Kevés nyelvváltozatunk dicsekedhet azzal a nyelvi takarékosságot
távolról sem mutató ténnyel, hogy egyes dolgok, fogalmak megnevezésére száznál
is több szava van. A sorkatonák egymás közötti nyelve, a katonai szleng, ilyen
nyelvváltozat. A nemrégiben megjelent katonai szlengszótár például csak az
újoncok megnevezésére százhatvankilenc kifejezést gyűjtött össze a már majd
mindenki által ismert kopasz, kopár, kopinger, kopirnyó-tól kezdve a kopterfild-dávid-on és zöld szemű riadt gyík-on át a távoli leszerelésre célzó ezeregyéjszakás,
soknapújóska, milliomos szavakig.
A katonai szleng nem a modern idők találmánya. A kuruckor katonai
szlengjéből még csak a labanc és a tokos szavakat ismerjük, de a
századforduló tájáról már tucatszám vannak adataink. Az első világháború előtt
például bundás, suba, ribanc, csíkoshasú, buszmája, erdőből szalajtott
vadállat néven „tisztelték” a regrutákat. A harmincas, negyvenes években kályhacsöves
volt az aknavetős, pocsolyakerülő, csúszómászó a gyalogos, gumihuszár
a kerékpáros, vörös nadrágjáról (később vörös parolijáról) bikacsalogató
a tüzér.
A katonák nyelvét szemlélve nem győzünk csodálkozni a szavaik
létrehozásának változatos módjain. Van olyan szó, amelyik a tolvajnyelvből
származik (a smasszer jelentése például fogolykísérő lett a börtönőrből);
van, amelyik szóösszetétellel keletkezett (kondértündér; szakács, toronynyúl: irányzó, nyuszibuldózer:
gyalogsági ásó), és akad, amelyük képzéssel jött létre (pizsamás: tábornok, infrás:
szemüveges, hátszeles, csókos: protekciós). Külön színfolt a
jelentésváltozással született szavaiké: bivalytej: feketekávé, dezodor:
moslékszállító lovas kocsi. Az olyan indiánnevek mintájára, mint Fehér
Toll, golyóstoll lett a törzsfőnök neve (ne feledkezzünk meg persze a
golyós szó „bolond” jelentéséről se). Kedvelt szóalkotási mód a katonai
szlengben a szószerkezettel való megnevezés is: árvaházitorta: zsíros
kenyér, kopár világtalan vak egér: újonc, öreg iszapszemű mélytengeri
rája: öregkatona, gravitációs budi, botkormányos vécé: tábori
latrina.
A legszínesebb terület azonban mégis alighanem a különböző
kifejezéseké, szólásoké. Találunk ezek között parancsmagyarázatokat (Vigyázzmenetkor
úgy verje oda a lábát, hogy a giliszták agyrázkódást kapjanak!), újoncokat
ugrató kifejezéseket (Olyan kopasz, hogy hozzá képest a villanykörte kócos
indián). Az alegységeket hangosain számolva vezető parancsnoktól meg lehet
kérdezni, hogy „Hány apád (iskolád, fogad) van?”, amire rendszerint jön
is a válasz: Egy-kettő, egy-kettő!
Aki borostás, az sündisznót
reggelizett vagy felrobbant a szájában a fogkefe, esetleg fogdára
küldte a borotvát. Fenyegetésképpen lehet mondani, hogy „Meghajtom, mint
hegyi rablót a lavina!”, lekicsinylésül pedig, hogy kevés, mint
árvaházban a szülői értekezlet, mint Balaton szeletben a hullámverés, mint
börtönben a vészkijárat, mint kecskebékán a zöld festék, mint lócitromban a
C-vitamin vagy mint a trójai faló az epsomi derbin.
A beszélők katonai szlenggel való kapcsolata persze nem ér véget a
leszereléssel.
Azt még nem tudni, hogy a ma katonaként szolgálók nyelvéből hány
szó fog köznyelvünkben vagy bizalmasabb társalgási nyelvünkben meghonosodni, de
annyi biztos, hogy az első világháborús katonai szlengből származik a kacsa (kórházi
vizelőedény), és hogy ekkor terjedt el véglegesen „rosszindulatú, nagyon rossz”
jelentésben a komisz, ami eredetileg „kincstári”-t jelentett. Az első
világégés alatt keletkezett a megnyomja a gombot (rátesz egy lapáttal,
beleerősít) is, ami eredetileg „erősen támad” (azaz a géppuska gombját nyomja)
jelentésű volt. De itt említhetjük meg a bedöglik-et, ami a „kiscsirke nem kel ki a
tojásból” jelentésből a „bomba, gránát nem robban fel” jelentésen át jutott el
a ma is használt „gép, szerkezet felmondja a szolgálatot” jelentésig. A begyullad
(megijed) szó szintén katonai múltra tekint vissza, a gyulladó gránát
okozta félelmet örökíti meg.
Kis Tamás
(Népszabadság
49/243 (1991. október 16.): 7)