Renier, R. Játék és irodalom (2005)
http://renier.fantasya.hu/KZSjatekesirodalom.pdf

– Renier R. RPG THEORY - A szerepjátékok első húsz éve (2005)
http://renier.fantasya.hu/KZSaszerepjatekokelsohuszeve.html

– Sebestyén Á. 1988. A belső nyelvtípusok néhány kérdése. In: Kiss J. – Szűts L. (szerk): A magyar
nyelv rétegződése I. Budapest, (2005)
http://mnytud.arts.klte.hu/tananyag/szociolingvisztika/sebestyen.htm

– Szabó D. Így beszéltek a táposok, Adalékok a magyar katonai argó vizsgálatához (2005) http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/egyeb/szabod04.htm

– Szikszainé Nagy I. Interrogatiók a szlengben – mint nyelvi tükrök, Debrecen (2005)
http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/egyeb/szik_int.htm

– Szikszainé Nagy I. Retorikai kérdések szleng variációi, Debrecen (2005)
http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/egyeb/szik_ker.htm

– Hovánszki M. A zeneakadémisták szakmai szlengje (2005)
http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/hallgato/hovanszk.doc

– Szász I. 2001. Kosaras szleng öt debreceni kosárlabdacsapatban. Debrecen. (2005)
http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/szakdolg/szasz_i.doc

– Vertse Tamás: A hegyikerékpárosok nyelvhasználata, Debrecen, 1999. (2005)
http://dragon.unideb.hu/~vertset/MTB/mtbindex.htm

10.2. Források jegyzéke

10.2.1. Szerepjáték-kiadványok

– Advanced Dungeons & Dragons Játékosok kézikönyve 1996. DREAM-ONE, Budapest.

– D & D Játékosok könyve. Delta Vision, Budapest.

– Galgóczi T. – László P. Harc és varázslat Sportorg, Székesfehérvár.

– Nyulászi Zs. – Novák Cs. – Kovács A. – Jakab Zs. M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái 1993. Valhalla Páholy, Budapest.

– Nyulászi Zs. – Szalkai L. Codex 1996. Nitor, Budapest.

– Nyulászi Zs. – Tóth J. – Pozsonyi Z. – Farkas T. – Hauck F. – Győri T. – Csigás G. – Szebeni V. – Szalkai L. – Juhász V. 2000. Requiem. Beneficium, Budapest.

– Smith B. Star Wars A szerepjáték. Valhalla Páholy, 1994.

– Weisman, J. – Charrette, B. – Hume, P. – Dowd T. – Babcock III L. R. – Lewis, S. – Wylie, D. 1995. Shadowrun. Beholder, Budapest.

– Wick J. – Wick J. Hét tenger. Delta Vision, Budapest.

10.2.2. Szerepjátékos újságok

– Bíborhold

– Holdtölte

– Fanfár

– Rúna

10.2.3. Internetes oldalak

– http://www.rpg.hu/

– http://www.tolkien.hu/

– http://member.rpg.hu/cu/

– http://www.zone.ee/aurin/

– http://uradalom.fantasya.hu/

– http://www.szurkecsuklyas.hu/