Szleng, avagy hozzáálásunk (!) a magyar nyelvhez

Mikor meghalljuk ezt a szót, egybõl a fiatalság beszéd stílusának romlására és szókincsének csökkenésére, egyszerûsödésére gondolunk. Vagyis magyarul, a tökéletes, pompás és káprázatos szavak helyett inkább azt mondjuk, sirály, laza és a felnõttek kedvence, tök jó. Ha valaki azt mondja nekünk, "rendesen beégtem", valószínûleg nem így válaszolunk majd neki: "jaj de sajnállak" vagy "részvétem". Sokkal valószínûbb az"ezt nagyon megszívtad, öreg" reakció. Csak hogy néhány példát említsek. De attól, hogy nem használjuk ezeket a kifejezéseket, ismerjük õket. Ha más nem is, a magyar óráink és magyartanáraink gondoskodnak róla, hogy így legyen. Ezzel nincs is semmi baj. Meg kell ismerünk nyelvünk lehetõ legtöbb csodáját. Ha nem is rendelkezünk majd akkora tudással, mint Arany János, aki mûveiben közel 25.000 magyar szót használt, de ha hiú remény is, legalább halvány esélyünk van rá, hogy nyomdokaiba léphessünk. Persze nem akarunk mind költõk és írók lenni, de biztos vagyok benne, hogy nem válik kárunkra semmi, amit magyar órán hallottunk. Ekkert Alexandra

http://www.dunantulinaplo.hu/index.php?apps=cikk&d=2006-03-08&r=2364&c=496579, Dunántúli Napló, 2006. március 8., szerda