_Hadiduma

 

Kopasz, gumi, öreg, surranó, gulyáságyú, tyúkbeles, és még sorolhatnám a szavakat, amelyeket mindenki, aki már volt katona, vagy jelenleg tölti katonaidejét, jól ismer. Ezek a szavak, sokezer hasonlóval együtt, a katonai szleng tárgykörébe tartozva örökös velejárói a katonaéletnek, s leszerelés után is sokáig õrzi jelentésüket az emlékezet. Kis Tamás nyelvész, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének munkatársa gondolt arra jónéhány esztendõvel ezelõtt, hogy a katonai szleng szavait, kifejezéseit s az ezekhez kapcsolódó rituálékat az utókor számára fontos lenne nyomtatásban is megõrizni. A nyelvi emlékezet ugyanis állandóan kopik, változik a szókészlet, így e szavak és kifejezések, melyek a magyar nyelv termékei, elvesznek. E szándékától vezérelve kezdett hozzá a katonai szleng gyûjtéséhez. Ám e munka kezdetétõl a szótár megszületéséig hosszú út vezetett. Errõl is beszélgettem Kis Tamás nyelvésszel.

 

— Az ön által készített szlengszótár elsõsorban a nyolcvanas években gyûjtött szókészletet tartalmazza. Mennyire sikerült felkutatni a katonai szleng múltját?

— Sokmindent nem tudunk e sajátos nyelvi forma történetérõl. Az elsõ adatok, amelyek még csak utalások arra, hogy létezett ilyen csoport nyelv, Tinódi Lantos Sebestyén mûveiben találhatók. A Szegedi veszedelemrõl címû énekében olvasható egy intés a szegedi hajdúkhoz: „Vannak nyelvetökben nagy rútalmas szitkok, / mint testét, mint lelkét pestinek (bestének) mondjátok.” Máshol pedig arról ír, hogyan csúfolják a vitéz hadnagyot. Ez arra utal, hogy valamiféle katonai szleng évszázadokkal ezelõtt létezhetett. Ez azért is tûnik biztosnak, mert a szleng általában viszonylag zárt közösséghez kötõdõ nyelvváltozat, és a katonaság mindig ilyen közösség volt.

— Ezek szerint a szleng nem a modern kori nagyvárosokban keletkezett nyelvváltozat?

— Én nem osztom ezt a nézetet. Például azért sem, mert az elsõ komolyabb adathalmaz a múlt század utolsó évtizedeiben gyûlt össze, s az 1872-ben indult Magyar Nyelvõr címû folyóirat kaszárnyaszók, katonai szók címszó alatt közölte e gyûjtés eredményét. Ezek a szavak persze zömében az akkori közös hadsereg német szavainak magyarításai. A múlt század végérõl azonban már maradtak fenn gúnynevek is. Ilyen például az újoncot elnevezõ „porosfülû, zöldhasú” gúnynév, vagy a tüzéreket a piros nadrágjukról gúnyoló „bikacsalogató” elnevezés. Az elsõ komolyabb feljegyzések, amelyek már biztosan a katonai szlengbe tartoznak, az elsõ világháború idejébõl származnak, ám ezek száma még mindig csekély. A két háború között nem foglalkoztak érdemben e szókészlet gyûjtésével, a második világháborút követõen ugyancsak nem fordítottak figyelmet erre a nyelvváltozatra. Érdekességként említeném meg, hogy Tömörkény István elég vaskos kötetet kitevõ katonanovellái nagyon gazdag forrásanyagul szolgálnak mind a mai napig a századelõ és az elsõ világháború katonai szlengjérõl. Sõt, a szerzõ külön tanulmányt is írt Bakanyelv címmel e témáról.

— Ezek szerint a katonai szlenggel érdemben a mostani idõkig senki nem foglalkozott?

— Így igaz, bár kivételek adódnak. Elszórt cikkek születtek, melyek nyelvtudományi szaklapokban jelentek meg. Például 1988-ban az ELTE kiadásában megjelent Kövesdi Péter és Szilágyi Márton munkája a nagykanizsa laktanya nyelve és folklórja címmel. E munkában olvasható egy szójegyzék is, melyet 1984–85-ben a laktanyában szolgáló két elõfelvételis sorkatona gyûjtött.

— A hallottak alapján teljesen logikus, hogy ez a szótár megszületett. De nem vagyok, benne biztos, hogy az anyag megszületése ennyire kézen fekvõ lenne. Vagy tévedek?

— Sajnos igaza van. A nyelvészet már általános iskolás koromban foglalkoztatott. Középiskolában tanulmányi versenyre írtam egy dolgozatot az ifjúsági nyelvrõl, amit már akkor is szívesebben neveztem szlengnek. Amikor elõfelvételisként bekerültem sorkatonának a szombathelyi laktanyába, a noteszomat állandóan magamnál tartottam, s bár akkor még pontosabb elképzelések nélkül, de már egy szótár tervét dédelgetve, gyûjteni kezdtem a katonai szlenget. E tevékenységgel is hozzájárultam a szleng gazdagításához, oly módon, hogy a társaim elneveztek Notesznek, Notinak. Katonatársaim segítségével egy év alatt közel 700 szótári egységet gyûjtöttem. Egyetemi tanulmányaim közben, majd azt követõen, amikor már tanítottam az egyetemen, nekiláttam egy olyan mennyiségû, és területileg is kellõen változatos szóanyag összegyûjtéséhez, amelynek alapján kidolgozható lett volna egy, a hadsereg katonai szlengjét a maga egészében bemutató reprezentatív vizsgálat módszere. Kezdeti lelkesedésemet azonban lehûtötte, hogy azok az intézmények, elsõsorban persze a Honvédelmi Minisztérium illetékesei és a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó többszöri levélbeli kérésemet még válaszra sem méltatták.

— Hogyan gyûlt össze mégis a szótár anyaga?

Eleinte katonaéveiket már letöltött ismerõseim voltak az adatközlõk. Késõbb tanítványaim segítségével az adatfelvétel bázisa majdnem az egész országra kiterjedt. Közel száz egyetemi hallgatótól kaptam kisebb-nagyobb szójegyzékeket, így történt, hogy mintegy ötvenöt laktanyában, s majdnem valamennyi fegyvernemnél használatos katonai nyelvre alapozva összegyûlt a nyolcvanas évek katonai szleng készlete. A közel tíz éves munkával összegyûlt, sok ezer cédulát kitevõ anyag már elégségesnek látszott ahhoz, hogy kellõ megalapozottsággal kezdhessek hozzá egy egységes  szempontrendszer alapján  gyûjtött  katonai szlengszótár elkészítéséhez.

— Így hát végre hozzáfog hatott a szótár elkészítéséhez?

— Még mindig nem ez következett. A gyûjtött anyag birtokában ismét írtam 1987-ben a minisztériumba és a kiadóba, hogy most már nyelvész tanárként szeretnék még anyagot gyûjteni a laktanyákban. Választ természetesen most sem kaptam, viszont a levél valahogy eljutott az akkori Igaz Szó szerkesztõségébe, ahol Freész Károly közremûködésével elkezdtük a Nyelvõr rovatot. E rovatban egy esztendõn át jelentek meg írásaim a katonai szlengrõl s a lap közremûködésével végre engedélyt kaptam, hogy Debrecen három laktanyájában közvetlenül gyûjthessek anyagot. Az ígéretes kezdet azonban megtört, részben az Igaz Szó megszûnésével, részben pedig a hadseregben és a minisztériumban bekövetkezett változások miatt. Ekkoriban úgy látszott, hogy a szótár megvalósításának tervét néhány évre félre kell tennem, hiszen a hadseregbeli átrendezõdés okozta bizonytalanságok miatt nem látszott komoly esély munkám támogatására.

— Mi volt az a döntõ fordulat, ami után mégiscsak megszülethetett a szótár?

— Az egyetem Universitas Alapítványa támogatásával 1989 elején hozzáláttam a katonai szlengszótár szerkesztéséhez. A munka végeztével összeállt szótár körülbelül háromezer szócikket és számos szócikken belül rengeteg szinonimát is tartalmazva körülbelül húszezer szót tartalmaz. Például az újonc katonát elnevezõ legismertebb — kopasz — szócikkhez 169 szinonima tartozik. A másik oka pedig a szótár elkészítésének az, hogy a hadsereg szervezetében, alakulatainak állomáshelyében, fegyverzetében, a felszerelésben, a kiképzés idejében és módjában bekövetkezõ változások miatt gyûjteményem lezártnak is tekinthetõ. A változások bizonyára hatással lesznek a katonai szleng tartalmára is, így a nyolcvanas években gyûjtött anyag inkább elõzménye, mintsem része a kilencvenes évek katonai szlengjének. A szótár tudományos kiadására várhatóan ez évben a már említett alapítvány támogatásával Debrecenben sor kerül s a teljes anyag „népszerû”megjelentetésére pedig a Zrínyi Kiadó vállalkozott.

— Kérem fogalmazza meg röviden: mi az a katonai szleng?

— A szleng olyan típusú bizalmas csoportnyelv, amelyben van valamilyen érzelmi többlet. A szlenget beszélõ közösség erõs kritikai érzékébõl következik, hogy a dolgokat általában a rossz oldalukról nézik. A katonai szleng is ilyen csoportnyelv, amely egyúttal sokfélé hatásból táplálkozik. A katonák magukkal hozzák beszélt nyelvjárásukat, ugyanakkor a különbözõ társadalmi rétegek, vagy éppen a börtönviseltek is hozzák a beszélt nyelvüket. A katonai szleng így egyfajta gyûjtõ terület, ahonnan leszerelés után szét is hordják a szavakat, kifejezéseket. Példaként említhetem a kavar szót, mely már elterjedt a mai fiatalok körében, de kinyomozhatóan a seregbõl került a köznyelvbe. A lóg, meglóg kifejezés pedig elsõ világháborús katonai szleng, ugyanúgy, mint a bedöglik, amit eredetileg a fel nem robbant aknára mondtak az elsõ háború csataterein. Ily módon tehát a katonai szleng fontos tényezõje a magyar nyelvnek,  mert  egyrészt összeszedi a peremnyelvi szavakat, másrészt elterjeszti s  ily  módon  nyelvünket formáló, alakító szerepe sem lebecsülhetõ.

Katona M. István

 

 

BAKADUMÁK

 

aladin — az ajtó melletti felsõ ágyon, a villanykapcsolónál alvó katona, aki esténként lekapcsolja a villanyt, aszfaltpattanás — kis termetû katona (inkubátorszökevény, zsebelefánt), bakapihe, bakatoll — porcsomó, szösz, botkormány — a tábori latrina kapaszkodója, buldózer — gyalogsági ásó, cidribili — rohamsisak, cselló — konyhai kisegítõmunka, csellós — konyhai munkára vezényelt katona, csillaghullás — az az alkalom, amikor egyszerre sok katonát léptetnek elõ. Példamondat: Tegnap az ezreddizsin (ezredsorakozón) csillaghullás volt. csontõrnagy — õrvezetõ, dombelhárító — mûszaki alakulatnál szolgáló katona, dübörög az üti — jön az ügyeletes tiszt, ezreddiszkó — hétfõi napokon tartott zenés ezredsorakozó, fagatya — vattás nadrágbélés (tundrabugyi), fókagarázs — a tisztítóeszközök tárolási helye, gladiátor — rajparancsnok, grillcsirke — olyan kopasz, hogy hozzá képest a grillcsirke copfos indián, gyenguszhuszár — gyengélkedõn fekvõ katona, gyógyegér — szerencsétlenkedõ, esetlen, mulya katona, habgenerátor — mosógép, hadtápsörét — tarhonya, hancurplacc — alakulótér, káposztakombájn — lövészkatona, müezzin — alegységügyeletes, obi — bosszúság, méltánytalanság, kellemetlen helyzet, partizán — olyan katona, aki szabálytalanul viseli a fegyverét, sorozatlövõ — tábori latrina, tintamityu — írnok, tökösnõvér — egészségügyi szolgálatra beosztott katona, ultravideodiszko — nagytakarítás, kövezetsikálás, uralsárhányó — nagyon felnyírt haj a fülnél, vahur — az ügyeletes tiszt küldönce, videó — a leszerelésre készülõ katonák a többieknek ugratásból megmutatják a szekrénybe akasztott civilruhát, vízjelzõ — rangjelzõ csík a gyakorlósapkán, zizzen — megy, mozog

 

(Magyar Honvéd 2/30 (1991. július 26.): 38–9)