Kevés nyelv
dicsekedhet azzal, amivel a katonai szleng, hogy egy-egy fogalomra szinte
megszámlálhatatlanul sok szava van. Különösen igaz ez az állítás a három
időszak neveire, hiszen majdnem lehetetlen az összes ide vonatkozó szót számba
venni.
Nem volt ez másképp déd- és ükapáink idejében sem. Bár nem
tudunk túl sokat a Császári és Királyi Hadsereg katonáinak nyelvéről, azért az
öregeket és az újoncokat megnevező szavakból jó néhány fennmaradt. Például az
egyik bakaimádságban, amelyet a századforduló táján mormolhatott valamelyik
közös hadseregbeli regruta, tízféle kifejezését találjuk az újoncnak:
„Adjon a mindenható mennyben lakozó kacifántos, bojtorjános nyugodalmas
jójcakát… minekünk sároshátú, repedtsarkú, porosfülű, zöldhasú,
csörgőskörmű, patrontáskaszájú, kopfpolcter (fejpárna) -fejű, buta,
fölfoghatatlan, mázolatlan regrutáknak.”
Ezekből a csöppet sem hízelgő elnevezésekből
arra tudunk következtetni, hogy a szócsinálás jogát hajdanán is, s mint látni
fogjuk, ma is, a régebben szolgálók tartották fönn maguknak, mert hiszen az ő
számukra fontos annak hangsúlyozása, hogy ők már
annyira öregek, hogy ha megbetegszenek, nem orvost, hanem régészt hívnak
hozzájuk.
Ennek kifejezésére az öreg és a vén szavak
találtattak a legalkalmasabbnak, így született az öreg baka, öreg csatár,
öreg csont, öreg harcos, vén harcos, vén tyúk a CsKH katonáinak ajkán.
Napjainkban az öreg és a vén mellett
leggyakrabban néhány állatfaj neve fordul elő: öreg cet, öreg hal, vén hal,
vén szárcsa stb. A rája egész jelzőbokrot is felvehet: ráncos
szemű öreg rája vagy vén tengeri iszapszemű rája. Nem feledkezhetünk
meg természetesen a „gyorsaságuk” miatt példaképnek tekintett csigáról és
lajhárról sem.
A második időszakosak általánosan elterjedt és
egyetlennek nevezhető szava a gumi, aminek egyhangúságát csak a kevésbé
ismert kotonnyakú enyhíti. Az öregek leszerelésétől az újoncoknak
az alegységhez kerüléséig tart az az időszak, amikor a leendő gumik neve
időszakproblémás, mert gumik csak akkor lehetnek, ha már vannak
náluk „fiatalabbak” is az alakulatnál.
Az időszakproblémás nevet aztán az első
időszakosak öröklik, lévén számtalan problémájuk újoncságukból fakadóan. Ők
lesznek az időszak, ahogy nemes egyszerűséggel említik őket, és ők azok,
akik neveik számát tekintve túltesznek az öregeken is. Gyakran az öreggel
szembeállított fiatal szóval említik őket (fiatal gyíkversenyző),
de ismertebb ennél a hajviseletről való elnevezés: kopasz, kopár, sivár,
gyopár. Ezek sok újabb szó alapját képzik. Belőlük alakult a kopszi,
kopi, kopri, kopinger, kopcsó, kopirnyó, sivasz, gyopi és némi képzettársítással
a süni, smirgli, smiró, gyufa, bőrnyakú és még több más szó.
A katonai szleng a kopasz-hoz, kopár-hoz hasonló
hangzású szavakat is felhasználja az újoncok megnevezésére. Így került a kopoltyú
és a kopter-hez kapcsolt
helikopter az első időszakosok nevei közé. Előfordul, hogy az elnevezés
a személynevek alakját veszi föl: Kopter Iván, Kopterfild Dávid, Kopár Koparovics
Koparov vagy éppen Soknapú Jóska. Ez utóbbi név szemléletéhez
hasonlóan valamiféle „leszerelési előrejelzés” van az ezernapú és a milliomos
szavakban is.
A K. u. K. hadsereg katonái inkább a berukkoló
regruták vidéki származását, esetlenségét, ügyetlenségét vették célba.
Erre mutatnak a kétballábas, buszmája (= bumfordi), mufurc, prófuntmagazin
(= élelem raktár; a tátott szájjal való csodálkozásra utal); tanyai,
buger (= paraszt), erdőbül szalajtott vadállat. A suba és a bundás
valószínűleg a bevonulók öltözékéből származott. Végezetül szólnunk kell
arról a sajnálatos jelenségről is, hogy a tréfásan kötekedő, évődő nevek
mellett (felsőágyas, helikopter) élnek a durvább, sértő — kopár, világtalan
vakegér, kopasz rüszü, kopár állat, büdös kopasz — kifejezések is. A nyelv
mint érzékeny műszer, itt az emberi kapcsolatok hibáira mutat rá, a közösségi
életnek egy nemkívánatos, s remélhetően egyre inkább eltűnő jelenségére. Jó
volna, ha ezeknek a durvaságoknak a mellőzése már a közeljövőben az első lépést
jelentené a korosztályok
szerinti „kasztrendszer” megszűnésében.
KIS TAMÁS
(Igaz Szó 33/1 (1988. január): 32)