Ha a nyelvek szóalkotásáról beszélünk,
leginkább a szóképzés vagy a szóösszetétel jut eszünkbe, pedig az alaki
szóalkotásmódok mellett él egy sokkal gyakoribb nyelvi eszköz is. Ez a
jelentésbeli szóalkotás. A jelentésbeli szóalkotás esetében a szó alakját nem
változtatjuk meg, ellenben megváltozik a szó jelentése.
Ez a jelentésváltozás többféle lehet, de mindig van valamilyen
kapocs, ami a régi és az új jelentésben egyfajta azonosságot biztosit. Például
a címül választott szavak esetében: csúzli „játékfegyver” → „géppisztoly”;
gitár „nyakba akasztható” → „géppisztoly”; varrógép „gyorsan
kattog” → „géppuska”.
Leginkább főnevek találhatók a jelentésbeli
szóalkotással létrejött szavak között, de ez csak azt mutatja, hogy a katonai
szleng szókincse javarészt főnevekből áll. Akad természetesen ige is néhány (elvitorlázik „vízen távozik” →
„elmegy”; kiakaszt „helyéről kimozdít” → „az embert nyugalmi
állapotából kimozdítja: felidegesít” stb.).
A jelentésbeli szóalkotással létrejött szavak
ugyanolyan állandó tagjaivá válhatnak a nyelvi rendszernek, mint a többi szó. A
fóka „felmosórongy” (ugyanolyan vizes csíkot hagy maga után, mint az
állat), a sakkozik „a kockás követ felmossa”, bivalytej „feketekávé”
(sötét színű, mint a bivaly teje), a krumplivirág „csontcsillag” (a növény
virágjához hasonló alakú) már több évtizede élnek, s úgy tűnik, még sokáig
fogják használni őket.
A hagyományos felfogás szerint a jelentésben
szóalkotásnak négy módját különböztetjük meg. Az első az úgynevezett jelentésbővülés,
amikor a jelentés terjedelme kibővül, a szó a dolgok szélesebb osztályára kezd
vonatkozni. A zsold eredetileg a pénzért szolgáló katonák bére volt, mára ez jelentésbővüléssel az „illetmény” jelentést
vette fel. Ezzel a móddal szemben van a jelentésszűkülés, ami az előzőnek a fordítottja.
A birtok, préri, sztyeppe a nagyobb sík területet jelentik, de a katonai
szlengben a katonák által használt nagyobb, egybefüggő terület, a gyakorlótér
nevévé vált.
A jelentésbővülés, illetve szűkülés aránylag
ritkább szóalkotási mód nemcsak a katonai nyelvben, de a köznyelvben is. Annál
gyakoribb az érintkezésen és hasonlóságon alapuló névátvitel (vagy ahogy a
stilisztika említi, a metonímia és metafora), különösen ez az utóbbi.
Az érintkezési névátvitelhez sorolhatjuk
például a stoki szó második jelentését: „katonai ülőke” → „az erre
szabályosan ráhajtogatott ruha”; vagy ugyanilyen a dikó is („fekvőhely” →
„heverészés”).
A katonák fantáziája, képzettársító hajlama
leginkább a metaforaalkotásban figyelhető meg. A legkisebb hasonlóság is elég
ahhoz, hogy új jelentésben kezdjék használni a szót. Mivel repül és gyorsan
forgatja lapátjait, szitakötő lett a helikopter neve. Házőrzőként
gubbaszt az őr a bódéjában, amit ezért kutyaól-nak neveztek el. Épület a kaptár is, a katonaságnál
azonban ez nem a méhek, hanem a megfenyítettek őrzésére szolgál, azaz fogda. A
civil fűtő a szenet rakja a kazánba, míg ennek katonatársa a
töltőkezelő, aki a lövedéket csúsztatja a tank ágyújába. Ennek a lövedéknek a
neve pedig a malac, mert ha rosszul teszik a lövegbe, „visít”. A pumpa
le s fel mozog, ezért így hívják a fekvőtámaszt a seregben. A kályhacső-höz alakjában hasonlít az RPG,
meg is kapta ezt a nevet.
A hóesés jelentésváltozásai miatt
nemcsak téli esemény a laktanyákban, a takarítószer szétszórása is ezt a szót
juttatja a katonák eszébe. Malomkerék-ként a gumik még egész centijét tisztelik az öregek, akiknek már
csak kevés van hátra (emiatt aztán centijük is jóval rövidebb), mondván, hogy
megemelésébe még Kinizsi Pál is megizzadna. Belső jelentésváltozással magának a
centinek is van egy másik jelentése: WC-papír, ami szintén kerekre van
tekerve.
Ilyen katonai nyelven belüli módosulás érte az
aknát, amely a „földre helyezett robbanószerkezet (amire nem jó rálépni)”
jelentésből „széklet erdőn, mezőn” értelmet kapott.
A tréfás szóösszetételek egy része szintén
tartalmaz némi jelentésbeli szóalkotást: tundrabugyi vagy fagatya (pufajkanadrág);
mackótál (összefagyott krumpli vagy franciasaláta); fogdabútor (sűrűn
fogdán ülő katona); kőbaltás (laktanyai fodrász) stb.
Ha cápafogas a surranó (amit az
elöljárónak „illik” »Jaj, még megharap!« kiáltással
kidobni az ablakon), akkor arról van szó, hogy a bakancs recéi között
szennyeződés maradt, ami világosabb színével fogsor képzetét kelti a
szemlélőben.
Néha még tulajdonnevek is feltűnnek a
jelentésükben megváltozott szavak között. A katonai Vidám Park nem más,
mint az akadálypálya; a rádióból átköltözött Szabó család pedig
gyalogsági célcsoportként álldogál a lőtereken.
Jelentésváltozással, jelentésbeli
szóalkotással nagyon sok szó megfejthetetlennek tűnő jelentését kideríthetjük,
de csak módjával szabad a nehezen felismerhető szavakat ide sorolni. Jó példa
erre a cselló (konyhai kisegítő munka), amely a közhiedelemmel szemben
nem arról nyerte nevét, hogy a nagy edények elmosása olyan, mint a zenész
játéka a csellón, hanem egyszerű rövidítésből, a csapatellátó (osztály)ból.
KIS TAMÁS
(Igaz
Szó 33/12 (1988. december): 35)