Megjelent az Élet és Tudomány 2008. novemberi számában (http://www.eletestudomany.hu/content/konyvtermes_20081114__ne_azokat_keressuk)
Írta: Bakcsi György
Itt az újabb szlengszótár, amely kissé tréfásan „Az ékesszólás kiskönyvtárában” jelent meg a fáradhatatlan Tinta Könyvkiadónál. Vannak megszállottak, akik egész életükben gyűjtik a furcsa, illetlen szavakat és kifejezéseket, nemcsak azért, mert a hétköznapokban, olykor hivatásuknál fogva állandóan találkoznak velük (leginkább a diákoknál, katonáknál és az alvilági figuráknál, ráadásul főként Budapesten), hanem azért is, mert akarjuk vagy sem, ezek részévé válhatnak akár a szépirodalomnak, a szinkronoknak, a televíziós adásoknak is.
Jellemzők bizonyos csoportokra, társaságokra, amelyeknek tagjai éppen egy-egy
ilyen elejtett szóból ismerik fel, hogy az illetővel érdemes közelebbi
kapcsolatot kialakítani – vagy éppen nem ajánlatos. Anekdoták, csattanós,
esetleg durva viccek százai épülnek rájuk.
A szerző, Parapatics Andrea színvonalas előszavában megpróbálja meghatározni, mi
is a szleng. Birkózik a problémával, de éppen úgy nem tudja lezárni, mint elődei
– a „nem ajánlott” szavak és kifejezések szerteágazók és követhetetlenek – mi
több, árnyalataik is vannak. A szerző tehát különbséget tesz tréfás,
gúnyos-ironikus, kedveskedő, közönséges-sértő-vulgáris,
pejorativ-rosszalló-lekicsinylő és végül szépítő tartalmú szavak és kifejezések
között. Újnak és frappánsnak tűnik a kizárásos megközelítés, hogy mi nem lehet a
szleng (nem nyelvjárás, nem argó, nem zsargon és nem csak diáknyelv). Jellemző
azonban, hogy a nemleges meghatározáshoz is sok mondatra van szükség…
A 2000 szót és kifejezést tartalmazó szótár nem a legterjedelmesebb (Kövecses
Zoltán szótárában, amelyet az Akadémiai Kiadó gondozott egykor, körülbelül 7000
szó van), viszont a legújabb, sok friss anyaggal és értelmezéssel. Ennek az
összeállításnak fontos érdeme, hogy Parapatics minden szóhoz ad saját kútfejéből
egy-egy találó mondatot, ami közelebb visz a megértéshez, és mindjárt árnyal is.
Mint minden ilyen típusú gyűjteménynél, természetesen vannak kifejezések,
amelyeket az olvasó másképp tud vagy egy-két másik jelentését is ismerni véli,
ugyanakkor örül az újdonságok írásos megjelenítésének, meg annak is, hogy a
csemetéjét vagy a szomszédját jobban érti.
Eszembe jut egy régi vicc. A szépasszony egy fogadáson felelősségre vonja a
professzort: „Uram, az ön értelmező szótárában minden csúnya szó benne van!” A
tudós válasza: „Asszonyom, ön azokat kereste!” Hát ne keressük a négybetűseket –
bár azok egy része ebben a szlengszótárban is benne van, benne kell lennie –,
hanem figyeljük nyelvünk kifejezésmódjának újabb vadhajtásait. Lesz, ami bevonul
a nyelvbe, és hétköznapivá válik, lesz, amit örökre elfelejtünk. És egy idő után
jön az újabb gyűjtemény...
(Szlengszótár; Tinta Könyvkiadó, 144 oldal, 1490 forint)