Hogyan hadováznak a skacok?… (Dr. Lányi Katalin)
A fenti kérdés
Rónaky Edit munkájának belső címlapján olvasható. (A választ nem lövöm le,
megismeri, aki elolvassa.) A kiadvány nyelvészeti elemző tanulmány, pályamunka
(bírálói: dr. Grétsy László és dr. Szűts László), mely a Hogyan beszél ma az
ifjúság? címen jelent meg néhány éve. Hogy miért most ajánlom a pedagógusok
figyelmébe? Ma is időszerű témája miatt, amely – ismerve egyszerre szegényedő
nyelvünket és a rafinált tömörítésben jelentkező új kifejezésmódokat (lásd
SMS) – érdemes lenne a frissítésre.
Előtörténete: 1984-ben az MTA Nyelvművelő Munkabizottsága 43 pályamű közül részesítette első díjban, majd 1993-ban az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Dunaholding Alapítvány pályázatán 71 pályázat között országos első díjat nyert a magyar szakos tanárnő munkája, amelyet néhány évre rá a Kemény Gábor Iskolaszövetség meg is jelentetett.
A mindössze 80 oldalnyi írásművet mintegy 50 oldalnyi színvonalas elemző tanulmány, a Bevezető nyitja, majd a Szójegyzék és a Kifejezések gyűjteménye követi.
De hogyan is beszél ma az ifjúság? Pontosabban hogyan is beszélt a gyűjtés idején, mintegy húsz esztendeje? Olykor bizony megbotránkoztatóan. Azonban a felmérés megállapítása – olvashatjuk –, hogy a diáknyelvre többször „a humor, a szellemesség meg a játékosság jellemző”, ámde a szerző azt is hangsúlyozza, hogy a különös nyelvhasználatnak lélektani alapja is van.
A fiatalság sajátos nyelvezetet alakított ki. Ez így volt régen, és így van ma is. Időközönként, az idő múlásával és a divat változásával alakul mássá, mégis lényege, hogy csak a „beavatottak” értsék. Ettől lesz az ifjúság társalgása „bensőséges” – állapítja meg a szerző. Adott életkorban tehát elkülönül az ifjúság nyelvhasználati szokása (akár öltözködésük és viselkedésük) is. A diákok nyelvhasználata szakít a „kincstári ízű” szöveggel, és beszédjükkel „vidámabb, érdekesebb, eredetibb, merész és vagány” – sajnos, sokszor durva – szövegkörnyezetet alakítanak ki. A gyűjteménybe felvett szavak és kifejezések között némi szépítéssel „azok”(azaz a durva, nyers, erős szavak és kifejezések) is megtalálhatóak.
A nyelvészek a nyelvhasználat vizsgálatát a nyelvfejlődés és a nyelvi rétegek megismerése miatt tartják fontosnak. A nyelvművelők a jó irányú befolyásolhatóságát remélik. Pszichológusok, szociológusok az ifjúsági együttlétek lélektani tényezőire következtetnek belőle. A pedagógusok, szülők pedig azt remélik, hogy általa mélyebben, alaposabban és sokoldalúbban ismerhetik meg a fiatalokat.
Ezért a kiadványban kikerülhetetlenül előforduló vaskos szavak és kifejezések mentségeként olvashatjuk: „… nem azt akartuk bemutatni, hogyan kellene beszélni, hanem azt, hogyan beszél ma az ifjúság.” Nézzünk hát a szavakra, kifejezésekre néhány példát!
A férfi neve (az idő múlásával változóan): „szivar”, „mókus”, „ürge”, „mandró”, „jampi”, „krapek”, „manusz”
A nő illetve csinos lány: „jó bőr”, „anyus”, „leányzat”, „nyukesz”
A kopasz fiú: „kuglifejű”, „csúszdafejű”, „bőrfejű”
Az elavult szövegről: „Elmaradtál egy brossúrával!”, „Lejárt lemez!”, „Más igét!”, „Nem veszi be a számítógép!”, „Figyelmeztess, hogy röhögjek a szabadnapomon!”
A régi ifjúsági nyelvből analógiás hatásra: pléhsuszter = bádogos, pléhszamár = kerékpár, motorkerékpár
Tréfás csúfolódás: „mirelit fülű” = elálló fülű
Egy humoros jellemzés: „Olyan dagadt vagy, hogy csak a körorvos tud megvizsgálni.”
Szójátékból alkotott köszönésforma: „Cső” – Válasz: „Repedés.”
Egy párbeszédes forma: „Menj a fenébe!” – „Gyalog nem megyek. Adj villamosra pénzt!”
Archaikus szövegek mintájára: „Kotródjatok ki az osztályból, beste kurafi pogányai!”, „A hollók vájják ki a szemeteket!”, „Elkevertétek megin’ a pennámat!” … és a többi!
Miből töltekezik hát a diáknyelv? : csoportnyelvből, népnyelvből, rétegnyelvből, nyelvjárásokból, a változások adta új fogalmakból (például a műszaki nyelvből), humorból, az argóból, idegen szavakból, sportnyelvből, szaknyelvből, irodalmi nyelvből, a történelmi, társadalmi körülmények adta változásokból, időszakos hóbortokból, valamint saját kútfőből.
S igaz az is, hogy az ifjúság nyelve mai társadalmi bajokat és gondokat is kivetít. Ezen azonban nem segít a finomkodás. A könyv tehát egyelőre a jelen sokárnyalatú valóságával szembesít, és nem keres magyarázatot, csak leírja a tényeket esetenként indítékait, amit érdemes megismerni.
Mégis mi legyen hát? – vetődhet fel sokunkban a kérdés. Alighanem a tanári leleményesség, és a sokat emlegetett vezetési stílus, azaz a tanárok személyisége, általa a magunk körül alakított légkör, illetve az iskola szelleme és hangulata kínálhat „nyelvművelő” megoldást.
Az olvasmányos szórakoztató, humoros, olykor tanulságos és érdeklődést keltő könyvet olvasója kíváncsian veheti kézbe. Valószínűleg nem éri csalódás.
Rónaky Edit: Hogyan beszél ma az ifjúság? Embernevelés Kiskönyvtára 2., Kemény Gábor
ISKOLASZÖVETSÉG, 1996.